Vissza akarom kapni azt, ami elveszett! (beszélgetős fórum)

"Ha valaki szerelmes lesz, az agyban emelkedik a fenil-etil-amin (PEA) szintje, és nem kevesebb, mint 18 hónapig magasabb is marad. A "nagy szakítások" utáni depressziót a PEA csökkent vérbeli szintjével magyarázzák. A szerelmesek egymásra találását kísérő külső jelekért: pirulás, tenyérizzadás, szaporább szívdobogás, kellemes eufória (felfokozott kedélyállapot) elsősorban az agysejtekben termelődő PEA a felelős.

Amikor a szerelem bódulata bekövetkezik - valójában felborul a biológiai egyensúly. A

szervezet védekezésképpen ellenanyagokat kezd termelni. Ennek hatására előbb-utóbb toleránssá válunk a külső hatásra termelődő toxikus anyagok iránt. Az a pillantás, simogatás vagy szoknyalibbenés, ami valamikor kiforgatta sarkából a világot, fokozatosan visszaadja helyét a fizikai törvényszerűségeknek. Mint ahogy személyenként változó a kémiai reakció foka, ugyanúgy különböző ideig tart a szerelem kábulatából való ocsúdás. A szerelem ugyanis a híresztelés ellenére nem tart örökké. Általában 1-3 max 5 évre tehető a leglángolóbb időszak."

:)

csak ezért kár lenne vele maradni is, ugyanis mindkettőjüktől elveszi a boldogság lehetőségét, ha nincs már meg a szeretet, szerelem mindkét oldalról. Ezt nagyon alaposan át kell rágni, és abban az esetben, ha szereted, tűzön vízen keresztül mindent meg kell tenni! ha nem, akkor pedig barátságban elválni.

Mivel a címe az írásodnak az, hogy vissza akarod kapni azt ami elveszett, gondolom szereted, tehát hajrá:) olyan nehéz olyan embert találni aki szeret és akit szeretsz, ne engedd hogy kihűljön, harcolj érte.

No, itt aztán jobbnál-jobb tanácsok hangzottak el, hagy el, csald meg... Ezek aztán valóban mindent egy-kettőre rendbe hoznának... Pfffff.

A követlenül előttem szólóval részben egyetértek. Bár szerintem ez valójában elsősorban pszichés és nem szexuális probléma a cikk alapján. Egy nagyon fontos dologról itt sokan megfeledkeztek: a leírásod alapján édesanyád haláláig minden rendben volt. És itt jön be az, hogy a nők szexualitása erősen kapcsolódik az érzelmeikhez. Vagyis: ha szeretjük a párunkat, eddig jól működött vele, most meg nem, akkor érzelmileg hidegültünk el tőle. Amire nem az a megoldás, hogy harmadikat keresünk, vagy lelépünk, hanem az, hogy feltárjuk az okát - magunkban - és megoldjuk. Ezzel a szexuális élet is helyre fog állni, ezt tapasztalatból mondom.

22 évesen már majdnem felnőtt az ember, ennek ellenére a halállal, ez elmúlással és a veszteséggel szembesülni nagyon nehéz, és a körülményeket nem ismerjük, pl. hogy hirtelen történt-e... Egy dolog biztos: el kell gyászolnod, és el kell engedned az édesanyádat. Ez a folyamat valahol elakadt és szerintem is érdemes lenne szakember segítségét kérned.

Én úgy gondolom a leírtak alapján, hogy az egész párkapcsolati problémádnak ez az oka, valószínűleg az újabb veszteségtől való félelem.

Én jóval fiatalabb voltam nálad, mikor elvesztettem az édesapámat, és évtizedekig nem tudtam feldolgozni, és nem voltam képes senkit közel engedni magamhoz. Attól féltem, hogy újra át kell élnem azt a hatalmas fájdalmat, űrt, ami a távozása után maradt. Így hát - nem tudatosan - de annál módszeresebben igyekeztem elüldözni magamtól mindenkit, édesanyámat, rokonokat, barátokat, és férfiakat. Nem akartam szeretni, hogy ne kelljen újra fájdalmat érezni. Ha nincs kötődés, nincs veszteség sem. Ha komolyra fordult egy kapcsolatom, egyszerűen "kiszerettem" belőle, többé nem érdekelt, hibákat, kifogásokat kerestem, akkor is, ha nem volt. Sok munkámba telt kimászni ebből a spirálból.

Szerintem érdemes lenne elgondolkodni ezeken az összefüggéseken, és segítséget kérni.

Valami ilyesmire gondoltam én is. Azzal a különbséggel, hogy nem törvényszerű, hogy a kapcsolatok többsége 1-1,5 év múlva ellaposodik. Lehet, hogy itt tényleg erről van szó, csak a fórumindító ezzel nem akar szembenézni, inkább a halálesetre fogja a párkapcsolati kudarcot.

Megoldás: partnerváltás, vagy szakember. Ezt neki kell eldöntenie.

szia,

egyrészt remek hogy megbeszéltétek az egészet, tényleg nagyon nagyon kevés pár teszi ezt meg. Gondold át szereted-e még a párodat...nehéz kérdés, mert ha igen akkor nehéz megválaszolni a kérdést hogy de akkor miért nem megy, ha nem akkor azt meg nehéz kimondani. Ha igen, és ő is szeret téged akkor tovább kell menni és gondolkodni. Gondold végig miért voltál oda régen szexuálisan...mi volt az aminek nem tudtál ellenállni...vagy mi az amitől esetleg a filmek alatt nedvesedsz? Magamból kiindulva pár dolog: az hogy férfi volt és irányított, az hogy odaadó volt, az hogy láttad hogy megőrül érted, hogy kihozod belőle a vadállatot stb. Hogyan lehetne ezeket visszakapni? Hát mondd meg neki, hogy közben ne kérdezgessen mi a jó, hiszen ismer, szedje össze és tegye oda magát, mutassa meg neked milyen egy férfi (ez sérteni fogja az egóját és 110%ot akar majd teljesíteni, feldömpingeled az agyát). Nézzetek akár együtt filmet, kezdjétek el közben simogatni egymást stb. És nem tudom hogyan működött anno a dolog, de egy csoda hogy működött úgy, hogy te nem csináltál semmit...te magad írtad hogy kicsit fadarab voltál akkor is...ezzel maximálisan elveszed a motivációját, olyan mintha ő teperne érted, te meg az egészre magasról tennél...mi a szexi abban ha van egy nő akivel azt csinál a férfi amit akar az meg nem reagál és nem viszonozza? akkor csinálhatná játékbabával is...de neki te kellesz, hát add oda magad ténylegesen.

Ami kell ide az te vagy...a te gondolataid, érzéseid. Ne görcsölj rá az orgazmusra, mert még inkább ellene teszel ezáltal, ha nem engeded el magad...ne az orgazmusért szeretkezz hanem azért mert jó maga a folyamat...úgy lesz jó, ha elengeded magad és élvezed, hogy a párod kényeztet és hogy te kényezteted...Ha ezt nem élvezed, érzelmileg sem, akkor lehet, hogy mégsem szereted az illetőt. Ha mégis elkezded élvezni, akkor nem kell akár a beteljesülésig eljutni, csak élvezd...utána jöhetnek a szokásos női praktikák...spontán helyzetek, szexi fehérneműk stb:) jól érzed magad a bőrödben mint nő? tetszel magadnak? ezek fontos kérdések ahhoz, hogy tudd élvezni a dolgot. Szereted magad?

