11 éves gyerek az apjával akar élni. Hogyan valósítható ez meg? (beszélgetős fórum)

Sosem értettem az ilyen kijelentéseket, hogy nem foglalkozik vele. Te ott élsz velük, látod a mindennapjaikat? :) Nem ad ételt neki, nem viszi suliba, nem öltözteti fel, nem viszi orvoshoz, ha beteg, nem vesz neki gyógyszert, nem fürdeti, nem szereti?

Én nem ítélnék elhamarkodottan, és őszintén szólva egy elvált férfinak a szavait az exnejéről is elosztanám tízzel. Örülnék annak, ha a gyerek velünk akarna élni, mert ez azt jelenti, hogy jól érzi magát nálunk, biztos szabadabb, több figyelmet kap hétvégente, mint otthon hétközben, amikor jövés-menés van, iskola és kötelezettségek is. De csak akkor aggódnék, ha tudnám, hogy az anyja nem szereti, rosszul bánik vele, vagy ha veszélyben van otthon.

Gondolj bele őszintén, a párod ismeri jól a gyerek anyját. Biztos nem puszipajtások és mond róla sok rosszat is, de ha szereti a gyerekét, és úgy gondolná, rossz helye van az anyja mellett, nem tenne meg magától mindent azért, hogy ez ne így legyen?

Sokszor mennek hatalmi harcok, mert mindkét szülő azt akarná, hogy a gyerek vele legyen. De figyeltek arra is, hogy a gyereknek valóban mi a jó? Hogy mi lesz vele akkor, hogyan fogja érezni magát, ha tényleg el kéne költöznie, ha azt kell az anyjának mondania, akit biztosan szeret, hogy nem akar vele élni? Szerintem ha nincsenek igazi problémák otthon, pár hét múlva már sírna, hogy haza akar menni... Szóval jól gondold át, hogy mit teszel vagy mit mondasz a párodnak. Ő jobban ismeri a tényleges helyzetet, még akkor is, ha esetleg sározza a gyerek anyját.

Persze igazad van, nem az én dolgom. Csak tájékozódni szerettem volna, hogy milyen tapasztalatok, lehetőségek vannak.

Nem veri a gyereket ez tény. De attól nem is foglalkozik vele. És engem az szomorító el rettentően, hogy egy gyerekről van szó, aki ugyanolyan ember mint te vagy én. Neki is jár a normális élet, normális ruházkodás.Az hogy nem foglalkozik a gyerekkel az nálam ugyan olyan elfogadhatatlan mintha verné. De nem vagyunk egyformák.

Tényleg csak informálódni szerettem volna. Köszönöm a hozzászólásokat.

Próbáld meg egy kicsit távolabban nézni a dolgokat. Nem vagy ott, nem tudhatod. Nem mérvadó az sem, mit mond egy kisgyerek vagy az apja, nyilván nem véletlenül váltak el. Az, hogy időnként koszos a ruhája, vagy nem az évszaknak megfelelő, az egy nem egy probléma. Nem vagy ott, nem láthatod, ki mire költ. Nyilván a gyerek nem éhezik, iskolába jár, megkap mindent, amire szüksége van. Így látatlanban sem hiszem, hogy akkora nagy gyerektartást fizetne a párod, hogy abba belefér a gyerek teljes havi ellátása étkezéssel, sulival, plusz az anyja piálása és telefonlebeszélése. Vagy ha fizet a párod havi 150 ezret, akkor bocs, megeshet.

Ugyanúgy a te gyereked megjelenésével és viselkedésével is lehetnek kifogása az apja új párjának, mert mindenki másként neveli, öltözteti stb. a gyerekét, más az, amit lazábban vesz, más az, amit szigorúbban.

Ha pszichológushoz cipeled, a gyerekben rögtön benne lesz, hogy vele valami baj van, ellenségeskedést szítasz a gyerek apja és anyja között, amitől mindenkinek rosszabb lesz, senkinek sem jobb.

Ha azt szeretnétek, hogy többet legyen veletek, az apja egyeztessen erről az anyjával. Ha nem azzal áll elé, hogy a gyerek velem akar élni, hanem azzal, tölthetne több időt nálatok, akkor az anyjának is több szabadideje lenne, és megoszthatnátok a dolgokat, van esély arra, hogy rábólint, és akkor idővel kiderül, hogy mi a helyzet. Simán megeshet, ha a gyerek hozzátok költözne, hogy pár hét vagy hónap múlva azért sírna, hogy haza akar menni az anyjához.

Más az, ha tudjátok, hogy az anya alkoholista, veri a gyereket, rosszul bánik vele. A többi az csak szóbeszéd, és eleve ellenséges hozzáállás a másikhoz. Gondold át higgadtan, mert nem a gyereknek teszel jót, hanem extra vitát, ellenségeskedést gyártasz, ha nagyon elvakultan és a semmire kezdesz el intézkedni, vagy rágni a párod fülét. Nyilván ha ő is úgy gondolná, baj van, már rég tenne magától, nem a te dolgod.

Nem a pszichológustól függ.

Be kell adni keresetet, és majd ott elbírálják, hogy továbbküldik-e, vagy alapból visszautasítják. Az, hogy a gyerek mit mond, még édes kevés, ahhoz hogy elvegyék az anyától ahhoz elég nyomós indokok kellenek. Utána jöhet a kirendelt pszichológus, környezettanulmány, stb...

Apuka feltölti a gyerek telefonkártyáját és anyuka meg a lány féltestvére lebeszélik az összeget. Pedig mindkettőnek van saját telefonja...

