Zavaró szomszédok (beszélgetős fórum)

Ha egyébként megteheted, hogy kertes házban élj, nyilván ég és föld.

Csak arra utaltam, hogy azért olyan is akad, aki ott is talál nyamnyognivalót, mert semmi és senki sem jó neki.

Meg azért a panelnél sem mindegy, hogy melyik panel, hol van, és milyen úgy általában a társadalmi eloszlás ott.

Látod, én kertes házban élek, és az én szomszédomról nem mondható az, hogy rossz körülmények között tartja az állatait.

Két kuttya, és vagy hét cicce van, mind utcáról mentett. Az állatok a házban laknak, de van macskaajtó, akkor mennek ki, amikor akarnak.

A második kutya érkezéséig, nem is voltak nagyobb gondok. De ez a második, ez valami rettenet...

Azzal kezdődött, hogy összeszedte az utcáról, kikupálta, gazdit talált neki. De az 2 hónap után visszahozta. Hááát...nem csodálkozom.

Ez a kutya egész éjjel ugat... úgy este 10-től reggel 8-ig. Csak akkor nem, ha esik, vagy legalább minusz 10 fok van.

De ha még ugatna...inkább üvölt, olyan magas frekvencián, amitől megőrülök. Aztán ilyenkor csatlakozik hozzá az öreg kutty a maga basszusával, pedig addig ugyancsak ritkán hallottuk a hangját.

Ráadásul a macsekokkal is hadilábon áll, aminek az a következménye, hogy azok az én kertemet boldogítják. Én szeretem a macskákat. De ezek nagyjából ideköltöztek, kiássák a virágaimat, teleszarják a gyepemet, a múlt héten épp a salátaágyásomat pusztították el.

A szomszéd meg kínosan mosolyog, és vonogatja a vállát.

Szóval a kertes ház sem mindig kánaán.

Én panelben nőttem fel, és felnőttként is sokáig panelben laktam. Utáltam...

Panelben az embernek nincsen magánélete, mert azt is hallja a szomszéd, hogy mikor tüsszentek vagy mikor húzom le a wc-t. És én is hallok mindent, ami -hogy finoman fogalmazzak- nem túl kellemes. Tudtam, mikor van a szomszéd fickónak új barátnője, mert délutánonként hangosan sexeltek, tudtam, mikor indul egy másik szomszéd hajnalban dolgozik, mert az ablak alatt indította be az ősöreg motorját, és még sokáig sorolhatnám...

A családi ház hátrányának sokan írtátok a fűnyírást valamint a kutyaugatást, amit nem értek.

Míg panelben éltem, addig is nyírták körülöttünk a füvet, csak éppen nem háztulajdonosok munka után vagy hétvégén, hanem alkalmazottak munkaidőben, ami azt jelentette, hogy korán reggel nekiláttak és ez ment egész nap... Nem kellemes.

A kutya is borzasztó panelben, mert a lépcsőházban még visszhangzik is a kutyaugatás. Családiházban csak akkor, hallom, ha kimegyek az udvarra, de itt nincs órákon át tartó kutyaugatás, ha elmegy a gazdi stb.

És igaz, családi ház esetében is kifoghatsz rossz szomszédot, de sokkal kisebb az esélye, hisz egy panelben él, minimum 1015 család, itt meg nekem van 3 közvetlen szomszédom (egy szemben, egy jobbra, egy balra).

Ég és föld a kettő!

Ez is így van,naná:)

De tényleg ki mit bír,itt korábban írta valaki,hogy panelben él x éve és őt semmi nem zavarja.Ahhoz szokott,én meg a fűnyíróhoz meg az esetenkénti kutyaugatáshoz:)Meg más egyéb kertvárosi zajokhoz,bár szerintem ezek nem vészesek és ritkábban előfordulóak.

Az este 8 utáni tartós visszatérő és elkerülhető zajongásra van jogi lehetőség, ez konkrétan szerepel a törvényben.

Tessék kihasználni, birtokvédelmet kérni.

A kertvárosokban meg a fűnyírásra, kutyaugatásra, bicikliző gyerekekre szoktak panaszkodni, ott se mindegy, ki a szomszédod, meg hogy mennyit bírsz.

