Vidám emberek beszélgetős fóruma (beszélgetős fórum)
Mai vidámság, nyertem a lottón!
Két találatom lett, 2780 forintot kaptam ma postán.
Tegnap Budapesten nyomott meleg volt.Kimentem, de úgy jöttem haza, mint akin átment az úthenger!
Ti hogy bírtátok?
Hiányzik a hazám, de mikor hazamegyek, leszívva érzem magam. Minden évben hazamentünk, minden nap családot látogattunk az ország minden szegletében. Szegedtől Budapestig és sok falut várost érintve. Egy vesszőfutás. Az idén sztrájkoltam, nem megyünk haza, elegem van, nem akarok 2-3 hétig kocsiban utazni, hogy barátokat, családokat kelljen látogatni. Soha egyik sem írt ránk, hogy meglátogatnának, vagy egyáltalán jól vagyunk e.
Az idén tényleg kirándulni, nyaralni fogunk. Itt országon belül sátrazunk, várakat, romokat szeretnék látni. :)
Sátorban aludni,csak élvezni egy kicsit a szabadságunkat.
A másik, hogy nekem itt természetes, hogy az emberek kedvesek, mosolygósak, ha bemegyek hivatalos dolgot intézni, a seggem fényesen ragyog...
Otthon, ha mosolyogsz, rád hívják a mentőt. :D
A bankban majdnem rendőrt hívtak rám, mikor bementem, mert zárolták a számlám, amit fent tartottam, minden hónapban ment a pénz rá...
Kitörtem, mert 3 óra várakozás után megelégeltem a munkájukat. Mikor elkezdtem hőbörögni,a kétméteres 200kg,os őr ott állt mögöttem,gondolom ki akart már penderíteni.
Nos BOCSÁNAT! Nem, ha tehetem, soha nem megyek haza élni. Élvezem az életet itt és azt, hogy emberszámba vagyok véve.
Emberséges életet kapok a munkámért. A túlóra el van percre számolva. Oktatásokat, amiket kapok, ingyen van. Képezhetem magam, lépkedhetem egyre feljebb, ahogy fejlődök.
Igaz, ami igaz, itt sincs kolbászból a kerítés. Drasztikusan mennek fel az árak, de még mindig élhetőbb!
Bocsánat, elragadtattam magam, de ezt így gondolom. :P
Ehjj! Fél éve van szemüvegem! 🤣🤣🤣
Repülőre ültem! 😉
Kicsit a romantika irányába vidd a történetet legközelebb rólam. 🤣
Hjaj, de nevetek!
Testvérem itt élt kint, de mire kijöttem, ő hazament,megnősült.
Én itt maradtam, egyedül, nyelvtudás nélkül.Takarítónak jöttem, de nem volt elég óra, nekem meg kellett a pénz, hogy a családom utánam tudjon jönni.Ezért gyárban folytattam. Nagyon nehéz boldogulni nyelv nélkül, de újra belevágnék. A kezem vezették, tiszta activity játék volt.Gyorsan, szépen dolgoztam, szerettek, Türelmesek voltak velem. Egy héten 6x12 órát dolgoztam. Néha 2 óra volt az út a munkahelyig.Vasárnap nem egyszerű közlekedni. Volt, hogy nem mertem leülni a buszon, mert elaludtam volna. Mind ezt éjszakában.Állandó éjszakában. Sokszor a lakótársakra felébredtem, mert nappal aludtam.
Lassan megtanultam kifejezni magam. Fejlődtem. 2 hónap múlva tudott jönni a családom. A férjem és a gyerekek. Volt ám sírás. Ott és akkor megfogadtam, soha sehova nem megyünk külön!
2 hónap alatt megteremtettem a biztonságos anyagi hátteret arra, hogy új életet kezdjünk.
Kemény volt, nagyon kemény.
A férjem azt mondta, hogy ha megbukom, akkor fogjam fel nyaralásnak! Még azt nem! Amit én a fejembe veszek, megcsinálom!
Nekem is a Fekete-tenger volt az első tengerparti élményem, Bulgáriában. Vonattal mentünk, kockára ültük a fenekünket, mire odaértünk, de nem számított. Kis négyágyas faházakban laktunk a tengerpart közelében, ott volt az étterem is, ahol étkeztünk. Első pillantásra meglátni a végtelen tengert, a fehér tarajos hullámokat, ahogy kúsznak a homokos part felé... csodálatos volt. Csupa fiatalok voltak itt, minden este tánc, zene, szórakozás, vidámság... klassz életünk volt. A tengerparton állandó széljárás volt, nem is vettük észre, mennyire lebarnultunk, szerecsen gyerekek lettünk, itthon alig ismertek ránk.🤣
Számomra felejthetetlen emlék marad ez a tengerparti nyaralás.