18-20 évesen férjhez menni? (beszélgetős fórum)

Kedves Nőszirom és Alexx!

Kipróbáltátok és a rossz tapasztalat mondatja ezt veletek, vagy csak úgy ellenzitek a dolgot?

Szerintem se mellette se ellene nem lehet voksolni, mert erre nincs recept!

Ha valaki kipróbálta és bejött, (mint nekem is)az nem garancia arra, hogy másnak is sikerül. Viszont az sem garancia a jó házasságra, ha valaki 30 éves koráig vár! Mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai. Az, hogy szabad-e 18-20 évesen férjhez menni, az azon a két emberen múlik! Na de betiltani?.....

Belehaltam volna, ha akkor megtíltják, de hozzáteszen nem volt "ingyen" ez a 15 év.

Mindketten nagyon megdolgoztunk a boldogságért és a gyerekekért. Nálunk is előfordulnak problémák, mint más házasságokban is, de talán az a lényege, hogy (önmagadat megtartva)tudj engedni, kompromisszumot kötni.

Ez nem lehet általános recept, jótanács, csak hasznos infó.

Sziasztok!

Én 20 évesen mentem férjhez. Ennek már 15 éve. Van két gyönyörű, aranyos, remek, :))) gyermekünk, és még ma is ágyba kapom a kávét!

Lehet, hogy kivétel vagyok, de semmit nem bántam meg!

Kedves Kathy!

Igen, belátom ez még túl korai lenne. Igazából még nincs eldöntve, hogy így lesz konkrétan, csak felmerült a barátomba, hogy Hozzá mennék e egyszer. És igazából ezen estem gondolkozoba másrészt kíváncsi is voltam, hogy másoknak mi a véleménye, még ha a végén úgy is én döntök azért jobb tudni :)

Kedves Gyöngyös!

Köszönöm a véleményedet és örülök is neki. Mivel ez egy elég komoly dolog és ha másokat is meghallgatok erről akkor talán jobban át fogom látni a helyzetemet. Mivel a kívülálloknak ezen szempontból sokkal könnyebb.

A barátomat nagyon szeretem és hogy ez szerelem e? Biztos vagyok benne, hogy az. A házasság még nincs tervbevéve, de szeretnénk együtt élni egyszer.

A barátom már elég érett, tudja mit csinál.

Abban viszont egyetértek Veled, hogy a házasság egy komoly dolog (még akkor is, ha a mai világban ez nem annak tűnik)és ezt jól át kell gondolni. Bennünk csak felmerült ez az egész.

Köszi, a jó lenne. :)

Szia Inken!

Biztosan sokan fognak Neked tanacsot adni az elhamarkodott donteseddel kapcsolatosan. Hidd el, hogy akik mar tul vannak egy bizonyos koron es ateltek egy vagy tobb kapcsolatot, jo vagy rossz hazassagot, azok csupan feltesbol, joszandekbol irjak majd, hogy meg egyszer alaposan fontold meg a korai hazassagkotest.

Te meg nem erted el azt a kort, amikor felelossegteljesen tudnal donteni a jovedet illetoen. Az jo, hogy van egy kapcsolatod, mert legalabb talaltal lelkitamaszt a baratod szemelyeben, aki segit elviselni a rossz csaladi korulmenyeidet, de miert kell ahhoz ferjezmenned, hogy szerethesd a szerelmedet? Van idod meg boven, ne kapkodd el a dolgokat! Eloszor is meg tanulj, hogy onallositani tudjad Magad, ha eljon az ideje. Eljel, szorakozzal, mint ahogy azt a korodbeliek teszik. Ne kosd le meg Magad, hiszen a hazassag kotottsegekkel, felelosseggel jar, foleg ha gyermek is szarmazik belole.

Persze ugy dontesz es azt cselekszel, ami Neked jol esik, de hidd el, hogy igy ismeretlenul is csak egy elhamarkodott lepestol, egy elrontott elettol szeretnek visszatartani.

Igyekszem, igyekszem :).

Aztán lehet kint is összefutunk :D, mekkora lenne :DDD. Majd látjuk, gondolom egy darabig sehova senem fogok menni...

De eltértünk a lényegtől. 18-20 évesen férjhez menni?

Sajnos megint ratapintottal a lenyegre, hogy mi magyarok nem tartunk ossze sehol a nagyvilagban. Ez szomoru teny az en tapasztalataim is ilyenek.

Bizom benne, hogy amikor idekoltozol sok kedves ember fog majd korulvenni es nem lesz hianyod baratokban.

Addig meg biztos ugyis osszefutunk egy parszor itt, ezen a portalon.

