Írjunk bátran verset, bármiről... (fórumjáték)

Mariupol April,2022

Füstfelhő a fejem felett, aztán jön a síri csend,

körülöttem csak pusztítás, mikor lesz itt újra rend?

temetetlen halott testek, hevernek az utakon,

nincsen étel, nincsen víz sem, nincs benzin a kutakon,

üszkös tetők, és lőporszag, kóbor kutyák csapata,

halott lovat marcangolnak, ami marad négy pata,

csak a nyomor és pusztítás, jellemző e tavaszon,

tatár képű oroszoknak, ujja ott a ravaszon,

remény nélkül nincsen hit sem, fásult arcú emberek,

a pincékben haldokolnak, körülöttük sok gyerek,

túlélni a bizonytalant, látni újra arcokat,

túlélni az agressziót,túlélni a harcokat,

Pulykanyakat egyszer vettem,

Abból lett a nyaklevesem.

Rántott májat sosem sütök,

A szagától is megrémülök.

Velőt pedig ne is lássak,

Barátja vagyok a harcsának.

Az is jöhet, nem panírral,

Csak csupaszon kevés zsírral.

Képviselő fánk sem lehet,

Szénhidrátot nem ehetek.

Pacalt meg csak készen veszek,

És belőle sosem eszek.

Meghozták az ebédemet,

pacalpöri van ma újra,

vágynék néha kicsit másra,

vágynék néha sok sok újra,

ennék megint pulykanyakat,

rántott májat, egy kis velőt,

rántott harcsát sült krumplival,

utána meg "képviselőt",

Mazel tov!

A nap fénye átszűrődik,már a bombák füstjén is,

lesz még tavasz és győzelem,tudja minden kis pisis,

gyalogolt egy zsidó nő is,nagy pocakkal menekült,

megszült éppen a határon,végre kórházba került,

Öt nap "séta" bombázásban, nagy pocakkal, éhesen,

rombolt házak pincéjében, telt az éjjel rémesen,

olykor látott halottakat,temetetlen hevertek,

de az élők, palackokban, "Molotovot" kevertek,

szikrázott a nap is néha,a sártenger cuppogott,

lyukak, romok, szétlőtt kocsik,az idő meg cammogott,

Cammogott az én lábam is,vonszoltam a testemet,

a kórházban segítenek,itt tölthetem estemet,

Javítás:

Öreg ember röghöz kötött, nincs is hová mennie.

Temetőben üldögélek,csend honol a sírokon,

itt fekszenek barátaim, na és még néhány rokon,

gyorsan elszállt az életem, merengek a múltamon,

Jő az este,megborzongok, elindulok a havon,

otthon sincs már sokat tennem,megnézem a híreket,

a németek elpáholták, megint szegény Íreket,

az Ukránok hősiesen tartják ma még magukat,

Putin bizarr hadserege, szétlövi a falukat,

Megindult a sok menekült,gyerekekkel,batyukkal,

a vén szülék ott maradtak, a malaccal, a tyúkkal,

öreg ember röghöz között,nincs is hova mennie,

itt született, itt is hal meg, ennek így kell lennie,

Hansi áll a Yukon partján,

kajmánokra vadászik,

Vigyáznom kell mert a kajmán,

tányéromról lemászik.

Aztán megyek, megmártózom,

megmosom a hajamat,

Partra fekszem, szárítkozom,

így töltöm a napomat,

Pereskedést nem ajánlom,

mert van egy szőke ügyvédnőm,

Nem feledve azt a tényt se,

hogy van egy kopasz ügyvéd vőm,

Azt ajánlom, kössünk békét,

szívjunk el egy békepipát,

Nem vagyunk mi rossz emberek,

ha szeretjük a szép pi..pi...pipacsot..-))

Gyönyörűen sütött a nap,izzik már a horizont,

Álmaimban elcsúszkálok, a jégpályán korizom,

itt ülök most a kályhánál,pattog benne a hasáb,

majd meglátom nagy hidegben,hogy fog égni a faláb?

Húsbolt alatt van egy pincém, ott tartom a malacot,

fasírt húsát ledarálom, gyártok majd egy kupacot,

Délben jönnek a munkások, tele szájjal zabálnak,

Metzgerei-nek búcsút intnek, aztán mennek, kapálnak,

Elindultam a csatába, orosz erők szemben állnak,

Babfőzelék a fegyverem,szakadárok köddé válnak,

Fejet vesztve menekülnek,fintorogva, feltett kézzel,

Hansi segge gyilkos fegyver,együnk epret, de csak mézzel,

11 éve indult ez a fórum. Eleinte még sokan írtak, később már csak Te, Cserebogár és én. Mostanra egyedül maradtál, de csak azért mert van másik verses is. Írjál ide továbbra is, biztosan mások is olvassák.

Egyébként érdemes beleolvasgatni a kezdetektől.

Ezt itt senki sem használta verselésre, gondoltam ide magamnak írhatok...

De felfedezted..-)

Nincsenek titkaim..-)

Hansi verseit olvasom, megszólalni nem tudok,

Versbe szedni nem tudom, amit most én gondolok.

Segíteni nem tudok, csak "bölcs" szavakat mondanék,

Magam sorsán tapasztalom, hogy bizony az nem elég.

az életem olyan vidám, nem fér bele a bánat,

kirügyezett falábam is,én faragtam a fámat,

Néztem a sok régi képet, anyámat és apámat,

Nem találtam gyerekkori, pici kerti kapámat,

A múltam foszlányai.

Oda lett a házasságunk,Nincs egy jó szó,nincsen szexünk,

Nincs érintés,gyengéd szavak,mert szó szerint csak veszekszünk,

Hová bújt a pillantása, hová lett a lányos bája,?

