11 éves gyerek az apjával akar élni. Hogyan valósítható ez meg? (beszélgetős fórum)

Megérne egy fórumtémát a pia, bár azok, akik isznak, nem valószínű, hogy bevallanák. Akár férfiak, akár nők.

Szerintem az első poharat akkor követi a második, ha izlik és oldja a delikvens gátlásait, feldobja.

Erre némely ember alkoholizmusig issza magát.

Én fizikailag is allergiás vagyok az alkoholra, még fiatalon sem szerettem a szagát sem.

Mondhatnám, hogy gyűlölöm a piás embert, de inkább értetlenül szemlélem és egy nagy kérdőjel vagyok irányukban.

Attól még, hogy nem reggeltől estig iszik, ugyanolyan felelőtlen és rossz szülő, ha akkor iszik, részegségig, mert ugye az alkoholista nem két korty pálinkát vagy egy pohár bort iszik meg egy nap, amikor a gyerekével van.

Biztos békés, egyszerű emberkék, nem mindenki válik a piától agresszívvá, attól még nem elfogadható egy szülőtől sem. Lehet, meg sem hallaná, ha a szomszéd szobában baja esne a gyereknek, vagy nem tudna segíteni.

Attól még lehet egy alkoholista szülőt szeretni, mint ahogy egy antialkoholistát nem szeretni, de ne mondjuk már az ilyenekre, hogy jó szülők...

Én sem találnék jobb szót, hogy bonyolult.

A munka miatt munkaidőben tiszták, aztán beindulnak. Néha még a környezet sem tudja.

Hát valahogy én sem, állandó piafelhőben s ahogy írod megváltozott érzékeléssel... Ez egy olyan dolog amit én ebben az életemben nem fogok megérteni - nem iszok alkoholt, csak nagyon-nagyon ritkán és csak amennyit nagyon muszáj, egyszerűen semmilyen pozitív hatását nem éreztem egy fajtának sem...

Ez az élet, alkalmazkodni kell, van aki bírja a strapát, van aki meg nem. Az idő és az elfogadás ami segít.

Nem kötelező rögtön fejest ugrani az újabb kapcsolatba! Igenis idő kell míg az emberben letisztulnak a dolgok, csak sajnos ezt sokan fel se fogják, évekig sincs értelme nyalogatni a sebeket.

Így igaz, a legfontosabb a történetben a gyerek kell legyen. Ahhoz, hogy ne sérüljön szükséges, hogy az apa és az anya is lelkileg talpraálljon, ez marad el sok esetben. Ma már nem szégyen szaksegítséget kérni!

Nem is meggyőzni akarlak, csak a való életből merítettem.

Ez nem az az eset, hogy "akit vernek, az is szereti a szüleit".

Persze, hogy ez nekünk elképzelhetetlen, de van ilyen is.

Mivel nem tudom magam beleképzelni, így nem a magam tapasztalatlanságára koncentrálok, hanem ismert esetekre, a környezetemben.

Pl.van egy barátnőm, aki gyerekként alkoholista szülők gyereke volt, de annyi szeretet kapott tőlük, hogy hálás szívvel gondol rájuk. Meg merem kockáztatni, hogy több szeretetet kapott, mint némelyik gyerek, aki normál családban él. Ráadásul az apa csak nevelőapa volt.

Fura dolgok vannak ám!

Az hogy mi a szeretet fogalma, elég tág dolog, de őt soha nem bántották verbálisan, sem tettlegesen.

Ő nem lett alkoholista, nagycsaládos anyuka lett.

Nem tudom, nem olvastam még olyan statisztikát, hogy melyik nem kezdeményezi inkább a válást. A környezetemben - hirtelen összeszámoltam 15 válásból - csak mi váltunk nem megcsalás következtében és a kezdeményezés fele-fele arányú. Azt nem tudom, hogy hányan élnek rossz házasságban, van aki nagyon jól titkolja...

Meg ahogy az is igaz, hogy sok nő is inkább vállalja a jól megszokott, biztonságos rosszat, minthogy kilépjen.

Lehet ilyen szigorúnak is lenni, de azért egy normális férfitől érthető, ha padlót fog, hogy hirtelenjében csak hetente vagy kéthetente láthatja a gyerekét, azt sem úgy, mint korábban. Én megértem ezt is, bár sajnálatos módon sokkal gyakoribb, hogy egy férfi a gyerektől is válik, és még ha eleinte megy is érte, idővel eltávolodik.

Az is szerintem gyakoribb, hogy a nők döntenek a válás mellett, sok férfi még rossz házasságot is bevállalna élete végéig, csak maradjon a megszokott közegben, családban.

De nyilván a gyerek biztonsága fontosabb annál, hogy lojális legyél egy alkoholistához. Szerinted ha az exférjed alkoholista lenne és sírna, ne vedd el a gyereket, az meghatna téged?

Én nem hiszem, hogy egy alkoholistát jó szülőnek lehetne nevezni, már csak azért sem, mert alkohol hatása alatt nem normális az ítélőképessége, sem a reakcióideje, könnyen veszélybe sordohatja a gyereket és önmagát is. De ez más téma. :)

Én ugyanúgy nem gondolom jogosnak egy nő egyoldalú bírálatát az exférje ellen, mint egy férjét az exneje ellen.

Váláskor általában ugyanaz jellemző az emberekre bizonyos szinten. A nő nem tudja igazán átérezni, hogy egy férfinak milyen nagy törés lehet, ha a gyereket ritkábban látja, mert míg együtt éltek, akkor is oroszlánrészt a nő vállalt a gyereknevelésben, foglalkozásban. A férfiaknak nemcsak a gyerek szokott hiányozni, hanem a családi közeg is, sokkal nehezebben bírják egyedül például, mint a nők.

A férfiak pedig nem mérik fel reálisan, hogy milyen költségekkel jár a gyerek, a gyerektartás összege ellen szoktak lázadozni, pedig ha leülnének összeszámolni, mennyibe kerül egy gyereknek a napi kaja, a ruhák, cipők, amiket folyamatosan venni kell, mert kinövi, a nyári táborok, az iskolai költségek, rájönnének, hogy az átlagos gyerektartási összegek meg sem közelítik ezeknek a felét. A másik, amiért megy a balhé, a láthatás, miért nem lehetnek ugyanannyit a gyerekkel. Néha megkérdezem egy-egy ilyen férfitől, te tényleg be tudnád vállalni, hogy reggel viszed az oviba, utána délután 4-5 körül már érte mész, főzöl neki, foglalkozol vele, játszótérre viszed, fürdeted minden nap, táppénzre mész, ha beteg stb.? Erre felelik, hogy hát nem, neki nem olyan a munkája, hogy délután már vége, de megoldaná bébiszitterrel, nagymamával. Mondom, akkor nem jobb már a gyereknek, ha ebben az időben az anyjával van inkább? Ja, hát igen. Akkor??

Amikor a válás előtt józanul sír, zokog az asszony, hogy ne vidd el a gyereket, mert abba beleőrülök, belehalok, akkor a férfi sem tudja, hogy merre szakadjon. Pláne, ha otthagy mindent és inkább albérletbe megy.

Nem vagyunk egyformák és ebben sem a lustaság, vagy a nemakarás döntött, hanem a másik iránti lojalitás, amit éppen számon kérsz másoktól.

Megjegyzem, hogy nem minden piás rossz apa, vagy anya. Hogy nem a gyerek javára válik, az viszont biztos.

Mivel nő vagyok és anya, el sem tudom képzelni, hogy ne én neveljem a gyerekeimet. Szerencsére azt meg pláne nem, hogy piás lenne az apjuk. :)