Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)

Most minden küzdés, élet elpihent,

most meghalt az öröm és a bánat,

csak illat van és hő, holdfény és csend

és mozdulatlan nagy néma árnyak

s szikrázó csillaggal hintve az ég - - -

Reichard Piroska

Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,

Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli

Nektárját ajakam, még alig illetem

Egy-két zsenge virágait.

/Berzsenyi Dániel/

Kedves, tedd alvó fejed

Hűtlen, halandó szívemre;

Kör és láz elperzseli

Sok merengő gyermekarc

Saját báját. És a sír

Gyermek-múlást bizonyít.

/Wystan Hugh Auden/

Jaj,majdnem szétfeszít a szerelem!

Jaj,majdnem összenyom a félelem!

Egy ölelésben asszonyok,

ki halna meg velem?

József Attila

Ily késő éjtszaka ki jár

Ott kinn a temetőn?

Az óra már éjfélt ütött,

A föld már néma lőn.

/Eötvös József/

Ha a hold süt,a néma,síron túli fény,

álmomba' kinyílnak a termek.

Kioson,kenyeret szel a konyha kövén,

s majszolja riadtan a gyermek.

József Attila

Gyermek vagyok. Temetőben

Tarka szárnyú pillangókat kergetek,

Átrohanok könnyű szívvel

Sok besüppedt, elfelejtett sír felett.

/Ady Endre/

Gondolatim minden reggel,

Mint a fürge méh,

Repkedtek a friss meleggel

Rózsáim felé.

/Csokonai Vitéz Mihály/

Felemelkedett és ökölbe szorult,

aki a nép várt,s akitől új

országot vártak,új törvényeket,

csodákat,nagy-nagy megvendégeléseket....

Váci Mihály

Én nem tudom mi ez, de érezem,

hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven simogat,

Mint márciusi szél a sírokat.

/Juhász Gyula/

Erdő szélén három ház,

Fegyház,kórház,hullaház,

mindben egy-egy kedvesem,

csak velem nincs senki sem.

Weöres Sándor

Dió-tetten ért egy kis

mókust a gazda.

Ketrecre ítélte, de nem

bántalmazta.

Majd meg is kedvelte

szegény rabfiókát,

s megetette vele az összes

dióját.

Mikor mind felfalta a

mohó mihaszna,

gazdánk egy nagy zsákkal

rohant a piacra.

Hogy elfogyott, bőven

hozott neki menten,

de fogva tartotta, nehogy

megint csenjen.

Őszig hét zsák diót vett

még a foglyának.

Ez is állatmese. De

melyik az állat?

/Romhányi József/

Csilingel a gyöngyvirág.

Fehér a ruhája,

meghívja a virágokat

tavaszesti bálra.

/Zelk Zoltán/

Cirmos felhőn nyújtózkodik

A bolyhos, álmos égbolt.

Már botladozva bújdosik

A lomb között a kék hold:

Elnyúlok én is. Oly nehéz,

Lebillenős a pillám.

Félálom önt el, mint a méz,

És hintál, mint a hullám.

/Sík Sándor/

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,

Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz,

Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak,

Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak.

/Baranyi Ferenc/

Áldd meg ezt a parányi szívet, hófehér lelket,

mely elnyerte az ég csókját a földi életre.

Szereti a nap tündöklő fényét és az anyja

boldog mosolyát.

Nem gondol megvetéssel a porra, és nem vágyik

csillogó aranyra.

Áldd meg őt, és öleld szorosan a szívedre.

/Rabindranath Tagore/

Aki csak egy kicsi ósdit akar itten,

Mert itt kárhozat van,itt kell gyilkolni

Mindent,ami régi,ezeréves holmi.....

Ady Ebdre

Zsenge munkádnak kibocsátatása

Ellened rontó zivatart hozott fel,

Melly ímént himzett tavaszod virányit

Téllel ijeszti.

/Vörösmarty Mihály/

Zeng hazát és zeng szerelmet,

Magyar hű nép, a lant;

Ó ne bánd, ha lágy hangjától

Szíved meg-megdobbant!

És ne bánd, ha lágy hangjától

Szívedre bánat gyűl;

Mélyen az tekint magába,

Ki bús érzésben ül.

/Kölcsey Ferenc/

Vagy állni hegytetőn, egy szálban mint sudárfa,

melyet minden kerül, csak egy nem: a vihar,

túlélni mennykövet, korhadni szútól rágva;

ez a fa élete s mily hosszu, míg kihal.

/Babits Mihály/

Űrhajómmal tovaszállok,

kérlek, mégse sírjatok,

körbejárok néhány bolygót,

aztán újra itt vagyok.

/ Mentovics Éva /

Üzenem az otthoni hegyeknek:

a csillagok járása változó.

És törvényei vannak a szeleknek,

esőnek, hónak, fellegeknek

és nincsen ború, örökkévaló.

A víz szalad, a kő marad,

a kő marad.

/Wass Albert/

Úgy kellene fürkésznem a nyomodban,

Kis életed álságát mintha bánnám,

Mintha egy kicsi, hazug, halavány lyány

Fontossá lett légyen, mert szeme lobban.

/Ady Endre/

Uram, azért egyszer, ha jó leszek,

adj nekem egy szívet,

ki tisztán szűrte át e földi lázat,

kiben testvérek büszkeség, alázat,

ki enyém volna, s énvelem Tied.

/Fésüs Éva/

Tiszai tájak, végtelen vidékek,

Olyan testvér sorsommal a tiétek.

/Juhász Gyula/

Tiszta ötös bizonyítványt,

tiszta nyakat, mancsot,

nyárra labdát, fürdőruhát,

télre jó bakancsot.

/Weöres Sándor/

Szorítsd erősen kebledhez,fülei immár mitse halljanak,

Szétlankadt ajka közé ágyazd mécsvirág bogos némító gyökerét,

Ne hallja már,hogy a szél oly furcsán szól,

Minthogyha sírás hozna halk,ezüstös gyerekét,

Mert hát hallottuk is még sóhajtva hajolna össze két vértelen ajak.

Tóth Árpád

Susognak a szélben pillekönnyű szárnyak,

lelkek bolyonganak megnyugvásra várnak.

Könnycseppek gördülnek tompa gyertyafényben,

lassan csonkig égnek, fagyos, hideg éjben.

/Horváth Piroska/

(Ha kérhetnék minden versszerető játékost csakis a versekre koncentráljunk és a játékszabályoknak megfelelően játsszuk ezt a szép játékot!

Kedves Pipi57 örülök annak, hogy neked egyből ez a csodálatos vers "ugrott be" csak kérlek, hogy egy kicsit precízebb legyél az idézetekkel és ne emlékezetből dobjál be azonnal egy-egy versrészletet. Az pedig egyáltalán nem számít, hogy én haragszok-e vagy sem, de legalább a költőknek adjuk meg a tiszteletet azzal, hogy pontosan idézzük azt a néhány sort a verseikből.)

Reszket a bokor, mert

Madárka szállott rá.

Reszket a lelkem, mert

Eszembe jutottál,

Eszembe jutottál,

Kicsiny kis leányka,

Te a nagy világnak

Legnagyobb gyémántja!

/Petőfi Sándor/