Nem is maradt más utána, csak a horpadt trombitája,

De az élet nem állott meg,régi képek leperegnek,

Elültetett kis magvaim, tavaszt érzik, cseperednek,

Kibámulok az ablakon, vállaimon sok sok teher,

Trombitája a sarokban,porral lepett és csak hever,

Jó reá még emlékezni,régi képek felvillannak,

érzem bőre illatát is,messzeségben elillannak,

könyökölök ablakomban, seggem alatt rokkant kocsi,

Temetőben már a helyem, búcsút intek,pá és bocsi,

(Hans-Joachim Luft 1839-2022)

Tavaly kaptam egy nagy maflást, ketté tört az életem,

sorscsapás ez,vagy csak játék?, bárminek is vélhetem,

bánatomat nem mutatom, nem kell nekem szánalom,

a magánnyal küzdök sokszor,sorsomat felvállalom,

Rollschtuhl lett az új otthonom, ott élem az életem,

nem segít már rajtam semmi, ilyen olyan kérelem,

eltűntek a barátaim, nincs akivel beszéljek,

olyan sötét az én jövőm,azt olvastam, ne féljek,

de én félek a jövőtől, remény nélkül, egymagam,

se gyerekem, se rokonom,belefájdul a nyakam,

tartani az okos fejem,a tepsiről álmodom,

hová tűnt a régi Hansi, ki voltam én, egykoron,

habos kévét szürcsölgetek,a tetején jó sok fahéj,

Meggyőzött az én fodrászom, mert a divat:"kakastaréj"

szobafogság lett az ára, az orromat ki nem dugom,

ennél már a kopasz is jobb,fodrász pipit majd meg dugom,

Felcsatoltam falábamat,mert piacra indulok,

A tömegben lökdösődtek,"hej lassabban Te tulok",

Öreg nyanyák banyatankkal indultak a csatába,

Putyin biztos meghátrálna, ha lenne neki fa lába,

(Hans-Joachim Luft)

Tegnap láttam egy családot, mama után három gyerek,

Végig mentek a kertemen,de én pisszenni se merek,

Szúrós tüske a hátukon, oskolába mennek talán?

"Köszöntjük az új srácokat",virított a suli falán,

(Hans Joachim Luft)

Nem kergetek illúziót,

elfogadtam koromat,

a sírgödör szélén ülve,

Rád koccintom boromat,

meghúztam a barátnőmet,

rám vigyorgott a kis ravasz,

érzem minden porcikámban,

rögtön itt lesz már a tavasz,

"Florentin" kalapka árnyékolja arcom,

de a ráncaimmal megvívom a harcom,

trükkös holmikban nem látszik a ráncom,

de messze cseng a kislányos viháncom...-))

(Hans-Joachim Luft,1893-Unbekannt)

Ma reggel is korán keltem,mert pisilni akartam,

de sikerült mellé lőnöm, a fejemet vakartam,

Fiatalon nem volt gondom,ami mozgott, lelőttem,

de az élet gyorsan eltelt, nincs már jövő előttem,

Pályaválasztási gondolatok teenager szemmel...

Péntekig van határidőm, de nem tudom mi legyek,?

ha nem tudom eldönteni, majd beköpnek a legyek,

Lusta vagyok, álmodozom, nincsen semmi ötletem,

Teenager kor gyötrelmeit, orrodra nem köthetem,

nem szeretek korán kelni,"jövő tervem" sosem volt,

a családunk palettáján, én leszek majd az a folt,

akiről majd szégyenkezve,mesélnek az öregek ,

ha egyszer majd kitalálom, díszsortüzet lövetek,-))

kiborult a malacpersely, szétgurult sok kétszázas,

befizetném a gázszámlám, nem lehetek én százas,

"Posta" néni nem szereti, ha apróval fizetnek,

rolnizz fijjjam, és ragaszd le, fémpénzek nem zizegnek,

izgek, mozgok én a sorban, végre itt az ablakom,

Postás Mici nem szégyenlős, jól becsípi alkarom,

Dél van kérem, ebédidő, másik sorba álljon át,

édesanyját emlegetem, azt a híres jó nagy kát,

Nagykorú lett mindkét kislány,nyugdíjukkal játszanak,

Knóbli mama meg Käferlein,szerencsésnek látszanak,

Ott állnak a sarkon ketten,"barna" ember tologat,

"Itt a piros, hol a piros",a két lány csak bólogat,

Extra nyugdíj elpárolog, percek alatt fogyott el,

egy hónapig koplalhatunk, kifli lesz meg bögre tej,

szomorúan bandukolunk, földig lóg az ormányunk,

Hál istennek majd megsegít, minket a szent kormányunk,

Bőszen fúj az északi szél, napnak égen nyoma sincs,

Lábam alatt a fű roppan, de mit látok, itt egy kincs,

Pici feje épp, hogy kibújt,és fázósan didereg,

Hóvirág a drága lelkem,fagyott földben ficereg,

Óvnám én őt két kezemmel,sálat kötnék nyakába,

ha majd megnő,ajándék lesz,tovább óvja babája,

mert a babám hálás kislány, imád minden virágot,

ha tehetném lába elé, helyezném a világot,

Gyönyörűen sütött a nap, kiültem a padomra,

repdesett egy pillangócska, rárepült a karomra,

összenéztünk, mosolyogva,szemeiben huncutság,

de elrepült ijedtében,mert le esett egy faág,

öregesen bíbelődök, nincs már ami izgatna,

nincsen régen új kihívás, melynek tüze rám hatna,

zárszámadást kell csinálnom, értékeim szétosztom,

fentről nézek majd le rátok, ott lesz az én új posztom,