Egy ducus sirámai egy butik kirakata előtt (beszélgetős fórum)

H éváról mesélte nekem vki, aki állitólag ismeri, h elég nehezen tartja súlyát, néha van olyan combja mint nekem..

p barbi szép, de ugytom elég fiatalka.. bakker 18-19évesen énis bomba voltam, csak épp férfi farmert meg kapucnis pulcsit hordtam..

azé a 36os nem vállfa, hanem vékony(fénykoromban én is majdnem iylen voltam)..legalábbis a hivatalos szerkesztési méretek szerint..

nálunk úgy volt h a tervező kitalálta h melyik ruhát ki fogja viselni, ki lesz a menyasszonyis stb, megtervezte az egész ceremóniát igy készült 36 v 38 méretben a cucc, és ugyanúgy 2próba van(asszem2 ja), h ráigazitsák a modellre, mert lehet egyiknek másképp áll a melle, a dereka feljebb van, a feneke kisebb, szal h tökéletesen álljon rajta a ruha.. na volt olyan is h bemutató elött vki fogyott, hizott igy akkor gyorsan utána kell igazitani. ez mo és egy bizonyos tervező.. a többiről nincs infóm, meg hát a mai szokásokról sem, ez 5éves sztori..

Nem inkább csak arról van szó, hogy egyszerűbb, ha a modellek vállfára fogynak, nem készíthetnek személyre szabott ruhákat, így nem engedhetik meg, hogy némelyiknek szélesebb legyen a csípője, nagyobb a melle, feneke, mert nem férne bele a sablonba?

Te mint hozzáértő, elárulod, hogy is van ez?

Azért vannak vékony modellek, mert a tervezők olyan drága anyagokkal dolgoznak, amiknek minden centije egy vagyon, így minél kevesebb kell a ruhához, annál jobb. Ezt történetesen egy modelltől hallottam.

Egyáltalán nem néz ki rajtuk jól a ruha, csak lóg, mint tehénen a gatya, nem mutat sehogy sem. Se mellük, se fenekük, alaktalanok és formátlanok, és nagyon kevés kivétel van.

én direkt fülhallgatóval megyek be, sokszor üvölt is benne a zene, a sötétség meg jön zaklatni és nem hallok semmit. iylenkor aztsem tudom mit mond csak egy kösz nem-et elrebegek.

nekünk könnyebb dolgunk van pesten, nagyvárosban, de pl sokat jártam dunaujvárosba, ott télleg csak kinai van meg 1-2ócska butik van a belvárosban. a csajok is úgy néznek ki nagyrészt mint vmi karácsonyfa(leopárdminta+fémdiszités), és erre egy idösebb odavalósi ismerős mondogatja h milyen csinosak ott a lányok. nem akartam megbántani, mert ő mai napig úgy öltözik, h az h ribinek öltöznek az nem azt jelenti h csinos.. inkább mindig azt mondom h mert ott nagy a konkurencia, muszáj csinin öltözni, h elkeljenek..

nekem pont az szokott lenn, h kérdem mi a legnagyobb méret, mondja h 42, már hozza is h tuti jó lesz rám.. mondom ne fáradj tuti nem..és de mégis próbáljam meg.. megpróbálom és combközépig tudom felhúzni..

nagyrészt ha vmiből nem gyártanak nagy méretet, az azért van, mert nagyban nem néz ki jól nagy testre felvéve. sztreccspóló nagyhasra, miniruha sonkacombokra, miniszoknya/minisort 50es méretben stb.

ezeket a szélsőségeket eltekintve azért lehet kapni ruhát..

én is rinyálok h nem vehetek fel forrónacit, mint a 20éves kiscsajok, de hát ezt teszi 10kiló plusz

Nyilván sarkítva van az is, hogy nem lehet egyáltalán ruhát találni. Ezt én átlagban úgy szoktam érteni, megélni, hogy bemegyek egy butikba, megtetszik egy felső, nagyon. Kérdezem, van-e méret? Niiiincs. De! Ajánl egy másik blúzt, amiből van, megvehetném azt is, és akkor nem írnám, hogy nem lehet találni, de nekem pont a másik kell, mert az tetszett meg. Tehát ahhoz, hogy találjak, néha kompromisszumot kell(ene) kötni. És nyilván más érzés az, amikor bemész egy butika, beleszeretsz egy ruhába, és azzal jössz ki, mint az, hogy beleszeertsz egy ruhába, de Murpy törvénye szerint pont abból nincs a méretedben, és akkor megpróbálnak valami mással lekenyerezni, ami korántsem tetszik.

Persze erre is van megoldás, le kell fogyni...