Drága Kathy!

De édesség vagy :), nagyon jól estek a szavaid. Bízom benne, hogy ugyan olyan jó lesz a párom mellett, mint így távkapcsolatban, ahol is szinte minden percünket, amit nem utazással és munkával töltünk együtt élünk meg :).

Ezek közé az emberek közé megyek ki, akikről beszéltem. Nagyon jó arcok :), remélem aztán más nagyon jó arcokat is meg fogok ismerni :))).

Amúgy Connecticut - New Britain a végcél, azaz helyileg oda megyek, kertváros, nyilván ezért is más a mentalitás ott, mint mondjuk New Yorkban.

Egyik ismerősöm New Yorkban dolgozott két évet, hasonló véleménnyel volt, mint én, és azon akadt ki, hogy a magyarok, akik kint élnek, teljesen nem tartank össze, sőt inkább keresztbe tesznek a másik magyarnak :(, több (jóval több) segítséget kapott amerikaiaktól... ez azért szégyen ránk nézve sajnos :(((.

Egy szó is száz, reméléljük a legjobbakat minnél hamarabb :D. Szorítok Nektek!!!

Kedves Inken!

16 évesen nem biztos, hogy egy házasság jelenti a megoldást a problémáidra! Még ha nagyon szeretitek is egymást a barátoddal, nem vagyok biztos, hogy készek vagytok már a felnőttek mai kemény világában helyt állni! 2-3 év múlva sokkal érettebbek lennétek egy ilyen nagy döntést mehozni! Gondold végig, mit érzel! Biztos, hogy a szerelem olyan erős benned és nem csak a szabadulni vágyás az otthoni körülményekből? Hova mennétek? Miből élnétek? Az iskolát befejezted? (Lehet, hogy most nem tűnik nagyon fontosnak, de évek múlva nagyon bánni fogod, ha meggondolatlanul, mindenféle szakképzettség nélkül kerülsz ki otthonról!) Lehet, hogy jobb megoldás lenne, valamelyik rokon segítségét igénybe venni, akinek őszintén elmondanád mi a problémád! Ha a családodban nincs ilyen ember, akkor a szomszédok között, vagy az iskolában, vagy valahol azt ismerőseid között van olyan aki segít megoldani a problémádat. Arra azonban vigyázz, hogy a házasság ne menekülés legyen! A házasságot az emberek egy életre szólóan kötik, nemcsak azért mert nincs épp jobb lehetőség! (Aki mégis így tesz, az rövidesen megbánja.) Ne gondold, hogy egy tönkrement házasságból 1-2 kisgyerekkel könnyebb kilépni, mint most megvárni a felnőtté válásodat és érettebben döntést hozni!

Kívánom neked, hogy találd meg a számodra legmegfelelőbb megoldást és hogy semmi olyat ne tégy amit később megbánhatsz!!

Drukkolok neked! :D

Kedves Kathy!

Ez az az eset (részemről) amikor valaki úgy próbál tanácsot adni, hogy nem ismeri a dolgokat teljes egészében.

Tulajdonképpen 34 évesen egy 12 éves kislány édesanyjaként már valóban nem sok változásra számíthatsz a fiad barátnőjétől. Amiket most leírtál, teljesen más megvilágításba helyezi a dolgokat! Csak drukkolni tudok, hogy a fiad minél hamarabb összetalálkozzon valakivel, hogy majd az iránta táplált érzései segítsenek neki lezárni életének ezt a szakaszát. Most már én is azt mondom, valóban megnyugvást jelentene az egész családod számára. Beszéld rá a másik fiadat, hogy hívja haza egy kis kikapcsolódásra az öccsét. Lehet, hogy a távolság megkönnyítené a dologk rendeződését! (Vagy gyere haza Te, és kérd meg a fiadat, hogy kísérjen el! Persze csak ha megoldható!) Drukkolok nektek!

Kedves Gyongyos!

Nem akartam az en legnagyobb fajdalmamamt kiteregetni a vilag elott, de mivel olyan kedvesek voltatok paran, hogy erdeklodessel reagaltatok az altalam leirtakra, igy mindenkeppen szeretnem, ha valamivel tisztabban rajzolodna ki a kep errol a helyzetrol.

