Írjunk bátran verset, bármiről... (fórumjáték)

tegnap volt egy jó nagy vitám,rám írtak a privátban,

azt mondta, hogy fél a téltől, aludhat majd kabátban,

nem lesz áram, na meg gáz sem,miből lesz majd kenyerem?

Hogy ne legyek újra terhes, akkor inkább lenyelem.

:-D

A fontos, hogy minden OK Veled...

Én is Hansikám, látom átkeresztelkedtél:)

Tetszik az új neved:) Köszönöm a sok-sok leveledet, most láttam.

Nem egy öleb kutyám Csibe,

Nem is járhat már bölcsibe.

Futtatóba jár a kincsem,

Ott meg még hasonló sincsen.

Bár már benne van a korban,

Utolsó a tornasorban.

Nálam első, kicsi párom,

Hogy öleljem, alig várom.

Szívem mélyén mindig zavart engem,

Milyen sok, a mosolytalan ember.

Kivételes ajándék a mosoly,

Nem kerül semmiben jó ha tudod!

A mosoly csupán csak egy pillanat,

Ám de a csüggedőknek, erőt ad.

A mosolyt azt nem lehet megvenni,

Mert a mosolyt szívből kell nyújtani.

Komor a világ, sok a bú, a baj,

De mosolyt, mindenki ingyen adhat.

A mosolyt nem lehet ám ellopni,

Szeretettel, szívből kell nyújtani.

Angyalok hada morcosan dúl-fúl,

hogy ők bizony nem trombitálnak.

A lehető legszebben fanfároznak.

így hívják magukhoz a földi halandót.

Suttogják fülükbe, nekik ott lesz jó,

nem kell ott senkinek díszes koporsó.

Ahol dalt hallanak, ott jó,

gonosztól nem hallani dalszót.

A szekrényben vadkender tenyészet,

az ágy mögött üvegek halmaza,

várom, csak várom, az enyészet

mikor visz örökre haza.

Mondom majd az úrnak, figyelj ide, pajtás,

az angyalaid hada nem túl nagy felhajtás?

Egész nap hárfáznak, néha trombitálnak,

de a világ javára semmit nem csinálnak.

És akkor az úr azt mondja majd erre,

drága fiam, Péter, köszönöm tanácsod,

de ha újra jössz, hozz inkább kalácsot,

mert zagyválásodnak semmi értelme.

Ó nagyuram, teljesen leforrázol,

de vigyázz, Leonardo rólad képet már nem mázol,

a menny helyett gumicsizmát húzok,

borzpapával leszek két részeges túzok.

Mérleghinta alatt lakik,

egy torzonborz borz család,

a gyerekek iskolában,

Borz atya meg a galád

ebéd után sziesztázik,

aztán megy a kocsmába,

gumicsizma van a lábán,

aprópénz a kucsmába,

Valahogy döcögött az utolsó két sor az érzésem szerint.

Kijavítottam, s felteszem újra, talán így ritmusosabb.

A kislányt és a családját személyesen ismertem, tehát valós események alapján írtam.

Tizenhat se voltam talán, "full beázva" mentem haza,

egész nap csak vigyorogtam,ciki voltam, na és laza,

Aztán jöttek remegések, elvonások, rémes álmok,

Kábítószer rabja lettem, elmúltak a csitri álmok,

Heroin lett a barátom, bagóztam és sokat ittam,

elmúlt, rongyos életemből,nem hiányzott már a hittan,

pénz kellett a drogra, fűre, a testemet kiárultam,

nyomor útja az életem, esténként meg beájultam,

Kundschaftokból nem volt hiány,rongynak néztek, megfogdostak,

néha volt ki mosdatlan volt, néha volt, hogy megrugdostak,

testemet már kontroll nélkül, adtam oda fűnek fának,

arcomon meg könnyek folytak, így élek én most a mának,

nincs segítség, nincsen vigasz, remegés és kényszerképzet,

jöjjön értem már az ördög, csapjon le már rám a végzet,

fájva sírtam néhanapján, és bánkódtam a harcokon,

sírva kértem segítséget, de közöny volt az arcokon,

Tizenhat se voltam talán, "full beázva" mentem haza,

egész nap csak vigyorogtam,ciki voltam, na és laza,

Aztán jöttek remegések, elvonások, rémes álmok,

Kábítószer rabja lettem, elmúltak a csitri álmok,

Heroin lett a barátom, bagóztam és sokat ittam,

elmúlt, rongyos életemből,nem hiányzott már a hittan,

pénz kellett a drogra, fűre, a testemet kiárultam,

nyomor útja az életem, esténként meg beájultam,

Kundschaftokból nem volt hiány,rongynak néztek, megfogdostak,

néha volt ki mosdatlan volt, néha volt, hogy megrugdostak,

testemet már kontroll nélkül, adtam oda fűnek fának,

arcomon meg könnyek folytak, így élek én most a mának,

nincs segítség, nincsen vigasz, remegés és kényszerképzet,

jöjjön értem már az ördög, csapjon le már rám a végzet,

fájva sírtam néhanapján, régen elbukott harcokon,

sírva kértem segítséget, de közöny volt az arcokon,

Fejem fölött az ég tető mögé bújik,

így csak a plafont nézem merészen

odaképzelve a csillagokat.

Ott a nap is a holddal együtt,

meg az ezeréves csillár,

a drót kiszakadt belőle,

így nem is világít már,

és egy pók is van ott,

de nem él, megfagyott

még tavaly télen,

és másik nem jön,

hiába remélem.

Minden este felnézek a csillagos égre,

Sóhajom felszáll a magasba, azt remélve,

Hogy sokáig látok még fent páros csillagot,

Amely a szobámnak ablakába beragyog.

Minden este felnézek a csillagos égre,

Várom a holnapot továbbra is remélve,

Hogy még nézhetem a csillagokat ősszel is,

A nyár elmúlt, pedig azt szeretem magam is.

Minden este felnézek a csillagos égre,

Nem sóhajtozom már, tudomásul lett véve,

Hogy az ősz sem fog majd uralkodni sokáig,

A téli latyakban se járnunk majd bokáig!

Tavasszal nem kell néznem a csillagos eget,

A nyár miatt sóhajtoztam már éppen eleget,

Gyermeki szívvel várom tél után a tavaszt,

Mert én legeslegjobban szeretem a nyarat!

És újból felnézhetek a csillagos égre,

Boldogan, mert itt a napsugaras nyár végre,

Tavasz után én mindig ezt az évszakot várom,

Mert a nyarat szeret legjobban a világon!

Jót nem írunk soha sehol,

mindenhol csak bánat lakol,

sör se nincs már, rég elfogyott,

szerelmem is rég elhagyott,

holnap reggel se lesz másik,

csak a sírásó, ki nekem ásik.

Lefutottam körömet,

Megittam a sörömet.

Jöjjön álom szememre,

és majd holnap reggelre

várjanak itt versikék.

Írjatok jót és vidámat,

Jó éjszakát költő társak!

Trillió, kvadrillió, cinquecento…

Leonardo mester tétován lézeng,

ennyi lélek közt nem talál meg téged,

tündérek, szirének, medúzák és cápák

mind a te ölelésed várják, kívánják.

300 ezer trillió csillag ragyog az égen,

lehet igaz a monda, a magasban trilliónyi lélek lézeng

Talán egyszer én is odatérek és átöllek téged,

de még csak vágyom utánad, míg tart az éltem, amíg lélegzem.

Három csillag kevés, százezer van az égen,

tücsök is sok muzsikál már régen,

csendes tájban csak nem alszol,

kelj fel inkább, harcolj. :))

A fogakat megköszönöm,

Ez lett a mai örömöm.

Tüzes trónon ülni nehéz,

Hisz már megégett a fenék.

Dózsa György mellé ültem,

Ott biz' én megperzselődtem.

Fényes drónon állva szállnék,

Világ zajától megválnék.

Nem kellene szék sem fotel,

Sem a háromcsillagos hotel.

Elég lenne a csendes táj,

Ahol csak tücsök muzsikál.

Pótfogam mind Fokhagymának adom,

fél kezem is rögtön átutalom,

de vajon ülne velem tüzes trónon,

szállna velem fényes drónon,

széken, fotelben, bárhol,

távol a világ zajától?

Mikor Koppányt felnégyelték, ott voltam a közelben.

Sok néző volt, Géza neje, a Sarolt állt mellettem.

Fiuk, István távolabb állt, nem akarta látni sem,

Hogy egy ilyen felnégyelés milyen nagyon kegyetlen.

Láttam később Johannát is, a szentet,

Égő máglya közepén alaposan megégett.

Közel álltam én a tűzhöz, és ez lett a végzetem,

Ruhám, hajam lángra lobbant, és elégett a fél kezem.

Dózsa György meg megosztotta tüzes trónját énvelem,

Mellé ültem, szénné égett az én teljes alfelem.

Azóta sem tudok ülni se széken, se fotelban,

Örülök, hogy legalább megmaradt sok pótfogam.

A bitófa aljában gyöngyvirág nő,

ha megfelelő az idő

és nincs sok akasztás.

De jaj, a minap is a pribékek

egy lányt hoztak, fiatalt, szépet,

a bakó vigyorgott, nyála csorgott,

ahogy lecsapta a fejét.

Ez olyan trauma volt nekem,

akasztás, fejezés, felnégyelés…

mindegy, úgyis összekeverem.

ítéletre vár a bakó, lazítja a kötelet,

vásári nép szájat tátva, ellepi a főteret,

szegény ember, mi a bűne? a bitófa meredek,

"Szájba lőtte feleségét", mert nem akart gyereket.

Kamilla, ahogy a pusztában vágtat,

meglát egy ócska sültkalács házat.

Lovát a kapuhoz pányvázza,

s a csöngőt erősen megrázza,

hé, banya, benn vagy, van még benned élet,

vagy Jancsi már kirázta, mikor erre tévedt?

A házban csend, még egy szú sem perceg,

Kamilla vár, de csak másfél percet,

aztán beront kardjával kezében,

bármire készen bármilyen veszélyben,

de aztán egyből leesik az álla,

ahogy a banyát a karosszékben látja

ölében Jancsival, mint anya és gyerek,

az asztalon spenót, a fiú pityereg.

Uramatyám, megáll az eszem,

Jancsi vitéz a banyával eszen?

Netán majd alszik is vele,

hogy a frász essen bele,

vagy tán a szemem kápráz?

Orvos kell, irány a kórház.

Elmentem a szemészetre,

Fogadott egy dokinő.

Nagytudású, igen kedves,

Nekem ő egy nagymenő.

Évek óta hozzá járok,

Mindig szívesen fogad,

Minden egyes alkalommal

Megvizsgál és megnyugtat.

Most is így volt, és azt mondta,

Ne izguljak nincsen baj,

Egy év múlva menjek újra,

Elég akkor látni majd.

felnyergeltem paripámat, zabla van a szájába,

Belevéstem monogramom öreg karám fájába,

Angol az én pici pacim, ára meg jó sok milla,

elneveztem ezt a szüzet, legyen neve Kamilla,

utóirat:

A lófejű Kamillának, Angliában élt az anyja,

beszólt mamám: kész az ebéd, kedvenc kajám a lasagne,