11 éves gyerek az apjával akar élni. Hogyan valósítható ez meg? (beszélgetős fórum)

Én nagyon is látom, hogy nem helyes, de ez a tehetetlenség.... a jogi keretet kell megváltoztatni.

Nagyon sok mindent látok az iskolában is ahol dolgozok, most épp a családon belüli erőszak ellen kampányolunk, de hathatós segítséget ezen belül se nagyon tudunk nyújtani, mert sokan ki sem tudnak (és sokan nem is akarnak) lépni.

A 7-17 éveseket jobban megviseli a családjuk szétszakadása, mint a kisebbeket. A fiúkat még jobban, mint a lányokat, mert ők ki se tudják mondani, mert úgy-e a fiú ne sírjon és ne beszéljen lelki témákról....

Én is elvált szülők gyereke vagyok, bár azért én már nem voltam kicsi, mikor ez bekövetkezett. Én mindkét helyen otthon éreztem magamat, bár nem volt így megosztva a láthatás. Illetve láthatás se volt, mivel nagyon közel lakunk egymáshoz, én már kamaszodtam, és a szüleim szerencsére a jól válok társaságát erősítették, tehát egyetértés volt.

Anyával éltem, de úgy éreztem, hogy apához is "haza" mentem.

Tudom hogy ez a jog. De akkor azért belátod azt is, hogy ez bizony nem helyes így, mert nem a gyerek érdekeit szolgálják. Legalábbis bőven nem minden esetben. Az általad említett példa esetében mennyire nézik a gyerek érdekeit? Mert szerintem semennyire... Kötelező anyához mennie látogatóba, mert anyának joga van erre, de azt egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy az a szegény gyerek lehet, hogy lelkileg teljesen lesérül emiatt, mire felnő?

A Te helyzetes se egyszerű, és igazából fogalmam sincsen, hogy a helyedben mit csinálnék később. :( Szerintem beleőrülnék, hogy oda kell adnom egy ilyen embernek. És látod, ez esetben se a gyerek érdekeiről van szó, hanem az apa jogairól...

Mi esetünkben a tisztálkodáson túl is vannak bőven még gondok, amivel szintén nem lehetne jogilag mit tenni, de mondjuk ezekbe nem szeretnék belemenni.

A tisztálkodás dolgot pedig még megközelíteném másik szempontból is. Van még 3 tesó a színen. A kissebbiket egyszer megkaptuk egy délutánra, hát, ő is minősíthetetlen állapotban került hozzánk. Nyílván így járnak suliba is, és senki nem figyelmezteti a szülőt, hogy erre figyeljen oda. Pláne, hogy ott meg egy közösségről van szó...

De az, hogy te életszerűtlennek mondod, még nem jelenti, hogy egy gyerek ne élné meg teljesen valóságosnak és jónak. :) Normális esetben a gyerek ugyanúgy szereti az apját és az anyját is, az apja és anyja is úgy szervezi az életét, hogy a gyereknek jó legyen.

Vannak olyan gyerekek, akik például diplomata szülők mellett nőnek fel, folyton utazva, attól még nem lesz sanyarú gyerekkoruk, sőt. Szóval attól sem lesz egy gyereknek baja, ha egy hetet az egyik szülőnél tölt, egy hetet a másiknál. :)

Én az egy hét itt egy hét ott felállást azért jól eltudnám képzelni, ha elég közel laknak egymáshoz a szülők.

Nálunk is minden második hétvégén jön a gyerkőc, de volt már olyan is, hogy két hétvégét egymást követően elhozhattuk. Volt már többször arra is példa, hogy elmaradt az egyik hétvége, mert a gyereknek programja volt, vagy a családnak. Ezzel szerencsére semmi probléma nincsen, minden megvan beszélve, következő héten pótoljuk, és ennyi. Szerintem is bele kell férjen ennyi alkalmazkodás mindkét fél részéről.

Én ebből a történetből kiindulva is pont azt mondanám, mint itt, hogy ha ott vagyok és látom, akkor elhiszem. :) Amit egy gyerekéért bíróságon perelő apa mond, azt elosztanám tízzel. Nyilván a bíróság kivizsgálva az ügyet, gyámhatóságot bevonva, helyszínre menve, orvosi zárójelentéseket kapva nem hagyna egy éhező gyereket egy fűtés, áram nélküli életben, ugyan már, mese.

