27 éves vagyok, terhes vagyok, a párom nem akarja a bébit, én szeretném...nem tudom mit tegyek... (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Amikor kiderült,hogy terhes vagyok én 23,párom 36 volt. Ő azt mondta,hogy döntsem el én. Nem voltunk/vagyunk jó anyagi helyzetben (albérlet,hitel..). Meg sem fordult a fejemben az abortusz. Rajta láttam,hogy nincs oda annyira a "helyzetért",de amikor eljött velem a 12 hetes UH-ra. Olyan örömöt és boldogságot még soha nem láttam az arcán,mint mikor meglátta "élőben" a babánkat. Utána márláttam rajta és éreztem is,hogy tényleg tíszta szívből szeretné a babánkat. Most már lassan 16 hónapos a fiúnk és az apukája szeme fénye.

Ez csak egy "példa",hogy a férfinak is megváltozhat a véleménye.

Az tény,hogy neked kell eldöntened. Próbálj meg beszélni a pároddal,hogy miért nem szeretné a babát! Sok sikert és örömöt kívánok neked/nektek!

Mi az,hogy pénzzel is lehúzni????

Hogyan lehet ennyire abnormálisa gondolkozni???

Az,hogy egy apa támogatja a gyerekét,nem "lehúzás",annak természetesnek kellene lennie!

Milyen ember aki sorsára hagyja a gyerekét??Mert szerintem egy sz@r ember!!!

Egy gyerekhez 2 ember kell,kettőjük felelőssége.Igaz,hogy a döntést is kettőjüknek kellene meghozni arról legyen-e baba,de ha már útban van,akkor nincs joga apukának megöletni csak mert kényelmesebb maradna az élete!Pont annyira feladata és felelőssége a védekezés mint a nőnek!!És pont annyira kellene vállalnia a következményeket is!Ez durva példa,de amikor egy nő megöli a gyerekét,vagy sorsára hagyja,én nem csak az anyát küldeném börtönbe,hanem az apát is!!!Talán előre kellene gondolkodni,nem utólag!Feltételezem a pasi is tudta,hogy szünetel a fogamzás gátlás,miért volt felelőtlen?Ha meg így alakult,akkor vállalja!!!

Szia! Hasonló helyzetbe kerültem én is , csak már 30 voltam, nem csak a párom, de apukám is ellenezte, egyedül anyukám állt mellém, na meg a hugaim. Volt állásom, a szüleimhez költöztem... ma van egy gyönyörű, lassan 5 éves ovodásom, és egy 6 hónapos pici lányom, a párom velem maradt, oda van mindkét lányáért.Nem bántam meg! :-)

Tudom, hogy nem könnyű manapság gyermeket nevelni, de megéri, hidd el! Nincs semmi, ami pótolná, vagy helyettesíthetné ezt a kapcsot, ami szülő-gyermek közt van. Kívánok neked bölcsességet és hitet a jó döntés meghozatalához.

Ha tudok bármiben segíteni, szólj, nagyon szívesen!

Nehéz helyzetbe kerültél.Én a helyedben azt mérlegelném először,hogy egyedül a babával hogyan tudnék boldogulni.A kapcsolatotok nem csak akkor mehet tönkre ha elveteted ezt a babát.Sajnos itt mi nem tudunk neked érdemben segíteni,mert ezt nektek kell eldönteni mi legyen.Azt is vedd számításba,hogy mik lehetnek egy abortusz következményei,azt is,hogy 27 vagy,igazából a legjobb korban a szüléshez,ha ezt a babát nem szülöd meg ki tudja mikor lesz gyereked...stb...nagyon sok minden számít,sajnos az anyagiak is!Egy férfi nagyon könnyen küldi abortuszra a nőt.Talán Ő is ott volt a fogantatásnál,a felelősséget is kellene vállalnia!Ahogyan mindenkinek aki nemi életet él.

Én is azt mondom,hogy valószínű nem vetetném el,mert nagyon abortusz ellenes vagyok,de sajnos mérlegelni kell.Remélem jól döntesz,sok szerencsét hozzá.

Ha csak miatta tennéd, akkor ne tedd... az észérvek itt csak másodlagosan számítanak.

Hiába lesz egyszer lakásod, ha benned nem lesz nyugalom, csak önmarcangolás, hogy miért tetted meg.

És amúgy is meddig várnátok, és mitől lenne jobb a helyzet pár év múlva... ez nem az a világ.

És szerintem abortuszt feldolgozni csak "tanuló" korban, illetve egészen fiatalon lehet. Ennyi idősen nem hiszem. (Én is ennyi vagyok...)

Milyen alapon? Mondjuk, hogy o is jelen volt, amikor a kicsi megfogant. A baba lete legalabb annyira az o felelosege mint az anyae.

Ha nem akarta gyereket, akkor vedekezni kellett volna.Ez az anyara is igaz.

Nekem nem mondja senki, hogy ha valaki a mai vilagban nem akar terhes maradni, nincs eleg modja a fogamzasgatlasnak.

Többen is írjuk/írták: Én a te helyedben...

Persze, nem vagyunk a helyedben csak próbáljuk egy pár percre beleképzelni magunkat a Te helyedbe. Döntened Neked kell.

Talán az egyik fő kérdés, hogy mennyire szeretnél már babát.

(Én éppen 27 évesen már ezzel is álmodtam. Minden kismami pocakján rajta felejtettem a szemem.)

