Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Veszítetted már el közeli hozzátartozódat? fórum

Veszítetted már el közeli hozzátartozódat? (beszélgetős fórum)

1 2 3 4 5 6
2008. aug. 16. 17:58
16 éves koromban a bátyámat!
2008. aug. 14. 11:45
Két fiamat.
108. Maruszja (válaszként erre: 99. - Fd26a014e9)
2008. aug. 12. 22:51

Fogadd őszinte együttérzésemet!

Éppen ma másfél éve halt meg az egyetlen lányunk!

Én aztán igazán át tudom érezni bánatod!

2008. aug. 8. 10:29

17 évesen édesapámat,amit a mai napig nem tudok feldolgozni.Tudom már rég túl kellene rajta lennem,de érthetetlen még számomra is,hogy miért nem tudom megtenni.

1992-ben az ikerbabáimat veszítettem el, amit szintén a mai napig csak próbálom feldolgozni.

2008. júl. 28. 19:21
nos... az én életem előtt kissé kihalt a csalát... mióta élek csak anyai nagymamám aki nagyon hiányzik... szörnyű belegondolni hogy lassan apai nagyim és nagypapám is követi őket... nagymamámon kívül meg macskekok kutyák...
105. tücsimücsi (válaszként erre: 104. - Fd26a014e9)
2008. júl. 28. 19:11

Nagyon sajnálom.

Megkérdezhetem mi történt vele? De ha nem akarod megírni, megértem.

104. fd26a014e9 (válaszként erre: 100. - Mazsi36)
2008. júl. 28. 19:00
Ép ésszel nem, csak nagyon kemény gyógyszerekkel, és a másik gyermeke szeretetével.
2008. júl. 28. 13:18
Igen. Tavaly előtt mamámat. Tavaly az ő lányát aki anyum volt.Anyuval még este beszélgettünk, aztán elment a boltba,utánna a barátjához és reggelre meghalt. Aznap egy kicsit rosszul érezte magát de bevette a gyógyszereit és jobb lett. Sajnos reggel apu keltett hogy anyu már nem él. Ez júniusban volt, augusztus végén pedig a chow-chow kutyánkat mérgezték meg. Anyut még a mai napig sem értem és nagyon nehéz tőle elszakadni de nem szomorkodhatok állandóan. Most elkezdek majd egy sulit amit már anyu is nagyon szeretett volna ha megcsinálnák. Így hátha nem telik minden napom agyalással és az ő emlékére meg a saját kedvemre megtanulom azt amire már régóta vágytunk mindketten a körmözést. :)
102. zsuga bubus (válaszként erre: 101. - 3aeb86a367)
2008. júl. 28. 11:24
Köszönöm az együttérzésedet,és fogadd őszintén az én sajnálatomat is.Tudod mindenki másképp éli meg a gyászt,a veszteséget.Én már minden szakirodalmat elolvastam,hátha jobb lesz.De nem.Ha szeretnél róla beszélni,írj privibe,hátha megkönnyebülsz.Ölellek szeretettel:Zsuzsa
101. 3aeb86a367 (válaszként erre: 95. - Zsuga bubus)
2008. júl. 28. 00:39

Ez nagyon szomorú, nagyon sajnálom!

Őszintén megértelek, én sem tudom feldolgozni édesapám halálát, pedig én ott sem voltam a halálakor.

100. Mazsi36 (válaszként erre: 99. - Fd26a014e9)
2008. júl. 27. 22:34
Ne haragudj nem akarok tolakodó lenni de szeretném megkérdezni hogy épp ésszel hogy éli át egy szülő a gyermeke elvesztését? Nagyon sajnálom a történteket őszintén!!
2008. júl. 27. 17:17

Édesanyám: 2002 augusztus 19.


Fiam: 2004 október 24.

2008. júl. 27. 16:58
és még 1997-ben a nagyapámat...
2008. júl. 27. 16:50
igen, nemrég, három hete a nagymamámat
2008. júl. 27. 16:48

Édesanyámat 1976-ban 14 évessen vesztettem el.Tavaly pedig az aposom "ment el"80 éves volt.

Januárban szeretett kutyusunkat,11 éves volt.

2008. júl. 27. 08:54
Édesanyám 47 éves volt amikor meghalt,három éve.Édesapámat tavaly szenteste 57 évesen veszítettem el ,végig fogtam a kezét míg átment a "kapun".Mai napig nem tudom feldolgozni apukám halálát.
2008. júl. 27. 00:30
11 éves voltam amikor az apukám meghalt 1980-ban Az óta sem telik el nap hogy ne gondolnék rá!!
93. Akymo
2008. júl. 26. 23:37

Édesapámat 1997 .09.05.-én, :-((((

És imádott kutyámat 2004.07.31.-én. :-(((

2008. júl. 26. 23:08
Igen, anyai nagypapámat 1993. január 20-án, apai nagymamámat 1994. február 24-én,anyai nagymamámat 1995. október 27-én, édesapámat 2002. március 20-án, keresztanyámat 2002. szeptember 13-án.
91. Maruszja (válaszként erre: 90. - Rexona)
2008. máj. 24. 16:36

Szia!

Fogadd őszinte részvétem! Sajnálom nagyon, hogy elveszítetted nagymamádat!

