Végső búcsúztató írása de, hogyan? (beszélgetős fórum)

Nem. Ugyanezt gondolom. Én nagyon pragmatikus vagyok, de nekem gyomorforgató, hogy a nagymama a kórházban az életért küzd, és már készül a gyászbeszéd 🙄

Ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám, kérd meg őt - a fórumindító - hogy segítsen..... De inkább én is azt tanácsolom, légy vele, amennyit csak tudsz, aztán úgy beszélj róla, mintha a barátodnak mesélnél az imádott nagymamádról.

"- Elment a drága, elment a kedves.

Édesanyám/édesapám édesanyja, az egyetlen volt az ő szemében, az ő életében. Egyetlen volt, aki bármi történt, mindig mellette állt, mindíg segítette, aki feltétel nélkül, mindig szerette. Megfáradt testtel, megfáradt lélekkel távozott közülünk. Emléke örökké bennünk él.

- Elment a nagyi! A legdrágább, a legaranyosabb, a legkevesebb nagyi! Fájó szívvel búcsúzunk tőled, mi unokák. Nyugodj békében.

- Búcsúznak tőled testvéreid, barátaid, ismerőseid...."

Valahogy így kezdeném, a végén nyugodj békében. Legyen neked könnyű a föld.

Van egy versike, valahol olvastam:

A lélek mint kalitkából szabadult kismadár

A kék égben boldogan, csapongva száll

S ha majd egykor megpihenni vágy'

A szeretet útján ismét rád talál"

A végén meglehet, hogy elmondanám, emlékeztetőül, vígaszul az itt maradottaknak, hogy amíg emlékezünk rá, addig velünk van.

Ez valami új szokás vagy lemaradtam valamiről? Sajnos, sok temetésen voltam az utóbbi pár évben (utoljára pont pár hete), de sehol sem volt szokás, hogy a hozzátartozó mondjon búcsúztatót.

Tudom, hogy nem könnyű, amin keresztülmész - de egyelőre még nem halt meg a mamád (remélem), te meg már előre írod a búcsúztatót. Csak nekem furcsa ez? Én a helyedben a lehető legtöbbet lennék inkább mellette és elmondanám neki, mennyire szeretem.

Én az Apukámnak írtam meg a búcsúztatóját. Nem érdekelt semmi gyászbeszéd alap, nem érdekeltek a megszokások, nem írtam bele semmit, ami amúgy sablonos/megszokott, nem részleteztem élet utat, rokoni kapcsolatokat, házasságot/özvegységet, munkahelyet. Aki ismerte, az úgyis tudta ezeket a dolgokat, aki nem ismerte annyira, annak meg semmi köze hozzá amúgy sem. Helyette leírtam, hogy milyen fantasztikus ember volt, hogy mit szeretett csinálni, mi volt számára fontos az életben, és mindezt úgy, mintha ő maga írta volna le, tehát aki felolvasta a búcsúzót, az egyes szám első személy-ben adta elő.

Lehet furcsán hangzik, de hihetetlenül megható volt.

Ma is szégyenlem magam a jóbarátom esetén

A pap nem jött el és csak álltunk és néztünk ki a fejünkből, de senki nem mondott egy "nyugodjon békében"-t sem :(

OK. egy haver kivert az özvegynek valami kártérítést

Ha pap búcsúztatja, akkor neki csak fel kel sorolni a rokoni kapcsolat sorrendjében a búcsúzókat.

Férjét, gyermekeit és párjukat, unokákat, testvéreit és párjaikat, keresztgyermekeit, szomszédait... és így sorban...

Aztán az, aki búcsúztatja (a pap) minden egyes bekezdést úgy kezd majd, hogy "fájó szívvel búcsúzik..." vagy "búcsúzik..."

Szóval, vedd sorra a rokonságot. Ne feledkezz meg azokról, akik kollégák, barátok ismerősök és jelen is lesznek a szertartáson!

Együtt érzek veled.

Nem könnyű dolgok ezek, de minden embernek meg kell élni. És bizony ezeket dolgokat is el kell rendezni, hogy méltó búcsúztató legyen.