Ha akrsz tőlem valamit, akkor nekem írd!

Zóra-ról van szó?

Vele az a gond, hogy direkt hízni akar.

De persze te annyira együtt érző vagy, hogy ezt is elfogadod.

én is erre céloztam h kövér leginkább nem arányosan kövér, hanem a legkülönbözőbbféleképp is hizhat, ezért csinálnak nekik zsákruhát, h mindenhol beleférjen.

nemrég alakitottam vkinek ruhát, és kivoltam tőle h miért kell 120kilós testépitő vállra való vállszélességet csinálni, mikor nem vállra hiznak az emberek, hanem has+csipő rendszerint. akinek akkora válla van h az az ing jó rá, az kb 200kiló kéne legyen, viszont akkor az ing bősége nem stimm..

én sem vagyok átlag alkat, hanem már teltkarcsúnak vagyminek számitok és mégis elég könnyen öltözködöm, bár tény vannak boltok amiről álmodni sem lehet, de azokat tiniknek csinálják, vagy szexibébi a célcsoport..

Azért azt tegyük hozzá, hogy írisz drága a jó múltkorában még a túlsúlyosakra fröcsögött így, és ott még a fórumindító súlyán is gúnyolódott. :)

Egyébként egyetértek veled, van egy csomó olyan csaj, aki tök vékony/sovány, és hisztiznek, hogy ők milyen kövérek... Ez engem is marhára idegesít, pedig én is vékony vagyok. Az ilyenek vagy azért csinálják, mert valami bók félét akarnak kicsikarni, vagy azért, mert tényleg úgy látják magukat, ami már sokkal összetetteb probléma. Szerintem azt, akinek valóban testképzavara van nem szabadna bántani, mert csak további problémákat okozunk neki, viszont szerintem a műhisztizőkből több van. Most már nem nagyon találkozom ilyen lányokkal. Én úgy vettem észre, hogy ez inkább a kamaszoknál "divat", de biztos vannak későn érő típusok. :D Ezzel szemben ez a folytonos "mindenki anorexiás, aki vékonyabb nálam" mánia is idegesítő. Az anorexia egy súlyos betegség, attól, hogy valaki vékony, vagy esetleg sovány, még nem anorexiás.

Aki nem talál magára ruhát valami miatt, az ne azokra a lányokra haragudjon, akik igen. Mellesleg van egy jó pár lány ismerősöm, akik nem éppen soványak, és mégis tudnak vásárolni magukra, úgyhogy ez is ilyen műhisztinek tűnik nekem. A TÉNYLEG problémás alkatúaknak tényleg nehéz, de nem csak a túlsúlyosak a probémás alkatúak. Nekik nem könnyű varrni sokszor még próbával sem, anélkül meg végképp nem, úgyhogy kénytelenek egy általános formára varrni. A duciknak való ruhák is azért lesznek zsákszerűek, mert látatlanban nem tudják, hogy xy éppen hol kerekedik. Kezd nagyon unalmas lenni, hogy a súlykérdésből ekkora hisztit csinálnak a nők, komolyan. Mindenki a másikra fröcsög (vékony is, duci is), ahelyett, hogy magukkal foglalkoznának elsősorban, és nem a többi nőt nézegetnék, hogy "fúj neki milyen ropi lába van", vagy "fúj mekkora tehén"...

Bocsi, egy picit hosszú lett. :D

csajok, ugye tudjátok, h a butikok 95%-a kinai szart árul? pl a plázák kis butikjai.. szal itt ne várjatok 50es méretet nagyon.

a másik meg h az általában kapható vékonyakra-átlagosakra gyártott(általában szűk) cuccok borzasztóan néznek ki a kerekebb csajokon. még a 42esen is, mert nem szép ha kilóg, kidomborodik ez-az. vannak persze akik magunkra eröltetik, hát sztem borzasztó látvány.

fiatal magyar tervezök igenis csinálnak ducibbakra ruhákat, de azt nem fogod megkapni a westendben, hanem van 1 üzlet vhol, v showroom azt annyi. pl mojzes dóra tóthverával reklámozza a ducis vonalat. ja meg az áraik, de hát a dizájner ruha ennyi..ettól falnak megyek, mert tudom h mennyi benne a tényleges munka..és ezt nem teheted be egy butikba, mert nem fogja senki megvenni az 5rugós naci mellett a 20rugóst..

márkaüzletben, hm, ca, tecso, itt vannak nagyobb méretek nem csak mamisak.