Ha így érzel esetleg Te is, belehalna a lelked is az abortuszba.

Egyébként még valóban nem vagy elkésve a gyermekvállalással és van még időd megtalálni az ideálisabb helyzetet.

"Még Gyermektartást sem kértem Tőle.."

Még jó, hogy nem kértél, szegény nem is akarta a gyereket, de még pénzzel is húzni...

És a fórum indítónál is pont ez a probléma. Neki nincs megfelelő anyagi háttere, a szülei sem tudnak nagyon segíteni, szüksége lenne a gyerektartásra, ha netán úgy alakul, hogy elhagyja a párja, de milyen alapon kérne már pénzt tőle???

A nagyobbik fiam apukája is elhagyott minket, Peti akkor 6 éves volt.

De most nagyon boldog vagyok, megtaláltam életem párját, hozzá mentem, 5 hónapja megszületett a kisbabánk és így négyen boldog kis család vagyunk!

Meglátod Te is megtalálod majd a párod aki szeret majd Lilivel együtt! Kívánom hogy így legyen! :)

Szia.Én semmiképpen nem vetetném el.Soha nem fogsz rendbejönni lelkileg,ha megteszed.Én is beszélnék a szülőkkel,hogy támogatnának e,ha egyedül maradnál.

És még valami,én azt gondolom,hogy ez a baba téged választott anyukájának.Ne dobd őt el.

Van egy idézet,ami ilyenkor eszembe jut,remélem jól írom:"ahol bárányka van,ott legelő is van".

Bár gyógyszer mellett "maradtam" Áldott állapotban én annak idején (1982-ben szültem. akkor voltam én is 28) megtartottam.

De NEM bántam meg, sőt, én már NAGYON AKARTAM TELJES SZIVEMBŐL-LELKEMBŐL

Mellettem sem volt Senki, talán ÉdesApám volt Aki elfogadta.

A Külvilág is irtózatosa elítélt:(((

Aztán lassan megbarátkozott a helyzettel ÉdesAnyám a többi Családtagom is bár NAGYON sokat kellett dolgoznom a Családi üzletben, majdhogynem éjjel-nappal.Még szülni is onnan mentem.A Gyermekem Apukája sem akarta.Sőt ott is hagyott szülés után, összeállt egy Másik csajszival, Akit aztán el is vett feleségül.

Még Gyermektartást sem kértem Tőle..nevére se akartam venni, de azt a Hivatalos Szervek nem engedték akkor még...

A TE Kedves Szüleid egyébként engednék?

Szurkolok ÉRTED, hogy a legjobb döntést hozd meg, Legyél Boldog, Egészséges, Örömös, Szerencsés,ÁLDOTT ÉLETED:)))

Szia!:)

Sajnos így alakult a dolog.

Benne volt a pakliban elég régóta most érett meg,annyira hogy cselekedni is kellett.:(

Én nem vetetném el!!

Nem egyszerű a mai világban de 27 éves vagy,és mi van ha többé nem lehet.A párod lehet,hogy elhagy de akkor nem is igaziak az érzései,had menjen.Te nem maradsz egyedül mert neked akkor is marad egy kicsi emberke aki mindig veled lesz bármi is történjen.Nézz körül mennyi ember van aki mindent megadna egy gyermekért vagy hányan várnak babára.Én nem dobnék el magamtól egy ekkora kincset!!!!

Szia itt is! :)

Sajnálom hogy így alakult. :( Nem is tudtam hogy egyedül vagy.

Ha elsőre most úgy is tünik hogy egyedül maradnál, szerintem biztos jutna egy szoba a szüleidnél is a gyermekkel, és ruhát, gyerekbútort lehet hogy tudnának adni ismerősök, vagy használtat tudnál olcsón venni. Amikor pedig már nagy lesz és a taníttasása stb. kerül szóba addigra pedig csak rendeződik az életed, egzisztenciád, de manapság ha valaki már ma is rendelkezik megfelelő anyagiakkal, az sem garancia arra hogy mi lesz később, szóval ha vki tutira akar menni, akkor nem sokan vállalnának gyereket.

A párod is lehet hogy meggondolja magát, ha nem, akkor ő fog többet veszíteni, nem te.

Gondold át a helyzeted és az alapján dönts!

Én 20 évesen elvetettem egy babát, akkor és ott az volt a megfelelő döntés, ma van egy 4 hónapos kislányom akit imádok és semmi pénzért nem adnám.

De 20 évesen egyedül még szinte gyerekként az volt a jó döntés azt hiszem mind2nknek

Ha mindennél jobban vágysz már egy kisbabára, akkor életed végéig bánnád az abortuszt.

A mai világban már borzasztóan kevés pár mondhatja el magáról, hogy most ideális a helyzet a babavállalásra.

Remélem megtalálod a jó megoldást!

Én a helyedben semmiképpen nem vetetném el!

Neki -ahogy Neked is- még új ez az érzés, hozzá kell szokni a gondolathoz, ami érthető! Egy-két hét múlva majd másképp gondolja és boldogan várjátok közös kisbabátokat! :-)

Ha ez miatt elhagy, akkor meg nem szeret és Neked sem érdemes sírni utána! Ha elvetetnéd miatta a babád, örök életre meggyűlölnéd érte a párod!

Amikor a nagyobbik fiam született nekem sem volt lakásom, anyukámnál éltünk és mégis boldogok voltunk. Idővel lett egy házam, addig meg elfértünk ott is.