Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)
Üres narancserdőn merengve
járok, s a léptem hangja kong.
Sárgult levélraj vág szemembe,
vihar cibálja a vadont.
/Kosztolányi Dezső/
Úgy csicsereg az én szívem
Egyszerűen, szabadon,
Mint a pintyőke madárka
Fönt a lombos ágakon.
Karinthy Frigyes
Tél elején,tél közepén,havas a
hegyek teteje,sehol egy árva virág-
zúzmarás a fán az ág.Ám félúton
egy reggelen csoda történik a hegyen...
Zelk Zoltán
Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.
József Attila: Óda
S hogy ne ismerjen senki rád,
Kifested magad az álmaiddal.
Lelked mélyén üres szobád
Magányát hordozod riadtan.
Gámentzy Eduárd
Rossz mindent látni,
ösztönökkel látni:
Ébredéskor mese nincsen,
megszólít az isten.
Szécsi Margit
Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyü nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen;
Hanem a mi Péter-Pálunk
Háza körűl mást találunk:
Zenebonát, örök patvart,
Majd felfordítják az udvart;
Rossz szomszédság: török átok,
S ők nem igen jó barátok.
/Arany János/
Őrizd meg szemedben az ártatlan kéket,
Az első lépések botladozását,
S hagyd, hogy kísérjen, rózsaszín nevetésed.
Őrizd meg az először feszülő szavakat a szádnak,
Mellyel testvére lettél a világnak.
/Király Imre/
Ördög farába,semmi husába
s harapván Isten fehér hasába,
hajnal-nyelvem a világra öltöm,
lelkem még jó e rossz étkü földön.
József Attila
Ó, boldog csillag az, amely áldott hevével
bolygókat éltet, úgy mint szép apánk, a nap -
de vannak miknek itt csak késett fényük évell,
míg fáradt lángjaik már régen alszanak.
/Babits Mihály/
Olyan csodásan kezesek a titkok,
Fogózzon a szivembe a szived
S ne átkozz semmit, ami elmult
S úgy várd a késő üdvösséget.
/Ady Endre/
Nyár volt,
De mindnyájan fáztunk,
Hát begyújtottunk a mesekályhákba,
Ott melegedett belém,
Hogy valahol, ahová elérünk,
Vár ránk a lány, aki mi vagyunk,
Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok,
Biztosan és észrevétlenül,
Mint hóborított földekben a tavasz
És előjön és megigéz,
Ha napszívünk kisüt szép homlokunkon.
/József Attila/
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
/József Attila/
Mosolyogj, néne! Csak egy kis méhe
szállt lelkembe
s újra zeng lelkem - zsong, mintha örök
hangszer lenne.
/Babits Mihály/
Lehajtom tenyerembe a fejem,
Be régen volt!Hej,azóta hány
Istennek és hány ördögnek jártem én
Tornácos ajtaján!
Tóth Árpád
Kis lak áll a nagy Duna mentében;
Oh mi drága e lakocska nékem!
Könnyben úszik két szemem pillája,
Valahányszor emlékszem reája.
/Petőfi Sándor/
Kedves valál, hogy láttalak először,
Hideg szemekkel büszkén nézve rám.
Ez a ridegség a valódi széphez
Legjobban illik tán, úgy gondolám.
Madách Imre
Járok-kelek kint a zöld erdőben,
Az áldott nap most van ébredőben,
Ébredését erdő,mező várja,
Feléje száll Isten mondókája.
Benedek Elek
Ismerlek jól: ki vagy!?
Nem vagyok én asszony,
Kit aranyesőben, hattyúmezben elámíts,
Vagy felhőrongyaidba rejtett arccal
Vigy kisértetbe!
(Kaffka Margit)
Hallom,hogy buknak árokba a vakok-a ködben,
vér bugyog,elhal..hallom a ködben
hogy sikoltja sorsát a kifeszített leány,hogyan
zuhan a hant a zokogóra,hogyan
csobban a víz,állat szűköl...hogy csobog a gőg
skárlát lobogója a csendben nyüzsgő táj felett ...
Illyés Gyula
Gyárakban, dokkban szívesen barangol,
S ráfogja, hogy zajuk "kedves zene".
- Lám, így csinál vasból aranyt az angol,
Így változik gyémánttá kőszene!
S ilyenkor vágya messze elcsatangol:
Nekünk is otthon így s ez kellene,
Dokk a Dunán, gyárak, sokféle gőzgép,
Akkor mi is lehetnénk ily dicső nép.
(Arany László)
Göröghon. Szirtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sürű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.
Babits Mihály
Felleg úszik: sajgó hattyú,
napnyugat: vörös koporsó,
eljön a hold: síró asszony,
haja világra leomló.
/Nagy László/
Él-e még az Isten...magyarok Istene?
Vagy haragra gerjedt népének ellene,
És elhagyta végkép,
Hogy rabló,zsivány had,bérbeszedett csorda
Égesse,pusztítsa,öldökölje sorba
Régi kedves népét?
Arany János
Egy-két csillag, ha megmarad talán
Lesüppedt sírok őrének felettünk,
És messzi pályán tán egy árva láng:
Amerre elment mind, akit szerettünk.
/Reményik Sándor/
Dől a holdfény lobogósan
mint lángliszt a gőzmalomban,
minden csillag csipkés-kerék,
tündököl a végtelenség.
/Nagy László/
Csönded vagyok hallgatag világodban,
Néma őröd a messze közelségben.
Mióta nem vagy én sem vagyok,
Csak hiányod és csönded maradok.
József Attila
Cili cica,Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.
Fazekas Anna
Borozgatánk apámmal;
Ivott a jó öreg,
S a kedvemért ez egyszer
Az isten áldja meg!
Soká nem voltam otthon,
Oly rég nem látam már,
Úgy megvénült azóta
Hja, az idő lejár.
/Petőfi Sándor/
Átellenben az ágy. Réges-régen
Lehetett megvetve;
Lefekünni beléje, nem támad
Senkinek is kedve.
Fejét egyik vállára bocsátá
A pufók kemence,
Redők gyanánt tisztes agg homloka
Meg van repedezve.
/Petőfi Sándor/