Ismerem ezt az érzést. Amikor tavaly meghalt a lányunk és a férjem azt mondta, hogy most már jó lenne, ha átnéznéd a ruháit! Hát mit mondjak? Én sem akartam megszabadulni semmitől. Valahogy titkon én is azt reméltem, hogy egyszer csak hazajön, hogy: itt vagyok! És még szükség lesz a ruháira. Egy ideig pakolgattam, simogattam őket, majd egyszer elkezdjem válogatni. Sok minden még ma is megvan, habár nekem kicsi minden, de elfér a szekrényben.

Megnyugvást kívánok Nektek!

90. rexona
2008. máj. 24. 12:10

Igen, tegnap volt a számomra legkedvesebb embernek, aki oly sokat dolgozott és tett értünk, a temetése. A NAGYMAMÁM. Sajnos most ott tartok hogy elsem hiszem hogy ez így van, sokszor gondolok arra hogy egyszercsak hazajön, és újra látom. :-(((

Szeretem őt és szeretni is fogom.

89. Maruszja (válaszként erre: 87. - Sthfwerc53sw9st7)
2008. máj. 23. 21:28

Köszönöm együttérzésedet! Nagyon jól esik, amikor teljesen idegen emberek ilyen aranyosak és részvétüket fejezik ki nekem.

Sajnos nekem már nem lesz unokám soha, mert ő volt egyetlen lányunk. Én is 3 éve veszítettem el édesanyámat, előtte való évben apósomat. De a lányunk elvesztése a legszörnyűbb, legborzasztóbb!

Egyetlen örömöm van most, tegnapelőtt lett készen a sírja és nagyon szép lett. Bocsássatok meg érte: de most ezért egy kicsit boldog vagyok!

88. Maruszja (válaszként erre: 85. - Tücsimücsi)
2008. máj. 23. 21:24

Szia!

Igen leírtam, de leírom újra: daganatos volt mindenhol. Nem működött egyik veséje sem jól.

87. sthfwerc53sw9st7 (válaszként erre: 82. - Maruszja)
2008. máj. 22. 21:55
Ki sem tudom fejezni, mennyire együtt érzek Veled és másokkal is, akik a gyermeküket veszitik el! Ha ilyet hallok, mindig megborzadok mert nekem is fáj. Két gyermekem van, 6 unokával és mindig aggódok értük.Remélem, hogy mindannyian egészségben élnek idők korukig. Édesanyámat közel három éve veszítettem el, Ő akkor 84 éves volt és két év után tudtam csak feldolgozni. De még mindig nagyon fáj. Nem is tudom mit kivánjak Neked! Nem tudom, mit lehet ilyenkor mondani, hiszen semmi sem vigasztalhat, csak saját erőd, ahogy múlik az idő, ha egyáltalán lehet ilyet is gondolni.
2008. máj. 22. 21:32
Édesapámat igaz már 16 éve.De ami még rosszabb a keresztgyerekeimet.Akkor voltak 6és 4 évesek,bár ez 96-ban történt,de még most sem telik el úgy napom,hogy ne jutnának eszembe.Testvérem gyerekei voltak.
85. tücsimücsi (válaszként erre: 82. - Maruszja)
2008. máj. 22. 21:26
Részvétem. Mi történt vele? Bocsi, de időhiány miatt nem tudom a topicot végigolvasni, mert gondolom itt leírtad már.
84. Maruszja (válaszként erre: 83. - Ab4b6bc17d)
2008. máj. 22. 21:18

Köszönöm.

Nehéz, de muszály továbbélni.

83. ab4b6bc17d (válaszként erre: 82. - Maruszja)
2008. máj. 22. 17:44
Én így ismeretlenül is sajnálom... el sem tudom képzelni, hogy lehet ezt túlélni! :(
2008. máj. 22. 13:27

Minden haláleset szomorú dolog egy családban. Fogadjátok őszinte részvétem!

De, (bocsássatok meg érte!) annál szomorúbb dolog nincs a világon, mint amikor egy szülő a saját, egyetlen gyermekét veszíti el. Mert én (már írtam is itt ebben a fórumban) tavaly veszítettem el egyetlen lányomat. Ezt feldolgozni nem lehet egy életen át!

Megosztom Veletek viszont a mai örömöm. Végre elkészült a sírja lányunknak, ami engem boldogsággal tölt el!

2008. máj. 22. 12:48

Igen. A nagypapámat. Hihetetlen, de már öt éve, hogy elment. S a legrosszabb az egészben, hogy mikor meghalt, két napra rá tudtunk volna menni hozzá... de már nem volt életben!


Sokáig álmodtam vele utána, s az álmaimban mindig sírt, vagy könnyes volt a szeme. Én úgy éreztem, hogy nem találja a helyét, mintha a két világ közé tévedt volna.

Aztán ahogy teltek az évek, egyszer csak már nem sírt. Sőt, nevetett! És akkor éreztem, hogy megtalálta a helyét...

A legutolsó álmomban pedig elvitte sétálni a dédunokáját, a most 3 éves kislányomat, akivel sajna élőben nem találkoztak. De nevetett/nevettek. Azóta én is megnyugodtam, mert most már tudom, hogy békében nyugszik ő is.

1 2 3 4 5 6

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook