Ti hogyan tudtok elaludni félelem nélkül, ha egyedül vagytok éjszaka? Mit tesztek annak érdekében, hogy ne féljetek? (beszélgetős fórum)

Akkor még nagyobb a veszélye, hogy elüt egy részeg motoros.

Nem kell éjjel sétálgatni, ha csak lehet. Ha olyan a program, hogy távol vagyok otthonról, akkor megfelelő szállást kell keresni még jó előre.

Van, hogy másképpen alakul, de akkor meg felsleges rettegni, haza kell menni és slussz.

De írod, hogy kislányod van, nemigen bulizol idegen helyeken hajnalig. :)

Pontosan. Az ijedt nyuszi látszik rajtad.

Emeld fel a fejed, és ne félj! Így tényleg nem lehet élni.

Nekem is vannak félelmeim, de nem uralkodnak rajtam.

Ha beszól valaki, na bumm! ---ezt próbáltad már?

Szólt már be neked egyáltalán valaki, vagy csak úgy gondolod, ha szembe jön az utcán, akkor beszólogat?

Szerintem szakemberre lenne szükséged! Így nem lehet élni, legalábbis nagyon fárasztó lehet!

Megjegyzem, a kapun nincs zár, csak egy laza lánc egy karabinerrel összefogva, hogy magától ki ne nyílhasson. Az ablak most éjjel-nappal bukóra nyitva a meleg miatt. Este behúzom a sötétítőt, de pontosan szemközti szomszéd sincs, legfeljebb jó távcsővel lehetne belátni az ablakon a távolabbi domboldalról.

Ha valaki onnan kukkol és van olyan profi távcsöve is, hogy belát vele az ablakomon, akkor az már megérdemli... :D (De aki ennyit költ egy távcsőre, az általában nem kukkolásra használja.)

Egyszer majd próbáld ki. Én kipróbáltam! Nem lehet belátni, és ehhez elég a nejlonfüggöny is. Elég az a pár ránc vagy redő rajta, és már nem lehet látni pár méterről, csak homályos mozgást a szobában.

Falun élek, a ház földszintes, de az utca szintjénél magasabban van, és az utcától, még a járdástól is másfél méterre van az ablak.

Kutya szemközt is van, a közvetlen szomszédnál is. Ha bárki megállna a ház előtt pipiskedni, hogy belásson az ablakon, akkora zenebona lenne, hogy csak na.

Arra nem gondoltál még, hogy pont ez a kikerülés hívja fel rád a figyelmet?

Ha félsz is, mutatni nem szabad.

Én egy falusi temető és templom mellett nőttem fel..

nőljél fel Te is:)

persze én elhiszem, hogy láttál, vagy tapasztaltál dolgokat(mert én szintén), de azért ne keríts neki nagyobb feneket neki

Nem szabad így viszonyulnod a dolgokhoz.

Ha így teszel és közben így is érzel akkor semmi más nem leszel,csak egy potenciális áldozat.

Elmesélek egy marha régi történetet.

Ültem a 72-es trolin és olyan, de olyan világfájdalmam volt. hogy csuda! Átadtam magam ennek a fájdalomnak.

Nem kellett sok idő, mert 1-2 perc után érzékelhető volt. Jöttek az utastársaktól olyan megjegyzések és nyomdafestéket nem tűrő dolgok, hogy köpni-nyelni nem tudtam.Nem értem a mai napig sem a reagálásokat, de azt tudom, hogy én voltam a hibás.Pedig nem tettem semmit,csak rosszkedvűen felszálltam. Valahogy annyira érzékelték az áldozat mivoltomat, hogy az döbbenetes:O)

Ne engedd, hogy a félelem eluralkodjon rajtad, mert az minden vadbarmot csak támadásra ingerel.

Már régen nem félek, ezt az esetet is csak azért meséltem el, hogy tudd azt, hogy a félelmed miatt potenciális áldozat vagy.

Akkor nálunk nem aludnál egy percet sem!!!

A lányom minden este beszámol,hogy éppen hol a bácsi..Hogy milyen bácsi ne kérdezd,én nem látom!

Óh, nem:D

Magamra hagytak a haverok, márpedig nekem haza kellett érnem,mert illegális ablakonkimászásba keveredtem

Én akkor egy benzinkútnak örültem meg. :D

Nem a lövéstől magától féltem, a tudatommal tudtam és tudom, hogy nincs háború. Csak az a megmagyarázhatatlan félelem, mint amit a kisgyerek érez, hogy a sötétben kint bármi lehet.

A kutyáim jelenléte ezt szépen tudja oldani. Főleg a komondor, aki szorosan mellettem jön, ha sötétben kimegyek, mert tanítottuk rá, hogy eleshetek.

:)

Tök érdekes félelmek léteznek.

Még hogy az üvegajtón át belőni a házba! Ilyesmire sosem gondoltam.

Lehet, nem véletlen, mert nálunk max. a mókusok tudnának lőni az erdőből. :D

Az éjszakai gyaloglás az országúton nekem is meg van, és sosem remélt boldogságot éreztem akkor mikor végre megláttam a temetőt. Ugyanis akkor már tudtam, hogy megérkeztem.

Hálistennek én a Psycho-t kamaszkoromban nem láttam, csak 30-on felül.

De egy másik filmjelenet a frászt hozta rám, hiába tudtam, hogy nincs semmi alapja.

(Az üveges ajtón át belőnek az ágyra, ahol a szereplő éppen nem fekszik benne, egy véletlen folytán.)

Hát most se szeretem függöny nélkül azt a látványt, hogy kint már sötét van. A függöny biztonságot ad, és közben tudom, hogy hülyeség.

Nm lehet félelemben élni! A közbiztonság olyan, amilyen, de nincs olyan "rosszember", aki heteken át csak azért lapul valahol, hogy majd jól megtámad valakit.

Ezért pl. fiatal koromban egy rosszul sikerült stopolás után félelem nélkül gyalogoltam a sötét éjszakában az autóút mellett, ugyanis biztos voltam benne, hogy nincs megbújva senki itt a préri közepén azzal a szándékkal, hogy hátha ere téved valaki.

Az éjszakai madarak hangja sem jelzett semmi mozgást a környéken.

Nekem erről egy gyerekkori rettegésem jut az eszembe.

Gyerekként attól féltem, hogy ha kilóg a lábam a takaró alól, akkor valaki/valami egyszerűen leharapja.

Nagy marhaság, ez kétségtelen, de még most is az eszembe jut, ha kidugom a lábam:)

Másik nagy félelmem a szálloda, zuhanyfüggönnyel kombinálva. (Psycho: Alfred Hitchcock)

Félelmek mindig vannak, bár én sosem féltem egy esetleges betörőtől.

jobban féltem attól, ami a saját fejemben létezik:)