Ti hogyan teremtitek meg a családi idilt? (beszélgetés)

... ez így van. A saját, eredeti családomat nekem se sikerült összetartani. Jöttek a gyerekek, és azt gondoltam, hogy elég az, hogy kedvesen meleg kajával várom a férjemet minden nap, szépen nevelem a gyerekeimet, és rendkívül büszke voltam magamra... aztán jött a pofon, amikor kiderült, hogy ez egy férfinak kevés.

Ezért élünk immár úgy a mostani párommal, ahogy leírtam előzőleg, mert kellenek a közös élmények, nagyon fontosak. Még a hüle éttermi vacsik is időnként, hogy lásson szépen, ünneplőben, ünnepi mosollyal, és én is lássam így őt... és elmegyünk táncolni is, hogy érezzük a simulásban, hogy összetartozunk. Nah, nem ezért megyünk el, hanem azért, mert imádunk táncolni, de ettől még érezzük! ;))))

Azért(saját példa),mert annyi felé kezdd el figyelni az ember,jön a gyerek,ház,munka stb,hogy egyszercsak arra eszmél fel az ember ,hogy külön életet él a párjától,hiába fekszenek le este egymásmellé.

Már nincsenek éjszakákon át tartó beszélgetések,nincsenek ,huncut pillantások ,lopott csókok és ölelések,már nincs semmi,ami közös,csak az összes többi tőlük független dolog,ami nem helyettesíti soha ,az előbb leírtakat.

Nem is tudom ,hogy a családi idill fogalma vajon melyik.

... minden házasság (nah, majdnem minden ;)) szerelemmel indul.... akkor vajon miért múlik el...?

A szeretetet a szerelmet táplálni kell... és ez a "táplálék", vagyis ezen "táplálékok" sorozata hozhatja létre ezt a bizonyos családi idilt... bár ez az elnevezés nekem furi... én inkább boldogságságnak hívnám. :o)

Szerintem nem lehet megteremteni.Vagy van,vagy nincs.

Ami létrehozza az pedig a szeretet egymásiránt és a szerelem a párunk iránt.

Szia!

Valóban a családösszetartás elsősorban a Nő feladata (de nem kizárólagosan). A főzöcskén és a meleg, barátságos otthonon kívül úgy gondolom még tartozik bele néhány dolog.

Nálunk már tinik a gyerekek, a párom is és én is dolgozunk, tehát nincs rendszeres főzősdi... és kicsit szétesős a napirendünk is, de havonta 2-szer elsétálunk étterembe vacsorázni... együtt, gyerekestől, ... rendszeresen járunk színházba, szintén családilag, gyerekekkel. Évente 3-szor Bp-re is felmegyünk színházba, akkor ezt min. 2 naposra tervezzük, hogy beleférjen egy múzeum vagy csak "világlátás" is. Van külön programunk a párommal március-április környékén egy 7-10 napos országjárás, ebben az évben Szentendre-Miskolctapolca-Lillafüred volt.

A családi ünnepeknek megadjuk a módját, nem anyagilag, hanem hangulatában...de ez gondolom mindenhol megvan, ahol gyerekek vannak... hiszen meg kell tanítanunk a gyerekeinket ünnepelni.

Hja... és elfogadjuk, szeretjük egymás családját is... nagyszülőket... látogatjuk, segítjük őket, ha kell....

... mh. ilyesmi... de biztos egy csomó dolog kimaradt... ;))

Sztem ez kevés a családi idilhez, rengeteg más kiegészítő, illetve háttértámogatás is szükségszerű hozzá, úgy gondolom hogy ma már az kevés ha két ember ugyanarra a jóra, szépre,harmóniára törekszik

együtt, még a legnagyobb szerelemben és együttérzésben is . Bár így lenne nagy általánosságban ahogy írod,bár lenne igazad, mert akkor sok-sok család idilben élne.Én már középkorú vagyok egy-néhány dolgot megtapaszataltam, de lényegében nem magamból veszem le a tanulságot, hanem a környezetemben élő fiatal párokról, akik nagyon egyfele néznek és mégis csupán a családalapítás fogalma is idilnek , és reménynek tűnik számukra, mivel nincs a háttérben támogatásuk.Szóval az "idil" szó véleményem szerint nagyon relatív .Szép amit írtál, hiszen ha egyfele néznek az már lehet egy kezdet...

Hát ez nálunk is valahogy így van.

Jelenleg gyesen vagyok a kicsivel,aki 14-hónapos,és van még egy 6-éves,és egy 12-éves.

A férjemnek az a legfontosabb,hogy itthon minden rendben legyen,mert neki mi adunk erőt a mindennapokhoz,a munkához.Ha itthon van akkor kiveszi a részét a házkörüli munkából,ha kell mos,porszívozik,felmos,elmosogat,hogy utánna minnél több időnk legyen egymásra.Tudjunk foglalkozni a gyerekekkel,hogy eltunjunk menni kirándulni,vagy csak sétálni.Imádjuk a gyerekeinket,és egymást,és ezt ki is mutatjuk.

Elfogadjuk egymás dilijeit,főleg ő az enyémet,mert rettenetesen féltékeny típus vagyok:(!Persze a józan eszemmel tudom hogy nincs mire-kire,csak az a zöldszemű szörnyeteg....:)

Hát nálunk ez van:)

Sziasztok.

5éve vagyunk egycsalád,ami 3éve 2kistündérrel is bővült.

Én családösszetartónak leginkább a nőt (anyát) tartom egy kapcsolatban,akinek a kezében minden szál összefut.

Sztem kell összetartó erő a szeretet mellett is.

Mint a rendszeres főzősdi, egy viszonylagos napiren, amibe kapaszkodhatnak a családtagok.

Nálunk így van ez.

És nálatok???

Minden vélemény érdekel.