Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Újrakezdés-sikersztorik fórum

Újrakezdés-sikersztorik (beszélgetős fórum)

20. 962d1104a6 (válaszként erre: 19. - Eb36972caa)
2009. aug. 18. 21:08

Köszönöm, hogy leirtad a történetedet. Szerintem nagyon példa értékű a történeted, és sok erőt ad azoknak akik kilátástalannak érzik a helyzetüket.

Sok boldogságot nektek!

2009. aug. 18. 18:42

Köszönöm mindenkinek a jókívánságát !kijavítanám a végszót :

,MEGCSINÁLTUK,

hisz a barátnőm is ott volt mellettem.azt hiszem nem sokan mertek volna belevágni egy hasonló szituációba.de őt nem zavarta az öszkomfort hiánya ,az hogy egy erdő széle a hely.sőt nagyon megtetszett neki .amúgy nagyon szép hely, képet mellékelek majd.


vissza az újradethez:

az elején kicsit elkeseredtem,nem tudtam mi lessz velem ,mit vétettem hol hibáztam ? gondolataim kalandoztak rossz irányban is ((eldobjam az életet)),na erről hamar letettem,hisz azzal csak a gyengeségemet mutatnám ,másoknak pedig hatalmas szomorúságot okoznék.

Azt gondoltam kaptam egy feladatot az élettől amit meg kell oldani,nem pedig siránkozni ,magamat sajnálgatni ! Elhunyt nagymamámhoz fordultam segítségért ,kértem őt hogy vigyázzon rám fenntről és irányítson ,segítsen talpra állni.nos én benne nagyon hiszek ,a barátnőmet is ő küldhette mert mindig hasonló gondolkodású lányt szeretett volna mellettem látni.salynos életében nem fogadtam meg a tanácsait,pedig jót akart nekem.tudom kicsit nevetségesnek tűnik ,.de a hit az már csak ilyen.

Üdv.R

18. e988488e87 (válaszként erre: 14. - Eb36972caa)
2009. aug. 17. 11:37
Gratulálok a testi-leki erőhöz ez példa lehet másoknak is akik sokkal apróbb dolgok miatt összezuhannak és szörnyűségeket tesznek magukkal vagy másokkal.Fel a fejjel ezek után már biztos hogy jobb lesz!
17. lackó-zsanett (válaszként erre: 14. - Eb36972caa)
2009. aug. 17. 11:30

Nagyon szomorú a történeted, hála Istennek a vége jó! Örülök, hogy végül sikerült talpra állnod!

Gratulálok! Ez igen!

Megcsináltad!!!

Sok boldogságot kívánok!

16. 8559ed0e1b (válaszként erre: 14. - Eb36972caa)
2009. aug. 17. 11:25

MEGCSINÁLTAD!:))

Gratulálok,Neked és sok boldogságot kívánok!:)

15. 962d1104a6 (válaszként erre: 14. - Eb36972caa)
2009. aug. 16. 08:17
Amikor olvastam a történeted, tátva maradt a szám! Az utcára kerülni,közben még eü problémád is volt, egyedül voltál pénz nélkül de te mégis felálltál és tényleg MEGCSINÁLTAD!Most már van egy szép kis otthonod, szerető párod:) Várjuk a külön sztorit is!!:)Köszi, hogy leirtad!
2009. aug. 15. 23:02

Sziasztok.én 2004 ben elválltam mert az exem elhagyott másik ffi miatt.ekkor hajléktalan lettem ,pár hónap múlva egészségügyi okok miatt megszűnt a munkaviszonyom is .na ekkor kerültem igazán padlóra,nem vettek fel sehova mert nem tudtam emelni (építőipar).,vagyonőrként sem sikerült elhelyezkedni egy ideig.segély és alkalmi munka biztosította a megélhetésemet.

volt egy kiskertem ahol egy 4nm-es faházban laktam fűtés nélkül .

