Változtassam meg a gondolkodásomat...Te hogyan tetted? (beszélgetős fórum)

Ne kérdezgesd, ha rosszul lesz, látni és tudni fogod.

Próbálj megnyugodni és lépésről lépésre menni, mindig örülni az aznapi jónak, hogy nincs rosszabbul. "Hagyd békén, hagyd élni" ráérsz akkor rágörcsölni ha már nem tud dolgozni. És "élj" te is.

Nem elfutni kell, hanem 3 lépést hátrálni, hogy távolabbról lásd a problémákat, és megtudd azt oldani "hideg fejjel".

Azzal nem segíted a férjed, ha látja rajtad a kétségbeesést már most.

Sajnos mindig van valami ami miatt negatív lehetsz. Így végig fogja kísérni az életedet, akkor is, ha a férjed jól lesz. :( Az lesz előtted, hogy bármikor meghalhat.

Pedig lehet, hogy nem a betegség visz el egy embert, hanem egy véletlen baleset.

Ha negatív vagy, akkor talán depressziós is. Gondoltál rá? Azt sem tudod egyedül megoldani.

Tudom, hogy igazad van :-(

Illetve, hogy itt mindenkinek igaza van, mindenkivel egyetértek.

Ha ismered, akkor elég a szemébe nézned. Szavak nélkül is meg tudjuk érteni egymást.

Az állandó kérdések bántóak. Minek mondja el, ha ráadásul tudja, hogy "bánt" vele és nem elégszel meg, jönnek a következő kérdések.

Ha alapvetően negatív embernek tartod magad, annál inkább kell egy olyan ember, aki rávilágít, hogyan nézd önmagad és mit tehetsz magadért.

A negatívitásod okát a férjed betegségére vetíted ki.

Nem könnyű megbirkózni a gondjainkkal, de mindent meg kell tenni, hogy akit szeretünk, azt támogatni tudjuk a napi küzdelmeiben. Ahogyan a párod teszi.

Hát hagyd abba a kérdéseidet. Már ettől felmegy a vérnyomása, ha meglát: "Istenem, megint kérdezgetni fog..."

Nyilván pontosan tudja, mire kell figyelnie. Attól, hogy kérdezgeted, nem változik semmi.

Én láttam a férjem arcán, ha éppen fájdalma van (mozgásszervi betegsége volt), és akkor békén hagytam.

A munkahelyeink egymás mellett vannak, rendeltem kaját és átvittem neki.

Már haragszik rám és idegesítem, hogy nem tudom abbahagyni a kérdéseimet: Hogy vagy? Jól vagy? Vérnyomásod rendben? Biztos nem vagy rosszul?

De hogy álljam meg ezeket a kérdéseket amikor látom rajta, hogy nincs jól?...és persze azt mondja jól van csak fárasztom, de ismerem, látom mikor van jobban és mikor nem.

Tudom, éreztetem vele, hogy beteg és nem kellene, valószínűleg már ez fárasztja.

Tudom, éppen ezért félek ennyire a gondolataimtól, tudom, hogy teremtő ereje van mindennek amit kimondok vagy kigondolok :-(

Egy időben segített a Titok, lehet újra el kell olvasnom és alkalmazni.

"Nem könnyű mivel alapvetően én nagyon negatív ember vagyok"

Ez egy borzasztó mondat! Nem csak végiggondolod, még le is írod!!!

"Mindenre képes vagyok, amit elhatároztam, és van erőm végigvinni, mert meg tudok küzdeni a nehézségekkel." - ez jobban hangzik.

A szónak teremtő ereje van. Ha véletlenül még eddig nem hallottad volna, kérlek, hidd el nekem itt és most!

Ez totális tévedés. A pszichológus nem csak annyit csinál, hogy meghallgat és jótanácsokkal lát el. Vannak terápiák, módszerek, amikkel könnyebben dolgozod föl a helyzeted, vagy a kognitív gyakorlatok, amely során jó irányba tudod terelni a gondolataidat.

Léteznek ingyenes terápiás helyek Bp1en, ha érdekel kikeresem.

Magadon nem tudsz segíteni, süllyedsz bele az önsajnálatba, ez így nem maradhat!

Csak nehogy előbb elmenj, mint ő. Teljesen felemészted magad. :(

Kérj segítséget, hiszen van olyan, ami a betegek hozzátartozóira vonatkozik.

"Amire gondolsz, azt vonzod magadhoz!"

Amitől félsz, az jelenik meg az életedben. Az összes érzelem közül a félelem az, ami a leggyorsabban hozza el életünkbe félelmünk tárgyát.

Örülj a mának, készülj az aktív, eredményes, pozitív, sikeres holnapra. Készíts tervet holnapra, holnaputánra, az egész következő hétre, hogy mikor milyen pozitív cselekedettel töltöd ki a napjaidat, annak milyen jó eredményei lesznek, azokat hogyan fogod tudni a rákövetkező napokon hasznosítani...

Örülj, nevess, kacagj annak, hogy még együtt vagytok, hogy még minden oké, és valóban 100 ember élete tragikussá válik egy ilyen betegség nyomán, de a tiétek nem!!! Mert együtt mindent megoldotok!

Ilyen gondolatokkal kösd le az agyadat, és ne azon kattogj, ami a legrosszabb variáció. És igenis használd ki, használjátok ki, hogy még szépen süt a nap, és menjetek a szabad levegőre, töltsetek együtt minél több időt. Keressétek a szép perceket, órákat, napok, hónapok, évek lesznek belőle!

Tudom, hogy nem ezt mondtad.