A nő másik gyerekére van pénz, az megkap mindent (ott nincs apuka, nincs gyerektartás) erre a közös gyerekre meg semmi :(

Szerintem az ilyen nem szülőnek való, aki csak magával foglalkozik, hogy ő tiszta, és szép legyen. A gyerekét meg leszarja. Nem foglalkozik a tanulásával, nem foglalkozik a gyerekkel.

Nem költ rá abból a pénzből amit a gyerekre fizet az apja. Tudom hogy az a rezsire is kell hogy menjen, de a gyerekre semmi, szó szerint semmi nincs költve.

Múltkor kérdezte az apa az anyukát hogy mire költöd a gyerektartást. Elég sokat fizetünk amúgy. Nem tudott anyuka mit mondani. Kérdezte apuka hogy miért nem segít neki a tanulásban. Erre sem volt válasz.

Azt gondolom hogy az sokat elárul hogy a nagyszülő telefonált apukának hogy gáz van a gyerekkel, nem tudnak vele otthon mit kezdeni. Romlott a tanulása, nem fogad szót....

Mit kapkodtam el?

nem léptünk még semmit. Csak azért gondolkozom hogy el kéne vinni magánban pszichológushoz hogy valóban kiderüljön hogy a gyerek hol akar lakni, és ha tényleg az apjával akkor lépni.

Nincs nálunk a gyerek. Hazavittünk, nem tarjuk magunknál. És nem oltogatjuk az anyja ellen. Hanem mondjuk neki, hogy ezt apának és anyának kell megbeszélni.

Két hetente van nálunk, meg a szünetek fele.

Ezt elkapkodtad , hogy nem szülő az ilyen...

Milyen sűrűn van nálatok?

Nem tudom van-e tapasztalatod ebben a témában DE ez a kislány már egy éve mondja hogy az apjával akar lakni. Szerinted hogy várható el az anyától hogy szigorúbb legyen ha most sem foglalkozik semmit a gyerekkel?

Nálunk sincs kinyalva a popsija a kislánnyal, egyszerűen csak segítünk a tanulásban, odafigyelünk rá ha mond valamit ilyenek.

Az hogy iszik az anyja ez tény. Apukája nem iszik csak néha hétvégenként pár sört a barátokkal.

Nem egyedülálló az anyuka, van párja, és van egy másik lánya is.

Mi sem ketten élünk, mert az én gyerekem velünk lakik. Szóval az anyagi viszonyok kb. egyformák.

Az hogy piszkos ruhában engedi le. Nem az időjárásnak megfelelő öltözetben jár suliba az nem gondolom hogy egy gondoskodó anyát mutat. Nem engedi a gyereknek hogy felvegye a téliesített cipőt ilyen hidegben hanem a sima kinai tornacipőben jár. Fázik a gyerek, anyukát nem érdekli. Koszos a ruhája.. anyukát nem érdekli. Olyan cipőt vesz neki ami feltöri a gyerek lábát.. nem baj, majd mi kezeljük. Majd mi veszünk neki ruhát, megcsináltatjuk a téli kabátot amin rossz a zipzár stb.

Ez a kislány szenved, nem pedig játszmázik. Nem azért akar az apjánál lenni mert mindent megkap, hanem mert ott foglalkoznak vele, tanulnak vele. Ezt a gyerek fogalmazta meg így.

Szerintem első körben az apja beszéljen az anyjával. Nem mérvadó, amit egy 11 éves gyerek mond (ha nincs nagy baj, verés és hasonló). Elég, ha az anyja szigorúbb sok dologban, nem enged meg neki mindent, máris az apjánál lenne, mert ugye az általában csak egy hétvége, amikor odafigyelés, kényeztetés van, nem a szürke hétköznapok, amikben meg kell felelni.

Arra sem adnék, hogy azt mondta, az anyja csak tévét néz és sört iszik, nyilván megteszi ezt az apja is sokszor, nem? :) Hacsak nem antialkoholista.

Az is érthető, ha egy egyedülálló anyának nincs annyi pénze ellátásra, ruhákra, mint ahogy ti ketten két fizetésből megvagytok. Beszéljen az apja vele, ha normális és nem ellenséges kapcsolatban vannak. Mert ha bíróság elé viszitek rögtön, lehet, hogy pont a kislány fog visszakozni, megijedni és rossz élmény lesz neki az egész. Az is megoldás lehet, ha többet van nálatok, megosztva, nem kell rögtön cuccolni.

Persze ezeket tudom. :) én is túl vagyok már a saját gyerekemnél ilyeneken.

Csak ez más szitu, hogy a kislány akar máshol lakni. És hogy apukáról van szó.. ezért a sok kérdőjel.

Én is arra gondoltam, hogy elviszem a kislányt egy pszichológushoz, hogy kiderüljön hogy valóban mit akar.

A párom lányáról van szó. Hétvégén már elég elszánt volt hogy nem akar hazamenni, és hogy ő ezt meg is mondja az anyjának. A szívem szakadt meg érte.

Az anyja nem foglalkozik vele amúgy semmit.

Azt mondta a lány amikor kérdezem miért akar itt lakni: mert itt foglalkoznak velem, apa tanul velem.

Kérdeztem tőle: anya mit csinál ha otthon van? a válasz: tévét néz és sört iszik.

A tartásdíjat,családit nem a gyerekre költi az anya. Elég lepukkantan jár a gyerek hozzánk. Engem nagyon felháborít az ilyen ember viselkedése. Nem szülő az ilyen.... Nagyon sajnálom a gyereket :(

10 eves kortol meghallgatja a birosag.

Beadni a kerelmet "gyermekelhelyezes megvaltoztatasa" cimen a birosagon.

Az anyuka beleegyezik?

Pszichologust is szoktak ilyenkor kerni-kirendelni.