Kábé annyi lehet mögötte, hogy a kissrác egy vírusfertőzés után kiszáradás ellen infúziókat kapott a kórházban, az is lehet, hogy egyszer lekapcsolták a villanyt a nőnél, mert nem fizette be a számlát, az apa meg ezt mesélgeti.

A hivatalok munkája bőven hagy kívánni valót maga után, de azért nem kell mindent elhinni, amiket mesélnek sértett szülők. Nyilván nem voltál ott, nem láttad a gyereket egy fűtés, áram és étel nélküli életben. És nyilván a pasas egy bazi nagy szemét, ha mégis így van, mert annyi pénzt sem ad a gyerekére, hogy az enni tudjon.

És megint általánosítunk...

Pont ezért szóltam hozzá a témához a jog szempontjából. Ha tetszik, ha nem: ha fizikailag nem bántalmazza az anya a gyereket (ebbe úgy-e a verésen kívül beletartozik az esetleges éheztetés, a veszélyeztetés - de a tisztálkodás és mosás elmúlasztása nem), akkor jogilag nincs mit tenni.

Személyesen ismerek olyan gyereket, akit az anyától az apa "elperelt", mert verte az édesanya, jelenleg mivel a kislány 8 éves még köteles meglátogatni az anyját a láthatások ideje alatt, pedig most is veri. Gyakorlatilag apuka kénytelen vállalni a jogi következményt és nem engedi az anyához a kislányt. (Ez romániai eset, lehet ebben más a magyar törvénykezés....).

Sőt, én most váltam el a férjemtől, aki rögeszmés alkoholista, amíg bántalmazás nem történik a részéről ugyanannyi joga van a 3,5 éves kislányunkhoz, mint nekem. Míg kicsi meg tudom oldani úgy, hogy csak nyilvános helyen és a társaságomban találkozzon a gyermekkel, később viszont kérheti, hogy nála is legyen. Felelősséget persze senki nem vállal, adott a helyzet...

Az egy hét itt, egy hét ott felállással nekem az a gondom, hogy teljesen életszerűtlen. Még együttélő szülők közösen nevelt gyereke esetében sincs így soha, hogy 50%-ban az egyik, 50%-ban a másik szülővel van a gyerek, hanem ahogy az élet dolgai alakulnak, úgy alakul ez is rugalmasan...

Egyébként az is fura helyzeteket eredményez amikor valaki kőkeményen ragaszkodik a minden második hétvégéhez... abban is kell rugalmasság, mert vannak anyás és apás programok, események stb. amik nem feltétlenül esnek épp a megfelelő hétvégére. Egy biztos, csak normális kommunikációval, kölcsönös korrekt viselkedéssel és rugalmassággal lehet ezt a helyzetet jól kezelni.

Igen, igazad van, teljesen. Nyílvánvalóan teljesen kiakadnék, ezt szólnám hozzá fordított esetben.

Az biztos, hogy minden helyzet más és más, általános recept nincsen... Abban is igazad van, hogy beszédes az is, hogy nem keresi apuka a megoldást arra, hogy többet legyen vele a gyerek. Gyakorlatilag csak beszél róla. Olyan egy kicsit, mintha tényleg csak a párja venné a lelékre nagyon a dolgot.

Egyébként apukám kollégája esete is elgondolkodtató. Egy 4 éves fiúcskája van, évek óta perel a gyerekért. Azok után se kapta meg a felügyeleti jogot, hogy a 4 éves gyerek alultápláltsággal kórházba került. Főtés, áram kivan kapcsolva a nőnél, így él a gyerek. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a gyereknek az anyjánál van a helye ebben az esetben is.

Fentiekből kiindulva én is azt gondolom, hogy nem kapnák meg a gyereket, ahogy adott esetben pl. mi se kapnánk meg, ha lenne lehetőségünk megpróbálni.

Én a közös felügyeletet is teljesen működőképesnek látom a barátaimnál, ismerőseimnél. A gyerekeknek egyáltalán nem rossz, persze lehetnek olyan esetek, ha például két szülő nagyon messze lakik egymástól, de még azt is simán veszik általában a gyerekek. Ez szervezés kérdése, és normál emberek arra törekednek, hogy a gyereknek legyen jó, nem hatalmi harcot csapnak az elhelyezés körül egymást sározva. Egy válás ritkán zajlik barátian, emberek vagyunk, érthető, ha vannak indulatok, viták, és a gyereknek is kijut.

De talán mielőtt bárki igazi akarata ellenére bírósági úton akarná a gyereket elvenni, talán felnőtt és ember módjára beszélnie kéne a másikkal, és megtalálni a mindenki számára legjobb megoldást.

Körülöttem sok olyan elvált pár van, akik közös felügyelettel nevelik a gyereket, ugyanannyi időt töltenek a két szülővel. Vagy az anyánál van elhelyezve, de az apa hétközben is van a gyerekkel, érte megy oviba, suliba, együtt töltik a délután, az estét.

Persze sok olyan is van, akinél csak hétvégén vagy kéthetente van a gyerek, nyilván ennek megvan az oka, nem véletlen. Úgyhogy én nem tenném a voksomat az anya szidására, nyilván az apa nem tesz semmit, és könnyű úgy bírálgatni, sározni valakit, hogy közben a kisujjadat nem mozdítod, hogy a gyerekedet többet lásd. Ahogy ebben a történetben írták, az anya nagyon sokat dolgozik, nyilván semmi kifogása nem lenne az ellen, hogy időnként az apja hozza el a suliból a kislányt, és míg ő dolgozik, együtt legyenek. Persze ilyenkor azzal jönnek, hogy de az anya ilyen szemét, meg úgy nem megy bele - nyilván egy elmérgesedett helyzetnek is megvannak az okai. De többnyire egyszerűen az apának nem is férne bele több idő és/vagy nem is igényli.

Nem látunk bele a valós helyzetbe ez egyértelmű. Sem az apa, sem az anya hozzáállását ill. véleményét nem ismerjük csak egy harmadik, meglehetősen elfogult fél elmondása alapján.

Én is azt gondolom, hogy ha egy apa akarja a lányát, akár több időt vele tölteni, akár vele élni, akkor tesz érte. Nyilván van oka ami miatt nem lép. Ha emellett tartásdíjfizetési gondok is vannak, az semmiképpen nem vet jó fényt az apára sem. Nagyon kevesen maradnak korrektek egymással egy válás során sajnos :(

És ne legyünk álszentek, sem "apákat" égbe magasztalók, ha csak annyit akarna az apa, hogy a gyereke többet legyen vele, azt is meg tudta volna beszélni a gyerek anyjával, de legalábbis tett volna lépéseket. Akkor meg pláne, ha úgy látja, az anyjánál rossz helye van, és nagyon vele akar lenni.

Mégis milyen apa az olyan, akinél ott sír a gyerek egy éve, hogy veled akarok élni apuci, és semmit nem tesz? Úgyhogy hagyjuk ezt a nagy megértést, mert nyilván pusztán annyi van emögött, ami rengeteg elváltnál, hogy a gyerek természetesen szomorú, és el is pityeredik, mikor az apjától elválva haza kell menni. A lányok amúgy is nagyon apásak. Ezt a helyzetet is lehet simán kezelni, de nem úgy, hogy akkor sározzuk az anyját és menjünk pszichológushoz meg bíróságra.

Nem a rívásról van szó. De nyilván itt nem lehetnek nagy gondok otthon a gyerekkel, ha egyrészt az apja sem szorgalmazza, hogy velük éljen, másrészt a gyerekkel sincs olyan probléma otthon, amiről feltételezhető, hogy nem szeretik, bántják vagy nem gondoskodnak róla.

Te mit szólnál, ha el akarnák venni tőled a gyereket, nem is kéne hozzá semmilyen extra indok, elég az is, hogy miért ne élhetne az apjával? De ha ehhez még előkapnának néhány dolgot, hogy például a gyerek milyen szomorú vagy mond rólad negatív dolgokat, és ezt erősítenék fel, hogy milyen rossz lehet neki veled, akkor azért kiakadnál.

