Volt itt olyan, aki hamvasztás után nem tartott búcsúztatót, csak elhelyeztek az urnafalba az urnát? (beszélgetős fórum)

Én még urnafalba sem tettem be a szüleim hamvait. Én nem csak november elsején akarok rájuk gondolni, hanem minden nap. Az lehet, hogy már nincsenek ebben a világban, de bennem ugyanúgy élnek.

A hamvaikat egy vázafében adták át, itthon a kertben eltemettem ezeket a földbe és a tetejére csináltattam egy gránit követ, rajta a becenevükkel. Tor nem volt, akik eljöttek ( csak a szűk család ) hoztak egy szál virágot. Így minden nap látom a nyughelyüket és tudom, hogy a szellemük velem van. Az, hogy mit mond rá a falu, vagy más emberek, egyáltalán nem érdekel. Nem a külsőségeknek akarok megfelelni, hanem a saját gondolataimnak, elvárásaimnak. Papok? Hát azoktól mentsen meg az én Istenem. Apám még a hamvaiból is összeállt volna, hogy elzavarja őket.

A szüleim nagyon szerettek horgászni, azt mondták, hogy a hamvaikat szórjam a kedvenc helyeikre. Anyukámnál a Balaton, apámnál a Duna. Utánanéztem, nem lehet rá kapni engedélyt, környezetszennyező. De vannak cégek, akik ezzel foglalkoznak, hajóról végzik ezt a méregdrága tevékenységüket. Nekik szabad, van rá engedélyük.

Jellemzően akinek jó anya jutott, képtelen elképzelni, milyen "édesanyák" vannak. Sajnos bőven akad, aki képtelen szeretni a gyerekét/gyerekeit, amiről a legkevésbé sem az utód tehet.

Nagyon ritkán, és csak titokban, suttogva, álca mögé bújva megszólalnak szülők (jellemzően anyák), akik bevallják, hogy megbánták, hogy szülők lettek, és nem tudják úgy szeretni a gyerekeiket, ahogyan kellene. Pokoli érzés lehet. Mindenkinek. :(

Nálunk éppen akkor volt egy halottcserés balhé temetkezési cégnél, így kifejezetten kinyittattam anyu koporsóját, annak ellenére, hogy otthon halt meg, és pontosan tudtuk, mire számítsunk.

Megnyugtató érzés tudni, hogy ő fekszik ott, és nem más, nem egy téglacsomag.

Érdekes. Ha kimegyek a temetőbe az édesanyám sírjához, sohasem a kukacok, vagy (35 év távlatából) a lerágott csontok jutnak az eszembe.

Az arca van előttem, a megfáradt keze, amelyikkel még idős korában is úgy tudott símogatni, és megölelni. Ahogyan mindig és mindenkor meg tudott nyugtatni... az egész lénye, amellyel úgy tudott szeretni minket...

Évekkel később jöttem rá, mennyi mindent nem kérdeztem meg tőle, mennyi mindent nem beszéltünk meg.

Aki még megteheti, ne halassza el, keresse meg, kérdezze meg, beszéljék meg mindazt, amire eddig még nem került sor. Tegye meg addig, amíg megteheti.

A temetésnek a végtisztesség megadásáról kell hogy szóljon, figyelembe véve azt is ami a hozzátartozó számára kivitelezhető.

Változik a világ,mindenki úgy csinálja hogy ezt megismételni nem lehet.

Apámat a belvíz miatt csak hamvasztani engedték,ha ezt előre tudta volna....

Úgy tegyél, ahogy neked jó. Semmi és senki nem fontos, csak te és amit te akarsz, senkinek semmi köze hozzá.

Szórás: nekem jól esik kimenni a temetőbe, látni a nevét és megsimogatni, oda tenni a virágot és a mécsest. Megnyugvást kívánok neked, őszintén! Én nem akartam, hogy nyom és név nélkül maradjanak. De nem vagyunk egyformák.

Én a gyerekek miatt gondolom.Az én szuleim egy másik városban vannak, ahol szulettem.A nővérem egy pár megyável odebb egy faluban ahol élt haláláig.A férjemnek ebben a városban ahol most lakunk,vannak a rokonai eltemetve.A gyerekek kesobb azt se tudják majd hova menjenek, szerintem sehova, legfeljebb otthon gyujtanak egy gyertyát.

Amugy otthon is lehet gyászolni, v kimenni a tiszapartra halottak napján...gondolom én..

Az urna otthon tartása nekem is morbid kicsit, de ki hogy gondolja..

Egy ismerősunk meghalt pár éve, nem tudtunk róla.Nem szolt senkinek az özvegy elhamvasztotta, hazavitte.Nem hogy temetést nem tartott, semmi hir nem volt rola.Onnan tudtuk meg hogy a helyi horgászegyesulet tett ki rola egy posztot.Akkor furcsalltuk, de ő tudja..utána nem sokkal valaki szolhatott neki, mert kiirt egy posztot a facera a halott nevében, hogy elbucsuzom toletek, ilyesmi..

Köszönöm szepen,megnyugtat, hogy más is igy gondolja.Ugye ez a bucsuztatás is fura,papot nem akartunk eleve, a polgári bucsuztato meg megint hulyén néz ki pár emberrel.Nyilván akkor meg az lehetne a szobeszéd tárgya,h milyen kevesen voltak.

Mi is a Tiszába szoráson gondolkodunk majd(Ha mi halunk meg..) ne legyen velunk gondja a gyerekeinknek.