Igen, a fiam mar a 28. evet tapossa, tehat mar felnott, onalloan gondolkodni tudo ferfi. A baratnoje most 34 eves es van egy 12 eves kislanya, ami igazabol nem problema a szamomra, hiszen a lany a ferjem baratjanak a mostohalanya, igy altalunk ismerkedtek ossze. Eleinte hozzam jartak a fiatalok enni, sot meg pakoltam is Nekik, hogy otthon is legyen eteluk. Sajnos a viszony akkor kezdett elromlani, amikor a fiam elkoltozott a lannyal Floridaba, ott pedig egy ideig nem kapott munkat, a lany pedig mint tancosno dolgozott egy barban es igy O kereste a penzt, mikozben a fiam ellatta az O kislanyat. Persze az koztudott, hogy Floridaban nagyok a tavolsagok, igy a gyerekek nem tudnak onalloan, egyedul ide-oda kozlekedni.

Amikor en balesetet szenvedtem, akkor halt meg a lany nagyapja, igy mindketten ideutaztak New Jersey-be. Akkor volt itt nalam a masik fiam Magyarorszagrol, hogy engem apoljon, hogy ferjem tudjon dolgozni jarni. A lany nem nezte jo szemmel, ha a fiam eljott hozzam es regen latott testverehez latogatoba es kijelentette, hogy mivel O vette a fiam reszere is a repulojegyet, igy azt kell csinalnia, amit O akar es nem pedig az anyjahoz es a testverehez szaladgalnia. A fiam fuvarozta az egesz csaladjat a nagypapa temetese idejen. Nekem ez akkor nagyon fajt, bar mar tultettem rajta magam. Azutan eltelt tobb mint egy ev, hogy Floridabol tobbszor hazalatogatott a szuleihez a lany, de hozzam egyetlen egyszer sem jott el, pedig tudta, hogy jarokeptelen voltam. Ez is rosszul esett, de nem tettem szova.

Most, hogy visszakoltoztek ismet ebbe a varosba, boldog voltam, hogy vegre ujra a kozelembe tudthatom a gyermekem. Karacsonyra nagyon szerettem volna egy szep unnepi vacsoraval keszulni, ajandekokat is vasaroltunk mindenkinek. Sajnos, csak a fiam jott el egyedul, igy ugrott a szep meghitt karacsonyi unnep is. Ezekutan en nem kuldtem el a Nekik vasarolt ajandekunkat. Innentol kezdve pedig nincs is Vele semmifele kapcsolatunk. Igaz, hogy kozel lakunk egymashoz, de en meg nem voltam Naluk. Ez ami a legnagyobb banatom. Termeszetesen a fiammal jo a kapcsolatom, azota allast is kapott egy jol meno etteremben, igy most talan megalapozza majd az anyagi hatteret, hogy onallo eletet alakitson ki Maganak. Tudja O is, hogy igy a helyzet nem tarthato tul sokaig es hogy ez a kapcsolat nem vezet semmi jora. Szeretne egy fiatal magyar kislannyal megismerkedni es csaladot alapitani. Remelem sikerulni is fog Neki.

En ugy erzem, hogy nem voltam egy elviselhetetlen, kotozkodo, utalatos anyos, aki mindenbe belekotyog es iranyitani akarja a fiatalok eletet. Megis igy alakult, hogy ennyire elmergesedett a kapcsolat. Pedig mit nem adnek azert, hogy vegre beke es nyugalom legyen korulottem.

Hello Fawkesgirl!

Nagyon orulok annak, hogy jo velemenyed es tapasztalatod van az amerikai emberekrol. Kivanom, hogy amikor itt fogsz elni, akkor is fennmaradjon ez a velemeny. Egyebkent igazad van, nem lehet altalanositani egy-ket ember viselkedesebol egy egesz orszagra vonatkozoan.

Egyebkent majd meg fogod latni, hogy mennyire mas a helyzet a kisebb telepuleseken, mint a nagy varosokban, de ez talan a vilagon mindenutt igy van. En csak azt kivanom Neked a magam reszerol, hogy ha majd itt fogsz elni, talald meg a boldogsagod ugy a parodban, mint a kornyezetedben.

Sok sikert kivanok Neked es ki tudja, talan meg egyszer mint "fodiek" itt kinnt talalkozhatunk is.

Kedves Kathy!

Nem lehet, hogy tényleg túl érzékenyen érint a fiad választása? Nem ismerem a kötülményeket, csak abból amit leírtál, de úgy gondolom, hogy egy 28 éves fiatalember tökéletesen el tudja dönteni, hogy jó-e neki a kapcsolat, vagy nem. Lehet, hogy pont azért nem legalizálja a kapcsolatát, mert érted gyermeki szeretettel rajong és tudja, hogy te nem kedveled a választottját, noha számára mégis az a lány a legmegfelelőbb. Lehet, hogy csak téged akar megnyugtatni amikor anyagi okokra hivatkozva nem szakít a lánnyal. Gondold végig, hogy olyan mulya fiúcskát neveltél, aki egy kapcsolatban nem tudja az érdekeit megvédeni, ha neki nem tetszik valami? (A bemutatkozó pár sorodat olvasva ezen nagyon csodálkoznék!) Olyan nagy baj, hogy nem tud főzni, takarítani a lány? Fontosabb dolognak tartom, hogy mennyire szereti őszintén a fiadat, mennyire ragaszkodik hozzá. Ha együtt maradnak, ezek a dolgok úgyis változni fognak, főleg ha megszületik az első bébi. Lehet, hogy Te segíthetnél neki egy kicsit! Pl. Megtaníthatnád egy két egyszerű, de finom magyar ételre. A fiad biztosan örülne neki.

