Elfogadható a sok sírás árán történő nevelés? (beszélgetős fórum)

Szerintem ezt senki nem cáfolta. Alig sírósak vannak, de soha nem sírók nincsenek. A baba a sírással kommunikál, ezzel jelzi, ha valami baja van, teljesen természetes dolog, ha sír.

Természetesen teljesen eltérő habitusú babák és gyerekek vannak, de az, hogy valamelyik impulzívabb, hamarabb robban, nem jelenti feltétlenül azt, hogy rosszul nevelték vagy rossz értelemben véve elkényeztették (ilyen is van bőven persze), és egy nyugodt gyerek sem feltétlen a tökéletes szülői nevelés produktuma.

Nem tudom, elolvastad -e a Ranschburg-interjút, hadd idézzek belőle, nem csak a Suttogó miatt, hanem a felmerült "egymás valagába bújásra" reagálva:

"...tapasztalatom szerint sokszor az is segít, ha azt mondom a fáradt szülőknek: normális, ahogy a gyerekük viselkedik, nem arról van szó, hogy elhibázták a nevelését. Épp ellenkezőleg, nagyon jól teszik, hogy teljesítik, amit kér, és rendelkezésére állnak. A nevelés célja a jövő, nem a jelen! Aki csak a jelenre koncentrál, annak a nadrágszíj, a fakanál a nevelési, helyesebben idomítási eszköze. Ennél távolabbra kell látni."

"Ranschburg Jenő szerint A Suttogó titkai olyan szülőknek szól, akik gyerekük születése után is ugyanúgy akarják folytatni életüket, ahogyan előtte éltek. A javasolt módszerek célja, hogy a gyerek ezt a lehető legkevésbé zavarja meg. Ez ellentétes a gyerek veleszületett, alapvető igényeivel, ugyanis az az egészséges, ha észreveteti magát, ha el tudja érni, hogy kielégítsék igényeit. A szülő jól teszi, ha ezt NEM akarja kinevelni belőle!"

Szerintem az is szamit, amikor meg egyedul vannak. 1 fiam van es 2 lanyom. A fiam csendes volt, nyugis, a kozepso lany egy terminator, nem tudom, hogy csinalja, nekem jok voltak a tapasztalataim az elsovel es kvazi angyalkat vartam, erre megerkezett ez a kis boszi:)))

A legkisebb lanyom viszont kisangyal, tenyleg, szoval ezek utan nem hiszem, hogy a fiuk vagy a lanyok elevenebbek, hisztisebbek mert van belole ilyen is, olyan is. Persze, ismerek hisztis kisfiukat, nem is egyet, de az enyem jo volt, sot, picinek inkabb mulyacska, nem maszott fel mindenhova, nem okozott kulonosebb galibat, kozepso lanyom az igen.

Probald ki a fly ladyt es nem fogod ennyire frusztraltnak erezni magad emiatt. Megtanit arra, hogy hogy kell gyorsan takaritani, rendet tartani, elheto, funkcionalis rendet tartani, ahol mindenedet megtalalod.

Nalunk soha nem volt 2-3 fogas hetkoznap, mi 1 fogast ettunk azelott is, mielott megszulettek a gyerekek, ez vagy egy masodik, vagy egy tesztas, rizses etel volt, vagy egytaletel, salataval es utana gyumolcs, ilyeneket ettunk elotte, a mai napig nalunk nincs tobb fogas csak alkalmakkor. De nem mondom, hogy ezt nem kell megfozni, en menuzok, elore fozok, stb. Es meg igy is volt csomoszor, hogy pici baba mellett a ferjem fozott este, amig en elinteztem a gyerekeket, mondjuk o szeret is fozni es jol is foz, szoval automatikus volt, hogy ha ugy jott ki a lepes, az elso hetekben besegitett ebben.

Nagyon sokfele kenguru letezik, nem hiszem, hogy artana a gerincnek, ugy ertem, sok modell van, biztos van rosszabb is, de vannak jok is. En mindig betartottam, hogy a csipovizsgalaton megadjak az oket, mert ez eleg fontos. De ismerek anyukakat, akik mar 4 hetesen is beleraktak es most nagy, felnott gyerekeik vannak, nincs gerincproblemajuk. Az enyemnek sincs, a nagynak, mar majdnem 12 eves, ilyenkor mar latszik, ha baj lett volna.