Igen igazad van. Nyílván se anya se apa nem tökéletes és fedhetetlen ember. Az is biztos, hogy nem egymás szívének csücskei, hiszen nem véletlenül vannak külön, ha tökéletes lenne az összhang, akkor ez nem így alakult volna.

Viszont az is biztos, hogy nem feltétlenül van az anyjánál jobb helyen.

Én azt olvastam, hogy 1 éve kéri a gyerek, hogy az apjával lehessen. Mondjuk való igaz, hogy elgondolkodtató, hogy akkor az apja eddig miért nem lépett, ha lenne módja rá?

Az én történetemet pl. azért írtam le, mert valamilyen szinten ide vág, teljesen hasonló a sztori az olvasottak alapján. Hát igen, más gyereket meg vernek, éheztetnek, vannak szarabb sorsok is, de most tényleg, akkor így kell gondolkodni? Ne ríjjjááá lányom, más gyereket vernek, örülj inkább annak, hogy téged nem?

Ez egyáltalán nem férfiellenességről szól, de elvált szülők között szinte mindig vannak viták, súrlódások, és nyilván mindkét fél álláspontját meg kéne hallgatni ahhoz, hogy az ember véleményt alkosson. Aki elfogult, mert a párjáról van szó, az nem akarja látni a másik oldalt.

Amit leírt példát a fórumindító, abban nyilvánvaló, hogy a pasija nemcsak hónapok múlva nézte meg, hogy mégis mennyit vonnak a fizetéséből gyerektartásra ugye, miközben az exnej balhézott a kevés pénz miatt, és utólag mondja, hogy ja, igaza volt, ezt azért józan hozzáállással senki nem hiszi el, mikor már azon ment a balhé, hogy akkor nem láthatja a gyereket.

Persze elő lehet rángatni mindenféle negatív példát, de hogy jön a fórumindító történetéhez, hogy a gyerek az apjával akarna lenni (nem írta, nem mondta a gyerek, hogy neki milyen rossz otthon, nyilván csak hiányzik az apja, főleg elváláskor rossz ez) ahhoz, hogy nálatok a gyereket nem fürdetik? Mást meg vernek, annak sincs köze ehhez a történethez.

Igen, ebben egyébként maximálisan igazat adok Neked. Tényleg teljesen mások a hétvégék és szünetek, nem lehet a kettőt egy lapon említeni.

Amikor a leányzó panaszkodik, akkor mindig ki is emeljük neki, hogy nálunk se lenne fenékig tejfel az élet. Ami az anyjával probléma az nyílván nem biztos, hogy gond lenne velünk, de nálunk meg lennének más problémák, más elvárások. Ennyi. :)

Ja, és hozzá tenném, hogy soha, de soha nem szidjuk a gyereknek az anyukáját, sőt! Más kérdés, hogy időnként kényetelenek vagyunk elmagyarázni neki bizonyos helyzetekben, hogy anya butaságot csinál. Pl. azzal, hogy nem akarja megengedni hogy fürdöjön, vagy ha fürödhet is, akkor is ő a kád vízben az ötödik körös...

És mondom, ezt a gyerkőc nem kitalálta, mert fel lettünk hívva miatta, hogy a gyerek kezelhetetlen, mert követeli a fürdést...

Nem tudom, akkor ennyire nem probléma az, ha egy gyerek napokig nem fürdik, a haja rasztában lóg a mosatlanságtól, és 5-6 számmal nagyobb, elképesztően koszos fiú ruhákban indítják útnak mindezek mellett? Valóban? Nekem nincsen saját, én a fórumindító helyzetében vagyok.

Mert nálunk pl. ez a helyzet. Hiába vettük a gyereknek a ruhákat, az anyja nem engedte meg, hogy viselje őket... Most hogy már idősebb, és kezd igénye lenni saját magára, mert szerencsére sikerült megtanítanunk erre, már nem tudják ezt vele otthon megtenni, mert akkor is megfürdik, és akkor is a tőlünk kapott ruhákat veszi fel. Hozzá teszem, mi se veszünk valami hú de extra dolgot, sőt, sok esetben használt ruhát kap. Egyszerűen annyi a titka, hogy méretében és küllemében a korának megfelelő ruhákkal látjuk őt el, ami szerintem így a normális. Bár a tisztasággal még mindig vannak gondok, de mondjuk ez valóban elenyésző a régebbi helyzethez képest, mert ki tudjuk mosni mi is...