Személy szerint a kutyatartást én is erősen korlátoznám társasházi lakásban. Függene a kutya szükségleteitől, méretétől, a lakás méretétől. Egyes helyeken meg csak egyedülálló 60 év feletti nyugdíjasoknak.

Mind amellett, hogy semmi bajom az állattal, sőt..

De hát amíg nem én hozom a törvényeket, addig van ami van.

Bár engem nem az ugatás zavar, sokkal inkább a sok kutyagumi az egyébként szép zöld területeken..

Azért az se úgy van, hogy "ha valami kihallatszik, akkor az nem megengedhető."

Ha megállsz a lépcsőházban, hallod, ahogy valaki mosogat, ahogy valaki beszélget telefonon, vagy éppen szól a tv, vagy éppen sír egy csecsemő. Mindez normál hangon. (Már amennyiben normál hangon sír egy gyerek.) Szóval valamennyi zaj normális.

Az a határ nem nagyon van definiálva - és nehéz is - hogy mennyi és mi az, amit el kell tűrni, és mi az, amit már nem.

Meg persze éjszaka nem.

Nagyon felháborít egyesek hozzászólása! Úgy tesznek, mintha az általad felhozottak evidensek lennének és veled lenne a baj, holott ez nem igaz! Méghogy a kutya ugat... A sok kultúrált ebtartó a nagy állatszeretetével talán elgondolkodhatna azon, hogy a kutyát bezárva tartani 50 m2-en állatkínzás. Pláne ha napközben egyedül is hagyják.

Együttérzésem jeléül: gyerekkoromban új építésű társasházba költöztünk a földszintre. A felettünk lakó szerette volna ezt a lakást, de lekésett róla. Szintén barkács-szellemiségű volt és egy macska boldog tulajdonosa. Évekig szenvedtünk a kopácsolása miatt, de ez hagyján. A beköltözéskor hozzájárulásunkat kérte, hogy egy fából barkácsolt állványt állítson az erkélyünkhöz, hogy azon tudjon közlekedni a macskája. A vadiúj ház úgy nézett ki, mintha beállványozták volna. Persze a macska cseszett használni. Szóval nagy az isten állatkertje.

Sajnos ez a konklúzióm: Megszöksz vagy megszoksz. De ha engem kérdezel, tégy ellene. Bármit. Akár hasonló primitív eszközökkel, mint azok. Vagy költözz el, a magad nyugalma érdekében, mert az élet túl rövid a hülyék elviseléséhez.

Még egy gondolat a témához: nektek nem tűnt fel, hogy az emberek többsége milyen (mér elnézést) birka?

Saját tapasztalatunk is ez volt, de több ismerőstől is visszahallottam már, hogy bár mindenkit zavar, de csak egyetlen egy meri kinyitni a száját és próbálni szólni a zavaró lakónak, a többi szomszéd inkább csendben tűr, csak ne legyen csetepaté... Soha nem értettem, miért jobb ez így nekik, pedig ahol mi laktunk, ott is sokat segített volna, ha pár szomszéd össze tudtunk volna fogni. Ugyanez a cigifüstös lift, illetve szemetes, büdös lépcsőházunk esete: ha rajtakaptunk véletlen valakit, mi mindig szóltunk, sőt a liftbe is kiírtuk egyszer, hogy legyen már figyelemmel a többiekre az, aki ott gyújt rá (plusz ugye nem is szabad), érdekes módon más inkább elfordította a fejét, semhogy konfrontálódott volna. Mi többek között ezt untuk meg, hogy semmi közösség, semmi közös érdek vagy összefogás, egyedül csak mi akartunk szebb és nyugodtabb otthont... de úgy látszik, ez csak egy saját házban megvalósítható. :(

Mi is míg panelban laktunk, minden zavaró dolgot hallottunk (kutya, veszekedés, gyerekverés, kopogó cipők hajnalban stb, sőt büdös, cigis, koszos lépcsőház és cigifüstös lift....)

