Van teljes élet a fű után? (beszélgetés)

Na szia!

Kedves tőled,hogy érdeklődsz:)Egész jól alakulnak a dolgok.Nehéz ügy,mert sokmindennel kell szembenéznem most,hogy kezdem tiszta elmével felfogni a dolgokat,de nagyon igyekszem.Vannak kisebb nagyobb sikerélmények amik úgy érzem előrevisznek.A spanli csak az első lépés.néha nagyon jó lenne,de már nem tartom olyan jó dolognak,mint nem olyan rég,de még mindig elég nehéz olyan elfoglaltságot találni helyette ami jókedvre derítene.Nagyon sok igazság van abban amit pl tindigo írt.Lépésről lépésre minden rendben lesz.És tényleg köszönöm az érdeklődést.Nagyon jólesik:)szép napot mindenkinek:)

Szia Cerveza!

Látom azóta be sem léptél,pedig jó lenne tudni mi van veled. Ha esetleg belépsz irj már pár szót hogy hogy vagy. Köszi

Szia, nem a funek vannak ilyen hatasai, hanem igy alakult az eleted. Nyilvan van nemi kotedes, vagy kialakul nemi kotodes a fu irant, ha valaki rendszeresen szivja, de amiket leirsz, azok nem tunetei a fuszivasnak. (kulonben nehol nem lenne legalizalva orvosi celokra pl. Amerikaban egyre tobb allamban). Sok fuvest ismerek, marmint, akik egesz eletukben szivtak, foleg itt, ahol elek. Ez valahogy hozza tartozik az itteni emberek eletehez, es nagyon sok kozuluk sikeres ember, olyan beszelokevel, hogy az agyam dobom el. Ha memoriazavar, es tarsai valodi fu okozta tunetek lennenek, akkor a biologus muki sem tudna hosszan beszelni ugy, hogy elvezheto legyen. :).

Mindenesetre az nem rossz otlet, hogy feladod a fuszivast. Jo uton haladsz, hogy osszeszedd magad, szerintem. Szurkolok. Itt a Hoxan szerintem sokan segitsegedre lesznek, ha masban nem abban, hogy meghallgatnak, es valaszolnak, leleket ontenek beled, stb. Keress magadnak olyan elfoglaltsagot, ami eltereli a figyelmed arrol az idorol, amikor altalaban ragyujtasz a spanglira. Nem a levegobe beszelek, en is letettem a cigarettat, az ugyan nem fu, de erosebb kotodes alakul ki vele az emberi szervezetben, a mellekhatasairol nem is beszelve.

Tul sokat fecsegtem itt :P, egyszoval hajra, uj ev, uj fogadalom, uj elet.

BUEK :)

Sajnos nekik eszükbe sem jutott hogy ez rossz dolog és ugyanott tartanak ahol eddig,söt mondhatni hogy rosszabb mert szinte mindenük ráment a drogra :(

Tehát örülök hogy Te beláttad hogy ez csak romboló hatású és próbálsz egyenesbe jönni :)

Szia

Nem haragszom:)Sőt kimondottan jólesik.Még csak annyi,hogy a párod barátainak sikerült összeszedniük magukat?

Szerbusz!

Nekem ugyan tapasztalataim ebben a témában nincsenek, de egyet biztosan tudok.

Ha elhiszed, hogy sikerülni fog, akkor már jó úton jársz. Tudom, hogy ez egy humbugnak tűnik, meg ilyen légből kapott valaminek, pedig nem az.

Alakítsd át a szótáradat. Mostantól kezdve ne használj negatív jelzőket, főleg saját magadat, a céljaidat illetően. Formáld át a mondataidat.

És akard a jobbat.

Nem könnyű, nehogy azt hidd, és jó, ha van benne segítséged.

Biztos lesznek rossz pillanatok, egész napok. De ezek mindenkinek vannak.Senki nem 100%-os.

Keress magadnak egy új társaságot, válassz magadnak egy hobbit, sportot, ami leköt. A sport azért is nagyon jó lenne, mert a szervezetedre is jó hatással lenne.

Ja, és nem vagyok szakértő a témában, csak a saját tapasztalataimat tudom elmondani.

Én is elég depresszív ember vagyok, más okokból, de amióta megtaláltam a sportom és a csapatom, minden sokkal-sokkal jobb. Vannak sötét napok most is, de kevesebb és rövidebb, mert TUDOM, hogy a felhők fölött mindig kék az ég.

