Elfogadható a sok sírás árán történő nevelés? (beszélgetős fórum)

Az alvás bizony nagyon fontos a pasik számára :))) Ha az nem sikerül, akkor minden borús... Talán ha hagynád a babát magad mellett, és csönd lenne éjszaka, ki tudná aludni magát, és jóval komfortosabb lenne neki az élet... Az meg hogy nincs egymásra 10 percetek, egy darabig még igy lesz... Most már nem egy pár vagytok, hanem egy család. Az elsődlegesen fontos, hogy családként funkcionáljatok, aztán ha kicsit nagyobb lesz a bébi, lehet nagyinál/babysitternél/barátnőnél, amig ti egy kicsit romantikáztok, akár egy vasárnap délután is... (később éjjel is). Azt hiszem az a legfontosabb, hogy ne sajnáljátok erre az időt! Ne rohanj rögtön rendet rakni, mosogatni, ha a párod van a babával, ülj le mellé, és élvezd ki a pillanatot! És igen, ha valaki vigyáz a gyerekre, nem feltétlen a nagybevásárlást vagy mittudoménmit kell intézni, hanem igenis függönyt be, és lehet egymással törődni... Heti egy napot/délelőttöt/délutánt bármelyik nagyszülő örömtől repesve vállal, és hidd el nincs olyan messze az az idő, amikor ez már lehetséges lesz... (az én lányom novemberi, és tavasszal már simán elvitték a nagyszülők sétálni, náluk volt órákat).

A másik meg, tudom ez kekeckedés, meg offtopic is, de muszáj leirnom: ha már hordozol kérlek-kérlek-kérlek, ne kenguruban!!! Főleg ne egy pici babát, tök ártalmas a gerincfejlődésüknek! Nekem ezt - többek közt - a fiatalos, klinikai szakorvosként dolgozó gyerekorvosom mondta anno, és a 6 hetes kontrollon az ortopéd doki is megerősitette! Ami kicsiként jó az a hordozókendő, aztán 3 hónapos kortól a mei tai, majd ha már mászik, akkor van egy csomó háti hordozó, amit apa is fel tud csatolni (tapasztalatom szerint irtó büszkén viszik a gyereket).

És igen, nem birom megállni, le kell irnom: az én együtt alvó, hordozott, soha sirni nem hagyott lányom mindig is sokkal önállóbb volt, mint a saját korosztálya. Már talán itt is irtam, mindig is volt "játékideje", amikor egyedül volt, és a kezdeti pár percről ez egy-másfél óráig nyúlt. Sőt, most, hogy megint babát várok, volt pár nap, amikor feküdnöm kellett, mert nem voltam jól, és a 3,5 éves simán eljátszott mellettem, bár ő nem alszik délután, de amióta terhes vagyok tudok mellette kicsit szunditani, játszón én leülök egy padra, ő meg játszik, szóval igenis annak az anyának is van élete, aki mellett nem ordit soha a gyerek... Igaz, a másik oldalon meg nem az az anya vagyok, aki 5 mindent kontrollálni akar, nem kukkantok be 5 percenként a szobájába, hogy mit csinál, nem lébecolok a játszón a környékén, egyáltalán hagyom őt, hogy önálló legyen, hogy megtapasztaljon dolgokat. Ha fejbe üti magát a csörgővel, akkor máskor majd vigyáz. Ha elesik, feláll. Nem is nagyon sir az eséseknél, baleseteknél... Ha igen, természetesen megvigasztalom.

Úgy fogom ezt fel, hogy odafigyelek az igényeire, és azokra szabom a dolgokat, nem a saját, vagy valami hülye könyvből olvasott elgondolásaimra. Nem is olvastam egyetlen nevelési bibliát se...

Napirend meg: én képtelen vagyok határidőket betartani, illetve hát nagyon nehezemre esik. Bele is bolondultam volna, ha végre, amikor megszabadulok a munkahelyem határidőitől, majd épp magam tűzzek ki újakat! Meg egy 5 hetesnél nem mindegy, mikor kel, épp mennyit eszik, nem lehet megjósolni hogy alakul a napotok... A nagy napirendre szoktatás vége sirás lesz megint, mert vagy még nem éhes, vagy már egy órája az... Inkább talán az a fontos, hogy legyenek szertartások, hogy mindig egyféle sorrendben következzen minden, és ne ad hoc jelleggel... Hogy először babamasszázs, aztán fürdés, utána vacsi és alvás. És ez minden nap igy van, és akkor se cserélgetjük, ha az esetleg kényelmesebb lenne... Lehet egy hozzávetőleges ideje, de nem szakad le az ég +/- fél órától... Később úgyis mindig változik majd... Sőt. Nálunk pl. most úgy van, hogy tavasz végétől őszig 9kor fekszik és 8kor kel, ősztől tavaszig meg 8kor fekszik és 7kor kel.

