Változtassam meg a gondolkodásomat...Te hogyan tetted? (beszélgetős fórum)

Ez nagyon rossz tulajdonság. Sajnos van ilyen ember a családunkban is, akinél kis túlzással óránként le kellene jelentkezni, minden lépésünkről tudnia kellene, mert egyébként attól tart, hogy valami rossz dolog történt velünk. Mikor elutazunk hozzá, vagy elmegyünk tőle, a 3 órás autóút során három alkalommal minimum felhív telefonon, hogy nincs-e valami bajunk. Minden apró dologból nagyot csinál. Megpróbáltam már többször elmagyarázni neki, hogy ezzel nemhogy segítene, de inkább minket is hátráltat mindenben, de nem nagyon használ neki a szó.

Valahogy próbáld elhessgetni magadtól a rossz gondolatokat, mert ezzel a környezetednek nagyon sokat ártasz.

Tudom, hogy amit írtál igaz, igen, magamat is féltem nagyon, önző módon igen...nem csak őt... nem haragszom mert egyetértek.

Igen, főleg attól félek ahogy írod ha most ennyire nem bírom mi lesz később amikor esetleg jobban szüksége lesz rám, úgy érzem jelenleg ártok neki.

Nem fogsz kedvelni, de ki szeretném emelni, hogy nem bántásból írom amit, de...

Azon gondolkodtál már, valójában mitől rettegsz, kit féltesz igazán? Nyilván nem akarod elveszteni a párod, de legalább ennyire félted, sajnálod magad már most, hogy veled mi lesz nélküle, ha rosszul sülnek el a dolgok.

Természetes, hogy tartasz az előtted álló időszaktól, hisz már most sem állsz a helyzet magaslatán, de meglátásom szerint nagy szükséged lenne hitre, magabiztosságra, hogy erős vagy, megállsz egyedül is a lábadon. Próbáld összeszedni magad, hidd el, többet bírsz, mint hinnéd magadról. A sport nagyon jó, kikapcsol, lefáraszt, boldogsághormont termel.

Szóval fókusz most valóban a társadon legyen, ne a saját nyomorodon.

Nem igazán tudok "elfutni" a probléma elől vagy kilépni mivel benne élek úgy mond. Együtt élünk a párommal, naponta látom hogy jobban van vagy sem.

nem tudok csak úgy elvonulni és egyedül lenni gondolkodni, nem is feltétlen szeretnék.

Alapvetően én egy olyan ember vagyok aki minden kis apróságon képes nagyon aggódni és ráparázni, mindig a legrosszabbra gondolok mindennel kapcsolatban sajnos :-( aztán ha feladat van persze megoldom és túl vagyok rajta csak az elmúlt hónapokban túl sok rossz törént.

Egy pár hónapig kellett szednem magnéziumot a vérképem miatt de ennyi, pár évvel ezelőtt, magneb6-ot még nem szedtem, valahogy nem "hittem" benne de lehet meg kellene próbálnom.

Régebben szerettem konditerembe járni, kikapcsolt és feltöltött, illetve nem ártott az alakomnak sem. Jelenleg inkább teleeszem magam bánatomban :-( csak az első alkalomra kellene rávennem magam, hogy lemenjek a teremben és máris minden jobb lenne, valószínűleg jó feszültség levezető is lenne.

Szia!

Először is meg kell próbálnod kilépni a problémákból. Ez a legnehezebb. Kívülről kell nézned magad, a problémákat.

Tölts néhány napot egyedül és gondolkozz ezen.

Akkor őrölnek fel a problémák, ha bennük élsz.

Aztán kezdheted kiterjeszteni a "látásod" a világra, majd a gondolataidat pozitív irányba építeni.

Ez így nagyon egyszerűnek tűnik, de ilyen fordulatot venni hónapokba telik.

Szia! Nekem kicsit segített, hogy elkezdtem magnéziumot szedni (magneb6). Nem tudom mennyire placebo és mennyire tényleges, de érdemes megpróbálnod, ugyanis simán lehet, hogy magnéziumhiány is bejátszik az idegi tünetekbe.

Mindig feszültebb ember voltál, vagy csak mostanában érzed, mert sokkal nagyobb a nyomás rajtad?

Van valami, amit örömmel csinálsz? Sport, hobbi?

Hogyan lehet megváltoztatni amit érzünk/félünk/tapasztalunk...?

Egy olyan életszakaszba lépett az életem amitől tartottam de valahogy mindig azzal ámítottam magam, hogy nem fog megtörténni.

Bővebben nem szeretnék ebbe belemenni, párom veseátültetett, valószínűleg a kapott veséje feladja a harcot és az majd azzal jár amitől a legjobban félek, dialízis, listára kerülés stb...

Időközben én nem vagyok támasza egyáltalán mert folyamatosan a félelmeim miatt kiborulok és sajnos neki kell vigasztalnia nagyon sokszor.

Olyan hasznos tanácsokra lenne szükségem hogy ki hogyan változtatta meg a gondolkodásmódját, hogy iktatta ki a félelmet az életéből, a rettegést a haláltól.

Hogyan lehet feladatként tekinteni egy betegségre, úgy értve, hogy ezen is túl kell lenni...

Legyen pozitív, minden rendben lesz...

Ezeket hallgatom állandóan, már fárasztanak, hiszen nincs rendben és hogyan tudná bárki, hogy rendben lesz minden? Inkább már ezek a "tanácsok" egy idő után fárasztóak.

Valahogy át kellene állítanom az agyamat, nem rettegni folyamatosan, örülni a jó dolgoknak, nem megmérgezni a napjainkat a félelmeimmel.

Ha esetleg van erről bármilyen tapasztalatotok, olvastatok hasznos könyvet stb. megköszönöm ha megosztjátok velem.

Tudom, el kell dönteni hogy változtatok...persze, csak ez nem olyan könnyű, nem könnyű jó dologra gondolni miközben párhuzamosan gondolok a rosszra is.

Nem könnyű nem sírni, nem rettegni, nem kiborulni.

Egyelőre nem tudom hogy csináljam csak azt hogy meg kell tennem.

Első lépésként a face fiókomat felfüggesztettem, úgy érzem az, hogy folyamatosan nap mint nap mások boldogságát néznem csak egyre boldogtalanabbá tesz vagy elégedetlenné. Sajnos számos kutatás is arra világít, hogy káros, ott mindenki a tökéletes arcát/életét mutatja még ha nem is az, én pedig irigykedve nézem ki mikor lett terhes, mikor lett gyereke stb... talán ha nem szembesülök ezekkel a dolgokkal nap mint nap nem érzem azt, hogy annyira hiányoznának az életemből, de az is lehet ez inkább strucc politika, nem tudom, kipróbálom...