Persze nem kell hogy azt érezd mint legelső alkalommal, az szerintem visszahozhatatlan bármilyen kapcsolatban is. Ahhoz nem kell görcsösen ragaszkodni, mert az is jó volt, ez is jó lehet csak más. Mostmár jobban ismeritek egymás testét könnyebb maga az aktus:)

ha szakember kell: én pszichológiát tanulok, nemsokára végzek....és én egy pszichológust hatásosnak gondolnék ezen a téren. Szexuálpszichológust, ha kifejezetten ez a problémád, a te esetedben ez funkciózavar mivel képes vagy nedvesedni csak adott helyzetben nem. Ugyanígy ha egy konkrét problémára koncentrálunk (pároddal való kapcsolat, szex) akkor kognitív viselkedésterápiára mennék a helyedben még esetleg, ha a párod is benne van akkor kognitív párterápiára (ez lehet hogy párterápia alatt fut, meg kell kérdezni, hogy alkalmazzák e a kognitív terápia eszközeit, szerintem azok remekek, persze ugyanígy ilyen szemléletű szexuálpszichoterápia is remek).Analítikus terápiába én nem vágnék bele mert sokkal hosszadalmasabb és költségesebb, de ha annak érzed szükségét, érdemes megnézni...az tetőtől talpig atomjaidra bont téged és újra felépülsz.

Nálad fontos megemlíteni, hogy ha mindent a gyásznak tudsz be akkor az patológiás gyászreakció, ugyanis a gyász maga kb egy évet ölel fel. A kognitív terápiát azért mondtam, mert lehet, hogy te a gyásznak a leple alá vonod be a párkapcsolati problémáidat és a szexuálisakat, holott lehet hogy kevés köze van hozzá, csak "kifogásnak" jó.

Egy hétköznapibb tanács: nem tudom együtt éltek -e, de próbálj meg egy kis időt csak magaddal tölteni...eljárni valahova (aerobik, jóga stb.), vagy egy kis időt csak magadnak. Ha nem éltek együtt akkor pedig ritkábban találkozni, hogy érezd milyen amikor hiányzik....ha hiányzik az jó jel. Ha nem hiányzik, az nem éppen:S

Mi a párommal négy éve vagyunk együtt, távkapcsolatban ezért ritkán találkozunk relatíve, de ilyen téren az életünk nem hogy romlott volna, hanem inkább felfelé ível. Nem az időn, hanem a két ember hozzáállásán és szeretetén múlik, hogy valami mennyire működik illetve menniyre lesz egyhangú, unalmas, monoton.

Nem olvastam el a hozzászólásokat, én azt tudnám tanácsolni, hogy keress fel egy kineziológust.

Nekem van egy olyan kineziológusom, aki 4 órát foglalkozik veled, vagy ha kell többet.

Én első alkalommal 5 órát voltam nála ,bár én 57 éves vagyok, igy a születésemtől kezdve hosszabb időt kellett mesélnem.

Én rendbejöttem, bár nem ezzel a problémával fordultam hozzá, de a porlémán a szexuális életemre is kihatott

Sajnos,ez is igaz!!De ez szerintem sokkal hosszabb házasság ,vagy együttélés után fordul inkább elő...

Persze van akinél már hamarabb is előjön...

Szerintem előbb válaszolj arra a kérdésre, h szereted-e még a partneredet, vagy csak a megszokás miatt vagytok együtt. A megszokás nagyon tönkre tudja tenni a kapcsolatot és ha nem szabadulsz minél hamarabb tőe, hosszútávon is nagyon ki fog hatni a kapcsolataidra.

Ha úgy érzed még mindig, h ő az, akivel le szeretnéd élni az életed. H ő legyen a gyerekeid apja. Akiért tűzbe mennél, akkor viszont tessék felállni az önsajnálatból és tartsd meg. Fogd meg, legyél nő. Kelj úgy fel, h igen én nő vagyok és mindenre képes vagyok. Bele lehet jönni, és egy idő után ösztönösen jönnek a dogok. Mindenkt érnek veszteséget és eljut arra szintre, h semmi nem érdekli, jobb csöndben egy sarokban.... de ez nem élet. Így egyedül maradsz és tönkremész.

Nézz tükörbe. Te, mint a Nő, képes vagy a kapcsolatot helyrehozni. A pasik nem, ők jobban szeretik, ha helyettük döntenek, mert egyszerűbb az élet.

Spontán szex, jó ötlet. Elkezded és meg fog jönni az étvágyad. Tudod, evés közben jön meg :) Én is voltam már úgy, h porcikám sem kívánta, de tudtam, h ez most mindkettőnknek szükséges, mert ránkfér egy kis szex. Hihetetlen jól végződött mindig.

Szóval, döntsd el, h mit érzel a párod iránt, aztán lépj!

Nekem is az volt az első ami eszembe jutott, hogy itt segítséget kell kérni: pszichológus, kineziológus, párterápia. (bár szerintem elsősorban neked kellene egyenesbe jönnöd önmagaddal)

Másodsorban én is megpróbálnám máshol. Pl. menjetek el egy hosszú hétvégére, vagy egy szállodába, el otthonról. Egy kis pancsolás, iszogatás, valami új, ami kiszakít a megszokottból.

Ja tudom !!

De azért maga a hűtlenség a maga móndján egy szép emlék is lehet nem???

Persze tanulunk is belölle jócskán de.....

Nem is tudom !!

Az a lényeg csak akkor veszi észre a másik fél a párját ha úgy érzi elveszitheti!!

Sajnos csak a drsztikus modszerek használnak !!

És ha ez sem segít akkor el kell búcsuzni a párunktol és keresni egy olyat aki megbecsül és szeret minket!

De legelőszőr a megmentés a cél a kapcsolat felmelegitése!!

pszichologus , vagy kineziologus, csaladfa-allitas, van mit kisirni, ...

mindenkikeppen olyan szavak, amik segitenek hazatalalni onmagadhoz, ...

paraddal tudtok errol beszelgetni? jo lenne, ha tudna segiteni, szavakkal...

Kell néha egy kis fájdalom, hogy utána örülni tudjunk az életnek. :)

Ha másképp nem megy...

A szenvedély nem az erogén zónák simogatásánál kezdődik, hanem az agyban és az érzelmeknél. Ha érzelmileg újra közel kerültök egymáshoz, szinte egy test-egy lélekké váltok, automatikusan kívánni fogjátok az egyesülést és nem lsz szükség különösebb extra praktikákra, a kényeztetés nem "feladat" lesz egyik fél részéről sem, hanem önkéntelen megnyilvánulása a túlcsorduló érzelmeknek. És ha ez havi 1-2 alkalommal megy így, akkor jobb ritkábban, mint gyakran, de kiábrándítóan. Mert az tényleg kiábrándító, ha a pertner folyton kérdezget, hogy mit szeretnél, hogy szeretnéd, jóe-így, jó volt-e már? Szobrot állít ezzel annak a problémának, hogy évek múltán sem bízik sem magában, sem a partner reakcióit nem tudja értelmezni, a másik meg úgy érzi, majd' összetöri mmagát miattam szegényke, és kínos, ha mégsem jó.... pedig a spontaneitás a kulcs éppen.

Nem közös szexfilm-nézegetést, inkább kötetlen, mindkettőtnek élvezetet jelentő közös programokat, meghitt bezsélgetéseket, a jövőről való közös tervek szövögetését ajánlom Nektek....

Lehet spontán. Nem kell előre eltervezni, csak ahogy az alkalom szüli.

Még valami. Az életetekből is kiveszett a romantika? Mert egy nőnek sajna kell a szerelem érzése a szexhez. Ha már nem mered biztosan kijelenteni, hogy szereted őt, de elveszíteni se akarod, akkor - a pszichológus is ezt fogja mondani - csináljatok új dolgokat együtt, hogy olyan helyzetekben is legyetek, amikben még nem ismertétek meg a másikat. (Ezt most nem szexuális együttlétre értem). Hátha.

Mit érsz vele?

Fájdalom?

Hmmm... !!!