Valódi boldogság? Valódi szerelem? (beszélgetős fórum)
:-( Nem tudom, hogy baj van-e veled, szerintem ez nem egyemberes feladat.
Kell hozzá a másik is.
Persze ne hidd azt, hogy a mindennapi rohanásban mi is "csak úgy andalgunk". Ahhoz kell az, hogy nyugi legyen körülöttünk. De olyankor feltöltődöm megint a következő andalgós időig és tudom, hogy más nekem nem kell. :-)
Nálunk 5 éve tart a nagy szerelem, és tudom, hogy el fog múlni (ez statisztika), de ahogy telnek az évek, én annál inkább megőrülök érte. Most örülök annak, hogy így vagyunk.
Akkor velem van a baj, én most sem andalgok a párommal olyan szerelmesen:)Csak úgy andalgunk..jajj nekem
:-) Szerintem is...
Viszont van, amikor úgy érzem, hogy ugyanolyan az ölelése, mint 20 évvel ezelőtt. :-)
Mondjuk amikor nincs robot, munka, hanem pl. nyaralunk, ugyanúgy tudunk szerelmesen, kézen fogva andalogni, mint huszonévesen. :-))
Mi 13 éve vagyunk együtt szerelemben. Az természetes, hogy egy idő után nincs az a mindent elsöprő szerelem. Utána átalakul egy sokkal mélyebb érzéssé, és ez tartósabb, mint a lángoló szerelem.:)
De bármikor jöhet a szerelem:)És még fiatal vagy ahogy látom,kívánom hogy megtaláljon a szerelem!
Nem, teljesen egyedül vagyok.
Mi aug. 3-án lesz, hogy 21 éve együtt vagyunk és még mindig olyan szerelemmel, mint az első időkben.
Az igaz, a mindent elsöprő remegő szerelmünk átalakult már, mert a bohókás fiatalkor elmúlt. :-)
:)A lényeg hogy most boldog vagy, megtaláltad az igazit?
18 év házasság után váltam el.Nem bántam meg.
És férjnél vagy még?Én nem ruházom fel a páromat semmivel, de tény hogy kicsit többet várnék el tőle, viszont tökéletes pasi nincs, ő se m az, de nagyon rendes, figyelmes és megbízható.Elég kevés ilyen van már szerintem.
Nekem nagyon tetszett a férjem a megismerkedéskor. De senki ne kövesse el azt a hibát, amit én tettem:
Felruháztam egy csomó jó tulajdonsággal, ami neki sosem volt, aztán vártam, mikor hozza a formáját. Nem is hozta...
:)Mi is felszoktuk azért dobni egymást, az elején tényleg odavoltam érte, mostanában érzem azt, hogy túl nyugis minden, pedig babát is szeretnénk már.Lehet hogy én vagyok túl pörgős hozzá képest.
Hát az ellaposodásról tudnék mesélni, milyen az amikor 3 gyerek minden rezzenését figyeled és a párodra már se erőd se energiád de csak egy kis erőfeszítés és már működnek is a dolgok de ha ez a kis erőfeszítés se megy akkor van már a gond :D
Ettől félek én is:(Szeretem a párom, az elején szerelemnek indult, de mostanra olyan lapos,persze ez ellen lehet tenni azt mondják..
Akkor egy idősek vagyunk, de anyám tapasztalatából kiindulva érdemes keresni a boldogságot mert az mindenkinek joga és az élethez nélkülözhetetlen vele járója hogy boldog legyen. Ha nem vagy boldog és elégedett akkor tovább kell keresni különben fásult és boldogtalan leszel és értelmét se fogod látni a saját életednek.
Mindenki szeret szerelmes lenni. Ez egy valakihez fűződő érzés. Ha éppen szerencsés vagy és utolért, akkor nem kell kérdezned milyen az.
Most nekem is hiányzik az életemből, de nem adom fel.
Erről van szó:)Ilyen is van, bár szerintem ritkaság, de te akkor szerencsés vagy:)Én sajnos nem vagyok szerelmes..de 29 évesen az ember lánya már ne a szeremet hajkurássza, mert arra rá is fázhat.
Hát voltam én is nagyon szerelmes amikor azt is megéreztem mikor érkezett meg habár nem is láttam és nem is hallottam hogy megjött és remegett kezem lábam ha a közelemben volt, de ez egyoldalú szerelem volt. De a férjem mellet vagyok igazán boldog akibe már 10 éve szerelmes vagyok.
Boldogság? Pillanatokból tevődik össze, nem egy hosszan tartó állapot, de lehetünk hosszasan boldogok.
Na ez elég faramuci lett, de így gondolom.
Ha boldog az ember, szinte kivirágzik.
Mert azt a külvilág látja rajtad, hogy boldog vagy.
A szem sokmindent elárul. Mosolyog! :)
Szerintem.
Igen ez igaz, a tapasztalatokon is nagy a hangsúly, hiszen tudjuk mit nem akarunk, és ez megalkuvásokkal is járhat.Nincs okom panaszra, átgondoltam sokszor ezt már, de azért a szerelem érzete csodás dolog, ami legjellemzőbben a kapcsolatok elején van meg leginkább.:)
Ki mit lát és érezz valódinak, valaki a mindent elsöprő nagy lángolást valaki a megbízhatóságot, de ezt hozzuk magunkkal otthonról is ott milyen példát látunk és függ az életkortól és az érzelmi értségtől is. SZERINTEM!
A téma jó, magam is kutatom erre a válaszokat.Volt részem minden elsöprő, észérveket elsöprő szerelemben (2 éven át) melyből a boldog pillanatok kevesebbek voltak mint a szenvedés, de azok csodálatosak voltak.Volt olyan kapcsolatom, ahol egyszerűen csak jól megvoltunk minden szenvedély nélkül, az elején volt szerelemféle csak.Most pedig így 29 éves koromra van egy párom a nagy csalódásom után.Szeretem, mert jó ember, ő jobban szeret ezt is tudom, biztonságos vele az életem, lehet szép jövőnk együtt, de félek, hogy ez nem elég egy életre.De azt sem szeretném újra átélni amit az előzőnél.Van jó út?
Ha valaki boldog, akkor a boldogságát szeretné megosztani másokkal. Aki kevésbé boldog, az irígykedhet emmiatt. A kérdésem: A boldogságot meg "kell" osztani, vagy "belülről" élni meg?
Vagy: Csak a külvilág felé mutatni a boldogságot, és közben boldogtalannak lenni. Érezni a "hiteltelenséget", nem? Van ilyen is.
Az egyik legnehezebb dolog lehet úgy szeretni-akkor viszont teljes önvalóval-,hogy közben bármikor képesnek lenni elengedni.
Nem ragaszkodni, és nem birtokolni.
Figyelem a közvetlen, és a tágabb értelemben vett környezetemet... Van olyan aki nem szereti a mellette lévő embert. Azt szereti, hogy van egy ember, aki szereti őt. Vagyis azt szereti a másikban, hogy a másik őt szereti.
Van olyan, akinek maga a szerelem érzése hiányzik, és annyira szeretne szerelembe esni, hogy beleesik, de nem az útjába kerülő emberbe, hanem magába az érzésbe. Ebben az esetben, az az útjába kerülő ember csak egy eszköz. De van-e bárkinek joga, "rabolni" a másik idejét?
Azzal ha "felvállaljuk", hogy szeretünk valakit, felvállaljuk azt is, hogy abba az érzésbe számtalan más negatív érzelem is vegyülhet. Lásd, a leggyakoribb: a féltékenység. Valamint a könnyen átfordulhat szerelem gyűlöletté.
Persze vannak esetek amikor meglepően sokáig együtt maradnak párok... Pl. az egyik fél (többnyire a nő) gondoskodásszükségletes, a másik (többnyire a férfi) szereti, de nem kapcsolatfüggő-ami azt jelenti, hogy bizony él a lehetőségekkel-, a szövetségük működhet, mert az élet egyéb területein összhangban vannak...(Popper Péter: a négylábú asztal)
Mégis:Receptet nincs a boldogságra.
További ajánlott fórumok: