18-20 évesen férjhez menni? (beszélgetős fórum)
Gratulálok mindenkinek aki nem félt olyan fiatalon férjhez menni.És örülök hogy még mindig boldogok vagytok:)
Gratulálok és örülők, hogy az enyémhez hasonló boldogságban van részetek!Nálunk is 7 év a korkülőnbség, mi pedig 26.éves évf.volt.Mára már nem csak a szerelem, hanem a barát és testvéri szeretet is kialakult!Mindig hálás leszek azért, hogy alig l8 évesen mertem hozzá menni ehhez a férfihoz aki a társam és remélem életem végéig!
Nagyon tetszett a mesed! Jo hogy ilyen is letezik!
Hol volt hol nem volt... 83-ban megismerkedett 14éves lány és egy 21éves fiú..1év után megtartották az eljegyzést rá 2év re 86-ban az esküvöt, ekkor a lány már 17 éves múlt 1 hónapja.Telt múlt az idő született 2fiú gyermek..eközben történtek jó és rossz dolgok,türelem,csalodás,1szer egy rövid szakitás,(valamikor szükséges a teljes rombolás ahoz, hogy alaposan feltudjuk ujjitani a házunkat, ekkor szükséges az alapokig a teljes rombolás)..vágyodás ...ismét egymásba szerettek és még mindig eggyüt vannak, idén lesz a 20.házassági évfordulójuk....
Valamikor volt is benne hajlandóság, hogy odaálljon mellém az akadályokat legyűrni, aztán állandóan mögém bújt. Mostanában egyre több dolgon vitatkozunk össze. Meguntam, hogy mindenre nekem kell tökéletes megoldást találnom! Nem sír a szám, mert valakinek biztos még rosszabb. De összeroppanok a súly alatt, mivel minden rám hárul. Ő nem megoldja, hanem tovább bonyolítja még a legegyszerűbb problémát is.
Egy kapcsolat attól erősödik ha az akadályokat együtt gyüri le a két ember! De ha az egyik rájött , hogy ebben nem akar részt venni akkor az akadályokat nem lehet csak ugy átugrani!
Párom 18 volt mikor egymásra találtunk, én 24. Szellemes, okos fiúnak ismertem meg, aki imád élni. Kitalálta a gondolataimat, én az övét, szinte egymás helyett beszéltünk.
Nagyon el akart venni feleségül, én pedig nagyon hozzá akartam menni. Végül rengeteg elénk gördülő akadály révén, még mindig "csak" élettársi kapcsiban élünk.
Már nem akarok hozzámenni, pedig ő akár azonnal elvenne. Időközben született egy kisfiunk is. Idén augusztusban lesz a 4. évfordulónk. Sajnos párom megváltozott: visszahúzódó, hallgatag, állandóan kétségek közt őrlődő férfi lett. Elvesztette a humorérzékét, a stílusát.
Szeretem. De nem hiszek abban, hogy egymás mellett fogunk meghalni...
Köszönöm:)
Én is remélem:)
Akkor neked se legyen "se jobb, se rosszabb!".Remélem ez szerencsét hoz!
Örülök hogy vannak olyanok akik korán mentek férjhez és még mindig boldog házasságban élnek:)
Ez méginkább arra ösztönöz hogy én is ezt tegyem.
19 évesen mentem férjhez.(Férjem 23,5 éves volt) Most 19 éve élünk kiegyensúlyozott, boldog házasságban. Akkor még 2 gyerek mellett elvégeztem a 2 éves közgáz. kiegészítőt, a mérlegképest, a kereskedő-boltvezetőit. Megtanultam olaszul. Most, hogy meg van a harmadik, már "csak" ellátom a családot, foglalkozok a szüleimmel (mostmár csak az anyukámmal), a férjem szüleivel és dolgozok ha kell éjfélig is. Mindent a magunk erejéből teremtettünk meg. Soha, egy percet sem bántam meg az elmúlt 21 évből amióta ismerjük egymást! Tehát, konzekvencia: Akkor kell férjhez menni, ha megtalálod a lelki társad!
Koszi Eve20!
Abban egyet ertek veled teljesen, hogy erettseg kerdese is nagyon sok. Vannak sokan, akiknek soha nem valo a gyerek, akar hany evesek is.
Abban is egyutt ertek veled, hogy egyaltalan nem lehetetlen gyerek mellett tanulni, egyedul attol fugg a dolog, hogy mennyire tamogat a parod, es mennyi felelosseget hajlando vallani a kozos eletetekben. En is ugy jartam egyetemre, hogy kozben gyerkocot neveltem.
Minden jot kivanok nektek!
