Változás következik - indigógyerekek (beszélgetés)

Azt mondják, a bátorságot egyetlen hajszál választja el a vakmerőségtől...

Már csak azt nem tudom, a hajszál melyik oldalán állok!

dehogy!

Bátor vagy! :D

Mert úgy kapom a kihívásokat, hogy néha már azt hiszem, vééégem van.

Nagyon sokat tanulok ebben az életemben, egy hülye vagyok, hogy ennyit vállaltam. :DDD

Ha mi írtuk a forgatókönyvet, akkor elég pocsékul tudunk írni néha...

Én pl. minden útkeresztelkeződésből (:D) kihagytam, hogy a rossz útra ne tudjak rálépni, mert behajtani tilos tábla van. :DDD

Szerintem teljesen mindegy.

Nem is ez a fontos. Viszont nem véletlen ez az egész, lehet, hogy pont ez a fórum segít valakinek, vagy valakiknek, hogy kicsit másképp lásson/lássanak. De mindenképp az illető döntése.

Hagyjuk meg a szabad akaratot, ami minden embernek kijár.

igen :))

Nagyon tipikus, hogy szegény embert még az ág is húzza. Miért pont ő, miért vele történt a baj aki egész életében a jóságra törekedett?!?! Baromira igazságtalannak tűnik, de nagyon fontos, hogy ne hárítsuk a felelősséget. Én is ezt gondolom, hogy aki nagyon jóságos, mégis nehéz a sorsa, az valszeg törleszt, a jósággal és a nehéz sorssal is.

Ha valaki tükröt tart, az általában azért van, mert magunktól nem ismerjük fel a hibát. Ezen csak az ego szokott megsértődni.. a lélek sajna legtöbbször szóhoz se jut. Szegényt mindig rákényszeríti az ego, hogy következő életében foglalkozzon a dologgal :)))

Tényleg érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen szándék bújik meg a szavak mögött.. honnan ered az egész. Ki a felelős azért, ami velünk történt..

A legtöbb rossz dolog is csak a javunkra válna, ha hagynánk..

Kedves Marduk! Senki nem akart bántani. Csak próbálj meg úgy szólni embertársaidhoz, hogy ne azt érezzék: eleve kirekeszted őket. "hirdetni az igét" nagy felelősség.

Mindannyian egyformák vagyunk, aki annyira "jó" a mai életében, valószínűleg ledolgozza azt, amikor nem volt éppen ragyogó...:)

Az ítélkezéstől azért félnek az emberek, mert nem a saját életüket élik, hanem "...mit szólnak az emberek?"

Pedig, ha valaki pozitív véleménynek veszi az ítélkezést, akkor tanulhat belőle. Úgymond "leeshet a tantusz". És ez jó.

Nem szabad senkire ráerőltetni semmit. Mert nem éred el vele a célt. Érezz rá, meddig mehetsz el és az "Ő nyelvén" mondd el, amit szeretnél.

És ne feledd, mindenki máshol tart, mindenkinek más az értékrendje.

Amit nyugodt szívvel hirdethetsz és nem teszel vele rosszat: hogy törődjünk másokkal, az összes élőlénnyel a Földön, sőt magával a Földdel is, a szeretetet és azt, hogy senkit (SENKIT) ne bántsunk!

Kedves Marduk!

Nem hinném, hogy bár ki is bántani akarna téged. Itt véleményeket olvashatsz. Ha nagyon rosszul esik, én azt tanácsolom, hogy te nézz a sorok mögé, hátha valaki tükröt tart neked és rávilágít a hibáidra! Ez jó dolog, mert változtathatsz magadon, fejlődni így is lehet. Én sem rosszindulatból írom ezeket a sorokat, azt hiszem, én is átmentem hasonló helyzeten. A helyes az, ha átgondoljuk, hol is tartunk.

És igen, mindannyian emberek vagyunk, tele hibákkal....:)

Én nem ítélkeztem.. de szerintem senki itt. A megfogalmazásaidból sokaknak az jött át, hogy magas lóról beszélsz. Ha nem így van, akkor ok.. akkor a fogalmazással volt a baj.

Az ego meg valóban előre viszi az embert.. a lelket viszont inkább csak hátráltatja.

Fel kell tenni magunknak a kérdést: mi az igazán fontos?

