24 évesen otthon aludni? (beszélgetős fórum)

Én mostmár csak arra vagyok kiváncsi,hogy a válaszok alapján mit gondol a fórumnyitó?

Elbeszélget a szülőkkel?Döntött,arról hogy ez nem jó,és fog lépni valamit?Vagy elfogadja ezt a helyzetet?

Ahány ház annyi szokás.Az Ő szülei ilyenek,a csatát Neki kell megvívni velük.Nem jó ez így és nem is természetes,de nehéz ebből"normálisan"kilépni.

Kapott tanácsot,ilyet is olyat is,tudja,hogy ez nem túl jó így de hogy milyen módon rázza le a láncait azt Neki kell eldönteni!

Adott mindenki tanácsot. Az is, aki fullgáznak gondolja. Márpedig azt, hogy válj le a szüleidtől, mert nagylány vagy.

Mit vársz még? Ennél jobb tanács nincsen!

És igen! Fullgáz az, hogy 24 éves létedre még anyuciék szava dönt az életedben.

De majd rájössz, ha 40 évesen ott állsz, hogy kéne anyuci tanácsa, mert te nem tudsz dönteni. De akkor ne adj isten, anyuci már nem lesz.

Hidd el, nem jó a szülőktől való függés! Sem most, később meg még kevésbé.

Igaziból kb az írók 3részre szakadnak. Egy aki megérti a helyzetet, egy aki "fullgáz"-nak gondolja, és van aki nem támadó jelleggel ír. Szerintem eléggé látszik, hogy aki támadóan ír, az teljesen el van szállva magától, s úgy gondolja, hogy csak az a jó és helyes, ahogy ő él. Ezen emberek elgondolkodhatnának kicsit magukon. Tudom hihetetlen, de egy érző embernek írtok, nem egy gépnek.

A normálisan válaszolóknak pedig köszönöm a tanácsokat.

Igazából engem az zavar,hogy véleményt kért,és mégsem hajlandó elfogadni azt.Nekem legalábbis így jön le.Fura,hogy az anyukája azt mondja,nem szeretné ha kétlaki életet élne...végülis ha valaki kollégiumban van is,kétlaki életet él.

Szerintem a szülők viselkedése egy 15-16 éves esetében még normális,és egy egyszerű "felvilágosító jellegű" beszélgetéssel,meg lehet húzni a határokat.Úgy mint:engedlek,ha nem csinálsz hülyeséget.

Az meg hogy tanul,nincs pénze,rájuk van szorulva stb-hát...nekem jó pár ismerősöm dolgozik mellette,végzi estin,hétvégén pultozik,hostesskedik,és mellette albérletben él.

Mindenki próbál függetlenedni,és annak maradni,szerintem ez a normális,nem az hogy egy 24 éves felnőtt embernek engedélyek kellenek.Ha ő ezt nem érti,akkor nem érti,majd 10 év múlva rájön...

Egyetértek!

Ha mindezeket egy 17-18 éves írja, még meg is értem a szülőket valahol. De itt egy 24 éves, komoly gondolkodású (legalábbis nekem úgy tűnik) felnőtt lányról van szó.

Véleményem szerint egy 24 éves nőnek már tudnia kell, hogy mit akar. Ha így viselkednek a szülők, sosem fog leszakadni tőlük...mert tudat alatt érzelmileg zsarolják...ez a legrosszabb, ami történhet egy fiatal életében..nem szabad, hogy ennyire függjön a szülőktől, még ha velük lakik is...

Arra is gondoltam, vajon a fiú mit szól mindehhez? Mert ha a szülők így beszabályozzák a lányt, a későbbi házasságára is kihathat..szóval érzelmi zsarolásnak nevezném azt a viselkedést egy szülő részéről..Hiba...nagy hiba!

Szerintem sok függ a gyerek jellemétől is.De ezt ugyis a szülőnek kell látni.Ő tudja,hogy mennyit engedhet.Van aki sajnos túlzásba esik akár így akár úgy.

Nagyon nehéz jó döntést hozni.Szerencsés vagy,hogy Neked sikerült.

Mindenki félti a gyerekét..ez így van jól..de az ésszerűség határain belül..

Sosem korlátoztam a gyerekeket semmiben...csak figyeltem...nem bántam meg, jól cselekedtem:)

Persze de ők ezt nem látják illetve nem így látják.Ők jót akarnak a gyereküknek féltik ettől is attól is.Nehezen engedik lazábbra a gyeplőt.

De ettől még nem rossz szülők.Az enyémek legalábbis nem azok.Szeretnek és én vagyok a legfontosabb a számukra.Számíthatok rájuk.

A szabadságomért meg kellett küzdenem,olykor nevetséges volt,hogy huszonéves létemre korlátozni próbálnak.De megharcoltam a szabad életért,úgy hogy közben nem veszítettem el Őket!

És fene tudja.Lehet,hogy ezért volt meggondoltabb a párválasztás vagy ezért jobb az értékítéletem.

