Írjunk bátran verset, bármiről... (fórumjáték)

A vendég restsége mérhetetlen,

ne bándd, ha nem jön, ne légy kegyetlen,

ne tépd le fejét, ne húzd ki belét,

hátha jön máskor, maradjunk ebben.

Ízesebb lett rímelve az estém,

vígabban végeztem konyhai munkámat,nem tört rám a restség.

Boldogan ehet emiatt a holnap a vendég.

A kínai krumpliföldön rizs terem,

késem rizst aratni nincs nekem,

anyám sincs már, a szakajtóm lyukas,

és a minap a kútnál azt mondta a kutas,

elfogyott a benzin, igyál inkább vizet.

Tanácsát köszöntem, de fejét bevertem,

és a vizet fékolajjal kevertem,

hátha úgy ízesebb.

Egy borongós őszi napon,

rám telepedett az unalom.

A nyár után sóhajtozom,

s bánatosan pislogok.

Anyám rám szól, ugorj gyorsan,

krumplit áss egy szakajtóval!

Azt mondtam, hogy hagyjon békén,

erre szívemben találtam a kését.

Szeptember idusán a szent ember fázik,

süvege mocskos esőben ázik,

ragacsos nyálú ökre felnéz a tökre,

ez a nap, vagy csak én látom annak?

A fecskék messze rohannak.

Én is elbúcsúzom lassan a nyártól,

a szellő fútta ragacsos ökörnyáltól.

Fecserésző fecskétől, vidám trillától,

bárcsak mehetnék a nyárral,kívánom.

De nicsak, minő pompa a falombja,

ezerszínű levelét hullatja.

Ablakomon a nap még gyengén bekukkant,

s azt súgja, ne búsulj a nyár után, kis butám!

Itt van még a nyár,

a sok napsugár

bekukkant az ablakon.

Melegem is van nagyon.

Ingyen fűtés jó lenne,

mikor már a kemence

adja csak a meleget,

mert a nap már messze ment.

Hűvös téli esteken

Nem is lesz már melegem.

Csengő barack, pozsgás szilva,

szóló szőlő mit akar?

Szeptember jön, fagyos reggel,

októberi zivatar -

dermedt békák a jeges tóban

se kvartettben, se szólóban

nem énekelnek már,

hol van, hol van már a nyár?

Elsétáltam a piacra,

Nem mentem a tűző napra.

Megtöltöttem kosárkámat,

Kifosztottam pénztárcámat.

Szóló szőlőt válogattam,

Az almára mosolyogtam.

Megszólított csengő barack,

Mondtam neki, te itt maradsz.

Esdekelve kérte szépen,

Legyen ő is finom étkem.

Megesett a szívem rajta,

Beleraktam kosaramba.

Kedvencem az ilyen rigmus,

egy-két rím és könnyű ritmus;

kullogni is szeretek,

s repülni is veletek.

Sajtos versed nagyon tetszett,

Csillogtattad szellemed.

Válaszolni nem is tudok,

Csak nyomodban kullogok.

Pál Pusztai emigráns volt,

híres magyar amerikás,

világszerte ismertté vált

a Pusztai sajtpaprikás.

Felesége, Mozzar Ella,

sajtgulyást is készített,

youtube-on is láthatjátok,

ha figyelmesen nézitek.

Tegnap voltam kirándulni,

hátizsákkal, sétabottal,

Fityeháza volt kiírva,

odaértem sebbel-lobbal,

Ott ismertem meg egy kislányt,

régi várnak omló romján,

megcsapott egy fura illat,

szimatoltam Vénusz dombján,

Pézsma pocokra tippeltem,

annak lehet ilyen szaga,

rám mosolygott, és hiányzott,

elől minden metsző foga.

Temetőben egy sírkőre

Pusztai Pál neve vésve.

A sírköves rosszul írta,

Pál Pusztai van alatta.

Életében sokat szidták,

Mert a szagát nem bírhatták.

Pedig ízre nem volt ő rossz,

Emberek közt sok a gonosz.

"Lölö vagyok, így neveznek,

temetőben dolgozom,"

Emen Táli csak pislogott,

szép lehetett egykoron,

arra járt a falu csősze,

legeltette a nyáját,

gondolt egyet Emen Táli,

megmutatta csú-nyáját,

Elfeledte egész addig,

míg rájött, most ki tartja ki?

Szorgosan járt temetőbe,

hátha ott lel szeretőre.

Lőn nagy szerencséje,

rátalált egy szerelőre.

Trap Pista a temetésen

oszlóban is rajtra készen

Emen Tálit fixírozta,

ki a virágcsokrot hozta,

na de Táli nem volt olyan,

családjával élt boldogan,

Pistát szépen földbetette,

aztán később elfeledte.

Trap Pista is vele tartott,

Ropta vele ő a táncot.