Csatákat nyerni a másikkal szemben, vagy háborút önmagunkkal szemben?!

Egyetértek veled.

Az emberek egyenrangúak, felfogásuktól függetlenül.

Próbáltam már másokkal beszélni ilyen témákról: az élet értelméről, a küldetésről, stb.

Próbáltam elmagyarázni, nekik, hogy én, hogy érzem. (más dolog, hogy sokszor az ellenkezőjét cselekszem) Mit gondolok erről. Felfogják, maximum azt hiszik egoista vagyok vagy éppenséggel hülye, mikor az embereket "szidom"...

Nem tudom, h. van e vmi fontosabb küldetésem. De kényszert érzek rá, hogy vmi újat mutassak fel, illetve nem is újat... amit elfeledtek... amire nem is gondolnak...

Jártam már léleklátónál. Sok ember fél attól, hogy valaki belé lát, fél az ítélkezéstől.. Az a "vicces" hogy pont egy ilyen adottsággal rendelkező ember, mint ez a látó is, nem ítélkezik. Biztos vagyok benne, hogy látott már cifra dolgokat.. ahogy azzal is tisztában van, hogy szinte mindenkinek van egy szép kis batyuja, azok között is, akik ebben az életükben baromira tisztességesek, jó szándékúak.

Ezen a bolygón mindenki azért van, hogy tanuljon, fejlődjön.. és mind ugyanonnan jöttünk, ugyanoda tartunk. És azt gondolom, hogy aki klikkesedik, meg a másik ember "megérdemelt" bűnhődését várja az új korszaktól.. az nagyon nem rezeg magas szinten. :-/

Igen.. valszeg az egyik legnagyobb akadálya a felemelkedésnek, maga az ego..

Minden ember gyarló. Nincs erős és gyenge ember. Csak mindenki másképp éli meg a történéseket. Aki "gyenge" ugyan olyan erős az emberi egója, mint aki nagyon "erős".

De igazad van, aki alázatos, elfogadja, hogy embertársa még küzd azokkal a dolgokkal, amin ő esetleg már túl van. (hozzáteszem, neki meg akad más, amivel fejlődhet).

Minél több a "tudása" valakinek, annál nagyobb a veszélye a spirituális egó felbukkanásának.

Ezzel egyetértek.

Amúgy ez nekem olyan "Messiás-várásnak" tűnik, ez minden korban megvan. És teljesen normális dolog.

Mindannyian, akik itt élünk a Földön, egyenrangúak vagyunk. Senki sem felsőbbrendű. Azok nem mi vagyunk, emberek.

Van, aki nyitottabb, van, aki teljesen az anyagi világban él, de teljesen egyenrangúak vagyunk.

Ha valaki felsőbbrendűnek érzi magát, sőt "okosabbnak" spirituálisan, akkor annak az egyénnek szép, fejlett spirituális egója van. Amit szép lassan kövérre dagaszt anélkül, hogy észrevenné. Ugyanis az emberi egót felismerhetjük, de a spirituális egó nagyon együtt fejlődik velünk, méghozzá észrevétlenül!

Egyetlen egy gyógyszere van: az alázat. Ha ezt a szót jó értelemben "megemésztjük" elkerülhetjük a spirituális egó buktatóit (ami csak az a bizonyos hajszál, amit átlépünk vagy sem)

Az indigógyerekek bizony már meglett, majdnem középkorú emberek. Először az úgynevezett "hippikorszakban" születtek le és tartott egészen a 70-es évekig. A feladatuk a lázítás, az álló víz felkavarása, a "tükör" tartása, vagyis szembesítés a hibáinkkal.

A következő nemzedékbe születtek bele a kristálygyermekek. (hangsúlyozom, nem minden gyermekről van szó, csak aki ezt a feladatot "vállalta")A feladatuk a "nagy hullámok" elcsitítása, a magukkal hozott tudás átadása, az ébresztés, az "új világ" energiájának átadása.

A szivárványgyerekek most kicsi gyerekek, legfeljebb kb. 5-8 évesek, vagy esetleg a most született babák között lehetnek. Ők a tiszta szeretet energiáját közvetítik az emberek felé.

A SZERETETÉT.

Hogy melyik típusú "gyermeknek" van a legnehezebb dolga? Ki tudja.....