Vannak olyan furcsa bogaraid, rögeszméid, amit senki más nem ért meg? (beszélgetős fórum)

Jaj ez a zacskómosás,az agyamra megy,az én Mamám is ezt csinálja,mindent,még a húsosat is kimossa mosogatószerrel+hipó! :DDD

Én például télen-nyáron nyakig be vagyok takarózva,ha lecsúszik,vagy leeseik vagy bármi azonnal felkelek.

Domestos az itt is megy nagyon :)

Meg imádom a Páromat piszkálni,haját,fülét,bármit,de ő meg utálja!

Mániákus szekrénybe dobáló vagyok,aztán rendbe rakom,majd kezdem előröl,ördögi kör :))

Köszönet a fórum indítónak! Nagyon jókat derülünk...főleg, hogy Mi is tele vagyunk ilyen "bogarakkal! :-)))

- Én, ha teregetek, csak a ruhákkal azonos színű csipeszekkel dolgozom, szépen kisimítva rucikat, ha netalán besegít a család, tuti nem jó és át teregetek...,

- a gyűrűim, csakis azonos ujjakon vannak, nincs csere lehetőség,

- a takaró gombos vége lábaknál, eü. papír kifelé tekeredhet, Édesanyáék vagyok ezzel gondban, mert zárt papír tartójuk van és csak egyfelé berakva nem szakad el folyton, ott mindig kiszedem, ők meg vissza.... végtelen történet :-)

- a távkapcsolók, telók túl közel nem lehetnek hozzám és a végük sem nézhet felém, ezeket folyton rendezgetem, ha a gyerkőcök "csak úgy le teszik,

- terítők, szőnyegek szimmetrikusan lehetnek csak,

- majd mindent "domesztoszozok, ajtó kilincseket főleg, a lift is vonz, hogy letöröljem a takarítónő után... :-)))

- cipők egymás mellett, orrukkal kifelé nézve, a jobb lábas mindig picit előrébb van,

- fogkrém félben nem lehet nyomva, azt is szépen igazítom egyenesbe a polcon...rend a lelke mindennek!

- minden fillért írok, hová költjük, ez kislánykorom óta így van és persze a napló...a lányaim is írnak pici koruk óta, ennek nagyon örülök. :-D

- no és ez...itt a hoxán és aziwen is, amikor nagyon figyelek erre, egész órakor lépek be, vagy pl. 22.-én 22 óra 22 perckor...ilyet? Normális ez?

Vagy olvasok valamit és kitalálom, hogy el kell olvasnom addig, amíg a lányom kérdez tőlem valamit...

És ez a napokban volt, évek óta a jobb kezemen volt egy jótékonysági, rózsaszín karkötő, a nagylányomtól kaptam, kb. 6-7 éve, már eléggé kifakult és le szerettem volna szedni, de nem akárkivel... a nőgyógyászommal, mert úgy gondoltam, ha minden rendben nálam, megnyugtat, ha ő szedi le... szerintetek? :-))))

Hirtelen ennyi jutott eszembe...

a teát semmiféle kenyérrel, péksüteménnyel együtt nem tudom a számba venni. állandóan beugrik egy kép a fejembe, hogyan néz ki a teától ázott pempő...

hát még ha előttem úgy eszik, hogy a teáscsészébe mártogatják a kiflit...menekülök!

viszont imádom a jól megsózott vajaskenyeret almával!

Ezzel én is így voltam: 40 fokban, tök egyedül sem vetkőztem le bugyi-top alá.

aztán erről a párom szépen leszoktatott...

Ja nem nem bírom elviselni a homokot a kezemen:)Már gyereknek sem ment,iszonyú rossz érzésem van tőle.

Nem bírok kitakart lábbal aludni,még 40 fokban sem.

nagymamám még a fagyasztóba való kis zacskókat is kimosta, miután kifogyott belőle a hús, vagy akármi. száradás után szépen összehajtogatta sarkosra simára.

éppen hogy csak ki nem vasalta...

viszont ő még a bugyijait is kivasalta!

na ő szegény, igazi bogaras öreg nénike volt...

az ilyen ismerősök általában csak egyszer fordulnak meg nálunk...

a visszatérő vendégek meg már tudják, hogy mindketten harapósak vagyunk a cigifüstre. szerencsére nem sok cigis barátunk van.

Hát ez durva!

Én mondtam volna gondolkodás nélkül, hogy bent nem dohányzunk a lakásban.

hű, és amikor kérdés nélkül rágyújtanak a lakásban? aztán amikor már félig elszívta, kér egy hamutálat...

volt már eset, hogy mondtam: hamutálat csak a teraszon tartunk.

és ami még jobb: volt rá eset, hogy behozta!

Nálunk, vagy inkább nálam is van.

A párom meg rendszerint a kenyérvágó késsel keni a kenyeret, de már nem szólok neki ezért. Inkább nem nézek oda. Ennél nagyobb gondom ne legyen! :)

erre azt mondta a párom és ebben a tekintetben szerintem teljesen igaza van, hogy nekem ugyanannyi lehajtani, mint neki fel, ergo. így ugyanannyit dolgozunk az ügyön, viszont ha Ő fel-le hajtaná duplamunkát végezne.

:)

Jéééé!

Nálunk is van ilyen fogalom, hogy "kenőkés"...