Írjunk bátran verset, bármiről... (fórumjáték)

bátor lány vagy Bogarantyú, ebben a nagy hőségben,

"Tisza nászát" mentél nézni, ott van szex csak bőségben,

nászéjszakát elpuskáztad, sebaj, majd lesz jövőre,

támaszkodj majd a fiadra, vagy támaszkodj a vőre,

Itt van már a cserebogár,

vissza repült közétek,

mert amerre Ő relézett,

nem repültek kérészek.

Két éve is azért mentem,

dekkoltam a Tiszánál,

hogy láthassam azt a csodát,

amit sokan láttak már.

Jövőre még visszamegyek,

de akkor egy hetet leszek,

ha akkor sem látom őket

feladom az álmom végleg.

csavarog a cserebogár, elment pasit vadászni,

a vízpartján jól megcsúszott, nem akart ő elázni,

elázott a fehér nadrág, az ülepe sáros lett,

a ruháját a bogárnak,megmenteni nem lehet,

félmeztelen volt a bogár, mint egy híres focista,

az új pasi mosolyogva, picit meg is pocizta,

ráhúztak egy nagy lepedőt,sokat ez sem ért neki,

vagy fenn passzolt, vagy odalent,nem lett ebéd, se Meki,

hajnal van már, ég is pirkad,nem jön álom szememre,

kedvesem az ágyban alszik, reggel megyünk Velemre,

azt hiszem, hogy kávét főzök, s rágyújtok egy cigire,

a Hansinak mindkét keze, belelóg a bilibe,...

kiakadtam a szomszédon,állandóan buliznak,

szegény ember meg aludna,reggel kelnek, kuliznak,

a szomszédék "pici lánya", sok pasival talizna,

abban hisz, ha "előredől",feszes lesz a farizma...))

"orrhossz" volt a lényeg ebben,

azt hittem, hogy feltűnik,

beteg lett a Hansi teste,

a testsúlya eltűnik,

Nem hiszem el, hogy a Hansi

Nem tud jó verseket írni.

Nem keresgél rímeket,

Kapásból ír eleget.

Nem gorilla, nem is öreg,

Nem veri le a léceket.

Nagyot ugrik, jókat szökken,

Bizonyítjuk mi ezt többen.

öregember már a Hansi, nem talál ő rímeket,

gorillának csinos lenne, legyőzné a hímeket,

fiatalon sokat futott,szabadnapján sem nőzött,

a versenyben mindig ő nyert, egy "orrhosszal" de győzött,

Ha kiadót keresnék,

Nemcsak Bogárral tenném.

Harmadiknak Hansi lenne,

Kinek verse megjelenne.

A borítón hármónk neve

Díszelegne szép keretbe(n)

A címlapon rajz is lenne,

Hansi állna a középre.

A vállán egy cserebogár

Kezében egy fonott kosár.

A kosárnak tartalma

Nem más lenne, mint fokhagyma.

Kötetünket elkapkodnák,

Ha elfogyna, újra nyomnák.

Mi meg a sok kiadásért

Bezsebelnénk igen sok bért.

Irigykedne Hoxa népe,

Ha a hír eljutna fülébe.

Hoxásoknak ingyen adnánk,

És jó szívvel dedikálnánk.

adtam rá egy piros szívet,

kifaragtál sok szép rímet,

fogd meg kezét a Bogárnak,

kettőtöket megcsodálnak,

keressetek egy kiadót,

azok fújnak majd riadót,

megrettenve kérdezgeték,

hová bújjunk, nincs fedezék,

a fokhagyma irul-pirul, hová e sok dicséret?

bemegyek a rétesboltba, oda nem kell kíséret,

Hansi bácsi irigykedik,a "Petőfi Sanyikra",

pirítós lesz reggelire, meg egy csomó halikra,

Megtaláltam egy régi téli versemet. Idehoztam a nyár közepén.