(Elárulom neked, én 19 évesen mentem férjhez, a férjem 23,5 éves volt. Kettőnk közül a férjem tudott főzni, és bizony előfordult, hogy 3 nap után sorsot húztunk, hogy ki mosogat és ki porszívóz. Az anyósom nem igazán rajongott értem, mert úgy érezte , elvettem a fiát tőle és biztos nem lehet boldog mellettem. A férjem sokszor került kettőnk közé. Ebből kifolyólag sok vitája volt velem is és az édesanyjával is. Velem szemben őt védte, vele szemben meg engem. Ennek lassan húsz éve. Amikor megszületett az első fiúnk és otthon maradtam vele, lassan megtanultam sütni, főzni, rendet tartani magunk körül. Az évek alatt anyósom is rádöbbent, hogy nemcsak nekem vannak hibáim, hanem a fiának is és, hogy egy kapcsolat sikerességéhez mindkét fél toleranciájára szükség van. Ma már szinte lányaként kezel. Ha bármi problémája, mondanivalója van, nem a lányát és nem a fiát hívja fel elsőként, hanem engem keres. Hosszú volt az út idáig, de két oldalrol tettük meg egymás felé!)

ui: Ma már nem jelent gondot ha 30 fős vendégségre főznöm 4-5 fogásos menüt. A süteményeimnek nagy híre van a családban, de nem esek kétségbe attól sem, ha befőttet, csalamádét kell eltenni, vagy lekvárt kell főzni.

Megmondom őszintén, ezt magam sem gondoltam volna annak idején!

Öszegzés képpen én megnyugtatnálak. A fiad tökéletesen tudja, mit miért csinál! Neked "csak" egy dolgod van, elfogadni a döntéseit és megbékélni velük!

Szia!

Szerintem a fiad ki fog szállni a kapcsolatból, ha itt lesz az ideje. Remélem a körülményei adottak lesznek ehhez hamarosan!

Amerikai mentalitás: ez tipikusan nem amerikai. Igaz nem élek még kint, de akiket ismerek azok igen is foglalkoznak a másik emberrel. Számontartják, hogy mit szeretne, odafigyelnek rá, stb. Ez az amerikai mentalitás. A magyar ehhez képest a béka segge alatt van.

Akiket én ismerek és tőzsgyökeres amerikaiak, nem így viselkednek. Életükben nem láttak, de fontos számukra, hogyha kimegyek, akkor jól érezzem magam, a mostani lakrészt, ami bérelni fogunk a párommal az én igényeimnek (persze a pároménak is) megfelelően alakítják és bérletről van szó. Itthon mi a helyzet? Ha bérelni akar valaki lakást, vagy lakrészt, tutira egy kész akármibe mehet, ahol alakiítást még csak véletlen sem lehet eszközölni. Ezek meg képekesek nekiugrani és átalakítani, olyanra tapétázni/kövezni, ahogy nekem tetszene... bár ez nem ugyanaz a helyzet, csak vázolni akaartam, hogy milyen a mentalitásuk.

Bár ott élsz kint, sajnálom, hogy nem találkoztál ilyen emberekkel, és a fiad rossz lóra tett :S. Remélem a legjobbakat!

Igy már értem!

Bocsi,csak nekem a volt "anyósjelöltem" pont olyan volt mint a fiad barátnője.Igyekezhettem akárhogy,mindig éreztem hogy nem tart elég jónak a fiához.Pedig nagyon szerettük egymást.És nagyon rossz érzés volt.Csak ezért kérdeztem...

Megertem, hogy nagyon nehez lehet a fiadnak kimaszni egy ilyen kapcsolatbol. Vannak olyan nok, akik nagyon jol tudjak hogyan kell valakit ugy behalozni, hogy nehez legyen a dolgokat kibogozni.

Hidd el, amikor keszen lesz ra, akkor megteszi majd a kello lepeseket, addig pedig legalabb te ott vagy neki lelki tamasznak.