3 és fél éves kisfiam még mindig szopik.... (beszélgetős fórum)

Gondolkodtam,hogy írjam-e.

A férjem szerint ez már kissé szexualitás.

3 gyerekünk van. de mindet leválasztottam a 9-ik hónapban.

Önállóságra nevelés ezzel is kezdődik,folytatódik.

Az én Kislányom 3 éves, de el nem tudnám képzelni, hogy még szopizzon. Egyszerűen anyatejet a kisbabák esznek, ő meg már nem kisbaba.

Miért gondolod, hogy bármi is változna? Ugyanúgy össze lehet bújni, szeretgetni. A Lányom a mai napig az ölemben fekve hallgatja az esti mesét, van, hogy simizi az arcomat, nagyon meghitt így is.

Persze, most sem nevel mindenki egészséges embert, akkor sem. Nagyanyáink generációjában sem volt természetes a három év feletti szoptatás.

Nézzük, szerintem te a lányom korosztálya lehetsz, "nagyanyáink" az én szüleim korosztálya. Nos, akkor inkább az volt a közfelfogás, hogy a gyerek leválásához annyi idő kell, amennyit bent töltött az anyaméhben. Tehát kilenc hónap. Egyéves korig még belefért. Utána már nem igazán volt szokás szoptatni.

Na itt a bibi:"Bence az utolsó KISBABÁM"??Nekem is 3,5éves a kislányom de nem a kisbabám!!

Szerintem ezzel te már ártasz neki és ez neki később csak hátrány lesz,mert igazi anyuci pici fia marad mindig,és nem egy talpraesett férfi..de te tudod ha te ezt akarod neki..

Van egy 2hónapos kisfiam is.Én egyiket se tudtam szoptatni de a közelség attól függetlenül megvan nem hinném,hogy egy 3,5éves GYEREK!!-nek a cictől kellene a közelséget érezni!Olvass mesét neki,puszilgasd meg..ez már aberált amit csinálsz..

Nézzük már meg a mai max 25 éves korosztályt is...rossz fogak, elhízás, drog, alkohol..miről beszélünk?? Hogy jön ide a szoptatás??

Akinek ez morbid ne nézze, ne csinálja, aki családjának (férj-feleség, gyerek) pedig megfelelő, elfogadott, annak egészségére.

Nagy szerencsére nem vagyunk egyformák.

Mint ahogy most sem nevel lelkileg és testileg egészséges embert mindenki és a mai fiatalok pedig sokkal több betegséggel fognak megküzdeni (sajnos), már 40 évesen is.

Nem vagyunk egy véleményem és számomra ez egy meddő vita, úgyhogy ezennel ezt itt befejezem.

Szép napot kívánok neked!

"Nagyanyáink idejében" nem nevelt mindenki lelkileg és testileg egészséges embereket. Ha megnézed a múlt századi statisztikákat az alkoholizmusról (1 millió ember), az életkörülmény-vizsgálatokat és számos, nem vizsgált betegséget, a halálozási statisztikákból azokat az adatokat, melyek csak az életmódbetegségeket boncolgatják, azok ezt mind megcáfolják. A mai 50-65 éves emberek egészsége is romokban, a férfiak pedig jó, ha élnek egyáltalán. Ennek az egész életben folytatott táplálkozáshoz is (!) köze van.

A meseolvasós példád pedig nem logikus és meg sem állja a helyét.

Hát így érthetőbb. Te olyan tyúkanyó típus vagy, és fáj neked, hogy ez az utolsó kisbabád, ki akarod használni az utolsó lehetőségedet. A szoptatást inkább te igényled, mint ő.

Érteni ugyan nem értem, én más típus vagyok, nekem nem fájt, amikor a gyerek kezdett leválni rólam, nekem az volt a természetes. De azt megértem, hogy nem mindenki olyan, mint én.

Azért vigyázz, az ilyen gyerekekből lesz anyuci kicsifia, akinek gondot okoz majd a párválasztás, az önálló élet elkezdése, aki mindig anyut keresi a párjában is, és elvesztődik, ha nem vagy mellette. Tudom, korai még erre gondolni, de azért próbáld meg.

Van egy idősebb barátnőm, két nagy fia van, a harmadik gyerek, egy kislány, későn jött, hát ő jutott eszembe rólad. Nem tudom meddig szoptatta, de 7 évesen még az anyjával aludt, és mikor a leányzó 16 éves volt, anyuval járt moziba. Kézenfogva. A kislány felnőtt, elvégezte az egyetemet, anyu elmart mellőle minden barátot. Most ketten laknak...a "kislány" már 30 éves...nincs senkije, csak az anyja. Szombaton találkoztam velük a piacon...kézenfogva mentek.

Egek! Ezt ugy értsem,hogy a terhes nőnek volt teje???

Ne szédíts már..:D

Vagy a kicsi ismét visszaszokott??

Azért ne keverd a szezont a fazonnal.

Az evés és meseolvasás két külön kategória..:D

Ó, még jó, hogy nagyanyám idejében nem lehetett szakemberhez fordulni, mégis lelkileg és testileg egészséges, önálló embereket nevelt fel. Pedig hányszor fordult régen elő, hogy mivel orgonasípszerűen érkeztek a gyerekek a családba a pici meg a kicsi is szopizott.

Nem fog ettől az evés mint szeretet kifejező eszköz rögzülni. A ilyen korban való szopizást nem úgy kell már elképzelni, hogy több órát lóg az anya mellén.

Lehet, hogy az esti meseolvasás is rögzülni fog mint szeretet kifejező eszköz és majd a nászéjszakán is esti mesét kell olvasni. Így lenne logikus nem.

Mi ebben a szomorú??

Hidd el az önállóvá válást a szülőnek már a gyerek kicsi korában el kell kezdeni.

Mindig az életkorához mérten! Ennyi...:)