Fáznak a bokrok a télben,

Jeges szél süvítve sziszeg.

Reszket a cinke az ágon,

Borzolja a téli hideg.

Hópaplan borul a tájra,

Alatta már alszik a föld.

Dermedten állok a kertben,

Arcomon jéggé fagy a köd.

Medve szeretnék most lenni,

Aludni, míg tart ez a tél,

Ébredni lenge tavaszban,

Mikor illatos már a szél.

hol van az a nyár, hol a régi szerelem,

messze a karám, birkáimat terelem,

jő a holdvilág,csend borult a fátylas égre,

aludj kismadár,tűz kihamvad, alszik végre,

csőtörés volt a Wécében, beázott az egész fal,

pecázni már rég nem voltam, nincs itthon már semmi hal,

dög melegben csak pihegek,szardinia megteszi,

ne válogass a halakban, ki nem éhes, nem eszi,

a római arénában, küzd két erős gladiátor,

harminc fok van szélárnyékban,nem kell most ott radiátor,

Cézár neje unatkozik, táskájában egy vibrátor,

ajándékba küldték neki,a márkája: Aligátor,

és a rabok zárkájában,facölöpben él két fa szú,

a két férfi még verekszik,erősebb a szőrös fa szú,

a nyeremény nagy lakoma, egy hordónyi finom aszú,

hát az egyik győzött végre, nem mondom meg milyen fa szú...

a dög meleg nagyon bágyaszt,mi lesz veled Hansika?

füle farka kornyadozik, nem leszel így kis bika,

"azért puha, hogy ne fájjon",ezt mondom majd estére,

remélem, hogy napszúrást kap,nem nézek a testére,

a diktátor kinevezett,ebből lett a galiba,

nem értettem a szavakat,néztem mint egy sült liba,

állam titkár lett belőlem,híres neves szak állam,

lángra lobbant ijedtemben,kaporvégű szakállam,

biciklimmel nagyot estem, biztos túl gyorsan tekertem,

a pofámon nincsen glazúr, butaságom nem lehet "úr",

jól leszidtam saját magam,"drótszamaram" volt a lovam,

görbület a kormányomon,vércseppek az "ormányomon"

Poirot a kedvencem,

éles eszét szeretem

ismeri az életet,

tud is róla eleget.

Pálinkáról ha szó esett,

Ádi gyomra kívülre lesett,

bajban ismerszik meg Ádi,

pálinkával jobb lesz vigyázni.

Kicsi kutya

volt a Manó,

zavarta őt a hideg hó,

szaladgált,de inkább vágyott

meleg szobát,békés álmot.

Fehér szőrű

foltos csacska,

bajszán túró,

kóbor macska.

Utcák szélén,

házak között,

gazdasszony ma

mi jót főzött?

Milyen is lett

a világ?

Jobb lett a gaz

mint a virág?

A konyhában körözik,

ha a feje vöröslik,

kicsi, nagy és közepes,

vasárnap sorköteles.

Mennyi kaland, mennyi lecke,

golyóstoll az asztalon,

táskában a könyvnek helye,

minden este szombaton..

Sok gyerek az oskolában,

belső udvar körkörös,

nyolcan lányok az osztályban,

szőke, barna és vörös..

Azt pletykálják a népek,

hogy a lányok nem szépek,

elhízottan csevegnek,

a srácokkal hetyegnek...

Csíkos mint a pulcsi hossza,

tisztára az eső mossa,

jobban mutat hogyha teli,

kék fülét büszkén viseli.

Bármit kéne találni,

de nem tudok felállni...

iratféle kellene,

helyét tudnom illene...

Kosár mellé a padra kerül,

bőr a húsára rá is feszül,

pincében az ágya szalma,

drága a szabolcsi alma.

Csavarodik

fűre, fára,

kéménylyukba

éjszakára,

telet hozza,

nyarat viszi,

tavaszt várja

nagy és pici.