En azert tartom hasznosnak a kengurut, mert nagyon gyorsan elaludtak benne es utana konnyen lecsatolhattam ugy, hogy fel sem ebredtek ra, letettem oket a mozesbe es aludtak tovabb.

Plusz az anyuka gerincerol is beszeljunk, jobb nekunk is, ha nem feloldalasan vagyunk, ha nem a csiponkon hordjuk a gyereket, hanem elol, vagy hatul, mindenesetre jol eloszlik a suly. Mindegy, ki milyet valaszt, kendot, kengurut, stb. En fontosnak tartottam, hogy felul is legyen valami biztositek, nehogy kiessen, ha veletlenul lehajolok, peg peregom volt.

Cáfoltam én ezt?

De azért ha fél nap ezt teszi, akkor kezdhet idegesíteni a dolog, és elgondolkodhatok, hogy dackorszak ide-oda, egy hangyányit benéztem valamit?

Nem tudom, tanultál -e pszichológiát, de a hiszti ha hiszed, ha nem, abszolút normális, sőt szükséges dolog a gyerek fejlődésében.

Úgy látom, nálad ez valami abszolút negatívum, amit csak elkényeztetett, neveletlen kölkök produkálnak, miközben a liberális szülők elnézően mosolyognak és nem tesznek semmit, holott én abszolút nem erről beszéltem.

Majd azért ha lesz gyereked, és a szuper nevelés ellenére na adj' Isten hisztizni fog, gondolj erre vissza.

Nem hosszú távról volt szó, csak az első hetekről.

Egyébként tegyed úgy, ahogy jónak látod, a te dolgod, a te gyereked lesz, a te felelősséged.

Azt a Ranschburg-interjút, amit belinkeltem, ajánlom azért elolvasásra, érdemes legalább elgondolkodni rajta, pl. amit a Suttogóról mondott.

Persze... manapság már az a hülyegyerek, aki nem hisztizik, nem is lesz személyisége. :D

Értem én, hogy dackorszak, meg minden...

S ekkor jön a figyelemelterelés...na, ez nem ártott volna a szomszéd gyereknek ma, vagy legalább egy hideg zuhany, mert fél délelőtt fejlesztette a személyiségét az ablakunk alatt.

Olvass vissza, írtam én olyat, hogy a baba nem normális? Azt írtam, nem normális, hogy elvan egy féléves egy órán keresztül egymagában, és nem is keresi az anyját.

A hiszti pedig az egészséges személyiségfejlődés része, elég nagy baj, ha egy gyereknél ez kimarad.

picike meg nagyon, ne hagyd sirni semmikeppen se.

ha mar most magara hagyod, mit tanul meg a gyerek???

hat nyilvan azt, hogy meg anyara sem lehet szamitani... :-(

a parod pedig viselje el ezt a kis idot, amig a baba megszokja a kinti eletet. nem fog belehalni...

Érdemes elolvasni az egész interjút:

[link]

:)

Figyelj csak, öthetes babáról van szó, nem félévesről vagy idősebbről! Persze mindenki úgy gondolja, hogy ő majd rendre szoktatja, megeteti, aztán beteszi az ágyába, aludjon, ő addig mos-főz-takarít... Csak az első hetek nem így működnek!

Ezt régen tudták nagyon jól, falun a gyerekágy azt jelentette, hogy az anyuka pár hétig feküdt, szoptatott, a babával volt és mást nem csinált,a rokonság pedig főzött, takarított, stb... Jó volna, ha az első hetekben mindenki megkapná ma is ezt a segítséget, mert nagyon fontos, már a tejtermelés beindulása miatt is.

A fórumindítónak:

Én sem hagytam sírni a gyerekemet.

Az első hetek káoszban teltek, anyukám sokat segített a házimunkában. Igény szerint szoptattam, az első napokban délelőtt szinte tíz perc szünetem sem volt, szó szerint, viszont a tejem beindult, majdnem kétéves koráig szoptattam, és egyetlen korty tápszer sem kellett, pedig nem vagyok az a fajta, akiből csak úgy dől a tej.

Az első pár hét után magától kialakult szépen a napirend, beállt az evések és alvások ideje. Azt szokták javasolni, hogy legyenek már az elejétől fix pontok, pl. ugyanakkor van mindig a fürdés, mert ez segít a babának beállni.

A lányom hosszú hónapokig nem aludta át az éjszakát, sokszor 2-3 órát fent volt egyfolytában, és ha ilyenkor letettem, bőgött. Úgyhogy vagy szoptattam, vagy ringattam és járkáltam vele. Én egy szobába költöztem vele, jó darabig így aludtunk, hogy a többieket ne zavarjuk. Aztán szépen kialakult nála az alvás is, átaludta az éjszakát a saját ágyában. (Én próbáltam erre szoktatni, mindig betettem az ágyába, ha elaludt.)

Szerintem jól csinálod, egy öthetes még nagyon pici. Kell persze valami tudatosság, de úgy csináld, ahogy te jónak érzed.

Két idézet, amivel én személy szerint nagyon egyetértek:

" A baba nem olyan ajándék, aki csak örömet szerez. A szülői szerep a szó legtisztább értelmében szolgálat. Az első hat-nyolc hónap a csecsemő igényeinek feltétel nélküli kielégítéséről szól. Ezzel nem lehet elkényeztetni, ez nem majomszeretet! Ha megkapja ebben a fontos fejlődési szakaszban, amit kér, két-három éves korára tündéri, bűbájos gyerek lesz belőle! A stabilitás, a biztonság érzését ugyanis az adja neki, ha elfogadják, szeretik olyannak, amilyen. Egyébként tény, hogy a sokat hordozott, kézben tartott baba háromévesen lényegesen ritkábban kéredzkedik kézbe, mint az, akinek ezt az igényét csecsemőkorában nem elégítették ki."

"..a szülő legfontosabb feladata nem az, hogy megtanítsa a nyűgös csecsemőt egyedül, hang nélkül elaludni, hanem az, hogy bizalmat ébresszen gyermekében! Arra kell megtanítania, hogy érezze:nincs egyedül! Hogy érdemes a világot megszólítani

, mert ez egy olyan világ, amelyik válaszol, ha szólnak hozzá! Lehet, hogy a ,ferberizált' gyerekek hamarabb elcsendesednek, mint a többi nyűgös baba, bár ebben sem vagyok egészen biztos. Ráadásul azonban tapasztalatot szereznek arról, hogy a világ közönyös és érzéketlen, és ezt a tapasztalatot - akarva akaratlanul - életük további éveiben folyton szem előtt tartják. Bizalmatlanokká válnak, nem kérdeznek, és ha vannak is gondolataik, elképzeléseik, ezeket nem osztják meg másokkal: - Minek? Hiszen úgysem érdekel senkit!...A segítséget, amire vágyom, úgysem kapom meg senkitől!"

(Dr. Ranschburg Jenő)

Ezzel sokan vannak sztem igy... Mi azt hittuk, lanyunk lesz, na aztan pislogtam,mikor kiderult, hgy fiu.

En sem vtam mintagyerek lanyletemre eleg brutal, plusz apa sem. Ez a ketto pedig sztem csak halmozodott.

De inkabb ez legyen, mintsem egy nyugis gyerek utan egy extra eleven :)))

Aki forditva jar, az megszivja, fix! :D

:DDD Ez nagyon jóóóó! Nekem mindig utólag jutnak ezek az eszembe :))) Mondjuk a 4 éves már nagyjából egy ritmusban eszik, de nála is előfordul, hogy 40 fokban nem kiván főtt ételt csak délután... Addig elél gyümölcsön és vizen... (mondjuk ő legendásan rossz evő volt mindig is)

Fiúk sirósabbak, tényleg? Na, akkor lesz nekem nemulass, a kistesó fiú lesz :) Hát ha sirni fog, akkor magamra kötöm. Előre jobb ötletem nincs, aztán majd az élet hozza úgyis... :)

A szóban forgó baba 5 hetes (!), itt még tényleg korai apuka igényeiről beszélni...