08:39-kor meghallva a főnök hangját diszkréten félredobtam... (beszélgetős fórum)
Még karácsonykor is csak 1-1 szem szaloncukor azoknak, akikkel egy szobában dolgoztunk. De pontosan annyit is vittünk haza, hiszen az a másik is azt hozott. :))
Remélem, sosem növök fel teljesen, és lesznek hatvan évesen is "infantilis" dolgaim.
Nem szabad túl komolyan venni a dolgokat, főleg a "felnőttek világát".
Nem munkahelyre gondoltam, hanem családra, esetleg barátokra.
Ma már nem horgolnak a nők a munkahelyen. Mint olvasható a vallomásban, neteznek!!!!
Ma már biztos valami applikációban horgolnak a nők a mobiljukon... 😁
A kultúrába az emberek belekerülnek, nem választják meg.
A mai kiskapu keresős, korrupt kultúra sem helyes, mégis, aki nem alkalmazkodik hozzá, az komoly hátrányba kerül.
Hogy mit várok a mai munkanaptól?
- A végét, de azt nagyon!
Ma már ilyen nincs. A magánkézben lévő munkahelyen megköszönik a látogatást, multinál meg örül, ha belefér tíz órába a meló.
Annyi eszed lehetne, hogy a monitoron megnyitva a munka legyen!
Szerintem, kicsit infantilis dolog felnőtteknek egymás közt Mikulásozni, és nem is volt/van divatban minden munkahelyen.
Igen, szépek voltak. Közel 60 db különböző méretű csipke terítőt horgoltam, az volt a "stafírung", amit vittem magammal. Aztán neki is adtam az összeset anyósomnak, mert a világos szekrénysoron (amit vettünk magunknak) egyáltalán nem mutatott. Helyette varrt nekem anyósom kismillió keresztszemes terítőt, miután megtanítottam, hogyan is kell. Azok is szépek voltak.
Persze, hogy tréfából mondtuk, mondták. Azért annyira a szoc.-ban sem ment jól, hogy ezt komolyan is vegyük. Különösen, aki nem közvetlenül a húsos fazék közelében ült. Annak bizony dolgoznia is kellett a fizetésért.
Ezt én is hallottam :) Főleg olyanoktól, akik becsületesen dolgoztak, és csak tréfából mondogatták ezt.
Egyébként előfordult velem is, összesen egyszer vagy kétszer életemben, hogy valami miatt úgy kellett tennem, mintha dolgoznék, miközben abban a pillanatban nem volt semmi dolgom. Komolyan, sokkal fárasztóbb volt, mint dolgozni.
Tévedés! Mindenkinek van, aki értékelni tudja és szeret játszani :)
Biztos van olyan hely is, ahol meghalt a Mikulás. Itt azért adtunk pici csokit, szaloncukrot egymásnak.
Szép lehetett.
Én viszont multi-katonaként kezdtem, ahol csattogott az ostor rendesen. Még a vécére is utánam jöttek, ha a külföldi gazdánk telefonált.
Valamint a Mikulás is csak gyerkőcöknek van.
A legjobb, mikor a fonok nem latja, hogy nem is dolgozol, mert maga sem tudja, mit kell csinalni :P
Apam villamosmernok egyetemistakent epp betont tort az utmunkahoz 30+ fokban, es valaki lealitottam megkerdeznik oket, hogy ezert kapnak-e fizettet. Es felhaborodott a kis aktataskajaval. Mert nepunkert kellene tenni. O maga ugyanazert nem allt volna be, de mas igazan tehetne.
Egyébként pedig akkor is voltak tisztességes, becsületes emberek, nem lehet, nem szabad általánosítani. Egy biztos, a közmondás már akkor is igaznak tűnt: Fejétől bűzlik a hal!
Dehogynem! Népgazdasági tulajdon volt! Aminek egy részét hazavittük megőrzésre!
Mondjuk én csak pár szál géppapírt és egy kézi indigót, mert kézimunka-mintát akartam másolni... Ez semmiség volt ahhoz képest, amikor a portásoknak feltűnt, hogy a konyhai dolgozók a nagy kék kannákban vitték haza a moslékot (= össze öntögetett maradékot), de mindig frissen mosott, keményített fehér szalvétával volt a födő lezárva. Mert a nagy kannában kis kanna, tele pörkölttel köret nélkül, és hasonlók...
Ennek a generációnak köszönhetjük többek között azt is, hogy a köztulajdon senkié, arra nem kell vigyázni. És még ők mondják, hogy a mostani fiatalok semmire valók 🙄
Olyan íróasztalunk volt, hogy két oldalt polcos, egy ajtóval lezárva, középen pedig egy nagy fiók. Abban ugye elől a ceruza-radír tartó, tűzőgép, egyebek... belül pedig a félig meghorgolt terítő, amin szorgalmasan "dolgoztam", ha nem volt főnök. Amikor hallottam, hogy a hátam mögött nyílt az ajtó, csak bedobtam a fiók mélyére a horgolást, és belöktem a fiókot. Egy alkalommal nem sikerült elég gyorsnak lennem, mert a horgolócérnát nem tudtam egy mozdulattal lehúzni az ujjamról... a főnök a hátam mögött: "Mutassam már meg, milyen mintát horgolok, az ő felesége is szokott horgolni. Otthon!"
Ilyen alapon minden nap van valaminek a világnapja, ünnepeljünk mindig! :)
Nem is tudom melyiknek örülnék jobban a főni helyében, ha a beosztott látványosan lazsál, vagy ha azt se tudja, hol keresse a munkát :DDD
Nyugdíjas bácsika tanítása volt az első munkahelyemen:
- A munkához úgy kell hozzáállni, hogy más is odaférjen
- A munkához úgy kell hozzáállni, hogy semmittevésünk lázas munkavégzésnek hasson.
További ajánlott fórumok: