18-20 évesen férjhez menni? (beszélgetős fórum)

26 év után...

Tudok csodálkozni azon amikor valaki azt írja, hogy 4 éve ismerem, TUDUM, hogy 20 év múlva is ugyanígy fogjuk imádni egymást! Jó, jó, úgy legyen, de azt hiszem mi már tudjuk, hogy még 20 év után is változhat a helyzet.

Szerintem Ti tudtok emberi módon kommunikálni a volt férjeddel, mégha a házasság maga fel is bomlott.

Én 18,a volt férjem 20 éves volt,mikor összeházasodtunk.Sajna mi 26 év után elváltunk.

De van két gyönyörű gyermekünk,akikre büszkék vagyunk.

Az egyik osztálytársam 18 volt mikor férjhez ment, leérettségizett és nyáron augusztusban kimondták a párjával a boldogító igent, a párja már a 30 felé közeledik.. de megvannak! Szeretik egymást és ez a lényeg. Még mindig együtt vannak és boldogok!

Nekem az expárom mondta, kb. 2 éve, hogy ő elakar jegyezni nos akkor voltam 18.. de én a falnak rohantam mikor meghallottam.. engem megijesztett.. mostmár, úgyérzem ha a jelenlegi párom kérdezne rá a bizonyos kérdésre, talán igent mondanék..! Bááár szerintem ez mééég naagyon messze van.. bár lennék szívesen már eljegyezve... számomra az eljegyzés egy köteléket jelent..! Valaki azt mondja, hogy minek, mert semmit nem ér, szerinte igen.. szorosabb kötelék, hogy tényleg összetartoztok..!

Azokat a fiatalokat nem értem, akik úgyérzik.. jaj nagyon szerelmes vagyok összeházadosom a pasimmal és kb. 1 év múlva szétválnak útjaik. Ismerek ilyen embert is.. hááááátt az én véleményem ha valaki olyannal akarom összekötni az életemet akivel aztán nem akarok elválni, szerintem érdemes előtte jóóól nagyon is jóól kiismerni, hogy ne utánna hanem még előtte tudjunk dönteni..!

Hmm...örömmel látom, hogy a legtöbb vélemény a fiatalkori házasságról pozitív!!! Én 20 éves vagyok, a vőlegényem 26 és a napokban lesz az esküvőnk! 3 éve vagyunk együtt! Amiatt nem aggódok, hogy rosszul választottam volna, de a baráti társaságom nem tart normálisnak, ami olyan negatívan hat rám...persze nem érdekel túlzottan, de azért kicsit lehangoló! A szüleink viszont annál inkább támogatják az elszántságunkat, ami nagyon jó!!! Pár évvel ezelőtt soha nem gondoltam volna magamról hogy ilyen fiatalon házasodjak, de most már szinte magától értetődik, és az sem utolsó szempont, hogy legalább három gyereket mindenképp szeretnék, viszont semmiképp sem 30 fölött! Na persze ezzel senkit nem akarok megbántani, mert nem egy ismerősöm szült már 30 fölött, csak én akkor már nem merem bevállalni! De ki tudja, még bármi lehet! :) Szóval remélem nálunk is minden happy lesz, mint ez sokatoknak bejött! Amúgy szerintem se a kor számít, hanem hogy elfogadjuk a társunkat minden hibájával együtt, legyünk mindig őszinték, és mindent beszéljünk meg a másikkal! Szerintem egy jó kapcsolat alapja a megfelelő mennyiségű kommunikáció! Ha ez sikerül, már nem lehet nagy gond! :)))

Sziasztok!!! :)

Jó hallani ezt a sok szép történetet:)

Én indítottam ezt a fórumot,mert azt hittem,hogy nálam is aktuális,de mostmár nem.Nem is bánom:)

Lehetnek szerencsés esetek, de ítéletet mondani minimum 10 együtt töltött év után lehet.

Én azt mondom 25 éves kora előtt ne menjen férjhez a nő.

Én először 18 évesen mentem férjhez/mint kiderült csak azért vett el mert terhes lettem,holott nem kényszerítette senki,el is váltunk 3év után/

A mostani párommal nem házasodtunk össze/de nem is akarok/6 éve vagyunk együtt.

Én 21 éves voltam a párom 25 éves volt akkor.

Most pedig az ezüst évfordulónk lesz.

De mi sem érezzük magunkat most 20- nál többnek.

Gratulálok Marcsy006 nektek,és kívánok még legalább ugyanennyit, vagy még többet mint amit

irtál.:) pussza

Nem mindig kor fuggvenye a dolog. Lehet fiatalon is jol valasztani es eretteben is elcseszni...

En az elso baratommal azt hittem, orokke egyutt leszunk es aztan nem ugy lett. Most meg mar 29 eves leszek lassan, kisbabat varok / varunk, de nem hazasodtunk ossze ennek ellenere sem es nem a szerelem / szeretet hianya miatt, hanem mert nem tunik egbekialtoan fontosnak.

En amugy sajnos a kornyezetemben nem nagyon latok olyanokat, akik ezer eve hazasok es minden jol menne. Mindig szomoruan hallok egy - egy valasrol es olyankor osszedol bennem egy kis vilag, hogy "na, megint egy vakvagany...". Talan nem esszel, hanem szivbol kell hazasodni? Vagy epp forditva? Vagy olyanba kell szeretni, akirol az eszunk sem beszelne le? ;)

Sziasztok!

Igy beleolvasba egy-egy írásba hát eléggé megoszlanak a vélemények. Az igazság az, hogy én is elég fiatalon ismertem meg a most már ex-vőlegényemet és azt hittem, hogy vele fogom leélni az életem. Imádom és most is szeretem még, de ő semmibe vesz és hallani sem akar arról, hogy újra kezdjük, de akkor kérdem én: miért kérte meg a kezem??? Ez olyan mindennapos dolog, vagy mi?? Azt mondja, hogy nem szeret már és hogy már egy rutin voltam neki. Egy írtó nagy pofon volt ez az élettől számomra, hogy én naiv hittem neki és lelkemet beleadtam a kapcsolatban és ő meg most jól belém rúg. Nagyon jól megkell gondolni ezt!!! Lehet, hogy jobb így, mert ha tényleg együtt maradtunk volna és még egy közös gyerekünk (gyerekeink) lennének és akkor hagy el sokkal rosszabb.

De ehhez szerencse is kell persze.

Mindenkinek sok sikert, nekem nem jött össze.