18-20 évesen férjhez menni? (beszélgetős fórum)

Lehet, hogy csak en dramatizalom el ennyire a helyzetet, de mivel a fiam mar 28 eves, igy nagyon varom, hogy megnosuljon es vegre csaladot alapitson. A mostani kapcsolatbol csupan anyagi okok miatt nem tud kilepni. O is belatja, hogy a mostani baratnoje nem az "igazi".

Egy kubabol szarmazo, de Amerikaban felnott, igazi amerikai mentalitasu holgy a baratnoje, aki akkor eszik fott etelt, ha a fiam foz, vagy etterembe mennek enni. Nem erossege a takaritas sem, egyaltalan nem hazias es nem erdekli Ot a fiam csaladja. Tobb mint egy evig jarokeptelen voltam, nem tudtam meg magamat sem ellatni es egyszer sem kerdezte meg tolem, hogy tudna-e valamit segiteni, de meg azt sem, hogy vajon hogy vagyok. Sok fajdalmat okozott mar nekem a viselkedesevel, pedig en probaltam Ot ugy kezelni, mint barmelyik csaladtagomat. Eloszor azzal magyaraztam a dolgot, hogy mas kultura, mas neveltetes, de rajottem, hogy inkabb az erzesek hianyoznak ebbol a lanybol. A fiam is tudja mennyire rossz nekem, hogy ilyen novel el egyutt, de meg nem olyanok a korulmenyei, hogy valtoztasson.

Ne haragudj,de hogy hogy nem tud kilépni a kapcsolatból?

Ha akarna akkor ki is lépne.Nem?

És ha már nem lép ki akkor talán neki jó az a kapcsolat...

Nekem ket fiam van es az egyik Magyarorszagon el a csaladjaval, Ok nagyon hianyoznak. A masik fiam itt el, velem egy varosban, de O meg mindig nem ert revbe. Erte is sokat aggodom, mert most egy rossz kapcsolatban el, amibol egyenlore nem tud kilepni. Minden vagyam az, hogy vegre csaladot alapitson ez a fiam is es unokak szaladgaljanak korulottem.

Orulok, hogy Te megtalaltad a boldogsagot es a nyugalmat, tenyleg szerencsesnek mondhatod Magad.

En is hasonloan erzem, megbekeltem legtobbnyire az eletem fordulataival es nagyon szerencses vagyok, mert boldogan elek immar ket eve a parommal.

Fiam felnott, eli ez eletet ugy ahogy o elkepzelte, tehat nem panaszkodhatok...ennel tobbre nem is vagyhatnek. :-)

Kathy, azt hiszem rokonlelkek vagyunk...nagyon hasonlit a storink. :-)

Sajnalom, hogy elveszitetted a ferjed, de orulok, hogy most boldog vagy!

Nem keresem igazan ha a sors is ugy akarja ugy is egymasba botlunk!:))

Koszike a kivansagot edi vagy!

Ne keresd, rád fog találni, ha itt az ideje. Előbb nem, még ha keresed is. Ez most lehet vadul hangzik, de így van. Annyi a dolgod, hogy nyitott vagy, és nem a négy fal között várod, hogy történjen valami. Tom, könnyű mondani, de hátha...

Mindenesetre nagyon kívánom, hogy egymásra találjatok :).

En 19 eves koromban mentem ferjhez es 20 evesen szultem az elso gyermekemet. Visszagondolva azokra az evekre, nagyon nehez is volt es szep is volt egyben. Tul fiatal voltam meg, nem eltem, nem szorakoztam ki magam. Raadasul azonnal jott is a gyerek, igy nagyon le voltam kotve, csak kesobb tudtam befejezni a szakkozepiskolat. Csak ejszakankent tudtam tanulni, mivel nappal a gyermek toltotte ki az idom nagy reszet. Azutan hamarosan jott a masodik fiam, igy mar ketszeresen is foglalt lettem. Mar a foiskolat ket gyerek es munka mellett tudtam elvegezni, ami iszonyu nehez volt.

A ferjem nem segitett tul sokat sem a haztartasban, sem pedig a gyerekek neveleseben. A mostani eszemmel es tapasztalatommal mar maskent csinalnam. Nem kapkodnam el sem a hazassagot, sem pedig a gyermekaldast.

