Válás 7 hónap után? (beszélgetős fórum)

most láttam a jeleket, amiket küldtetek, köszönöm!!

:)

most mikor elment, azt mondta, hogy ő most nagyon sokat fog dolgozni, hogy megteremtse, ami kell egy családnak, és akkor majd menjek utána...

meg azt is mondta, hogy Apád most biztos örül, hogy szétmart minket...

meg összevissza beszélt, az idő mutatja meg, ha tényleg családot (engem?) akar, akkor most bedobja magát...

a tettei lesznek a bizonyíték, mert ezek csak szavak egyelőre...

Én is csak azért kérdeztem, hogy valamit akar-e az életben vagy csak lazán élni. Ezek nem rossz előfeltételek.

40 évesen az ember ilyen sokat nem változik, mint amennyit kellene. Nekem is az a véleményem, hogy rosszul választottál.

:)

majd az idő megmutatja.

almát és körtét tényleg nincs értelme összeerőltetni, de ha mindketten tennénk érte, talán működne, mert szeretet az megvan...

kíváncsi vagyok, ahogy telnek a hónapok, rájön-e bármire is, hogy mit kellett volna másképp.

még az sem kizárt, hogy újra együtt leszünk, de ehhez neki nagyot kellene változni.

ezt kierőszakolni nem lehet. ha ő nem érzi úgy jól magát, akkor meg hiába változott meg- a kedvemért nem kell. :(

Szeretem, szeret ő is, persze... könnyebb lenne, ha nem így lenne.

Óriási szíve van, ő sem érzéketlen, sírtunk mindketten.

Mondtam neki, hogy ha akarod, tegyél érte, vállalj fel dolgokat, mert a szerelem az nem egy szó, hanem tettek! :(

igen, ez lehet... összerakva a képet.

sosem élt együtt senkivel előttem.

Édesanyja segítette (őt meg aztán kettőnket is) egészen tavalyig, itt kezdődött a közös életünk, és szerintem nagyon jól haladtunk.

a családom is azt mondja, hogy egyszerűen alulválasztottam...

szerintem a másik szülőjének kijár a tisztelet, bármilyen is legyen!

még menet közben igen, de nem sok eredménnyel, mostanában meg szinte csak elbeszéltünk egymás mellett...

Ő ott szeretne,ezzel a bizonyos baráttal karöltve, kicsiben (ami hobbinak jó, bár az is igaz, hogy pár év alatt fel lehetne azt is fejleszteni-talán, talán...rengeteg munkával és befektetéssel), de maga az életforma nem változna.

azt is mondta, hogy legkorábban 2 év múlva lehetne babánk, mire ott mindent összehoz. Mondtam, hogy köszi, nem akarok 40 évesen szülni, ha nem muszáj...

most azért már annyival lenne másabb, hogy legalább külön élne (de a szomszédban!!), de a közös munka és barátság apropóján gyakorlatilag nem szabna ennek semmi határt.

ha szabott volna, már eddig is észrevette volna magát és a férjem is szépen "helyre tette" volna.

ezen a 3 év alatt rengeteget veszekedtünk.

egy készülő ház, induló gazdaság, egy saját autó.

de én nem is ebben mértem, gondoltam, együtt megteremtjük ami még kell.

és maradt ennyiben.

most újra vele tervez közösködni a munkában, a szomszédban lakna, stb.

mondjuk ez visszatart attól, hogy utána menjek.

hát több, mint furcsa!

mert hogy ők barátok, ők munkatársak, meg szegényke, mi vagyunk a családja, meg mert olyan aranyos, meg ilyenek, meg mit zavar engem.

jah, aztán itt kiderült erről a barátról, hogy meleg, de én ezt már az elején sejtettem.

Erre a férjem, hogy őt nem zavarja, mert ő kizárólag barátként tekint rá, és újra a fenti indokok, amiket írtam.

de ezek mind olyan dolgok, amiben lehet dolgozni magadon, kompromisszumot kötni, stb.

a bibi csak ott van, hogy ő házasság után is ezt az életet akarta, ahogy én látom. :(

Jól mondod! Az elején mikor összekerültünk, én mentem oda. A szerelem rózsaszín szemüvegén keresztül azért akkor is voltak dolgok, amit furcsállottam, illetve nekem idegen volt, vagy zavart. A legfőképp ez a bizonyos "barát", aki mondom, velünk lakott jóformán, nyaralás alig telt el nélküle, ha mégsem találkoztak pár napig, minden nap volt megbeszélnivalójuk telefonon. Más amit még említhetnék, a barátok egymásnak adták mindig a kilincset, közös főzések és italozás, közös hobbik, időtöltés.

Én szerettem a barátait, tetszett ez a kiterjedt kör, jó volt bulizgatni. De a gyereket, házasságot ő is akarta (sőt ő kezdte először felhozni), ezért én azt hittem, hogy összecsiszolódunk. Említhetném még a rendetlenségét, stb.

Két különböző életfelfogást nem tudsz összefésülni, az apróbb egyenetlenséget igen. Neked sem tetszik az övé, kérhette volna, hogy úgy éljetek ahogyan neki tetszik, de azt te nem szeretnéd.

Ez a barát miért volt a kapcsolatotokban? Elég furcsa ilyen szinten benne lenni más párkapcsolatában...

Amit még nehéz volt megemésztenem: a barátok, a barátok! 40 évesen.

nem kell lemondani róluk, de azért van egy sorrend már, ha van egy házasságod....