Megfogadtam hogy majd én megmutatom, a legmélyebb gödörből is van kiút.nem költöttem semmire szinte csak a legszükségesebb élelmiszert vásároltam meg-(kenyér,parizer,kenőmájas)napi hatszori étkezés szükséges a túl gyors emésztés miatt,ennek hiányában ugyanis leesett a vércukoszintem ésrosszul lettem. hát nem volt nagyon változatos az étrendem.,ebédet pedig kaptam szociális alapon,.

Gyüjtöttem a forintokat és építőanyagot vásároltam.elkezdtem építkezni !salynos a zártkertbe nem adnak hivatalos építésiengedélyt,de belevágtam,hisz nem láttam más lehetőséget.elkezdett nőni a kis birodalmam,nagy örömömre.kb 5 hónap múlva tető került a kuckómra.semmi extrára ne gondoljatok csupasz falak bontott ablakok lomizásbol begyüjtött konyhaszekrény...stb.de már beköltöztem !eltellt 1 év megismerkedtem egy kedves lánnyal,"ez egy külün sztori" eljött hozzám mert kiváncsi volt hol élek,nos azóta együtt vagyunk szószerint jóban rosszban. tellt múlt az idő elkészült a fürdőszoba a hálószoba nappali ...szépítgetjük a mi kis közös othonunkat,

ez lenne az én kis történetem.

MEGCSINÁLTAM !!!

13. 962d1104a6 (válaszként erre: 12. - Bucóka20)
2009. aug. 15. 19:17
Köszi, hogy megosztottad itt.:)
12. Bucóka20 (válaszként erre: 11. - 962d1104a6)
2009. aug. 14. 21:28
Nem,de megtanitott kűzdeni,és kevés olyan dolog van már amitől félek.Legalább tudok másokon is segiteni,akik ugyan ilyen helyzetbe vannak mint amibe én voltam,bár nem vok pszcihologus,se pszcihiáter,de néha többet ér egy "sorstárs" szava mint egy pszciholohusé/'áteré.:)
11. 962d1104a6 (válaszként erre: 10. - Bucóka20)
2009. aug. 14. 20:57
Te jó ég! Hát nem semmi!!!El tudom képzelni, hogy olyan hosszú idő után milyen jó lehetett a régi önmagadra rálelni!Az nagyon tetszett, hogy irtad, hogy Te igenis nem akartál beletörődni és kerested a megoldást. Biztos nem lehetett könnyű olyan sokáig abban az állapotban!
2009. aug. 14. 19:37

Nah megjöttem az én kis sikerszorymmal:)

Tavaly május környékén kezdődött ez az egész amikor elkezdtem rosszul érezni magam..akkoriban volt az érettségim,és akkor romlott meg teljesen a kapcsolatom a volt barátommal,aminek szakitás is lett a vége.A kezdetek kezdetén ..szédüléssel kezdődött minden..mefolyásolta a mindennapjaimat,hisz egy állandóan szédülő ember,nemigazán tud mit tenni.. a szédülés után jött az állandó sirásos szakasz,szal akkor már sirtam mert féltem és persze a szédülés sem múlt el..elkezdtem járni pszcihologushoz,2-3 hónap után... gyógyultnak nyilvánitott..annyi volt a diagnózisa h túl sok volt nekem a szakitás és az érettségi (majd kiheverem)... "gondolta Ő" :)

De nem igy történt..egyre rosszabb lett a helyzet..elmentem kineziologushoz is,amikor már nagyon padlón voltam (1-1,5 hónap) alatt 14-15kg fogytam..a kineziologus első alkalomra csodát tett.Vmit megváltoztatott bennem.Elmentem utána még 2 alkalommal,de semmi nem történt.

