Versszöveg - lánc (fórumjáték)

Nem félek a haláltól,mert tudom mi,

Olyan,akár a többi földi holmi

Nem nagyszerű hullás,mint egykoron,

csak por és por és por,az én porom.

Kosztolányi Dezső

A szív a legfurcsább csavargó,

minden lépése új talány:

onnan szalad, hol rája várnak,

s hívatlanul oson be másnap

pár ragyogó szem ablakán.

/Móra Ferenc/

Sok a város háztetője,

Hóval van mind belepődve

Hejh ha a hó cukor volna,

A világ de édes volna!

Babits Mihály

De szépek vagytok, tavaszi rügyek,

de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,

mi vár rátok - ha itt az ideje,

mint a barna földből a rét füve,

a barna ágból kicsaptok ti is,

akármilyen hideg az április.

/Szabó Lőrinc/

Nem akartál meghallgatni

míg a fényes nap sütött

most már látod meghallgathatsz

mert leszállt a sűrű köd.

Babits Mihály

Estve jött a parancsolat

Violaszín pecsét alatt.

Egy szép tavaszi éjszakán,

Zörgött a kincsem ablakán.

Csokonai Vitéz Mihály

Dal vagyok, mely belőled zokog

holt mámorok tört ívén át az éjbe:

s én vagyok az a sápadtság, amit

éjfél után, ha bálból jössz haza,

rád lehel a sarki lámpa fénye.

/Wass Albert/

Gondolsz-e rám?

Ha lelked, mint egy mámoros madár

Az ég sötétkék bársonyára száll,

Mikor a fényt koszorúba fonod,

S azzal köríted tiszta homlokod,

Megfagy a szív, ha nem szeret;

És ha szeret, megég.

Ez és az baj. E két baj közt

Melyik jobb?... tudj' az ég!

Petőfi Sándor

Mint uj Mózes hozod pusztákra a népedet,

Szép szóval tartod azt az ó manna helyett,

Elhalt Mózes,de a népé lett Kánahán

Célt csak te érj,a nép elveszthet a pusztán.

Madách Imre

Az álom

A természetnek legszebb adománya.

Megnyílik ekkor vágyink tartománya.

Mit nem lelünk meg ébren a világon.

Álmában a szegény

Nem fázik és nem éhezik,

Bibor ruhába öltözik,

S jár szép szobák lágy szőnyegén.

Álmában a király

Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál...

Nyugalmat élvez.

Álmában az ifju elmegy kedveséhez,

Kiért epeszti tiltott szerelem,

S ott olvad égő kebelén. -

Álmamban én

Rabnemzetek bilincsét tördelem!

Petőfi Sándor

Előttünk már hamvassá vált az út,

És árnyak teste zuhant át a parkon,

De még finom, halk sugárkoszorút

Font hajad sötét lombjába az alkony:

Halvány, szelíd és komoly ragyogást,

Mely már alig volt fények földi mása,

S félig illattá s csenddé szűrte át

A dolgok esti lélekvándorlása.

/Tóth Árpád/

Tévedsz, ha azt hiszed, a szerelem csak játék,

Vagy lobogó fáklya, mely az ujjaidra ráég.

Együtt ülni kéz a kézben a kispadon este,

Sétálni a patak partján, csillagokat lesve.

/Sztyepan Scsipacsov/

Ne légy te büszke, légy őszinte,

Hived legott azzá lesz szinte,

Oszlik gyanu, megenyhül bánat;

Oly váratlan jöhet halálunk

S ha egymástól haraggal válunk,

A sirnál késő a bocsánat!

Gyulai Pál

Nehéz csapásaidnak sorát,

Mert irigyeltetém

Pávás kedvemmel a világot.

Jaj, hogyha béna lesz belőlem

S az utcasarki víg szánalom

Morzsáit lesem én,

Ki hivalkodtam pompa-gőgben.

Ady Endre

Ti,akik zárt ajtók előtt szepegtek,

kis társaim,az éj hidegen,

játékaim nem adom oda nektek,

mert véretek makrancos-idegen.

Kosztolányi ezső

Ime, hát megleltem hazámat,

a földet, ahol nevemet

hibátlanul irják fölébem,

ha eltemet, ki eltemet.

József Attila

Meleg karokban melegedni

falni suttogó, drága szókat

jutalmazókat, csókolókat:

milyen jó volna jónak lenni.

Ady Endre

Nem az enyém, mind itt hagyom.

Össze leszek már én törve,

Csóktalanul meggyötörve.

- Élet, Élet, Terád hagyom!

József Attila

Lelket kitárni,ó,mily gyönyörű;

Megfényesülni,mint a színarany:

Kívánni,ami mocsoktalan:

Napban fürödni tiszta hajnalon

Gyóni Géza

Mondd meg néki, hogy te küldted

Magad helyett bús fiadnak,

Kis szerelmét az életnek

Ne vegye még tőlem el.

Ady Endre

De már nem tudom,mit csináljak?

Meginnám borát az országnak.

S mentül több az amit iszom,

Annál iszonyúbban szomjazom.

Petőfi Sándor

gazdátlan foltja villog,

és küldenek, hogy vándorolj,

bár buknál végre holtan

a puszta földre, ajkadon

kibékülő mosollyal.

De ekkor szűk ösvényre érsz

és hirtelen megállasz,

mögötted hosszú csönd van és

némán előtted áll az,

kiért elhagytad mindened,

Pilinszky János

Egy gondolat bánt engemet,

Ágyban,párnák közt halni meg!

Lassan hervadni el,mint a virág,

Amelyen titkos féreg foga rág.

Petőfi Sándor

A tengerpartot járó kisgyerek

mindíg talál a kavicsok közt egyre,

mely mindöröktől fogva az övé,

és soha senki másé nem is lenne.

Pilinszky János

Tündéri téli délután,

tél,

él.

Kihámoztak télikabátomból

s meleg volt...és nerencsszín felhő

égett fenn

az égen.

Az élet volt maga...

S a mandarin narancs szaga...

Kosztolányi Dezső

Levél se rezdült, ág se rebbent,

a tükörsíma alkonyat,

mint elhagyatott aranytócsa

terűlt a síma ég alatt;

minden kis porszem és füszál,

darabka rög, parány bogár,

az egész világ hallgatott.

Nézte a lemenő napot.

Pilinszky János

Kinéz a hold.És vár.Én visszanézek,

A tekintete egyre tétovább,-

Már nedves és felhős-nem megy tovább,

Kicsordul.

Karinthy Frigyes

Most kényszerítlek, válaszolj,

mióta tart e hajsza?

Megalvadt szememben az éj.

Ki kezdte és akarta?

Mi lesz velem, s mi lesz veled?

Vigasztalan szeretlek!

Ülünk az ég korlátain,

mint elitélt fegyencek.

Pilinszky János