Mi a kisagyaba szoktattuk az elejetol, de 10 honapos koraig valamelyikonk ott aludt vele a szobajaban egy kanapen. A mienk is rengeteget sirt nagyon le voltunk merulve de tuleltuk ezt az idoszakot. Akkor kilatastalannak ereztem, azt hittem soha nem lesz vege :D persze nekunk is volt h velunk aludt, aztan kesobb 3-4 eves koraban mindig atjott hozzank ejjel. Mindig volt vmi helyzet amit meg kellett oldani. Majd tullesztek ezen, cseoekedj osztoneid es belatasod szerint, mi itt nem tudjuk megmondani a tutit.

Viszont ami fontos. Amit sokan irtak mar h alakits ki egy napirendet neki. Mindig tortenjen minden ugyanabban az idoben saccperkabe. Ez nagyon fontos. Ettol lesz kiegyensulyozott baba. Kitartast kivanok nektek, ez az idoszak embert probalo, volt h mi is mindharman sirtunk xd de sz.r volt, istenem :D

Na, ezzel viszont egyetertek. A kornyezetemben szerencsere csupa mintaferjek- es apukak vannak, de mind 30 felett alapitott csaladot... A szuleim viszont, akik huszon-keves eves korban vallaltak, na azt ne ragozzuk :D Maradjunk annyiban, hogy a kesobbi gyerekeiknek jo szulei voltak.

Persze vannak kivetelek is, minden tiszteletem az ovek.

Na, akkor plane. Ne hibaztasd magad, ennyi a lenyeg. Nem te vagy az oka.

Apukadat sajnalom :(

Szerintem az a gond, hogy a nagy többség túl sokat problémázik a gyereknevelésen.

Ennek az az egyetlen egy oka, hogy mindenki túlművelte (vagy alul?) az agyát ebben a témában mindenféle klasszikusan menőnek számító olvasmánnyal, ráadásképpen meg még egymást hergeli a jónép.

Imádlak titeket. Szuper anyuk :)

Ferré, gribedli, Panna, moncsa :* bocs ha kihagytam most valakit :*)

Kb 3 hónapos koráig minden nyekkenésre felkeltem és orvosolni próbáltam a problémát.

Utána megtanultam különbséget tenni sírás és sírás között.

Mivel nem vagyok egy "élanya" bezony hagytam sírdogálni, ha a radarom csak sima nyekergést jelzett.

A fiam kb 6 hónapos korára megtanulta, hogy az éjszakák alvásra valók, ráadásul a saját ágyában. Innét már meg csak egy ugrás volt a saját külön szoba.

Ráadásnak olyan elvetemült voltam, hogy már 3-4 hónapos korában is is hoztam, vittem és bizony gyakran már akkor Anyámra bíztam 1-1 éjszakára.

Soha nem tapasztaltam, hogy ennek a kárát látta volna. Inkább előny volt, mert azóta is imád menni mindenhová, mindenkihez.

Mi akkor koltoztunk ,mikor a gyerkoc 3 honapos volt, cicista. De mai napig mindenki dob egy hatast mekkora rend van es tisztasag, es egyaltalan,szval meglehet oldani.

A komfort szopi sztem nem folosleges, egy ido utan ugyis leszokik rola. De fontos az anyai biztonsag.