Csábos Jankót kiütötte,

Nem övé lett Ica teste.

Nem ment vele el Oslóba,

Teste sajnos már Oszlóba'. (n)

Bánatos lett szegény pára,

Kötelet tett a nyakára.

Pareny Ica fénykorában

bombázott a sulibálban,

gyere velem, csábos Jankó,

tudjuk meg, hogy mi a frankó.

Később, még nem érett ésszel,

Oslóba ment egy tengerésszel,

norvég halat dobozolt,

vajon akkor boldog volt?

Láttam most a rendelőben,

vérnyomást mért épp előttem,

s ha a cukra is magas,

lehet abból nemulass.

Büdös lábú Pareny Ica,

ott billegett álruhában,

nem hányta már kardra senki,

fokhagyma volt segglyukában,

Parenyica fokhagymával

ez az igazi egér álma.

Jaj de ha holló jön a fára,

nem lesz abból véres bálna?

Sebaj, egér, ha a bálna megesz,

gyomrod legyen úgy is degesz,

parenyica fokhagymával,

paradicsom napnyugtával.

szenzációs..-)))

végig kuncogtam az egészet...

Sajnálom azt a sajtot,

Amire a paradicsom hajtott.

A parenyica a kedvencem,

Remélem, nem esett baja neki sem.

Álmomban egy hollót láttam

Sajt volt ám az ő szájában.

Addig-addig csócsálgatta,

Míg egy egér megláthatta.

Mit csinált ő, mit gondoltok?

Folytassátok, hogyha tudtok.

A paradicsom az utcára hajtott,

és elgázolt egy guruló sajtot -

mindegy, hogy négyszögű vagy kerek-e,

szekerének kitörött a kereke.

Nosza lett ott sírás-rívás,

segélykérő sürgős hívás,

hozzatok új kereket,

mivel továbbmehetek

azonnal a faluvégre,

kedvesem vár délebédre,

onnan el nem késhetek,

fenik már a késeket,

elvágják a torkomat,

ha az ebéd ottmarad.

Közben a sajt a porban fetreng kábán,

az ütés után nem áll még a lábán,

de homályos szeme a paradicsomra réved,

figyelj, komám, tegyél be engem keréknek,

sírásodnak ezzel vessünk véget.

A paradicsom e jóság láttán ölébe vette a sajtot,

és aznap már sehova se hajtott.

szél fújt át a háztetőkön,vihar készül azt hiszem,

felkaptam a kerti párnát, ázás elől beviszem,

tető alatt üldögélek, ég megdörren, villámlik,

koszos lennék? vállam nézem, de nem kosz az, csak hámlik,

lecsapott a vihar szele, eső ömlik rendesen,

én csak szívom a pipámat, öregesen, csendesen,

porzik a föld, eső cseppek, a vihar már tova szállt,

íze lett a levegőnek,de az asszony felkiált,

virágzik a paradicsom, megnézem, hogy hajt-e?

Wenn sie nicht gestorben sind, dann lachen sie bis heute..-))

Elmúlás

Elmerengtem a múltamon,nincs akivel beszélgessek,

Olvasgatok a teraszon,nem köt le,hogy újra fessek,

A kutyám is öreg lett már,itt hever a lábam mellett,

fiatalon fénykorában, "felesége" ötöt ellett,

Gyerekei rég felnőttek, családoknál leltek házat,

nem kell nekünk már olyan sok, nekem sem kell új ruházat,

Óvjuk bátran nyomorunkat, azt álmodja, hogy kirándul,

szeret ő is szundikálni,fél a zajtól, összerándul,

Így tengetjük életünket, lelassult a környezetünk,

sétálunk a kertben sokat,van még lábunk és két kezünk,

igényeink megcsappantak, kérdéssé vált már a létünk,

jó volt Nektek elmesélni,hogy mi miként éldegélünk,

Szombat este kimozdultam, beneveztem teljes névvel,

kihívtam a szerencsémet, pókereztem most is hévvel,

Western kalap homlokomon, tarsolyomban sok sok jó lap,

asztalomon halom dollár,mit ragozzam?, ez az alap,

sandán lestem körbe körbe,gyertya csonkja néha sercent,

felraktam az összes pénzem, zsebeimben maradt pár Cent,

nagy a hőség, légy se zizzent,szemben velem ült pár pimasz,

megmutattam lapjaimat,ez jár nektek, meg egy grimasz,

bőröm fehér, lázam magas,rég nem voltam a napon,

tisztába tesz a nővérke, így telik el a napom,

éberen a plafont nézem, elmúlásról álmodom,

tenger vize elmossa majd, mind a kettő lábnyomom,

A nagy Igazság soraid közt,

Lelkembe vigaszt nem tőlt.

Fiatalság mindenkinél múlik,

Ha megérik a kort!- az arcukról

Vigyoruk örökre elmúl.