És a vicc az egészben, hogy még mi vagyunk felhívogatva, hogy a gyereket arra neveljük, hogy sokat fésülködjön és nézegesse a körmét. :)

Ha a Te gyerekedről lenne szó, szerintem Te is rágörcsölnél errel, ebben én azért biztos vagyok.

Húúú, hát nem semmi, hogy mennyire férfiellenesek vagytok! Igenis van olyan, amikor a gyereknek az apjánál lenne a helye.

Mi pl. detto ugyan abban a helyzetben vagyunk mint a fórumindító... A gyerek kissebb korában rendszersen úgy jött hozzánk, hogy tiszta retek volt. Volt olyan, hogy télen, kabáton keresztül (!) éreztük hogy szó szerint büdös. Amikor megkérdeztük, hogy mikor fürdött utoljára, akkor nem tudott rá választ adni. A ruhái is rendszeresen koszosak voltak, mi mostuk ki neki mindig azt az adagot amiben éppen eljött.

Ezzel szerencsére ma már nincsen problémánk, mert a kislány már idősebb lett, végre kamaszodik már, és szerencsére sikerült belé nevelnünk azt, hogy a fürdés az előjoga, és bármi áron is, de harcolja ki magának otthon azt, hogy fürödhessen...

De ez csak egy példa az ezer probléma közül. Mi se szoktuk soha uszítani őt az anyja ellen, sőt, próbáljuk tompítani a helyzetet. Magunkhoz sajnos nem tudjuk venni, mert az körülmények sajnos nem rendezettek annyira, nem tudnánk neki saját szobát biztosítani, stb.

Persze pontosan jól tudom, hogy az ilyen jellegű gondok a bíróság szerint nem okok arra, hogy egy gyerek az apjához kerüljön, mert a fizikai és biologiai szükségletei valóban kielégítésre kerülnek. Csak éppen szívszorító érzés, amikor a az apja nyakában zokogva lóg a gyerek minden találozás után, és könyörög, hogy ne engedjük oda vissza...

Természetesen a fórumindítónak és nekem sincsen semmi közöm az egészhez, de el lehet hinni, hogy amikor már évek óta benne vagy így egy kapcsolatban, és a gyerekkel közeli viszonyba kerülsz, akkor érzelmileg téged is érinteni fog ez az egész. Bárhogy is, de nem tudod kizárni. Ő csak tanácsot szeretett volna kérni, és csak támadást kapott.

Szerencsére nem voltam még ilyen helyzetben:D

De igen, hallgattam már olyan nők elbeszélését, akik pasija elvált, ráadásul gyereke van. Hát borzalom. Mondom ezt úgy, hogy az egyik ilyen nő egy gyerekkori barátnőm és imádom, de amikor el kezdi szidni a pasija exét, akkor bizony le kell állítanom, és bizony emlékeztetnem kell az ő hibáira:DDD

Pasit még nem nem ismertem olyat, aki szidta a volt barátnőt, feleséget, stb. Persze olyat igen, aki a feleségét kicsit áztatja, de ő rá is rá szoktunk pirítani:DDDD

Az a vicces, hogy a saját gyerekével kapcsolatban tudja az ember, hogy mi a helyzet, nem görcsöl rá olyan dolgokra, amik nem fontosak, például egy koszos ruha vagy a hiúságból, divatból, menőzésből való alulöltözködés. De mégis ha mástól hallja, látja, főleg ha az a pasija exnője, akkor rögtön egy piálós, gyerekét elhanyagolós, időt nem rászánós, pénzlehúzós bestiává válik, aki rosszul bánik a gyerekkel és meg akarja kopasztani az exférjét. :)

Pedig bennünk nőkben lehetne ennyi összetartás, megértés, hogy jól ismerjük a pasikat. Azokban is ott van a sumák, akiket szeretünk. :)