És ami közhely, de nagyon igaz: ami nem öl meg, az erősebbé tesz.

Szóval hajrá, itt biztos lesznek támogatóid! :)

És BUÉK persze :)

Szia!

Én nem éltem ezt át amit Te,de a párom barátai igen és igy ezáltal én is sokat megtudtam a dologról. Ök már nem csak füveztek hanem keményebb drogok is képbe léptek. Csak azt tudom tanácsolni Neked hogy tényleg próbálj leszokni és merj segitséget kérni ha egyedül nem megy. Hidd el ott derül ki hogy tényleg kik a barátaid.Akik azok maradtak segiteni fognak.

Nagyon sok sikert kivánok Neked!

Ha nem haragszol továbbra is nyomon követem a fórumót hogy lássam mi van veled és hogy hogy megy a dolog

Sziasztok!

Sosem hittem el,hogy a spanli ennyit ronthat az életem minőségén.Nem nagyon tudom jobb lesz e valaha.A spangli jelentette az egyetlen kikapcsolódást kb 10 évig,na meg néha a piálás a haverokkal.Nem rég azt mondta nekem az egyik régi jóbarátom,hogy azóta sem találkozott olyan erős személyiséggel mint amilyen én voltam.Annak idején ezt én is éreztem.Tele voltam ambíciókkal.Magabiztos voltam és nagyon sokan szerettek.Mostanra minden elveszett.Állandóan csak agyalok.Bizonytalan vagyok.Nemtudom,hogyan tovább.Semminek sem tudok örülni esetleg nagyritkán egy két másodpercre villan be egy öröm féle érzés.Minden és mindenki képes befolyásolni a hangulatom csak én nem.Nem érzm,hogy sikerélményem lenne,ha olyan dolgot csinálok amitől félek.Régen semmitől sem féltem.Szerelmes voltam egyszer,de nagyon és a lány sárba tiporta az önbecsülésem.Azóta is komoly kissebségi komplexussal küzdök.Amit valószinüleg a spangli miatt nem tudok feldolgozni.A memóriám eléggé lenullázódott.Nemtudok még egy olyan beszélgetésbe sem belemenni ami igazán lekötne,mert úgy érzem csak leterhelem a másikat és én is észreveszem,hogy néha tényleg hülyeségeket beszélek,de nem tudom hol a határ.Mi az amit kimondhatok és mi az amit már nem kellene.És sokszor el is felejtem,hogy mit akartam mondani.Pedig tudom,hogy nagyon okos voltam.Nemrég léptem ki egy 5 éves kapcsolatból.Sokat szívtunk együtt.Napi 2-3g már vagy 3 éve minden nap.Ha nem volt spangli akkor nyírtuk egymást és önmagunkat is.Nem voltam szerelmes ebbe a lányba.De mivel elveszett az önbizalmam,úgy gondoltam elég az is,ha engem szeretnek és így nem eshetek pofára.Most változtatok az életem.Szakítottam a lánnyal és nem szívok 5 hete.Tudom nem sok,de nekem az.Vannak nehéz pillanatok,főleg amikor a "maradandó"károsodásokról hallok valamit.Pl.szexuális érdeklődés csökkenése,memóriazavar,döntésképtelenség.A depressziórol,a társas kapcsolatok leépüléséről,a motiváltság megszünésérűl,koordinációs zavarokról és a szorongásról nem is beszélve!Néha még a boltba is alig merek átmenni,mert úgy bereccsenek,hogy még az arcom is beremeg.legszívesebben jól betépnék vagy alkohollal enyhíteném a szorongásom,de képtelen vagyok határt szabni magamnak.Bármennyit képes vagyok meginni.Teljesen össze vagyok zavarodva,hogy mi lesz most és hogyan tovább.Hová tünt a személyiségem?Visszaszerezhetem még valaha?Volt itt valaki egy másik aki egy másik témában(füvezés-leszokás)azt írta,hogy egy éve nem szívott és még mindig nincs semmi változás.Van valaki akinek sikerült magára találnia?Van kiút ebből a pokolból.Vajon lehetek még az aki voltam?Előre is kösz,ha valaki megosztja velem a tapasztalatait ebben a témában!