Válás 7 hónap után? (beszélgetés)

Szerintem nem találtok.

Van olyan, aki a házasságban megváltozik és bulizós pasiból/nőből otthonülős apuka/anyuka lesz, de a nagy átlag szerintem nem változik. Legfeljebb eltitkolják, hogy ennyire különbözőek és valamelyik fél tűr és tűr, ameddig bírja.

tudom, ebben én is vastagon benne vagyok.

azt hittem, hogy össze tudjuk majd hangolni, hogy mindenki önmaga maradhasson, és ne kelljen lemondani a számára fontos dolgokról.

valószínűleg ezek hamis illúziók voltak a részemről.

tényleg nem értem, minek nősült meg.

(de azt hiszem, neked se kellett volna hozzámenned.)

viszont még gyerek nincs, a vagyon egyértelműen szétosztható.

értem én, amit mondasz, és meg is értem, én sem szeretem az ultimátumokat.

itt inkább az a helyzet, hogy a férjem életvitele (amit "visszasír"í)szerintem nem alkalmas családi élethez.

2 évig éltünk ott, az a bizonyos barát 7 napból 5-öt velünk töltött, velünk lakott. Anyósom etette, altatta, kávéztatta, minden, cserébe segített nekünk a gazdaságban (én ezt már akkor is abnormálisnak tartottam).a motivációiról volt már szó korábban, de az igazságot csak ő tudhatja.

a többi barátai is majd minden nap benéztek, heti többszöri találkozás, majdnem minden este kocsma.

én nem megváltoztatni akarom, de ha ebben akar élni valaki, minek nősül meg? (költői kérdés).

Érted...

az mégiscsak egy vízválasztó, feltételezi, hogy a másik "komolyabb" életet, családot szeretne.

attól még mindkettő megmarad (ő is, a barátok is), és a családdal ő nem kevesebb, hanem több lenne!

Nem tudom mennyire számít, hogy ikrek vagyok, de ha nekem valaki azt mondaná, akár a társam, akár más, hogy változtassak abban, ami én vagyok - haverok, életfelfogás, stb. - akkor nagyon nem akarnék és nem is tudnám lecserélni az értékrendemet. Túl sok változást igényelne.

Itt nem arról van szó, hogy a fogrémes tubust melyik oldalról nyomkodja, hanem ki kellene cserélni az egész embert...

azt nem.

de átértékelheti a helyzetet, és önmagát...

igen, a totojázás kiborít!! :)

mit kell ennyit nyűglődni valamin??

a vízöntő meg a nagy szabadságvágyától az sem tudja, hova legyen.

lehet, hogy ezt félti (a szabadságát).

türelmes lennék én, ha van értelme, de be fogok pöccenni mostmár!

(ő vízöntő, én kos. nem tudom, ki mit gondol erről :) )

Egyik felem azt mondja, hogy b...meg, menjél akkor vissza a legény életedbe és hagyjál békén.

A másik pedig szereti, és reméli, hogy össze tudjuk hozni a közös életet... ami mindkettőnknek jó!

Az előzményekhez tartozik, hogy itt ő az elmúlt egy évben végig a saját lakhelyéről és az ottani életéről szomorkodott.

Hogy milyen rossz itt, mert ez egy lakás, nincs spejz és nincs kertünk.

Hogy sokat kell dolgozni.

Hogy leépültek a szociális kapcsolatai (heti szinten tartottuk a barátaival a kapcsolatot, majd' minden hétvégén ott voltunk és ők is rendszeresen látogattak itt minket).

Hogy Apám így meg úgy (éppen mikor mi).

Hogy itt mindig fúj a szél.

Hogy ő horgászni akar menni.

Hát remek volt ebben élni.

A leírtak alapján te nagyon ügyesen összefoglaltad, hogy mik azok a pontok, amelyeket nem tudsz tolerálni a kapcdolatotokban. Most rajta a sor, hogy eldöntse, neki élhető-e így a házasságotok. Rnnél többet és jobbat nem tudsz tenni.

Drukkolok, hogy a lehető legjobb megoldás szülessen mindkettőtök számára!

Egy idő után meg fogom ezt unni.

Ha nem tud dönteni, az is döntés...

Neki is nehéz, biztosan...

Én ha két valami között döntök, akkor nem gondolkodok azon, hogy mi lett volna, ha a másikat döntöm... hanem ez van, és kész, és ebből kell kihozni a legtöbbet.

de ez én vagyok.

Egyébként nem ártott volna, ha mindezeket esküvő előtt átgondolja. Hogy oké, egymásra húztuk a gyűrűt, nekem más lett a nevem, de hogy VALÓJÁBAN mit jelent a házasság döntése?

Szerintem a szereteten, tiszteleten túl minden nap egy kompromisszum, és sokszor áldozattal is jár.

Hogy onnantól már nem a barátommal tervezek.

Hogy tiszteljük egymás családját minden körülmények között.

Hogy gondolunk a megélhetésre is, ahová biztonságosan lehet gyereket tervezni.

Most kb. olyan, mintha magammal beszélgetnék és hiába, ha ő egy kínnak éli ezt meg....

Bekacomb, túrógombócka.. igen, épp ezért hoztam meg én a döntést, mikor elküldtem.

De visszajött....

Igen, ez csak húzódik, és ez nem normális, és nem is tartható fenn sokáig, hogy egyik nap én sírok, másik nap ő, máskor mindketten.

Nagyon nehéz ügy ez, mert ha itt marad, oda vágyik és azon szomorkodik, mi mindenről mondott le azzal, hogy itt van.

Ha ott folytatja tovább, akkor meg azon fog keseregni, hogy jaj, pedig nekem volt egy feleségem és lehetett volna családom.

Ha drasztikus vagyok (illetve kiállok magamért), akkor 2 nap múlva itt van.

De a megoldáshoz vajmi kevéssé jutunk közelebb.

Sziasztok!

Ez az, hogy nagyon semmit... vívódik, de azóta is itt van, de eléggé kivan lelkileg.

Az ebédnél a beszélgetés viszont jól sikerült, legalább el tudtam én is mondani, hogy mi az, amivel semmiképp nem tudok együtt élni (az a bizonyos barát, gazdasági és mindenféle összefonódással, abból nem kérek).

Ő is belátott dolgokat, pl. hogy ott arra most biztos nem lehet tervezni családot pár évig.

Hát kb. ennyi.

olyan határozottan jött kedden, azt hittem, döntött is, de azóta kenődik a dolog...

meg attól tartok, bármit is dönt, az nem lesz 100 százalékos.

ma reggel azt mondta, egyszerűen nem tudja mi legyen.

kértem, azért jövő hétig valamit döntsön (döntsünk), mert ez így nem házasság.

hjaaj....