A ferjem azota meghalt, nincs velunk, a gyermekeim felnottek, igy en uj eletet kezdtem egy uj orszagban, ami megint nem volt konnyu, de vegul megiscsak sikerult.

Sajnálom hogy elvesztetted a szerelmedet.Biztos nagyon megrázó élmény lehetett.

De szerintem is meg kell próbálnod túllépni rajta és megtalálni azt akivel jól érzed magad,és nem feltétlenül vele kell leélned az életedet.

Tudod..aki keres,talál:)

Tisztaban vagyok vele,hogy oregszem!:))

Mar tul vagyok rajta de meg sem talaom akit keresek de nem adom fel!:)

31 multam iden de nem erzem,hogy ferjhez kellene mennem.lehet bennem van a hiba!?:(

2o evesen szerettem volna nagyon de egy tragikus balaesetben elvesztettem eletem szerelmet.

Azota nem talaltam meg meg a megfelelo szemelyt akivel letudnam elni az eletem!

Talan azert is van,hogy eddig nem kototek be a fejem!

Sziasztok!

Én 11éve élek élettársi kapcsolatban,3 közös gyerköcünkkel.Eljegyzés az volt még anno,de esküvőt én sosem akartam.Vhogy nem volt fontos.Igazából az eljegyzés is arra volt csak jó,hogy megint legyen egy nagyobb családi összejövetel,de jelentősége amúgy nem volt.Én annak vagyok a híve,hogy elvagyok egy olyan papír nélkül is amin rajta áll,hogy férjezett vagyok.Így is kitartunk egymás mellett,nem hiszem,hogy csak azért jobb lehetne a kapcsolatunk,mert férj-feleségként élnénk egymással.Meg tudjátok!Olyan sokba van ma már egy válás:))

Viszont ha újra 18-20 éves lehetnék akkor biztosan,hogy jobban kiélném magam,többet járnék szórakozni,többet utazgatnék,tanulnék,talán külföldön dolgoznék a tesóimmal,szóval ma már sok mindent másképp csinálnék az biztos.De ezzel együtt nem bánom a 3 csodaszép lurkómat,de én azt hiszem,hogy naív kis hülye voltam és nem éltem ki magam eléggé.Most így is jól érzem magam főállású családanyaként,csak azért irigykedek a fitalabb bnőimre,hogy most az egyik lediplomázott,most pihen a Horvát tengerparton,kapott egy nagyon jó állást,jó fizetéssel,a másik bnőm most indítja be a mit tudom én hányadik üzletét,ilyenkor én meg mindig elgondolkodom,hogy én hova siettem,nem ráértem volna szülni most 31 évesen?De aztán ránézek a gyerkőkre,a nagyfiam már 11éves lesz lassan,és megnyugtatom magam,hogy ez így is nagyon jó,fiatal anyuka vagyok és ezt akartam.Mit irigykedek egy Horvátországi nyaralás miatt,vagy egy diploma miatt?Egészséges vagyok,még fiatal,nem kell leírnom magam:)

Sziasztok! Férjhez menni? Dilemma. Mi 3,5éve vagyunk

együtt, novemberben lesz két éve, hogy eljegyzett, már van 2éve, hogy együtt lakunk. Az édesapja kigondolta, hogy 2008ban összeházasodunk -kisebb nézeteltérés akadt is. Én úgy gondolom, hogy ez a hekyzet ami van velünk, ez pont jó. Mindketten suliba járunk, ő dolgozik is. De legyen egy biztos anyagi hátterem ahhoz, hogy neki tudjak vágni egy önálló életnek. Kevés az, hogy kiesek az egyetem/fősuli kapuján, és durr bele, házasodjunk meg. Egyszer majd én is szeretnék gyerekeket. De addig is szeretnék élni, és tombolni, dolgozni.

Remélem ha odakerülök, jól döntök!

Gratulálok a már házasságban/élettársi viszonyban élőknek, és sok sikert azoknak, akik most kezdik ezeket el!

:)

Gratulálok azoknak,akiknek sikerűlt.Nekem nem.

Igaz,most már boldog házasságban élek.