Én sem tudok jobbat tanácsolni, mint a következő lépcsőfokokat:

1. szólni szépen párszor

2. szólni erélyesebben (persze nem lealacsonyodva)

3. közös képviselő segítsége

4. feljelentés

Mi a 3. pont után végül el tudtuk adni a városi panellakást és egy falusi csendes, erdőszéli telken saját házat épülni... Mennyei megváltás!! :)

Az a baj ezzel az egésszel, hogy egy lakó a saját lakásában azt csinál amit akar, akár még kuplerájt is működtethet. Viszont ha valamilyen hangos hang kihallatszik tőle, az már nem megengedhető. Ha a házmester érti a dolgát, akkor rendet tud teremteni a lakóközösségben, ha nem, akkor a rendőrség a megoldás. Sajnos sok ilyen emberrel nem lehet megbeszélni a dolgokat, mert vagy nem áll szóba senkivel, vagy pedig megígéri ugyan, hogy változtat a dolgon, de mégis minden marad a régiben utána is...

Az én egyik szomszédom pl. rendszeresen hallgatózik-leskelődik a folyosón. Én is, és más is szólt már neki finoman és durvábban is, de csak csinálja továbbra is... :S

Sajnos az igaz, hogy a rokonait és a szomszédait nem válogathatja meg az ember... :S

Persze szólni lehet, meg normálisan kell is.

A közös képviselő viszont tenni nagyon nem tud, ő is a meglévő jogi lehetőségeket veheti igénybe.

De valós jogi lehetőség és segítség az kevés van. A sűrű bekopogással meg vigyázni kell, mert adott esetben zaklatásnak minősülhet, és a végén a nyuszi viheti a puskát.

Aki olyan, azzal lehet normálisan beszélni, és rendezheti, vagy legalábbis enyhítheti a problémát. Viszont az olyanok, akik a lépcsőházba vizelnek, meg drogoznak, általában nem ezt a populációt jelentik sajnos..

Sajnos, lakóközösségben mindig vannak zajok, meg egyéb dolgok...

Nem kell mindent elviselni...

Lakógyűlésen el kell mondani...Ha nem saját lakás, akkor a tulajnak szólni, hogy beszéljen a közös képviselővel, aki tudna intézkedni, bár ez nagyon lassú folyamat, de sokaknál célt ér, persze van, akiknél nem..

Lakókkal össze kell fogni, akiket szintén zavarnak ezek a dolgok, s bekopogni az illetőhöz...

Kutya miatt is többen szóljatok, a gazdi tán nem is tudja, hogy a kutyája míg nincs otthon, órákon át ugat...nemtom mit tudna tenni, de a közös képviselő biztos tudna segíteni, mi van a házirendben leírva...A mienkében ki is van térve erre a témára, mármint a kutyák és más állatokra...

Ahol több lakóm lakik egy kupacon: szintén rákérdezni, mi ez az átjáróház ott, mit mondanak, ill. szintén a közös képviselőnek jelezni, mégiscsak azért van fizetve, hogy intézkedjen...

De első sorban én biztos bekopognék az illetőkhöz személyesen, s jelezném a gondot...

Az, hogy az ilyet ráterhelik a kárt okozóra teljesen normális, nálunk is így működik. Még jó.

Az ennyire gázos viselkedés az más téma, én nem az "ilyen" gyerekek tolerálásáról beszéltem.

És igen, kell a határozottság és az összetartás. Egyébként a törvény szerint is a tulaj felel ilyenkor, még a saját lakásán belül is.

3 éve költöztünk egy nagyon szép társasházba. A lakóközösség nagyon kedves, és igényes. Rendszeresen vannak felújítások, többet mi, lakók csinálunk. Pl. korlát festés, virág ültetés a ház elé stb.

Úgy egy éve albérletbe odaköltözött egy család, több gyerekkel.

Egész nap otthon voltak, a gyerekek mindent széttörtek a lépcsőházban, rúgdosták az ajtókat, összekoszolták a falat.

A szülők egész nap a lépcsőn ültek, bagóztak, söröztek, és szotyiztak, aztán mindent ott hagytak.

Szóltunk a közös képviselőnek, ő a tulajnak, hogy az okozott kárért ő a felelős.

Nem történt semmi. Aztán egyik nap az egyik kölyök betőrte a bejárati ajtó üvegét.

Gyors lakógyűlés, és a lakók megszavazták, hogy terheljük rá a tulajra.

Pár napon belül az albérlők el lettek küldve.

Most megint egy zavaró család költözött be. Az óvodás korú gyerek iszonyúan rossz. Pár napja lepisilte a lépcsőház falát, a postaládák alatt. Nem vártunk annyit, mint korábban, a közös képviselő újra felszólította a tulajt, hogy tegye ki az albérlőket, vagy megint rá lesz terhelve a lakására minden kár.

Igaz, ehhez egy határozott közös képviselő, és egy összetartó lakóközösség kell.

Sajnálom, hogy ilyen szomszédokat fogtál ki :(

Én panelben nőttem fel. Nekem ezek a zajok, a kutya, a gyerek, a fúrás meg minden az agyamnak egy olyan hátsó szegletében jelentkezik csak, hogy én már nem veszem észre. Engem semmi sem zavar. Ebben szerepet játszik az is, hogy a szüleimtől is azt láttam, hogy toleránsak, nem balhétzak a szomszéd gyerekért, meg kutyáért, akinek tudtak még ők segítettek. Egy ideig még 30 éve csak nekünk volt fúrónk, mindenkinek apám fúrta a lukakat. (Cukkoltuk is érte.:-))

Illetve az egyetlen kivétel ez alól az éjszakai aktív és szándékos zajongás. No azt már nem. De azért ott általában lehet lépni.

Ezzel azt akarom mondani, hogy az menjen társasházba lakni, aki ezeket hajlandó elviselni. Kutyát, gyereket, hangosabb zenét, dilis öreglányt, öregurat, tinit, biciklist, beteg embert.

Ugyanis szélsőséges eseteket leszámítva nem nagyon lehet csinálni semmit, csak évekig utálni mindenkit.

Persze jogi lehetőség a "birtokvédelem".

Ezt az eljárást a helyi önkormányzat jegyzőjénél tudod kezdeményezni. A legjobb módszer, ha tértivevényes levélben teszed meg, mert arra reagálniuk kell. Ha csak bemész panaszkodni, arra általában sz.nak rá. Viszont általában ez olyan esetekben hatásos, ahol keményen bizonyítható a zavarás. Szóval, ha tudsz konkrét bizonyítékot, akkor azt mellékelni kell. Segíthet, ha szomszédok többen összefogtok. Ha mégis foglalkoznak a panaszoddal, akkor általában kikérdezik a szomszédokat is.

Nappal, törvényben meghatározva reggel 8-20 ig bárki felújíthat. (A házirend megadhat ettől eltérő időintervallumot is.) Amibe bele lehetne esetleg kapaszkodni az az a mondat, hogy a felújítást be kell jelenteni a közös képviselőnek, és ki kell írni..

A kutyával nemigen tudsz mit kezdeni, az ég kék, a kutya meg ugat.

A piásokkal megint nehéz. Azt elhiszem, hogy nagyon zavaróak, de valahogy konkrét tettet kellene bizonyítani... Valahogy kapd rajta őket, fotózd le.

Ha konkrétan nagy ramazuri van, akkor ki lehet a rendőrséget hívni. Ők mást nem tudnak csinálni, mint felszólítják a zajongót, hogy hagyja abba. Ez esetleg arra lehet jó, hogy felvetetsz egy jegyzőkönyvet arról, hogy a zajongás tényleg megtörtént, és tényleg "olyan" mértékű volt...

Tehát én a helyedben megpróbálnám, de azért nagy eredményre ne számíts.

Persze, elvileg polgári, vagy akár büntető per is kezdeményezhető, de ha ennek értelme lenne, akkor a világon mindenkinek 2-3 ilyen ügye lenne...

Szia, van a közgazdaságtanban egy fogalom. Externália. Ez lehet negatív és pozitív is.

A te estedben negatív externáliáról beszélünk. Ez negatív külső hatást jelent. Szerintem túl sokat nem tudsz tenni. Az a baj, hogy ez a körülmény még a lakásod értékét is negatívan érinti...

Szomszédot kapsz, nem választasz.

Ennyi