Nem könnyű mivel alapvetően én nagyon negatív ember vagyok, mindig a legrosszabbra számítok, többnyire az emberekről is mindig csak a legrosszabbat várom aztán max pozitívan csalódok.

Veszek ma délután Magne B6-ot, hátha valóban segít valamit, mert ez nem állapot, hogy állandóan sírnom kell.

Reggel is mondta, hogy borzalmas arra ébrednie éjszaka, hogy én sírok, hogy nem érti miért gondolom, hogy ennyire tragikus a helyzet és hogy Ő sem tud megnyugtatni aki már átment ezen az egészen.

Nem ezt mondtam. :)

Csak hogy "utánozd le"!

Igen van, nem is tagadhatnám hogy van de valószínűleg mindenkiben lenne.

Már...elképzelni nem is igazán tudtam, Ő mindent úgy csinált mindig mintha makk egészséges lenne, persze tudtam, hogy nem az.

Igen, én is ezt szeretném, idegösszeomlás nélkül...

Akkor van itt egy erős egzisztenciális aggodalom is (baba, közös tervek stb.). Nem leszek álszent, érthető hogy frusztrál, hogy ezeket el kell halasztanotok, engem is szorongatna a bizonytalanság, vajon meddig kell várni...

Te öt úgy ismerted meg, hogy tudtad, van egy komoly egészségügyi gondja, innen nézve benne volt a pakliban a mostani tényállás. Persze más elképzelni, és más benne lenni.

Erre nehéz mit mondani, durván hangzik, de ha vele akarsz közös életet, kk kell tartanod, és lehetőleg idegösszeomlás nélkül.

Igen, Ő is ezt mondja, meg ne gondoljak a dialízisre rosszként hiszen életben tartja.

10 éve van meg ez a veséje.

Átlagosan 2-3 év, Ő azt mondja ha szerencséd van rövidebb idő, volt már rá példa.

Önző dolog tőlem tudom nagyon jól de nem tudom kiiktatni azokat a gondolatokat, hogy 2-3 évig minden csak a várakozásról szól, időközben úgy érzem a terveinknek meg kell állniuk, baba stb... és ez persze rossz. Az elmúlt egy évben kezdtem úgy igazán vágyni babára, azt érezni hogy eljött az ideje és amíg Ő nincs jól nem merném vállalni. Többek között ezért is döntöttem úgy hogy szüneteltettem a facebookot mert csak irigységet szül bennem és nem akarom látni más boldogságát mert az még jobban boldogtalanná tesz.

Ő is azt mondja ez nem a világvége és hogy túl tragikusan fogom fel a dolgokat...és ne hagyjam abba a közös tervezgetést mert Őt ez viszi előre.

Már többen mondjátok a Magne B6-ot, ma venni fogok.

Ő valóban egy tündér ember, kevés nő mondhat maga mellé ilyen férfit mint Ő. Nehéz előtte másnak mutatkozni mint ami zajlik bennem, jobban ismer mint én magam..., helyenként gondolatolvasó.

Ő is ezt mondja, csináljunk olyan dolgoakt amik feltöltenek, hogy majd legyen erőnk meríteni.

Könnyebb dolga lenne ha én valódi társa lennék, ha nem kellene miatta aggódnia, ha csak saját magával kellene foglalkozni. Az aggaszt a leginkább, hogy mi lesz ha nehezebbre fordul, pedig volt már nehezebb. Amikor korházba került akkor minden erőmet összeszedtem és csak vele törődtem, egy hétig titkoltam előtte azt is hogy a kutyánkat el kellett altatni, mivel egekben volt a vérnyomása és féltettem, a kutya elvesztését is próbáltam megoldani nélküle.

Azt tudom hogyha kell nagyon erős tudok lenni, eddig is az voltam csak sokkal könnyebb lenne mindenkinek ha közben nem rettegnék.

A dializálást is meg lehet szokni, Mo-n pedig vesét átlagosan 2-3 év alatt lehet kapni. Ha a párod egyéb értékei jó lesznek, akkor van esélye bőven.

Mikor kapta a vesét, ami most felmondja a szolgálatot?

Ami nekem működött, az az, hogy meg kell keményíteni magad. Mikor belemerülnél az önsajnálatba, el kell kezdeni csinálni valami mást. Kezdj el valamilyen hobbit, akár a pároddal közösen (persze amit bír), tanulj, legyen életed. Mosolyogj, akkor is ha nincs kedved, beszélgessetek sokat, ismerkedj meg jobban a témával, meg fogod látni, hogy ez az állapot nem a világvége. Szedjél Magne B6-ot, igyál sok folyadékot, aludj sokat, legyél sokat a természetben, élj! Neked is csak egy életed van!

Nyilván nem szerencsés, hogy a betegsége mellett még beléd is neki kell lelket öntenie, de mint írod, megteszi és még ő vigasztal. Hát ez egy tündér ember :). Nem mondom, hogy fojtsd el a bánatod, mert az sem jó, de próbálj picit vidámabbnak mutatkozni előtte, csináljatok közös programokat, gyűjtsetek élményeket, ezek később is jól jönnek majd, ha épp nehezebbre fordul.

A szavaknak és gondolatoknak teremtő ereje van, ne ostorozd magad, ne fogalmazz meg kritikát, ha fel is bukkan, cseréld ki pozitivra.

Én csináltam olyat is, hogy fogtam egy füzetet, egyik felére fölírtam a negatív hiedelmet vagy gondolatot, a másik felére pedig az inverzét,ami kioltja, ami pozitív.

Ügyes vagy te, csak bízz jobban magadban. :)