Az is lehet,hogy ha korábban szabadjára engednek most teljesen más körülmények között élnék.Ezt már soha sem fogom megtudni.

Én is egyke, otthon élek szülőkkel, igaz nagy családi házban..megértem a fórumindítót! De meg kell harcolni a szabadságáért, értem én hogy egyetemista és kvázi még eltartják,de felnőtt nő is!

Nekem mindezt 18 évesen kellett megvívnom, szép lassan hozzászoktak,h hál istennek pasik kerülgetnek:)

jobb lenne persze saját lakás, még nem tudom megengedni..

a szülők sajnos sokszor nem is látják, hogy megnyomorítják a gyerek életét, azzal hogy ők csak jót akarnak!

Éld az életed...

Megmondom őszintén..ledöbbenve olvastam az írásod!:(

A helyzetet olvasva az szinte egyértelmű, hogy nálatok nem tud aludni a párod, a lakás beosztásából adódóan.

Én egy kicsit túlkombináltnak látom a dolgot, hogy már előmelegítetted anyukádat, stb. stb. Ennyi idősen az lenne a normális (az esetek 99%-ában így gondolkodik mindenki szerintem), hogy: anya-apa, ma a Petinél aészom, ne várjatok! Csók!

26 évesen költöztem külön a szüleimtől, de addig is úgy volt, hogy megmondtam, hogy hol leszek, és kivel, mikor érek haza. Olyan 20-21 éves korom után az sem volt gáz, ha nem otthon aludtam, csak tudjanak róla, hogy ne várjanak.

Hát nem tudom.Engem is nagyon fogtak,de abból soha nem volt probléma hogy a párommal egymásnál naludjunk.Megbíztak bennem.

Nem hiszem,hogy az normális,hogy a 22 éves felnőtt gyerekem ne aludhasson a párjával.

Szia!

Én is ebben nőttem fel és teljesen átérzem a helyzetedet.

A szüleinkkel való kapcsolat nagyon fontos ezért nem szabad drasztikus lépéseket tenni de azt Nekik is meg kell érteniük,hogy felnőttünk.Én azt javaslom,hogy ülj le Velük és mondd el,hogy felnőtt vagy,szeretnéd élni a magad életét természetesen úgy,hogy Ők is a részei maradnak.

Próbáld megértetni Velük,hogy nem természetes dolog amit elvárnak Tőled főleg nem a mai világban.Biztosítsd Őket arról,hogy tudsz magadra vigyázni és viseled a döntéseid következményeit.

Meg kell értetni velük,hogy ezzel nem az érdekeidet védik.

Az én anyukám hasonlóan gondolkodott sokáig,majd belátta,hgy butaság volt nem bízni bennem és annyira ragaszkodnia az elveihez.

Manapság már én botránkozom meg az Ő szabadelvűségén!:DDDDDD

Egyet értek sunshune24-gyel. Annak, aki egyetemista (plussz évvesztes is vagyok), nem az a normális, hogy saját családja van. Azoknak van, nagyobb részt, akik nem tanultak tovább s elkezdtek dolgozni. Na úgy, normális. Ismerősi körömből kb 1ember van akinek gyereke van már. Elég fura is lenne, hogy tanulok, de már házas vagyok, s keresetem nulla.

Hát azért a védekezés dolog tényleg nem újdonság számomra, eddig sem volt soha semmi gond, hála égnek.

Tegnap beszélgettem anyámmal, persze a válasz az volt, hogy majd úgyis megyünk nyaralni, aludhatunk együtt... Mondtam, hogy de szeretnék máskor is ott aludni. Mondta, hogy nem akarja h kétlaki életet éljek. Én sem ezt akarom. Volt b.nőm aki péntektől-vasárnapig ott volt. Én ezt nem szeretném, másik b.nőm 4napot ott van, 3at otthon, ezt sem. Egyenlőre itt lakom, szeretek itt lakni. havi 1-2szer ottaludni, én erre gondoltam. S gáznak érzem, hogy még én nem teszek ilyesmit. Elvileg beszél apámmal erről, azt mondta. Én nem akartam, mert vhogy apával nem olyan a viszonyom, hogy ilyesmiről beszélgessek vele. Valakinek említem, s kerek szemekkel néz, hogy micsoda?

Én tényleg mindig engedelmeskedtem a szüleimnek. Nem ők mondják meg, hogy mikor hova mehetek kivel, megyek s kész. De ha nem engedik meg, nem fogom megtenni. Itthon lakom, ők tartanak el, szerintem triviális, hogy az ő szabályaik szerint lakom itthon. Az, hogy párom itt aludjon szóba sem jöhet, az biztos. Elég kényelmetlen a lakás elhelyezése, ha nekem wc-re kell éjjel kimennem 2 szobán át megyek, ahol alszanak, 3embernek is szűkös néha ez a lakás, nemhogy 4nek.