27 éves vagyok, terhes vagyok, a párom nem akarja a bébit, én szeretném...nem tudom mit tegyek... (beszélgetős fórum)

Ha csak a pasi miatt vetetnéd el,akkor ne tedd.

Ha ő is akarná,és akkor megtartanád,akkor tartsd meg!

Ez nagyon komoly dolog , egyedul csak Te döntheted el hogy , vallalod-e ? !

Ez a döntes egy eletre szol , nem hinnem hogy barki is a felelösseg tudataban megmondhatja neked hogy , mit csinalj ?

Azt írod, még ő is bizonytalan... Akkor nincs minden veszve szerintem, és sosem lehet tudni előre, mit fog érezni, amikor a kezébe foghatja.

És mit mondjak, sztem nem teljesen igaz, hogy rá lett erőltetve. Nem gondolnám erőltetésnek, mert már VAN. Én erőltetésnek inkább az abortuszt látom, ha a lelked ellenére teszed. Ezek szerint ismerte a kockázatot( de ez már mindegy is, felesleges egymásra mutogatni.)

Őszintém abból, amit leírtál, kicsit úgy látom, rád tolja a teljes felelősséget, ő mondott nemet és igent is, inkább nemet, de azért döntsd csak el Te egyedül (persze lehet rosszul látom, nem ismerema helyzetet).

Amúgy nem is tudom, hogy bírod nem mindennap szóba hozni.

egyrészt ha tudta, akkor az ő felelőssége is szembenézni a következményekkel. de ezt biztos tudja is...

másrészt a kezdeti fázis a legtöbb férfinál ez a pánik, szerintem beszélgessetek róla minél többet, hogy szokja a gondolatot. ha nagyon vágysz rá, csak miatta ne mondj le róla, mert egész életedben siratni fogod. nem tudom, együtt laktok-e, de ha bekövetkezne a legrosszabb, haza tudnál költözni a szüleidhez?

Tudta, h nincs nálam a gyogyszer, de ugy voltunk vele, h talán 1 nap alatt nem ürül ki a szervezetemböl 2 évnyi szedés után...dehát tévedtünk...Nem mondta, h elhagyna, ha megszülném, de szerintem igy lenne, hisz szerintem ugy érezné, hogy rá lett eröltetve...

Mindig azt hittem, hogy ha 1x terhes leszek az életem legszebb és legboldogabb idöszaka lesz... de sajnos ugy látszik nekem nem ez adatik meg...mindenhol látom az aranyos kicsiket, és a boldog családokat, és az én szivem megszakad.

tudta, hogy nem szeded a gyógyszert? ha tudta, nyugodtan keríthetett volna óvszert (amelyik pasi igazán pánikol a gyerektől, az meg is teszi, vagy inkább nem is szexel). és szembesítetted ezzel?

az egyébként szerintem jó jel, hogy elsőre nem utasította el. lehet, hogy még ő sem tudja, mit akar. miért vagyok olyan biztos benne, hogy elhagyna, ha megtartod? mondott ilyet?

Na jó, akkor én is elárulom a titkomat: a műtőasztalról fordultam vissza, mert úgy éreztem, képtelen vagyok azt a műtétet átélni. Meg a következményeit...

Tessék, ott a képeim között a 4 éves lányom, aki a legnagyobb ajándék az életemben! Mindenért kárpótol! :) Minden nehézséget megér, ő az életem értelme! És ÉN JÓL DÖNTÖTTEM! :))

Mi az, hogy miylen alapon???

Ő az apja, vagy nem tudtam, hogy a szex gyerekkel is járhat???

AZ meg, hogy ő nem akarta..és?? Nem kéne, hogy opciós legyen! Megtartjuk vagy nem? Nem egy televízió, alap az, hogy ha bejön a képbe egy kisbaba, akkor vállalni kell a felelősséget! AZ nem vállalás, hogy pl kifizetné az abortuszt..

Nagyon köszönöm a sok hozzászolást, véleményeket, egyszerüen csak érdekel, hogy mások hogy döntenének...

2 éve tart a kapcsolatunk, 1 éve élünk együtt, az ö lakásában.

3 napra elutaztunk, és elfelejtettem vinni a gyogyszerem ( öszintén szolva máskor is elöfordult, h 2-3 napig nem vettem be, de soha nem estem eddig teherbe, most sem gondoltam, h igy lesz ). Rettegtem, hogy hogy mondom meg neki, hogy terhes vagyok, de sirva kinyögtem, ö nevetet és azt mondta, h ez nem tragédia, ne sirjak. Mondhatni, ö az elején jobban viselte mint én. Még mondta, is h ne edzek most ugy ahogy eddig, stb...Azt hittem ö is szeretné. Aztán mikor pár hete megkérztem, hogy mit szeretne azt mondta, h nem tarthatjuk meg...én nagyon kiborultam, kb 24 orán keresztül csak sirtam, és fel sem keltem az ágybol. Aztán azt hiszem beletörödtem, és erre rá két napja, bocsánatot kért, hogy elhamarkodottan döntött adjak még neki idöt...ismét eltelt 1,5 hét, de mikor ujra rákérdeztem továbbra is nem volt a válasza. Én viszont már ugy érzem, hogy nem tudok elmenni az abortuszra, képtelen vagyok azt mondani, hogy nem szeretném a babát...

Persze tudom, h lehet még gyerekem ( ha minden jol megy), de mi van ha én ezt a gyereket szeretném?!

Ha az abortuszt választom nem tudok mellette maradni, ha megtartjuk szerintem rövid idön belül elhagy hisz ö nem ezt akarja, vagy megtartom, egyedül...szoval azt hiszem ennek a kapcsolatnak vmikor mindenképpen vége lesz.

Állásom van , 4 éve ugyanott ( most uj munkáltato van, aki 2 havonta ujra köti s zerzödésünk ). Lakásom nincs, autom hitelre ( amit biztosan eladok, ha marad a baba).

Sok álmatlan éjszakám volt, és azt hiszem lesz is még egy pár...

És te miért feltételezed,hogy a pasi be lett csapva?Miért feltételezed,hogy hazug a fórum indító???Mert ezzel,hogy ilyesmiket feltételezel róla,ezt teszed!

Igenis kötelessége minden embernek anyának-apának megfelelően gondoskodni a gyerekéről!!

Ha akarta ha nem,akkor is ha már megvan a gyerek?Nem Ő akar megszületni,ketten alkotják!

Nem abortuszra kell küldeni anyukát,hanem védekezni,amit egy pasi is megtehet ha semmi képen nem akar gyereket!

És végül miért csak az Ő álmai lennének fontosak?

Semmivel nem ér többet az élete mint a barátnőjéé!

Csak van aki könnyen veszi kioltani egy életet,van aki meg nem.Azon nem kellene csodálkozni,hogy akiben fejlődik neki ellen érzései vannak az abortusszal szemben.

Egyébként sajnos nem garancia az sem a boldog családi idillre,ha teljes családba születik a gyerek.Mert így is van sok felelőtlen szülő sajnos.

Néztem a kisfiad képei, nagyon helyes kissrác! :)

Tényleg nem lehet őt nem szeretni!

Sajnos az eredeti témához nem szívesen szólok hozzá, mert hatalmas felelősségről van szó, max annyit mondanék: a szívedre hallgass! :)

Sok sikert, akárhogy is döntesz!

Sziasztok!

Végigolvastam az összes hozzászólást, és megértem mindkét tábort. Csak az az egy bibi, hogy túl kevés ahoz az infónk, hogy bárkit is bíráljunk. Lehet, hogy tudott a kihagyásról a pasi, akkor Őt is terheli felelőség, mármint akár anyagi is, ha a mami megtartja. Ha a tudtán kívüli, akkor szerintem az Édesanya döntése az egész, csak éppen az Apát nem terhelheti semmilyen felelősséggel, se anyagival, se erkölcsivel. De a Baba megtartása, szerintem minden esetben az anya döntésén kell, hogy alapuljon, hisz nem a pasi fekszik majd a "kés" alá. Itt nemcsak a fizikai terhekre, sőt, inkább a lelkire gondolok. Egy pasi nem érzi, érezheti azt át, hogy milyen érzés anyának lenni, persze attól még nem kell Őt se hibáztatni. Ha nem "tehet" a baba fogantatásáról, akkor szerintem esélyt kell adni neki, hogy kíván e élni az apai felelőséggel. Persze megint más lenne a helyzet, ha a baba szakszerű védekezés mellett fogant volna. Itt azért sokkal egyszerűbb a szitu, már csak az a kérdés, hogy tudott e a bogyó elmaradásáról, vagy sem.

Mikor én teherbe estem én is 27 éves voltam. Volt párom, aki /látszólag/ akarta bébit, de valahol a szívem mélyén tudtam, hogy egyedül fogom felnevelni.

Igen nagy erőt éreztem magamban, hogy én igen, majd én megcsinálom, ha egyedül is maradok. A terhesség alatt még együtt voltunk, de szinte egyedül csináltam végig, nem volt mellettem sem ultrahangon, sem mikor orvoshoz mentem, egyedül örültem amikor először megmozdult. Aztán eljött a szülés ideje, akkor is egyedül voltam /ő éppen a balatonon dolgozott és nem érezte fontosnak, hogy eljöjjön megnézni a gyermekét/.

Aztán 3 hónapos korában végleg szétváltak utjaink. Azóta egyedül nevelem a fiamat, aki maholnap 14 éves. Bár a szüleim, nagyszüleim, testvéreim mellettem álltak, nagyon sok mindennel segítettek, de a mai eszemmel ugy érzem, hogy felelőtlenség volt részemről egyedül vállalni a babát. Egy gyermeknek az apjára is szüksége van. Szükség van, hogy lásson apa mintát /és ne mondja nekem senki, hogy ott van a nagyapja, majd arról vesz mintát/. Szükség van arra, hogy te is ne egyedül dönts minden kérdésben, mert ez nagyon nehéz. Én is sokat marcangolom magam, hogy vajon jól-e vagy rosszul hoztam meg ezt vagy azt a döntést.

Nem írom, hogy mit tennék a te helyedben, de azt tudom, hogy a mai eszemmel egyedül biztosan nem vállalkoznék gyermekre.

Hát én sem véleményeztem senkit semmilyen szinten!

Nem hinném h ez alapján dönt!Gondolom kíváncsi a az érem 2 oldalára!

Bár az ő esetükben ők tudják átrágni ezt legjobban.

én nem is abnormálisozok itt nyakra-főre...

nagyon remélem amúgy, a topiknyitó nem egy hoxás hozzászólástömeg alapján dönti el, hogy mit fog csinálni.

miért feltételezed, hogy a pasi tudta, szünetel a fogamzásgátlás?

szerintem meg lehet érteni a férfiakat is. egy 26 éves fiú még azért nem mindig a legérettebb. lehet, hogy vígan abban a hitben van, hogy a fogamzásgátló szedve van (pláne, ha így volt évekig), és az élete álma, hogy Ausztráliába költözik. Hát akkor most akarata - és befolyása - ellenére le kell erről mondania. a topiknyitó meg elintézi azzal, hogy "pár nap kimaradt", mintha ez természetes lenne. nem 17 éves, hogy ne bírja felmérni, mit jelent, ha "pár nap kimarad"! hanem 27! majd a gyereket is elfelejti elhozni az oviból?

szóval hogy ki mennyire felelős, arról nem kéne egyből ítélkezni...