Vajon mitől függ boldogságunk? (beszélgetés)

Köszi, hogy közzé tedded ezt a verset!Ebben minden benne van.

Lehet a boldogság egy pillanat csupán, de ragadjuk meg, és emlékezzünk rá akkor amikor bajban vagyunk.Ez kell hogy segítsen.

én is idézem Szepes Máriát:

" A hagyomány szerint, ami mulandó, az nem igaz. A csoda tehát az egyetlen realitás. Minden elmúlik, tönkremegy, elvész, csak a csoda halhatatlan. Róla beszélnek ezer meg ezer éve, és róla fogunk beszélni ezer és ezer évig, amíg a világ a világ. Az EMBERI ÉLET a legnagyobb csoda, mert halhatatlan. Változik, átalakul, átfordul egy másik dimenzióba, de megmarad, mert a szellem élteti."

Szepes Mária: Kibékülés

Békét kötni mindennel és mindenkivel,

aki más, mint amit jónak, szépnek,

tartok, s csak önmaga tud lenni.

Elfogadni külön kozmoszának törvényeit,

ha az enyémtől eltérnek is.

Megbocsátani idegen, rossz ízeket,

helyükre tenni téves jelképeket.

Megérteni titkos nyelvüket, a hebegőt,

a dadogót, a szitkozódó, mérget fröccsentő csúfat is.

Felismerni e tintahal-felhő mögött a zokogó,

magányos kárhozottat, aki adni, kérni

nem képes. Számláján csak bevétel-rovatot

vezet.

Tenni, áldozni sohasem szeret,

nem ismer egyebet, csak a nihilt,

koporsót ácsol, sírgödröt ás.

Elviselni a botor jajszavát, aki maga keresi búját-baját,

visszaüt, támad, s vádol hogy ütik,

sült galambra lesve tétlenkedik.

Nyavalyáinak utána jár,

a figyelmeztetésért halálmadárt kiált!

Nem tudja másképp. Semmiféle vád,

ítélet, csontalkatát nem szabja át.

Bölcs az, aki megbocsát.

Ilyen a világ!

Ennyi az ember,s ennyi vagyok magam is.

Nem több, és nem kevesebb.

Néha megostromlom a lehetetlent,

Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,

azután visszahullok talajt vesztve megint.

De magamnak is megbocsájtok,

ami nehezebb, mint átugrani

saját, földre vetült árnyékuknat.

E biblikus varázslat mégis

megtörténik időnként, pedig nem idézi hit.

A csoda villáma váratlan mindig,

eltünteti, ami valónak tűnik,

s megmutatja, ami a mulandóban is

igaz, mert soha el nem múlik.

Én is csatlakozom dee első mondatához: mindenki saját maga alakítja az életét, a saját sorsa kovácsa.

Mostanában én is gyakran felteszem magamnak ezt a kérdést.

A boldogságom akkor lenne meg, ha lenne egy külön lakásunk és nem szólnának bele az anyósék az életünkbe.

Ha végre már meggyógyulnék, a lányom találna valami normális pasit, a fiam egy olyan csajt aki vele marad, stb.

Most hirtlen más nem jut eszembe.

Az utolsó mondatodhoz csatlakozom.

Igaz az embernek vannak boldog napjai, pillanatai, órái, de az még nem jelenti azt, hogy boldogok is vagyunk.

Mitől függ a boldogságunk? Hogy hagynak boldognak lenni. Pár hónapja feltörték az autonkat és elvittek belőle pénzt, fényképezőt, stb...megtette a párom a feljelentést és azóta úgy bánnak velünk a rendőrök mintha ő tette volna.

A boldogság attól függ, hogy hagynak-e boldognak lenni.

Kedves Cicabogyó !

Én is nagyon szeretem Müller Péter könyveit, ha csak tehetem megnézem őt a Pax tv.-n ha előadásokat tart. Teljesen megváltoztatta az életemet, megmutatta a helyes utat, azt hogy mi a különbség látszat és valóság között, hogy milyen szép lehet az élet, ha odafigyelünk önmagunkra és másokra, ha megtanulunk feltétel nélkül hinni,bízni, és szeretni... ajánlom kezdésnek a Benső mosoly című könyvét. És a hit a legfontosabb, anélkül nem megy, akinek kevés van belőle tanulmányozza Tao-t, nekem sokat segített...

Nekem már semmitől sem függ a boldogságom. Elegem van mindenből és az egész szerelmi bánatokból és kinlódásokból. Ha megigé a kölköm valamit, azt sem teljesiti, mert mindig valami más dolga van. Ezért kéne megdögleni, amit a saját lányom mondott rám?

Hát akkor takarodjon ahova akar, és csináljon amit akar. Vagy megy a francba az intézetbe. Még két évig ott lehet.

Üzenem mindenkinek!

Olvassátok el Müller Péter új könyvét!

" Szeretetkönyv"

Talán választ találtok a problémátok megoldására, de ha nem, akkor is felemelő olvasmány.Idézem Müller Péter szavait a könyvről:

" A szeretet csak úgy él bennünk,mint valamiféle honvágy. Vágyunk rá, de az áldozatot nem tudjuk meghozni érte.Azért írom, hogy a szeretet megtanulása küzdelmes, mert önmagunkkal kell megküzdeni érte. És ez a legnehezebb, a legvéresebb csata.Az én-emet, a személyes én-tudatomat kell föláldoznon érte-ám ez csak nagyon keveseknek, s rendszerint csak rövid ideig sikerül. de amikor sikerül: az csodálatos!

Ilyenkor egy ősélmény tér vissza, mely együtt jár a megrendítő örömmel,BOLDOGSÁGGAL, s a félelem nélküli biztonsággal...

Nem olyan misztikus élmény ez, ahogy hangzik.

Ölelésben néha megéljük. Néha egy néma együttlétben is. Egy jó szóban. Anyák ismerik, és a gyerekek is. Nem tart sokáig. De ha csak egy pillanatig megéli valaki-sorsának csúcsélménye lesz, s ebből fog táplálkozni az egész sötét, elátkozott, önző, közönyös és szeretetlen élete során."

Talán ezt keresi mindenki? Ez a boldogság?Olvassátok el a könyvet, mert lehet, hogy ez a medoldás valakinek a boldogtalanságára. Ki tudja?

A győrieknek üzenem, hogy december 7-én a Müller Péter, a Megyei Könyvtár klubb helyiségében előadást tart az új könyvéről, délután 5-órakor.

Gyertek el!

Seneca

A boldogságról

A tetőpontra az jut, aki tudja, minek

örüljön, aki boldogságát nem tette má-

soktól függővé, aki nem nyugtalankodik,

aki bizik önmagában...

Hát tanulj meg örülni! De ne hidd,

hogy a reményeket s a legédesebb mu-

latságokat hiábavalónak tartom, s ezzel

megfosztalak az élet kínálta gyonyö-

rűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom,

hogy sose légy szűkében a vidámságnak,

hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott

terem, tebenned lakik. Más vigassagok

nem töltik el a szívet valódi örömmel,

csak homlokod ráncát simítják ki futó pil-

lanatokra...

Hidd el, az igazi boldogság komoly

dolog. Vagy azt képzeled, hogy bárki

képes derüs arccal — ahogy mostani

aranyifjaink mondják — ,,feldobottan”

megvetni a halált, ajtót nyitni a szegény-

ségnek, elszenvedni a fájdalmakat és

elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen

gondolkozik, boldog, de nem igazán.

Neked másmilyen boldogságot kivánok:

olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer

megtaláltad a forrását.

Ami könnyen elérhető, az a felszí-

nen csillog; ami érték, olykor fénytelen,

és a mélyre kell ásni érte. Amiben a so-

kaság élvezetét leli, sivár és illanó gyö-

nyörűséget kínál. Amiről én beszé!ek, az

a felszinröl nem látható, és bensődben

derül.

Szórd szét, ami csillog, az igazi jóra

vesd tekinteted: örülj a magadénak.

Hogy mit jelent ez? Téged és éned leg-

szebb részét. Még ez alkalmi testet, a

köntöst — bár nélküle semmi nem tör-

ténhetne meg — csupán szükségesnek,

mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket

táplál, illanó örömöket, melyek könnyen

átcsaphatnak szomorúságba, emésztő

bánatba. A gyönyör a fájdalom szaka-

dékába zuhan, ha nem ismer határt. Ám

megfékezni nehéz azt, mit korábban

jonak hittél. Az igazi jóra kockázat né!kül

vágyódhatsz.

Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha

szándékaid becsületesek, cselekedeteid

helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik,

és megtagadod a véletlen ajándékait —

akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton,

azon az úton, amit életnek nevezünk...

Kevesen járják az utat az út termé-

szete szerint. Inkább a saját természe-

tüknek hódolnak, s mint a folyó árjával

tovaúszó holmik sodródnak egyik partról

a másikra...

,,Rosszul él, aki mindig csak élni

kezd” — mondja Epikurosz.

,,Miért?” — kérded joggal.

Mert senki sem gondolkodik akkor,

amikor éppen csak belefog az életbe.

Tartsd ezt szem előtt: gondolkozz és élj!

Ezek egyáltalán nem tesznek boldoggá, sőt....

Nem is hozzávaló, de megbeszéltük a párommal, hogy be kell vezetni, azt, amit 7 hónappal ezelőtt kellett volna, mert már lassan a fejünkre tojik, és ezt szépen fejeztem ki.

Nem akarok beleszólni abba, hogy kit választ magának, majd rájön, ha zokogva fog hazajönni. De ez a fiú, nagyon gyerek még, ronda, olyan gyépé betegnek néz ki, és egyszerűen unszi. Ráadásul még az is kiderült, hogy ahol tud máshol van, mert a szüleit útálja.

Kell ez a családunknak?

Igen, az én gyermekeim is dohányoznak és néha-néha megisznak egy-egy pohár valamit.

Én is a drogot emlitettem, hogy ha megtudom, akkor akasztás lesz. Egyenlőre egyik sem próbálta ki, remélem ez igy is fog maradni.

Nem szólok bele a kapcsolataikba, nem is akarok. Nekem éppen eleget beleszóltak. Én csak a vágyamat irtam ide le, mert nem akarom elmondani családtagoknak. Túldramatizálják és elpletykálják. Itt úgy érzem, szabadon tudok bárkinek bármit elmondani. Még jó tanácsokat is kapok.

Amikor a fiam tizenhat évesen megkérdezte osztály-kirándulás előtt, hogy mit szólok, ha rágyújt vagy megiszik egy pohár italt, akkor mondtam neki, hogy ezt nem bánom, de ha megtudom, hogy drogozik a BELEIT kitaposom. Ő ismer és tudta, hogy ezt szó szerint kell venni. Most huszonöt éves, de tartja ezt az "előírást". A lányom hasonló idős korában (16) ilyen kérdéssel állt elő, hogy őrá is vonatkozik az amit a báttyának igértem.

Most már mind a kettőjüknek van komoly kapcsolata, soha nem szóltunk bele mikor, kivel járnak.

Hál istennek a fiam és a lányom sokáig együtt jártak szórakozni (4 év van közöttük).

A környéken ahol lakunk a lányom volt az "egyszemlány", hat a fiammal egy idős szomszéd fiú között. Mindegyik a hugának tekintette, és bárhol vigyáztak rá.

A mai napig is úgy tekintik mint a hugukat. A szomszéd srácok barátnői is elfogadják, hogy ő a kistesó.

Tudom, hogy minden szülőnek fáj elengedni a gyermekét, és mindig is aggódni fogunk értük. Ilyenkor mindig nagymamám szavai jutnak az eszembe: "Addig örülj amíg élnek a szüleid, addig te is gyerek vagy."

Ezzel szoktam én is a gyermekeimet "vigasztalni", mikor kikérik maguknak a kisfiam, kislányom megszólítást.

Köszi dogiz, rendi vagy. Megpróbálok kitartani, dehát mint tudod, nagyon nehéz.

A fiam 9-én lesz 21 éves, neki van már egy 19 éves barátnője, aki nagyon édi csajszi.

De a lányom miatt félek. Kéne egy olyan srác, akiben ő is és mi is meg tudunk bizni, aki vigyáz rá, mindenhová elmegy vele, elviszi ide-oda.

Remélem igen hamar túl lesz a lázongó kamaszkoron, csak addig az idegeimet emészti fel. Azt hittem régebben, hogy milyen iszonyat, hogy a fiam olyan 16 évesen, ugye lázongó.

Na majd a lány, gondoltam én. Hát rosszabb.

De megpróbálom a kitartást. Mást nem tehetek.

Hát ez tényleg fejtörést okoz.

Lehet én egy kicsit maradi vagyok, de 16 évesen még elég hamar "kirepült a fészekből".

Igy már megértem, hgogy miért vagy gondban. Az a baj a mai fiatalokkal, hogy mindig a másik példáját hozzák fel, hát neki szabad, megengedik, nekem miért nem?

Annak idején mi a lányommal, sőt a fiammal is (nemsokára 20) azt próbáljuk megbeszélni, hogy nem csak az úgymond menő gyerekek példáját kell követni.

A topikokat olvasva lehet, hogy nekem szerencsém van mindkét gyerekemmel ?! (igaz már elég felnőttek), de egy szülőnek mindig gyerekek maradnak.

Kedves Abidah, te is bizakodjál abban, hogy hamarosan túl lesz ezen a lázongó kamaszkoron, és rájön, hogy neki is mi az igazán jó.

Kitartás!!!

Ma mitől függ? Egyedül vagyok, a párom mától dolgozik. A lányom suliban, a fiam melóban.

Rossz egyedül.

De azért annyira nincs rossz kedvem ma, tehát mondhatjuk, hogy boldog vagyok, mert sokan segitettek nekem innen a portálról.

Szia dogiz.

Nem tiltom a lányom és próbálok vele úgy beszélni mintha a barátnőm lenne. El is mond nekem mindent. Ennek én nagyon örülök. Szerintem túl fiatal, nem tudja eldönteni mit akar. Most pl. megbeszélték, hogy nem találkoznak jövőhét péntekig, de hazajött ma a suliból és azt kérte, hadd menjen el a barátjához és akkor ott aludna. Tehát szereti, de az a baja, hogy a srác pl. discoba nem akar vele menni, mert odajár a lányom unokatesója és ki nem állhatják egymást.

Hát ez a gond.

Szia!

Az én lányom már 24 lesz, s még mindig nagyon féltem. Komoly, (lehet néha nagyon is) de néha nem bánnám ha egy olyan párt találna már magának akiben talán mi szülők is megbízunk. Vannak barátai, de mindegyikben hibát talál, túl válogatós, s meg az az igazság, hogy "elvei" vannak.

Már mondtam neki, hogy valami kompromiszumot kell kötni az életben...

A lányoddal próbálj barát lenni, beszélgess vele sokat, tulságosan ne tílsd a barátoktól, mert saját gyerekemből kiindulva, volt pár éve egy fiatalabb barátja, s addig jártak míg ellenkeztem vele. Mikor én lecsendesedtem szép lassan ő is rájött, hogy nem illenek össze.

Tudom, hogy nehéz, de kitartás!!