Tinilányból anyává lenni és mindezt egyetlen férfi mellett… (beszélgetős fórum)

nem bántottál meg, én is szeretnék majd magam főzni, csak leírtam, hogy az olyan hölgyek hogy is vannak...

és hogy nekem majd az lesz a lényeg, hogy a páromnak és önmagamnak megfeleljek majd, nem az hogy az utcán mi lesz, mert persze felöltözik az ember, de sajnos pénz hiányában soha nem öltözködhettem úgy, ahogy vágyom... csinosabban, csak pár ruhám van, amit direkt akkor húzok fel, ha párommal megyünk valahova, hogy akkor büszke lehessen.

Nekem évek óta nincs társam, se szegény, se gazdag. Mikor magassarkúba vagyok, akkor dolgozok, amikor lapossarkúban akkor gyerekezek, mosok, vasalok, takarítok, kertészkedek....stb.

Nincs hosszú manikűrözött körmöm, mint régen, de azért néha megreszelgetem. Egy kis smink kb. 2 perc. Hosszú egyenes hajam van, aminek a végét 2 havonta az anyukám levágja kb. 10 perc. Persze fogmosás, hajmosás és fürdés. Minimális időt foglalkozok magammal, de engem is sokszor láthattak, amint magassarkúba csinin tolom a babakocsit.

Elhiszem, hogy nehéz volt. Nekem szerencsém van, mert a szüleim nagyon nagy segítséget adnak. Sokan elitélhetnek, mert együtt lakunk, de nekünk így jó. Hamar vissza kellett mennem dolgozni, apuka akkoriban nem nagyon járul a költségekhez. Erről regélhetnénk, de a lényeg, hogy úgy tudtam dolgozni, hogy reggel én etettem a babát, 10-kor szintén, ebédelni is együtt ebédeltünk, uzsira meg már végeztem is. Futva rohanva, de túléltük. Ahogy telt az idő egyre könnyebb lett.

Büszke lehetsz magadra, egyedül emelkedtél ki a mélypontról.

Azok akik tűsarkű, stb babakocsival, hát én ismerek ilyet, ő neki továbbra is egész sok ideje van magára ahhoz képest hogy anya lett, mert fontosnak tartja továbbra is önmagát, ott többet van a gyerek a nagymamánál, illetve bizony ők nem főznek úgy, annyit, stb... no és a másik, általában ezeknek van gazdag palijuk, akik általában alig néznek rá a gyerekra nap közben, pénzzel le tudnak mindent. Jó kérdés kinek jobb, kinek könnyebb???

Én nem így szeretném, s nem is tudnám így nevelni a gyermekem, ma sem vagyok aki után megfordulnak az utcán, no nem mert ronda lennék, sőt, csak nem olyan vagyok aki úgy tudna/merne öltözködni, de bízom benne, hogy család és párom segítségével visszanyerem terhesség után is majd ama önmagam, aki továbbra is bátran, és büszkén mert majd tükör és a párja elé állni fényes nappal pucéran!

Ez így van. Nem a külsővel volt a gond, csak már nem tudott mással bántani. Nem volt bátorsága felvállalni azt a tényt, hogy nem akar velünk élni.

Nem kell bocsánatot kérni, szerintem is idióta:)

Köszönöm! Nőtől dicséretet kapni az igazi! Na, de Te aztán igazán dögös csajszi vagy:)

Igazad van, szerintem is egy pocakos nő olyan szép tud lenni.

Én 25 évesen szültem a fiam. Még mindig 25 vagyok, bár nyáron már 26 leszek.

A férjem imád minket és szerintem nem lát máshogy mint az előtt. Mondjuk az alakom se változott, sosem voltam nádszál, de csini voltam és nem hordok melegítőt, csak itthon. Bár a magassarkút sportcipőre cserélem ha kenguruzom, mert leszakad a hátam és nem akarok elesni sem. Igen, leizzadok mire felöltözöm, a gyereket felöltöztetem, pórázt rakok a kutyákra, mert van 2 is és csak az egyik macskaméretű, a másik 40 kg.

De még mindig megnéznek, kutyákkal és babakocsival is. persze nem mindenki, de azért akad.

Voltam már 1szer szórakozni is, amióta anya lettem és bár nevettem a 20 éveseken, akik "fel akartak szedni", de azért jól esett.

Anyának lenni pedig a legcsodásabb dolog, nem cserélném el a pörgős bulikra, persze lehet, hogy még majd elmegyünk ide-oda férjemmel is, ha nagyobb lesz a fiunk.

Hú nekem is volt és van slampos időszakom.Mégsem látom meg mások dicsérő pillantását csak a férjem szemében az elismerő pillantásokat és természetesen a szavait,hisz engem választott és utánam a két csodálatos gyermekeinket.

Valoban változunk,de a szeretett marad:-))

29 múltam amikor megszületett a kislányom. Szinte végig dolgoztam a pocakosságot, tettem-vettem. Csinos kismama voltam, mert jól éreztem magamat. Ennek ellenére amikor a férjemmel vásárolni mentünk és szembe pocak nélküli csinos lányok jöttek elengedte a kezem, lemaradt és úgy tett mintha nem is ismerne. Amikor megszületett a pici, a sok gond ellenére, próbáltam magammal is törődni. A környezetem elismerően nézett rám és a kisbabámra. Na jó néha lebüfizett, néha kócos voltam, mert rossz kedve volt és még egy fésülködésnyi időt sem akartam elvenni Tőle.

A férjem egyik alkalmommal közölte: Nézz magadon végig, hogy nézel ki? Én nem láttam mást, mint egy kicsit fáradt anyukát, aki nem kosztümben és csini cipőben, hanem egy szép kis nyári ruhában, copffal ép a kisbabájuknak énekelget. Ez volt az utolsó döfés. Akkor már hónapok óta tudtam, hogy van valakije. Elváltunk.

A nagymamája azt mondta, ne csodálkozzak ezen, mivel az unokájához csak dekoratív nő tartozhat. A dekoratív nő most kismama........

A kisbabám azóta gyönyörű kislánnyá nőtt. Én pedig boldogan vagyok vele, akár magassarkúban és kosztümben, akár melegítőben. Dolgozok, ovizunk, játszunk éljük az életünket. Persze az én hasam sem a régi, a fenekem sem olyan feszes, a férjem is mást választott, mégis így, anyaként lettem igazán NŐ.

Rád néz egy régi ismerős férfi, és a szeme azt mondja : De jól néz ki ez az anyuka, 2. gyerek után is.

És ez belülről jön, jól érzem magam, és a másik veszi a " jelet ".

Jó a cikk!

Minden kornak megvan a maga szépsége.

Miért ne tetszhetnénk melegítőbe, vagy épp az aktuális étlap a ruhán, mert a gyerek kanállal etetés közben, tüsszentett?

Akik cicababáknak látszanak, illatfelhő körülötte, és Ő is ugyan úgy izzad!

Csak nem vállalja, titkolja. Mellesleg a párod ha igazán szeret, úgy is fog szeretni, ha te épp a cekkerek, meg a X - dik emeletre felérve folyik a hátadon a víz.

Sőt a pasik nagy része, ( sok csaj nem tudja ) utálja a parfúm illatot. A tiszta lezuhanyzott test szagot szretik, meg a te szagodat. Ez a természetes, a pasiknak. Az nem is szag, csak a Nő hiszi azt büdi..

Voltak pasi kollégáim, és sokan ezt mondták, onnan gondolom..

Mintha az én életemet írtad volna le! :)) Annyi különbséggel, hogy 28 évesen két gyermekes anyuka vagyok.

Igen sajnos van egy ilyen "slampos" időszak, nekem legalábbis volt, mert nem volt segítségem. Viszont a pici lányom két és fél éves elmúlt, már van időm magamra is, kell hogy legyen.

És jól esik, jól érzem magam, jó érzés, hogy újra megfordulnak utánam...! :)

attól, hogy valaki anyuka még nem kell elhanyagolnia magát. de mondok jobbat a nők addig csinosak, míg nincs párjuk (ez a férfiakra is vonatkozik) amint megtaláltad a párod, már nem bajlódsz annyit az öltözködéssel, sminkkel, hiszen, te ilyen vagy..a párod ilyennek szeret.

Nálam is előfordult már sajnos. Az érdekes ebben az, hogy onnantól, hogy babád van már azt szeretnéd, hogy ő legyen trendi:) De tényleg!

Magaddal nem foglalkozol annyit, pedig nem csak az önbizalmadat növeli, hanem kicsit meg is nyugszol tőle szerintem...legalábbis a környezetemben van ilyen és olyan is. Aki nem foglalkozik magával annak az önbizalma a béka feneke alatt van és a férjétől várja a megerősítést, ami érthető. Aki foglalkozik (ebben is vannak azért határok, mert nem hiszem, hogy egy anyukának 50ezer ft-ot kellene kiadni magára havonta) az meg dögösnek érzi ugyan nmagát, de nem biztos, hogy belül harmónia van. nem az a lényeg mások mit gondolnak, hanem hogy te hogy érzed magad a bőrödben :)

Én húszévesen sem jártam tűsarkúban, mert baromira kényelmetlen és tönkretezsi a lábat, meg megfájdul tőle az embernek még a háta is.

Néhány hete voltunk pár napot szállodában, és a szaunában meg a medencében ülve volt alkalmam szemügyre venni, mire képes a tűsarkú.... Sok középkorú nőnek olyan csúnya, deformálódott a lába... Én erre nem vágyom, és a párom sem.