Es a suttogo, na az nekunk sem jott be :)

Na, igen, milyen mar, hogy jokedvuen takaritok, amig a gyerek uvolt es oruljek, hogy milyen szuper nevelesi elvem van!:)

Mert ugye az, hogy gyerekuvoltes van a hatterben egyszeruen kiidegelo, de a kosz sem ehet minket meg, ezert jonak tarrottam mindig a kengurut mert ha csak felig-meddig tudtam jol megcsinalni a hazimunkat, legalabb felig-meddig tenyleg megcsinaltam es rend volt, stb. Az, hogy nem a lakas a legfontosabb, nem jelenti azt, hogy ne legyen valamennyire fontos, hiszen a rend az funkcionalis is, minel hamarabb megtalaljuk a cuccainkat, annal hamarabb keszen leszunk a tobbivel es igy tovabb, annal kevesebbet fog bogni a gyerek. Szoval kell. De nem olyan aron, hogy mellette a sirasban erolkodestol szegeny gyerek nyakig osszekakilja magat, ezzel ujabb adag mosnivalot gyartva... Letezik kozeput, a nagytobbseg igenis eszerint el es nem szelsosegek ideologiak szerint.

Szerintem ezt nem kellene magadra venned. Az, hogy ok nem voltak erettek egy gyerekhez, nem a te hibad, hiszen ok dontottek ugy, hogy gyereket vallalnak. Mindezek utan raadasul egy csoppseget hibaztatni oriasi felremagyarazasa annak, hogy tovabbra sem tudtak erett emberekhez meltoan problemat megoldani. Bocs, hogy ezt mondom, biztos imadod oket de akkor se vedd magadra ha teged hibaztatnak.

Erdekes, amit irsz, nem tapasztaltam. En is ugy voltam vele, hogy a ferjemmel is foglalkozni kell ugye, meg nem hanyagolni es volt olyan, hogy elnezest kertem, mert nem volt idom valamire, ami szamitott volna, vagy nem ugy csinaltam, ahogy a gyerek elott, hanem osszecsapva, stb. A valasz mindig az volt, hogy ne hulyeskedjek mar, ez termeszetes, majd kesobb kialakul! Es jol esett! Hogy udvariassagbol mondta vagy tenyleg komolyan, nem nyomoztam le, de jol esett es adott energiat ahhoz, hogy folytassam, hogy tudjam, hogy nem rontottam el semmit csak ki kell varni, hogy a baba ritmusa kialakuljon. Mivel egy gyereket ketten akarnak (altalaban), az apa hozzaallasa meghatarozo es a kornyezetemben sem tapasztaltam, hogy valaki ne tisztelte volna ezt az idoszakot, turelmetlenul reagalt volna egy szendvicsre mert o sushi-kreaciot vart vacsira vagy ilyesmik:)))) Sot, nagyon sok apuka buszken vitte a kenguruban a gyereket, vagy pelust cserelt, egyszoval nem irnam ugy le a ferfiakat, hogy mind bunko es onzo es ugy nez a sajat, varva vart gyerekere, hogy kiturta a helyerol.

Nyilvan ha egy huzamosabb ideig megy az, hogy mindig a gyerek az elso es ezt fokozza, hogy nem egyforman gondolkodnak a nevelesrol, az mar huzosabb dolog de komplikaltabb is, ott inkabb anyuka valami mast akar mondani ezzel de a gyerekkel takarozik, ot hibaztatja, apuka reszerol is lehet ilyen, de az elso 8-10 hetben meg nincs ez. Ha tonkremegy egy kapcsolat, nem ekkor van es ha megis, sokkal melyebb gyokeru a dolog.

:*

Figyi, magadat emiatt soha ne hibaztasd. Nem ismerem a korulmenyeket, de ha egy anya meg a gyerek 2-3 eves koraban is leszarja a ferjet, annak nem a gyerek, hanem az asszony az oka, ha tonkremegy. Ha meg a ferj nem kepes megerteni, hogy egy par honapos (plane hetes!) csecsemo siros is lehet (pech), akkor meg o a barom.

De egyik esetben sem a gyerek. Anyadekat en jol valagon billentenem a helyedben, hogy rad projektaljak a sajat hulyeseguket. (Persze lehet, hogy tevedek, de eleg kicsi az eselye :))

Azt hiszem, a Te ösztöneiddel semmi baj! Simán vennéd az akadályt, ha a párod nem zavarna be!

És a párod szót most meg is kérdőjelezném!!! Szerintem ő egy érzelmileg még nem felnőtt ember, aki a Te első gyermeked szerepében él és most féltékeny a kistesóra, aki elvonja tőle a törődést!!!!!

Sajnos, nem hiszem, hogy támaszkodni lehetne rá. :( Ha elég erős vagy és viszed őt is a válladon, akkor működhet csak a dolog.

Egy öthetes még nem idomítható!!!

Talán a huszon-harmincas.....