Nehéz dönteni.Főleg a suli miatt.Mert azt be kell fejezni,hogy aztán megfelelő anyagi háttérrel rendelkezzünk a gyerekvállaláshoz.
Hát dönteni azt tényleg mindenkinek magának kell!Én nagyon korán férjhez mentem, még nem voltam 18 éves.Akkor a gyors-és gépíró suli 2 éves volt.Sokat nyomott latba az, hogy vaskalapos apám volt, fizikai terrorizálással egybekötve!De ami még fontosabb az , hogy nagyon szerelmesek és érettebbek voltunk az akkori fiataloknál.Párom ekkor 25 éves volt és jó nevelést kapott ,közben pedig mindketten a legszerényebbek. A szeretet és az összetartozás érzése volt a fontos számunkra!Most 26. éve vagyunk házasok és mondhatom, még jóbban szeretjük egymást mint valaha!Ha tehetném ugyanigy kezdeném mint akkor!Biztos vagyok benne, hogy egymásnak rendelt az élet ami nagyon ritka!Igaz számomra nem volt fontos, hogy tovább tanuljak mert nem szerettem irodában dolgozni!Amikor elmentem szakközépiskolába azt is csak azért tettem,mert a munkámhoz ugy gondoltam szükségem lessz!Amikor az 1évet végeztem, rá 1 hónapra született a kislányunk. A második évtől sajnos már nem tudtam mellette tanulni!De az is lehet, hogy tudatalatt nem is akartam!Az életem igy teljes ahogy van!Párommal mindketten normális határokon belül azt teszünk amihez kedvünk van.Most hastáncolok, amit sok férj nem nézné jó szemmel!De a párom látja rajtam, hogy ez jót tesz nekem és Ő is élvezi!
Nem,nem marad ki egy év se.Nem is ezzel lenne a gond.Mondjuk ez a mi "problémánk" is!Mert mind2en rendes egyetemet akarunk befejezni,úgyhogy szerintem jövőre eljegyzés aztán meg házasság:)És egyetem után lesz a gyerek.Mert akkor nem is mi nevelnénk hanem a szüleink,az nem lenne jó senkinek.
Ebben tényleg van valami. De azért én hiszem, hogy ezt majd nem kell megtapasztalnom! Sajnálom hogy neked így alakult:((
Az tény és való, hogy a mai fiatalok közül tényleg csak nagyon kevesen érettek meg ezekre a dolgokra. Ami régen természetes volt, az ma már fura különcködés(és nem csak a gyerekvállalásra gondolok)
Igen, mivel megszakítottam a sulit, úgyhogy most az érettségiért megyek majd, aztán meglátjuk. Azzal viszont nem értek egyet, hogy nem lehet tanulni gyerek mellett, ez is egy olyan dolog, hogy ha valamit nagyon akar az ember, és kész érte küzdeni, elérhet gyakorlatilag bármit(persze csak levelezőn).
Az érettség kérdéséről annyit, hogy egy fiatal anyuka is lehet JÓ szülő, ez igazán nem korfüggő, hanem valóban érettségi kérdés. De általánosítani nem szabad, hiszen mindenki más. Van olyan 30 éves nő is aki alkalmatlan az anyaszerepre, és persze van olyan hozzám hasonlóan fiatal anyuka aki készen áll már erre.
A bulizással egyébként nincs semmi gondunk, ha van időnk, kedvünk, pénzünk meg tudjuk oldani, hogy elmenjünk valahová. Pedig össz-vissz csak 2 nagymama van, akik vigyázni szoktak a fiamra(kb heti egy alkalommal 1-2 órára).
Hát én nem ismerem a terveidet és a lehetőségeidet, de azzal azért nem árt ha tisztában vagy, hogy ha valami rendes helyen (szakon) szeretnél továbbtanulni az gyerek mellet teljesen lehetetlen. Azt írtad, hogy 3-4 év múlva szeretnél gyereket. Ha idén nem jelentkeztél akkor 1 év kimarad, tehát ha tartod magad az eredeti terveidhez, akkor nem tudod befejezni a tanulmányaidat. Egyébként szép dolog, hogy így éreztek, de akkor is várni kellene még (soha nem lehet tudni)
Én idén töltöm a 25-öt és jövőre tervezzük az esküvőt. Együtt vagyunk már 3éve és az eljegyzés már megvolt. Szerintem nem érdemes ezt elkapkodni, de ha te úgy érzed eljött az időd akkor menj férjhez. Mindenkinél máskor jön el ez az idő.
Nem tudom most együttéltek-e, de szerintem ha még nem éltek együtt előbb próbáljátok ki.
