Vajon mitől függ boldogságunk? (beszélgetős fórum)

Köszi a hozzászólást, és a jó tanácsot. Sajnos ezt én is tudom, csak nekem mindig fájt. A fiam esetében is, holott a fiamat mindig a lányok dobták valamiért. Vagy azért, mert megcsalták a fiamat, vagy olyan dologért, ami nem derült ki, pedig az egyik már a menyasszonya is volt. A mai napig nem tudja senki mi történt.

Én már annyit bőgtem.

Tudod az a baj, hogy féltem a lányom, mert még csak 16 éves és nagyon sok dologba bele lehet rángatni.

Nem tudom ilyen kor mit lehet tenni, és nem akarom, hogy megerőszakolják, kihasználják, drogokat próbáltassanak ki vele. Meg ilyenek.

Sziasztok!

Örülök, hogy megírtam ezt a cikket annak idején, mert úgy látom elég sokan rátaláltatok. Nagyon sok kedves és sajnos szomorú gondolatot is leírtatok, megosztottatunk egymással itt a hozzászólásokban. Általában szeretek töprengni ezeken.

Szeretem az idézeteket olvasni, s egy a mai nap folyamán megragadott, s ezt a kedves gondolatot szeretnék veletek megosztani."

...Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok –emberek, eszmék, helyzetek-, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi, és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos, és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel."

/Márai Sándor/

Margitnéni!

Sajnos nem ismerlek és tibeti bölcs sem vagyok, de biztosan állíthatom, hogy tévedsz. lehet, hogy szeretteid nem úgy mutatják ki a szeretetüket, ahogy te azt szeretnéd, de biztos vagyok benne, hogy szeretnek téged.A boldogság nem állandó: ma boldogabb vagyok, mint tegnap, de lehet, hogy holnap elkeseredek valamiért és már fele ilyen jól sem érzem magam. Nézd a dolgok jobbik oldalát, biztosan van olyan is.Vedd észre a kicsi rezdüléseket is, lehet, hogy a tieid azzal üzennek neked, nem harsány csókokkal.Keresd a jelzéseiket, biztos megtalálod őket, csak tárd ki a szíved feléjük!

engem mostanában nagyon könnyű lenne boldoggá tenni, de ezt senki nem próbálja meg :(

-pillanatnyilag elegendő lenne az, ha békén hagynának az ügyfelek a bántó, sértő megjegyzéseikkel

-és az is boldoggá tenne, ha a párom kicsit törődne velem (pl. beszélgetnénk, vagy ha hazaérek, akkor ne csöndben kelljen ülnöm és szomorkodnom, mert nem foglalkozik velem :(

...de valószínűleg én kérek sokat ezzel...

Látod Mamácska, Te mennyivel Nagyobb vagy nálam....

Én nem tudtam és nem is akartam volna túlélni, még a gyerek kedvéért sem.

Mikor a harmadik szülésem után sokkos állapotba kerültem a vérvesztéstől, minden erőmmel azon voltam, hogy "el innen", pedig 3 ártatlan kisgyerek és egy szerető férj várt vissza...

Máig sajnálom hogy akkor és ott nem sikerült dimenziót váltanom....

Most pedig megkövezhet és megköpködhet bárki, mert én is tudom hogy micsoda disznóság ilyenre még csak gondolni is egy "nagycsalád" mellett.

Nekem még a boldogsághoz az is hozzátartozik, hogy szeressék egymást az emberek. Persze nem kell az utcán egymás nyakába borulni ismeretlenül, de nem is kell úgy a másikra nézni, mint a véres rongyra.

Szeressék azt akivel nap-mint nap találkoznak itt a fórumon, ha pedig nem, akkor hagyják békén.

Fánikám! El tudod képzelni, hogy életem során hány falat kellett ledöntenem? Sokat, nagyon sokat. Pl. 33 évesen özvegy lettem egy 9 éves kisfiúval. A férjemet 6 nap múlva adta vissza a Duna. Ott maradtam egy gonosz anyóssal és egy sokkos kisgyerekkel.(Őt kimentették a vízből) Egyedül voltam, ill. drága anyám vidéken élt. Barátaim segítettek át sok nehézségen.

Ott álltak a "FALAK". Nem kellett több idő, mint 2 év és ledöntöttem őket. Nagyon akartam. A kisfiam miatt. Most csak ennyi. Bátorság, akarat!!!

Hogy érted, hogy nincs megoldás? Nem görcsölöd túl a dolgokat? Én si azt szoktam csinálni, agyalok, agyalok és nem jön a megoldás. De ahogy nem foglalkozom a kérdéssel, vagy mással törődöm, olyan egyszerűen megoldódik!

Bár nem tudom, konkrétan miről van szó...:)))

Hát örülök hogy a "fal-hasonlatom" elgondolkoztatott itt pár emberkét.

Igen, mindenkinek vannak falai, de van akié csak papírból van, míg másoké acélból.

És nem mindenki képes annyi energiát magába süríteni, hogy ledöntse azokat a rohadt falakat.

A szellem...ez igaz lehet, Cicabogyó, de ahhoz meg még fejlődnie kéne a szellememnek, nem is kicsit...

Na csak addig űzöm-fűzöm, míg kiderül hogy nincs megoldás...

Ez jellemző rám.

Meg is érdemlem a sorsomat!!!!!!!

Sokat gondolkodtam a hozzászólásodon, először megdöbbentett, és nem találtam a szavakat.

Sajnos a mai világ erről szól.A pénz és a pénz!

Sokaknak nem adatik meg, bár azt mondják Isten mindent megad mindenkinek ami kell a fejlődéséhez.

Vajon igaz ez? Sokszor gondolkodom rajta.

A mai világban tényleg pénzért lehet venni a boldogságot is? Akinek nincs, látod ez is egy fal mint a Bolonfáni fala. Végül is mindenkinek van egy fala, amit "le kéne dönteni"? Sajnos nekem is.

Falak,falak!? Azok a saját magunk építette falak, épp azért hogy leromboljuk, és ha már mi építettük, akkor van is rá erőnk, hogy lebontsuk!

A lélek, és a szellem a falon is keresztül tud menni, ne a testeddel próbálkozz!

Ja most biztos az jut eszedbe, hogy néhány napja én is magam alatt voltam. De újra neki indultam!

:)

Bomba a szíved és a hited. Gyújtsd meg és robbantsd le a falakat. Ez tényleg ilyen egyszerű, ha eljutottál odáig, hogy tudd, hogy kell meggyújtani. :)))))))

Nekem is vannak falaim...:))