én átlagban 42-44méretet hordok, és kimondottan tinisen öltözöm, de hamar ki lehet tapasztalni, h mely üzletek jók nekem, sőt egyre több üzlet a jó..

pántnélküli cuccoktól sem kell félni, nagyon tuti pántnélküli cicifixeket kapni már extra kosárral is.

ujjatlan meg érthető, abban nem látszik az izzadtságfolt..

ált melóhelyek ahol ezt nem díjazzák, szarrá vannak légkondizva, elfér simán egy kardigán a fiókban amit fel lehet kapni, a bkvn meg muszáj szellősben járni, mert megrohadsz..

egyébként van sok bő, ujjas, nyaknál húzott blúzocska, ami 36-52es méretig bárki hordhat és tuti siker, én imádom.

részben azért sem lehet jó nagyméretü ruhákat venni konfekcióban, mert mig egy átlagos méret arányos, egy kövér meg sokféleképp lehet kövér, és hiába veszi fel a nagy méretet szarul fog állni(zsák). itt a méretes varratás amivel igazán csinosakat lehetne csinálni.

Szerencsére van itt a környékünkön egy nagyon jó butik, a felsők mindenféle méretben vannak, csodás ünnepi ruhák, kosztümök sorakoznak a vállfáikon, szintén minden méretben, azt hiszem egészen 50-ig. Múltkor láttam egy szép farmer szoknyát, kétszer körbeérte volna a derekamat, és az ingek is vannak nagy méretekben is. Ugyanazok az ingek, nem anyókásak! Ugyanez vonatkozik a divatos fürdőruhákra is. Tehát gyártanak nagy méretekben is, csak aztán a butikok nagy részében ezek a holmik már nem fellelhetőek, valahogy eltűnnek az éterben, mire eladásra kerülnek.

Meg is látszik, hogy miért ez a környék legjobb butikja-van választék, nemcsak pár zsebkendő méretű csipke, tüll, gyöngy, flitter, muff felső, amiből csak egy méret van. Nyilván kifutóra szánt darabok, csak az eladó nem fogja fel, hogy ez a való világ, nem Hálivúd.

"És nem ám az ilyen alkatúak háborognak a rájuk aggatott nem igaz jelzőért, hanem a vékonyak, akiknek valóban anorexiás a hatásuk, mert nekik már testkép zavaruk is van és azt hangoztatják, hogy ők a tökéletesek, mert ők foglalkoznak magukkal, mert egészségesen táplálkoznak, futnak naponta, stb. Ezzel akarják leplezni a problémájukat..."

Egyetértek. Írtam is már, hogy ennek az lehet az oka, hogy saját magukkal szemben elégedetlenek, és így a husibbakat sem tolerálják. Ha a saját hasbőrét hájnak hiszi, és emiatt kattog egész nap, akkor biztos nem fogja esztétikusnak tartani azt, akin ténylgegesen van felesleg, még akkor sem, ha az nem egy dömper.

Én voltam már nagyon vékony, alig ettem, és akkor is folyton azt hittem, hogy kövér vagyok. Tornáztam rengeteget mellé, de sosem öltöztem akkoriban csinosan (kb. 10-12 éve), mert azt hittem, nekem csak a póló áll jól, mert másban kivan a "hájam". 52 kiló voltam a 170 cm-es magassághoz.

Pár hónapja felkerestem egy régi barátnőmet, képeket nézegettünk, megláttam egy régi, rólunk készült képet, és nem ismertem fel magam a képen, annyira vékony voltam. Én nem ilyennek láttam magam akkor.

Ezt azért írom le, mert tudom, milyen a testképzavar, és nem egy ilyen barátnőm is volt, aki folyton a hasbőrét nyújtogatta háj címszóval.

Mentségemre szóljon, tini voltam. De kérem szépen, egy érett, felnőtt nő ne engedje már meg ugyanezt magának, amit én 14 éves koromban megengedtem. Egy gyerek csinál csak ilyen hülyeségeket.

AZt gondolom én is, hogy nevetséges a butikok hozzáállása, mert a fizetőképes keresletet kihagyják a számításból. Én negyven éves vagyok, és 42-es méret, mindig is imádtam a finom holmikat, a jólápoltságot, és áldoztam is rá mindig.

Megállapítom, hogy a butkosok avítt, ugyanannyi IQ-jú, mint ahány kilós anorexia nervosái nem lepik el a piacot. Körül kell nézni! SOk a teltkarcsú, rájuk is kell gondolni.

A LEVI'S cég pár éve piacra dobta a CURVE ID kollekciót, amiben a legducibbak is megtalálják a tökéletes farmert, ami dögösen áll, kipróbáltam!

AZ ára borsos, de most például 50 %-os akcióban 10 ezer forintért hozzá lehet jutni!

Többen ezt mondjuk. Mármint azt, hogy nem baj, hogy vannak nagyon vékony lányok, mert mindig voltak, de a normál és telt, ne adj isten a kövér lányok már nem tudnak rendesen vásárolni, mert rájuk nem nagyon gondolnak. 40-es méret felett szinte csak nagymama fazon, minta és szín létezik.

A vállpántos, illetve váll nélküli ruhákkal nem csak az a gond, hogy nem szívesen mutogatják magukat benne, hanem az is, hogy nagyon behatárolt az a hely, idő, amikor felvehető. Sok munkahelyen nem lehet ilyeneket hordani még a vékonyaknak sem.

És ami számomra elfogadhatatlan, hogy a 38, 40 méretű nőket már ducinak nevezik vagy teltnek, illetve kövérnek, pedig ők a normál alkatok.

És nem ám az ilyen alkatúak háborognak a rájuk aggatott nem igaz jelzőért, hanem a vékonyak, akiknek valóban anorexiás a hatásuk, mert nekik már testkép zavaruk is van és azt hangoztatják, hogy ők a tökéletesek, mert ők foglalkoznak magukkal, mert egészségesen táplálkoznak, futnak naponta, stb. Ezzel akarják leplezni a problémájukat...

Sajnos, nincs rá időm, hogy végigolvassam az összes hozzászólást, így lehet, hogy valaki már megírta: az az érzésem, hogy önmaguk ellenségei a butikok, illetve a nekik beszállító varrónők. Valóban olyan az üzletek választéka, mintha ebben az országban kizárólag anorexiás tinédzserek élnének. És az a furcsa, hogy egy sem jön rá, mekkora biznisz volna nagyobb, teltebb idomúakra való méretben is legyártani, árulni ugyanazokat a ruhákat! De persze még jobb volna, ha ügyes iparművészek előnyös fazonokat terveznének ducibb hölgyek számára.

Nekem van még egy problémám: az idei nyári divat szinte kizárólag vállpánt és ujj nélküli fazonokból áll. Azok, akik legyártják ezeket a modelleket, és - gondolom - el is szeretnék adni őket, nem gondolnak rá, hogy a nők többségének ez baromira előnytelen? Eleve, akinek kicsit nagyobb a melle, nem nélkülözheti a melltartót. De persze egy bizonyos kor fölött már nem is annyira mutogatja szívesen a dekolotázsát a hölgyek többsége. Viszont azért szeretnének csinosak, szépek lenni, amire vállal, esetleg ujjal is rendelkező ruhák esetén minden esélyük meg is van.

Jó lenne, ha elolvasná a hozzászólásomat néhány olyan személy, akiknek varrodájuk, illetve butikjuk van!

kinél dolgozik névszerint? max privibe megirhatnád, lehet ismerem:)

a szöszökre lettem allergiás. régen férfikonfekciót varrtam és már akkor is vakaróztam, de a gyapjú télikabátoknál rendszeresen véres volt a szemem, akkor még nem gondoltam h ez el fog fajulni.

aztán tamásnál nyáron voltam, vasaló miatt dög meleg volt és pont mögöttem ment egy ventilátor, nyomta rám a port, és besokallt a szervezetem. ha selyembe belevágok a felszálló szöszöktől azonnal dagad fel a szemem, azt az időt úgy dolgoztam végig h tüsszögtem, folyt az orrom, kötöhártyagyulladásom volt, véres volt s szemem és dagadt.

most is ha bemegyek egy ruhaboltba van h rámjön tüsszögés, orrfolyás, de turkálóban ahol pakolászok ott tuti, ill ha itthon kipakolom a szekrényt akkor is. varrásnál szintén. van pormaszkom, de abban nehéz levegőtvenni, meg kényelmetlen még pár órát is viselni, és akkor s szemem még nincs is védve.

végülis akkoriban mint kiderült már autoimmun voltam, 1-2 pajzsmirigy tünetem is megvolt, ami végül 2005 végére teljesedett ki..h ehhez az anyagallergia hozzájárult, belobbantotta, vagy csak egy tünete volt azt már nemtudom..

végülis tamás után még varrtam egy nőcinél 1évig, aztán végképp pályát váltottam.

én nagyon nem szerettem varrni(csak magamra), mert nem használtam az agyamat csak mint egy gép nyomtam amit kellett.10évig csináltam,sokáig szalagon, de mindenhol a sunyiskodás, nem megfelelő körülmények, munkaidőpara, lehúzás, szabadságokkkal szívózás, nem időben fizetés, szóval hamarabb kellett volna váltsak