Vallomások (beszélgetés)
"Émelygek. Fekvő helyzetben rosszabb. Jó lenne aludni, de muszáj ülni, járkálni. Nem akarok hányni"
Ha valami rossz étel miatt van a rosszullét akkor jobb ha kinn van aminek ki kell jönni.
Ha betegség miatt akkor sem baj mert nem az emésztés foglalja le a szervezetet. Kiszáradás veszélye miatt a folyadék pótlás fontos.
""Nagyon durva" megérzéseim, látomásaim vannak sok mindennel és mindenkivel kapcsolatban. Anno tuti elégettek volna."
Sokan hiszik itt magukról ugyanezt.:D
De attól, hogy hagyod összenőni a szemöldököd és nem szedeted le az orrodról a bibircsókot csak egy ápolatlan banya leszel.
"Mindig álmodom egy férfivel, aki az unokám lehetne. Állandóan kedveskedik nekem, nem tudom, miért?"
Még mielőtt túlálmodnád ezt a dolgot, biztos a nagymamájára hasonlítasz egy kicsit, azért kedveskedik veled. Sőt még az is lehet, hogy minden idős emberrel kedveskedik, mert tudja mi az illem.
Bárcsak nem lennének Ők. 🙏
Szia Ágnes!
"Amikor a 'barátaimnak' kellett bármi, mindig mellettük voltam. Mikor beteg voltam 2 hónapig, egy sem keresett. Ünnepek alatt nemhogy nem jöttek el/hívtak meg, de még egy üzenet sem jött tőlük (családhoz nem tudtam elmenni). Én itt befejeztem velük."
Lehet, hogy csak egy minden lében kanál ismerős vagy számukra. Teher, mikor segíteni akarsz. Amit ilyen szépen nyilvántartasz nem is segítség.
"Az igazi karácsony gyermekoromban volt. Izgatottan vártuk a Jézuskát. Ma már ez csak annak foszlánya."
A karácsony és a mindennapjaink is olyanok, amilyenné tesszük. Sok múlik rajtunk.
A lényeg, hogy legyen gyökerünk, amibe tudunk kapaszkodni.
' "Nagyon durva" megérzéseim, látomásaim vannak sok mindennel és mindenkivel kapcsolatban. Anno tuti elégettek volna."
Látomásaim soha nem voltak, de jó megérzéseim emberekkel kapcsolatban annál inkább.
De sokszor mondtam: így lenne ötösöm a lottón!
Szerintem én is boszi vagyok. Jófajta.
Sajnos így van... és nem is ajándékért vártuk, legalábbis én nem emlékszem rá, hogy nagy értékeket kaptunk volna. Maga az áhítat, csodavárás, szép karácsonyfa, illatok, hangulat. Nagy havazások voltak, egyik szülő elvitt bennünket szánkózni, mialatt a másik feldíszítette a fát. Siettünk haza, hátha erre járt a Jézuska! Főleg ha más szánkónyomot láttunk, rohantunk be a szobába.
Novembertől tele vannak a boltok díszített fákkal, gömbökkel, boával, be sem lehet menni anélkül, hogy ne lássuk. Megvásárolható áruvá vált minden, ám a legfontosabb értékek nem pénzben mérhetők.
Az igazi karácsony gyermekoromban volt. Izgatottan vártuk a Jézuskát. Ma már ez csak annak foszlánya.
Vagy legalábbis a Karácsony hangulata már nem olyan.Én is úgy gondolom,hogy a gyermekkorunkban átélt Karácsonyok voltak az igaziak és számomra még az amikor a fiaim kicsik voltak.
Furcsa, ha valaki azt írja "túl vagyunk a Karácsonyon"... Mintha valami nyűg lett volna. Sajnálom, hogy van, aki így élte meg.
Miért is ne lehetne olyan? A te életed nem az övé és forditva.
"Furcsa, ha valaki azt írja "túl vagyunk a Karácsonyon"... Mintha valami nyűg lett volna. Sajnálom, hogy van, aki így élte meg."
Vagy ha nem is nyűg, de valami teljesítendő, letudott feladat.
Igen, ez így klassz :))
"Az embernek vannak munkatársai, közeli-távoli rokonai, barátai, szomszédai, akik keresik a társaságát, ha kiérdemli cseppet is."
Mégsem érdem vagy érdemtelenség kérdése.
Hagyjuk :)
Ja, azt nem tudtam milyen témába olvastál bele.
Nekem akkor is furcsa, ha valaki annyira magányos.
A munkatársaimmal is szoktunk hétvégeken is beszélgetni. Amíg nem volt covid, munka után néha elmentünk étterembe. A családdal is napi szinten minimum másfél órát beszélek. Itt a Hoxán is vannak barátaim.
Igaz, ha éjfélkor van valakinek gondja, én éjfélkor is felveszem a telefont, oda is megyek hozzá, vagy ide is jöhetnek hozzám, ha rosszpasszban vannak.
Tehát az ismerőseim körében, se a magam részéről nem tapasztalom a magányt. Ha az ember nyitott mások felé, azok is nyitnak. A házban is amikor idős ember lakott, megálltunk vittünk neki gyümölcsöt, ha sütöttünk sütit, azt is vittünk, vagy egy tényér ételt, amit szeret.
Ha nyugdíjas valaki annak sem kell magányosnak lenni. Kirándulhat, klubba járhat, gyerekeivel, unokáival tarthatja a kapcsolatot, ha neten tud írni, akkor van lehetősége rá.
Nekem is sok rokonom él külföldön, mégis napi szinten beszélünk. Még társasozni is lehet, unokának mesét olvasni.
#32332- höz kapcsolódnak a hsz-ek, ott a mamáról volt szó.
Vallomást kiírhatta bárki, mindenkire egyformán vonatkozóan gondolom, hogy a jó szó, törődés nem érdem vagy érdemtelenség kérdése. Sokan "megérdemelnék", mégis magányosak.
Könnyű ismeretlenül megítélni bárkit, hogy mert azt érdemelte a mama, mert azt érdemled te nő, férfi, kamasz .. mindegy. :/
Amikor a 'barátaimnak' kellett bármi, mindig mellettük voltam. Mikor beteg voltam 2 hónapig, egy sem keresett. Ünnepek alatt nemhogy nem jöttek el/hívtak meg, de még egy üzenet sem jött tőlük (családhoz nem tudtam elmenni). Én itt befejeztem velük.
Eddigi életemben ha valakiről azt gondoltam,barátom, elöbb utóbb kiderült, h egy sz*rkupac. Sajnos.Másként nem tudok fogalmazni.Azóta ohne barát.Nem mondom,hogy neked se legyen soha többé,de jól gondold meg,kit/kiket engedsz közel magadhoz,jó sok csalódástól megkímélheted magad .
"Amikor a 'barátaimnak' kellett bármi, mindig mellettük voltam. Mikor beteg voltam 2 hónapig, egy sem keresett. Ünnepek alatt nemhogy nem jöttek el/hívtak meg, de még egy üzenet sem jött tőlük (családhoz nem tudtam elmenni). Én itt befejeztem velük."
Sajnos az emberek többsége ilyen. Én ennek tudatában szoktam segíteni. Ha véletlenül mégis visszakapom örülök neki, de számítani nem számítok rá.
Szerintem a mamák elég kiszolgáltatott helyzetben vannak, és a legkevésbé számít az ő döntésük, valószínűleg menne mind, ha tehetné. Ha nem viszik, akkor azt elfogadják és beletörődnek.
De azt nagyon rosszindulatú ítélkezésnek éreztem, hogy "ha te nem vitted, akkor a te mamád ennyit érdemelt."