Szóval majdnem ugyan ott voltam mindt pár hónappal azelött.Mivel telt az idő..és nem álltam orvosi kezelés alatt igy a problémám is elhatalmasodott rajtam.A szorongás behálózta a mindennapjaimat.Minden nap elteltével egyre kilátástalanabb lett a helyzetem,nem mertem boltba menni,mert állandóan szorongtam,sétálni nem tudtam,mert szédültem...sok apró (most már csak apró dolog):) megkeseritette az életem.Úgy éreztem onnan már csak két út van,vagy a diliház vagy a temető.De mivel nem törödtem bele a dologba,igy februárba felkerestünk egy pszhiátert (ő volt az utolsó reményem),aki első alkalommal megállapitotta h generalizát szorongás...legalább már akkor tudtam,h mivel is állok szembe.:)

Március környékén elkezdtem gyógyszert szedni (hangulatjvitot) meg sportoltam,naplót vezettem,jógáztam..próbáltam leküzdeni az addig lehetetlennek tűnő problémámat..."nem mondom h néha nem izzadtam vért":) de megérte.. 5 hónapig szedtem napi fél szem gyógyszert,és lássunk csodát meggyógyultam,hétfőn lessz 1 hónapja h már a gyógyszert sem szedem,és vissszanyertem a régi "formám" .. Boldog vok:)))

sajnálom h hosszura sikeredett,lehet h nem tűnik olyan nagy problémának,de naon az volt:S:)

9. 8559ed0e1b (válaszként erre: 8. - 962d1104a6)
2009. aug. 14. 17:28

a kisfiam:)

ha ő nincs akkor nem lett volna senki sem akiért érdemes lett volna küzdenem.

Aztán kitűztem egy célt magam elé,amit el kellett érnem.Igyekeztem pozitív gondolkodású emberek közt lenni.

8. 962d1104a6 (válaszként erre: 6. - 8559ed0e1b)
2009. aug. 14. 17:10
Amikor nagyon ki voltál borulva, amikor kilátástalannak éreztél mindent, akkor mi volt az ami tartotta benned a lelket?
7. 8559ed0e1b (válaszként erre: 6. - 8559ed0e1b)
2009. aug. 14. 17:10

de igazságtalan az élet..

Májusban elveszítettük a babánkat,ugyhogy (még) nem teljes a sikersztorym.

6. 8559ed0e1b (válaszként erre: 5. - 962d1104a6)
2009. aug. 14. 17:08
Az volt,nagyon:( de sikerült:)
5. 962d1104a6 (válaszként erre: 3. - 8559ed0e1b)
2009. aug. 14. 17:06
Azért az nem semmi, hogy segitség nélkül tudtál talpra állni. Biztosan nehéz lehetett!!!
4. 962d1104a6 (válaszként erre: 2. - Bucóka20)
2009. aug. 14. 17:05
Okés. Várunk vissza:)
2009. aug. 14. 17:04

Sziasztok.

Én évekig egy pokoli házasságban éltem,sokat szenvedtem.Aztán amikor a közös gyerekünk megszületett egyedül maradtam vele.

Nem tudtam hogyan tovább,kilátástalan volt minden.

Aztán talpra álltam segítség nélkül.Igaz albérletben laktam a gyerekkel,de volt jó állásom.Csak a történtek miatt gyűlöltem minden férfit.

Aztán jött valaki aki bebizonyította hogy nem minden férfi olyan mint az exem.Ennek már lassan 5 éve,hogy a párom velünk van,harmoniában élünk,és úgy neveli a gyerekem mintha a sajátja lenne:)

2009. aug. 14. 16:51

szia:)

Én tudnék mesélni csak lassan zárnom kell,és nem lenne időm leirni.

De este jövök és leirom az én sikersztorym:)

2009. aug. 14. 16:48
Sziasztok! Szeretném ha megosztanátok ebben a fórumban ha sikerült egy reménytelennek tűnő élethelyzetből talpra állnotok. Legyen az bármilyen nehéz probléma is. Ezzel talán támogatást, reményt lehet nyújtani azok számára akinek igazán szüksége van rá. Lehet ez egy borzalmas kapcsolat, valakinek elvesztése, betegség, stb.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook