Vágytál már másra? (beszélgetős fórum)

Azt mondom, hogy a család szeretetet és őszinteséget jelent. Azt mondom, hogy a családot senki sem határozhatja meg: senki sem döntheti el, hogy két, három, négy vagy tíz szív dobban egyszerre. Azt mondom, hogy minden olyan életforma, amely a szíved ellen való, előbb-utóbb elpusztít téged.

A. J. Christian

Ha nincs melletted a család,

Az élet tud ám úgy csípni, mint a csalán.

De nem tudhatod, hogy a jövő mit hozhat,

Mert ma még szombat, de mi lesz veled holnap?

Egyetértek veled. Én sem másik kapcsolatra vágyom.

Csak sokszor úgy érzem, hogy egyik nap megy a másik után, lassan elmúlik az egyhangú életem.

De ha körülnézek a fórumokon meg úgy általában magam körül, akkor néha kifejezetten örülök az eseménytelenségnek, mert az esemény többnyire valami rossz dolog. (tudom ez a negatív hozzállás "vonzza be a rosszat", ahogy most divatos kifejezni ezt az állapotot)

Részemről itt a PONT!!

Kívánom, hogy így legyen!!! :))

Azt, hogy az élet mit hoz, azt nem tudhatja senki.

Én a magam részéről azt tudhatom, hogy a legjobbat választottam annak idején, ahogy a férjem is magának. Így mi nem álmodozunk megcsalásról és nem is fogunk, mert mi magunk elégítjük ki a másik igényeit, nem hagyjuk, hogy másra vágyjon a házastársunk.

A megcsalást soha nem az élet hozza véletlenül. Tudatos döntés. Van, aki úgy dönt, hogy csal, van, aki nem. Sőt, van, aki nem óhajt idegenekről ábrándozni, mert nem foglalkozik vele, mert nincs rá szüksége.

Nézd, ha húsz éve nem érdekel más és nincs olyan rossz állapotban a házasságom, hogy titokban ábrándozzak a postásról, akkor ezek után sem fogok.

Nem szeretném, és nem is akarom az álláspontodat megváltoztatni, de 10 évvel több kapcsolatban vagyok, tehát nem is lehet egy az érzésünk. A 10 év nagy idő! Azt kívánom Neked a következő 10 évben se gondolj rá, amit még jobban kívánok, a párod sem gondolja!

Mert nálunk mind a két részről csak gondoltunk rá, 30 évig, és ez nagyon jó érzés! Őszintén kívánom Neked!

De hogy az élet mit hoz azt Te sem, és én sem tudhatom!

Semmi jogod nincs kioktatni vagy akárcsak megkísérelni is ezt, 19 év házassággal a hátam mögött, egy 22 éves kapcsolatban. Ha te 30 év alatt "nem egyszer" akartál kalandot, az a te bajod.

Én 22 év alatt még egyszer sem.

Véleményalkotásban pedig egyenlőek vagyunk.

Szia!

Nagyon tetszik a cikked! :D

Ebben az írásban részben önmagamra ismerek. Annyi különbséggel, hogy a fiam már 20 éves és nem velem él. Van egy párom, de egyre monotonabb az életem. Én mindig minden nap ugyanazt csinálom: munkába menet, hazafele vásárlás, otthon főzés, stb., utánna másnap megint minden kezdőd9k elölről.

A páromnak mindez természetes és kényelmes. Én viszont már úgy érzem magam mint egy gép. Ő eljárja a magáét, elvan, és nem nézi azt amit csinálok, nem érzi azt, hogy szeretem, pedig én mindent megteszek ezért. Egy héten kétszer eljárok mostmár tornázni is, mert elegem lett ebből az egyhangúságból és abból, hogy a párom eljárja a magáét, munka után első a sörözés és a piás haverok, majd csak utána haza.

jujj, figyelj csak, kérdeznék valamit.

Ha nem vagy kapcsolatban (csak a képeid között nem látok erről semmit) amúgy nem néztem utánad, nincs erre időm, meg nem is vagyok kíváncsi:- Szóval ha nem vagy kapcsolatban, akkor miről is akarsz észt osztani? mert ahogy elnéztem itt azért mindannyian családos emberek vagyunk. Változtatni a dolgokon..... most kezdem érteni mit írtál.

Aki édesanya , édesapa, már nem csak a saját élete van.

Csak magam nevében akarok beszélni.

Itt a robot, munka, gyereksírás pelenkázás, főzés mosáson túl egy kis plusszról volt szó, nem elhagyásról, elválásról lelépésről.

Ha erről lett volna szó, a többi dolog sem kellett volna stimmeljen, mert a felelős ember egy házasságból kapcsolatból nem lép ki csak úgy.

Mérlegel, és minél többen érintettek a dologban, annál kevésbé számítok én.

hehe most vettem észre hogy az egyik hozzászóló nem nő.

na rólam ennyit.

Érdekes, hogy attól, hogy valaki mondjuk szereti a munkáját, normális kapcsolata van a választottjával, illetve a családjával nekem nem tűnik nagyképűnek. Inkább elégedettnek. Van is miért. Valamit jól csinál(t).

Nincs "tökéletes" élet.

A zökkenőmentes, hullámvölgyek nélküli élet túl unalmas, langyos. Kellenek célok, kell küzdelem. Is. És a győzelem a fontos.:D Önmagunk felett és a nehézségek felett.

Aki menekülne, az szerintem valamiért nem érzi,hogy megvalósította önmagát. De a menekülés nem megoldás. Nem futhatsz mindig.

jajj, én nem akartam ezt.

Annyi hogy nekem nem jött be.

Én 36 évesen lettem először boldog édesanya, egy boldog kapcsolatban, azelőtt mi dolgunk lett volna?:-) utána terveztük legyen még egy,(szépe lassan sokasodtak a feladatok gondok megoldani valók) és lett is, azt is szerettük volna hogy kislány legyen, micsoda öröm, 20 hetesen megtudtam kislány.

aztán ahogy valaki mondta nekem, "fölszálltam a repülőre, de nem ott tett le ahova akartam menni. Akkor így éreztem, mert nem tudtam mennyire Isten áldása a mi kicsi kincsünk. Ma már tudom.

Ha számítottam volna, nem szülök 39 évesen, ha számítotttam volna nem tartom meg, ha számítottam volna, megfogadom a nőgyógyom tanácsát, nem kell belemennünk a műtétbe(rövid úton megszabadulni a nyűgtől, ismeretlentől bizonytalanságtól), és ha akkor számítottam volna, akkor ma nincs velem az én drága kicsi kincsem, a bátyó legféltettebb kincse, apa büszkesége, és anya bónusz gyereke.

Amit számítottam nem úgy sült el, ahogy az én képességemmel átláttam. Hálisten, hogy nem.

És ezért írtam, nehogy félreértse valaki, nem lennék máshol, megbolondulnék egyetlen napot távol töltenék a gyermekeimtől, és szeretem a párom, akkor is, ha úgy érzem, már járna nekem valami, kis odafigyelés, kis kedvesség, egy-két dolog.

Tehát a cikkírónak, nem tudom a belső vágyait, és hogy az utsó bekezdést hogy értette, nem is ez a lényeg.

Az hogy rám hogyan vonatkozik.

Rám így:- igen van ami után vágynék, túl ezen ami most van.

Ez a 100% tökéletesség pedig, (isten mentsen hogy elbátortalanítsam) ma van, holnap?

van garancia? nincs, semmire.

ha lenne ezzel többen is élnének. Mert nem áll sorba senki a betegségért, nem ez a vágya,válásért , megalázásért gyászért és sokszor változtatni sem lehet hiába szeretné.

Őszinte leszek. ha azt a pluszt soha nem kapom meg, akkor sem hagynám el a párom. Ez áldozat lenne a gyermekeimért? ha igen az sem érdekel, mert én azt a mosolygó csöpp száját szeretném és nem a -vajjon most elvisz apa hétvégén?

Amúgy láttam már olyat akinek mákja volt. ajjaj, bevitette magának a kaját, mert nem volt hajlandó asztalhoz ülni a por néppel és így is szerette a párja, és pasi létére szinte a földön csúszott, mert jó pontot akart szerezni nála. Mégsem láttam mosolyogni sokat. Én ezerrel boldogabb vagyok tőle, így is bónusz nélkül :-)

Neked mi bajod?Miért vok én nagy mellénnyel?Nem volt semmi nagyképűség abban,amit írtam,csak válaszoltam a kérdésre.De úgy látom,neked nagyon elcseszett életed lehet,ha abban leled örömöd,h másokkal kötöszködsz,mert itt meg mered tenni.Mindenkibe belekötöttêl,aki valami pozitívumot írt.Te beteg vagy,a gyűlölet kezdi elvenni a józan ítêlőképességed.Másod sincs,csak rosszindulatod és irigységed.Sajnállak.

Szerintem lehet vki úgy is boldog,h eltervez mindent előre.Mindannyian mások vunk,találkoztam olyannal,akit a pénz tényleg boldogított,más volt számára fontos,mint nekem.Az pedig,h kik között mennyi a korkülönbség,az az ő dolguk.Lehet,a saját korosztályában nem talált olyat,akit képes lett volna szeretni.Az én férjem 5 évvel fiatalabb nálam.A "korban hozzámillők" állandóan a tv előtt ültek volna.Vele mehettem a csúszdaparkba,kerékpártúrára,a kicsi születése előtt a 2 naggyal kenutúrára mentünk nyáron és mivel nem volt agyonszervezve,elég izgalmas lett.Neki-páromnak-egy éettebb nőre volt szüksége,ráadásul engen a koromnál 8-10 évvel fiatalabbnak néztek.A másik,ha vkinek megvan a Fegyencedzés 2.,akkor a vége felé van benne egy kép egy 70éves ffiról.A teste úgy néz ki,mint egy húszonéves élsportolóé.Nem néztem volna afeje alapján se 40-nél idősebbnek.Régebben pedig jó barátságban voltam egy 74éves ffival,aki egy egészséges,fitt 50-esnek nézett ki.Ez az életminőségen múlik.

Egy, nem élek anyámmal. Kettő, csináld úgy hogy legyen vasad.

Talán nem kéne rohanni, hadd derüljön ki hogy tróger az illető.

Aki a vihart keresi ne sírjon ha vizes lesz.

"nem néznél meg hülyéznél le olyan embereket akiknek nem ennyire "happy" az élete"

Magadból indulsz ki! Soha nem néztem, h.lyéztem le embereket.

Azt meg tényleg nem értem neked miért baj, ha valaki nem csak úgy él bele a világba, hogy majd lesz valahogy. Mindig is terveztem, ilyen vagyok, nekem az kell a boldogsághoz, hogy kontrollálni tudom a dolgaimat, tudjam hol tartok és merre haladok, ennyi.

Ja és igen a csöves kép :D A vascső-díjasokra asszociálva, nem véletlenül maradt meg az emlékezetedben.

meg arról, ha valami nem tetszik egyből van lehetőségem lépni, költözni, új kapcsolat.....

nem megy minden úgy, mint az ágybakakikás.

Ezért gondolom, hogy nektek nincs problémátok, de az tuti, hogy empátia az nulla.

Az öndicséret meg az -"én így csinálom jól, úgy csinálom, tökéletes vagyok" -az mindig büdös!

Na mentem, mert nem bírom az ilyen "okos" sokat tapasztalt, csupa "szív lélek"sok mindenen átment embereket.

Különben is még két kúpom hátravan, de ezt már biztos olvastátok! :-) na pusza!!!

na mégegy "okos". Figyelj lehet neked csak fél éves kapcsolataid voltak látom ebből indulsz ki. Amikor az a nő elment családot keresni akkor azt hitte, hogy megtalálta azt a palit akit keresett!!! Erre nincs garancia. Utána, ha 10-20 év múlva rájön (bár sokkal előbb) h egy tróger akit már nem szeret, de nincs egy kanyi vasa se hova a p** menjen?

Lehet te otthon élsz anyukáddal és ezért neked már egy pár napos netes levelezés is kapcsolat, de a világ nem boldog családokról szól. SAJNOS!

Nem mert józanul mérlegelek. Így nem okozok szenvedést másoknak. Ha egy nő családot akar, menjen, és keressen valakit aki ezt megadja neki. Nem hitegetem mondjuk másfél évig, hogy legyen kivel lenni.

Amúgy ugyanolyan önzőség belekényszeríteni valakit egy általa nem őszintén áhított szerepbe.

Aki megtervezi a levegővételét is az nem egy boldog ember. De nem érdeke minek állítod be magad. Messziről jött ember amúgy is azt mond amit akar...

A másik meg, ha olyan jól informált vagy akkor láthatod, hogy hogyan élnek az emberek a családok és nem néznél meg hülyéznél le olyan embereket akiknek nem ennyire "happy" az élete.

Az biztos, hogy Téged én nem irigyellek, régen láttam rólad képet valami csővel a kezedben, szóval nem kommentállak sem az 50-60 éves pasidra nem vagyok féltékeny. De ne nézz le olyan embereket akik nem érdekek és nem csinálják olyan "baromi jól", mint te.

Ekkora korkülönbség nincs köztünk, hangyányit túlzol.

És tudod mit? Nekem tényleg mákom van :) Egy adaton kívül semmit sem tudsz az életemről. Nem tudom miért csípi a szemed más öröme, boldogsága, elégedettsége.

Én kínlódok? Olvastál tőlem valahol bármikor is panaszt?

Dehogy van mákja mikor 25-30 évesen egy 60 éves palival él.

Gondolom másnak nem kellett. Én ennyire előre nem tervezem az örökségem...