Hm...igazából most hozzámennék a páromhoz, de még fiatalok vagyunk. Egy hónap és betöltöm a 19et, de nem érzem magam elégnek egy házassághoz. Főleg, hogy sokáig úgy gondoltam, hogy egy papírtól nem fogom a kedvesemet jobban szeretni.
Ha a mostani illető mellett maradok, amire bevallom elég nagy esélíyt látok, akkor majd olyan egyetem végefelé kerülhet sor bármilyen komolyabb megköttetésre.
Várni szeretnék magam és miatta is, így nem is fontolgatom a házasság lehetőségét.
Szerintem sokak felelőtlenül mennek hozzá ezen korban egy adott illetőhöz, bár vannak kivételek. Régen máshogy volt, manapság megint máshogy van. Inkább egyéntől és annak érettségétől függ a dolog.
Én 19 évesen mentem férjhez. Ma 30 vagyok, még mindig a párom a párom. Két gyerekünk van és két gyerek mellett érettségiztem le, tettem le a jogosítványt, elvégeztem a Fodrász sulit. Semmit nem bántam meg, mindennnek megvan az ideje. Mai fejjel másképp látom a világot és most nem mennék férjhez, és harminc felett nem szülnék. /Betegségek miatt sem, annak is megvan az ideje 20-25 év/
Gratulálok!:)
De te tanulsz mellette?
Most mar bizonyos tavlatbol latom ezt a kerdest, mivel 24 evvel ezelott 19 evesen mentem ferjhez es van egy 23 eves fiam.
Oszinten szolva semmit nem bantam meg a eletemben, es sok szempontbol elonyos is volt hogy fiatal anyuka voltam / vagyok. A fiam baratai sokszor mondtak neki, hogy milyen jo neki, hogy ilyen "cool" anykaja van. A mai napig is nagyon jo barati kapcsolatban vagyunk.
Egy dolog viszont erdekes: amikor 15 evi hazassag utan elveszitettem a parom, a fiam felnott es mar a sajat eletet elte, nagyon elveszett voltam. Foleg azert mert soha nem buliztam, soha nem "jartam" mas ferfiakkal a ferjemen kivul es bizony 40 evesen ezt nem volt konnyu "megtanulni".
Egyedul azt javasolnam masoknak, akik fiatalon kotelezik el magukat hazassagban es esetleg gyerek nevelessel, talan erdemes adni magunknak egy par evet, hogy "kitomboljuk" magunkat, amikor meg fuggetlenek vagyunk es gondtalanul elvezhetjuk ezt.
Hát én is csatlakozom a korán házasodókhoz. 17 évesen már feleség voltam, most 19 vagyok, és van egy 1 éves kisfiunk is. Én nagyon örülök, hogy így döntöttünk, boldogok vagyunk:)))
Nekem volt egy osztálytársam(levelezőn), aki szintén 18 éves, és már férjnél volt, mikor oda jelentkezett,de nagyon jól érezte magát, hogy házas, senki nem szólta meg, hogy milyen fiatal, és már férjnél van. Közben született nekik egy gyermekük és egy másik osztálytársnak is, de abba hagyták mert a kettöt nem lehet csinálni.
Hát meglehet.Mondjuk gyereket csak 3-4 év múlva gondoltunk.De ez még a jövő titka!Még úgyis megbeszéljük.Mi is mikor beszélgettünk róla rájöttünk hogy jobb lenne a gyereknek is ha a szülei még nem tanulnának mikor megszületik:)
Ha te úgy gondolod, hogy férjez akarsz menni, akkor ne másra halgass, hanem saját magatokra, mert ez a ti életetek és nem másé. Azt, hogy a közös életet hogyan tudjátok megoldani, azt csak ti tudhatjátok jó-e nektek ahogyan elképzeltétek. De a szüleidnek igazuk van abban, hogy a gyerekkel várjatok még, elöbb fejezd be a sulit,nektek lesz így könnyebb.
Nem vagy tolakodó.
Az hogy beszélgettünk a barátnőimmel,és mindenki elmondta hogy hogy gondolja az életét.És én is elmeséltem,hogy nem sokára eljegyzés,jövőre házasság,aztán jöhet a gyerek.És néztek rám szájtátva.Némelyik röhögcsélt is,mert azt hitte hogy csak viccelek.
Van barátom.Nagyon szeretjük egymást és már komolyan gondolkodunk a házzaságon is.Hát ezért tettem fel,mivel nekem mondjuk úgy aktuális:)
Anyuék csak azért mondják hogy várjunk még mert szeretnék ha befejeznénk az egyetemet is.És az gyerek mellett nem olyan egyszerű.
További ajánlott fórumok: