Vágytál már másra? (beszélgetős fórum)

És, hogy te így élsz akkor már mindenkinek meg kell tervezni egy tüsszentést is?

Tudok az olyan emberek akik mindig mindent megterveznek azok nem is lélek emberek, hanem érdek emberek. Nem is tudnak igazán szeretni. Nem tudom mekkora szerencse egy 30-40 évvel idősebb palival élni, mint aki neked van. (olvastam valahol) Ha ez egy mák akkor én nem akarok 25-30 évesen egy 60 éves emberrel kínlódni "mákból".

Szegény anyúm jutott eszembe...

Aki anya az nő is és ember is.

Persze az ember egy bizonyos ideig áldozatot, hoz a gyerekeiért, de az legyen önszántából, elvárások nélküli.

Nem csak ilyen vagy, van ott más is, mint írod.

tudod mit azt kívánom hogy így is maradjon.

Legyen mákod ezután is mindenben.

Én is azt hittem hogy a tervezés időzítés, realitás , elég arra hogy ne érjen meglepetés.

De ért, persze senkit nem hibáztathatok, és nem is akarok, és amás életére az enyémet nem cserélném.

De arra a kis plusszra vágyom.... oh oh oh. hoppá, igen talán ezzel van a gond, bár nem terveztem olyanra vágyom, amiről nem írhattam listát, mert a másik ember érzéseit kapcsolati minőségét nem tervezhettem meg, az nem az én részem.

Ezért van mákod, mert amiről nem te tehetsz abban is szerencséd van

Lehet félreérthető voltam.

Én nem lennék máshol, csak a gyerekeim mellett, csak arra a bónusz valamire vágynék, nem mással, hanem azzal akit szeretek.

Mert szeretem, úgy is hogy nem érzi, hogy kicsit többre lenne szükségem.

Én nem fogok leülni, és elmondani erre arra amarra vágyom, mert ha utána kapnám meg, nem esne jól.

Célozgatok, és abban bízom, hogy a jó példa egyszer eljut hozzá.

de én sem vagyok szent. a gyerekeimet is imádom, amit értük teszek, azt értük teszem magamért csak annyira, amennyire a szeretetükre vágyom.

Mert amikor az ember a másikért tesz valamit, közben magáért is teszi.

Mert elismerésre, egy bólintásra,ölelésre akár dicséretre stb vágyik.

Rosszuk hinném?

csak én most úgy érzem, hogy kicsit visszafele is fordulhatna. Mert ahogy telik az idő, egyik gyerek, másik gyerek,gondok betegségek stb és anyaként én teszem a dolgom, ösztönösen szeretetből .... De aki melletted van, ha nem érzi hogy mostmár be kellene csatlakozni, lehet kiabálni veszekedni, csináld már, mit képzelsz ....Csak nem ilyen vagyok.

Mindemellett a gyerekeimnek sem ezt szeretném bemutatni, hogyan kell követelőzni.

Lehet eljön egyszer az idő, leülünk és megbeszéljük, Ő is és én is elmondjuk, mi hiányzik .

De most nem tartunk még ott, mert erre még nincs kapacitásom.

Kicsit jobban elveszi az erőm, ami azon kívül van.

Hogy mire vágynék, arra amit a cikkíró mondott, de vele a párommal, a gyermekeim apjával, a szerelmemmel.

Akkor én vagyok a fehér holló. Az életemet ezt-azt leszámítva végletekig megtervezve élem, céltól célig haladva. Nem álmodozom, ha valami kell kitalálom a módját, hogy tudom elérni, teszek érte és megvan (persze némi szerencse is besegít) Jelenleg 1 évvel előrébb vagyok a megvalósításban, mint azt 16 évesen reméltem :) Sőt ha a gyereket nézzük akkor meg behozhatatlan az előnyöm, ugyanis sosem hittem hogy lesz

De én a fentieket alapvetően nem a párkapcsolatra értem -amiben szintén qrva nagy mákom van, csak kicsit másként élünk mint az össztársadalmi elvárás- hanem úgy általában az élet minden területére

Örülök a boldogságodnak, hidd el!! De én azt (is) írtam, hogy ezt az emberke egész életére gondoltam:)

Mint írtad, neked csak az elmúlt 7 évben lett minden oké. Ne hogy azt gondolod, csak neked volt eddig rossz életed, én sem cserélnék itt senkivel se:(

Egy szónak is száz a vége: van, hogy a még boldog párkapcsolatban is hiányzik az ember lányának néha valami... valami megmagyarázhatatlan, de mégis egyszerű, csak egy kicsit más, mint a melós hétköznapok, a megszokott napi rutin:)

Persze! Ősszel, gesztenyehulláskor mindig abba a városba, ahol a legszebb éveimet töltöttem. Behunyom a szemem és elképzelem: bizonyos utcái annak a városnak most nélkülem és éppenolyan mozgalmasak és ugyanúgy sietnek az emberek sósperecet majszolva, csak másak az arcok, másak az aktatáskák és vászonszatyrok, de lehet, az eladó a törökboltban még mindig ugyanaz a kontyos nő és a kocsmában is ugyanaz a - kissé hisztérikus, zilált szőke szolgál fel reggeli kávét a munkába menőknek. De csak egy pillanatig van ez, mert ha lehetőségem lenne újra, valószínű, megunnám. Mert az életnek mindig rendje van.

Szerintem sok olyan pillanat van az ember életében, amikor azt csinálja, amit éppen szeretne és azzal, akivel szeret, s pont ezekből a pillanatokból lépünk tovább, születnek gyermekek és a csendben néha visszaálmodunk, miért is lenne ezzel olyan nagy baj?

Hát attól függ mire gondolsz?

Ha arra, hogy máshol szeretnék lenni, egyedül és csendben akkor igen.

Ha viszont arra, hogy mással szeretem volna lenni, soha.

szerintem is sok itt az álszent emberke:)

Persze, nem szívesen valljuk be még magunknak se (hát, még idegeneknek) hogy nem mindig érezzük jól magunkat a bőrünkben. Tegye a szívére mindenki a kezét, és úgy valljon: hogy soha még csak gondolati szinten sem jutott el odáig, mint a cikk írója...

Nem akarom elhinni, és biztos nincs is olyan, aki 100%-ig elégedett élete minden percével:)

Mert az hazudik, és ezt bárkinek a szemébe mondom, ha kell:)

Jó a cikk, és elgondolkodtató. Számomra mindenképpen:)

ez igen.

ha minden így is van, és miért ne lenne, nincs jogom megkérdőjelezni, akkor neked csak gratulálni tudok.

Ezek szerint nem csak a családoddal vagy elégedett, hanem magaddal is.

Sajnos amikor nekem már " elég", kis idő múlva már magamat hibáztatom, sorolom, hogy itt meg ott, meg amott rontottam, és most ennek iszom a levét.

Ha valaki utánaolvasna a h sz mnek, nem, nem a kislányommal való nehézségekre gondolok, mert ez az a helyzet amikor másként nem tudott történni.

Én arra gndolok, ha mondjuk az elején nem nyaltam volna ki.... hanem kicsit " önzőbb" lettem volna, most fölös időm nem lenne, de nem 200% használnám ki az ébren töltött időt.

Jó hogy vannak akik okosan csinálták, én és itt úgy olvastam többen, a saját hülyeségünk következményét isszuk.

Most már visszafordítani semmit nem ehet, mert akkor jön a "de megváltpztál", nem ilyennnek ismerlek, nem szoktálte így, stb.

Tehát ha valaki okosan csinálta eddig, tegye továbbra is.

Az első felét én is éreztem.

A másodikat megtudom érteni.

Én most sírok :(, pont ezek az érzések gyötörnek hónapok, lehet már évek óta!

Már 3 munkát csinálok egyszerre, 1 főállást és 2 melléket, járok nyelvtanfolyamra, de még mindig hiányzik valami megmagyarázhatatlan az életemből.

Már mindent megpróbáltam, hogy a családi életünket fellendítsem, kirándulásokat, nyaralást szervezetem, de hiába. Ott is mindig veszekedés, feszültség és a férjem részéről közöny. Igen, most sokan mondhatjátok, miért nem lépek ki egy ilyen házasságból? Nem megy! A gyerekek imádják az apjukat, aki egyébként nem iszik, nem nőzik, nincs játékszenvedélye, tehát semmi rosszat nem tudok rá mondani, csak 22,5 év házasság után is szeretném magam nőnek érezni!

Sziasztok.

Lehet itt csűrni csavarni, így gondolta úgy gondolta.

Én hogy gondolom ez a lényeg. Mert amíg a gondolataimban sem jelenik meg még a vágy sem , anniyra igaz rám a cikk első része (elfoglaltság robot, pénz pénz, gyerekek), addig minek morfondírozni a befejezésén.

Én igenis vágynék, egy kis kényeztetésre, az már embere válogatja, milyen formában, engeded meg magadnak. Elég sz@r ügy ha másként nem is lehet mint félrelépéssel.

Lehet hülén olvastam, de én kifejezetten a saját páromra értettem, hogy elvonulni, és csak mi, és csak engem, és csak nekem. Ami eddig oda ment az egy röpke fél napig pár óráig jutalomként, vagy szeretetből szerelemből kicsit felém jönne.

Szertintem amit leírt akár én is írhattam volna, meg te, ő , stb.

Ha pedig olyan jó bárkinek is, hogy kényeztetésre nem is lenne szüksége, minden este dörgölje véresre az imarongy a térdét, mert hihetetlenül szerencsés. 100-ból alig néhány