Teljesen tanácstalan vagyok! Mit tegyek? (beszélgetős fórum)

Szia! Ezt a cikket javaslom elolvasni az utolsó betűig: [link]

Abszolút Channával értek egyet. 14 éves kamaszlányt nevelve elmondhatom, hogy tényleg nem könnyű az élet vele, iszonyatosan sok türelem kell. A fenti cikket időnként elolvasom, hogy újra és újra emlékeztessem magam "türelem".

Szia. Nekem is van egy most 21-éves ilyen lànyom. Az egész problémàs helyzet 3-kos koràban kezdődött. Megjàrtuk a poklot. Elfogyasztottunk 5-pszichologust voltunk csalàdteràpiàn jàrt konfliktus kezelő csoportba. Ugy éreztem valamit rosszul csinàlok. A középiskolàbol kicsaptàk én többet jàrtam oda. Folyton ment a hazugsàg. Többször megszökött hetekig körözte a rendőrség. Aztàn jött a pia a kétes haverok a rendörségi ügyek a drog! Nehéz lenne mindent leírni mi minden történt. A lényeg hogy önveszélyeztetés miatt alig egy évvel a 18-ik születésnapja elött intézetbe került. / én nem akartam a csalàdsegítő intézte/. Onnan egy hét utàn megszökött. Hiàba kértem hiàba csinàltam bàrmit soha többé nem jött vissza. Ha bajban volt pénz kellett hívott. Én mentem adtam. Akàrmit kért -kér megteszem. Most épp babàt vàr! Összeàllt egy szavakat nem talàlok rà emberrel! Most is mindennaposak vele a gondok. Én mindenben próbàlok a segítségére lenni! De sajnos nem làtom azt hogy ennek valaha vége lessz....

Sokszor gondolok rà hogy mit rontottam el.???? Nem tudom!!! Van 3-kissebb gyermekem.(most màr nem kicsik) ők is ugyanabban a csalàdban környezetben ugyan olyan nevelésben részesűltek. Mégsincs semelyikkel ilyen gond. Persze ettől függetlenűl nem múlik el úgy nap hogy ne gondolnék arra hogy szar anya vagyok. Nehéz a helyzeted aki nincs benne nem igazàn làtja ennek a terhét. Én azt javaslom hogy keményitsd meg a szíved mielött ràmész lelkileg. Tudom hogy nehéz. Bizonyàra azért írtàl mert màr nem tudsz a mindennapok gondjaival megbírkozni...

A sajnàlkozàs mindenféle tanàcsadàs nem segít hiszen te vagy vele otthon. Tégy még egy utolsó próbàt. Hallgass az ösztöneidre. Ismered a gyermeked tudod miként közeledj hozzà. Remélem te sikerrel jàrsz. Kívànom hogy rendeződjön a kapcsolatotok.

Ez jó ötlet. Mond, hogy segítesz neki keresni egy jobb intézetet, ahol rendesebbek, tiszta és előtte felejted a házirendet, mintha már keresgélnél is.

A pszichológus az teljesen jó ötlet, a lányom is járt kb ilyen korában 1 évig, nekünk segített. Ha nem sikerül korábbra időpont kérd az iskola segítségét, hátha ők előbbre tudják hozni hivatalból. Nekünk anno így ment. Kitartáés

Fogalmam sincs, hogy milyen egy ilyen nehéz természetű gyerekkel valamit megbeszélni, de nem hinném, hogy a verés vagy az segít, ha az intézettel fenyegetőzünk!

Én nem venném el tőle a laptopot és a telefont sem, mert ez valószínűleg nem a következetességet támogatja, hiszen úgy sem tudod megcsinálni, hogy ne add vissza neki pl. 2 hétig, így teljesen felesleges macera. A veréssel alátámasztod a rossz sorsát, a fenyegetéssel pedig bizonytalanságban tartod. Neki meg pont nem erre van szüksége.

A rendrakást sajnos nem most kell el kezdeni, ha kicsi korába nem kellett, akkor most ő ezt büntiként éli meg, a tanulás pedig szintén egy olyan dolog, hogy nem most hirtelen kell belekezdeni, hanem folyamatosan rászoktatni.

Én a helyedben nem veréssel, fenyegetőzéssel próbálnék rajta változtatni, hanem vele együtt csinálnám, azaz ha rendet kell rakni a szobájába, akkor segítenék neki. Mondjuk a szombat délelőtt erről szólhatna. A tanuláshoz is leülnék vele. Átbeszélném vele, hogy miben tudok segíteni és ott ülnék mellette, ha másként nem tudok segíteni. Az apját sem arra használnám, hogy jöjjön el és szúrja le, hanem tőle is inkább támogatást kérnék. És esetleg egy barátnő is segíthetne.

Nem tudom, hogy jó e valamiben ez a gyerek, de esetleg azt lehetne fejleszteni és lenne miért dicsérni, hogy tudja ő is ér valamit. Most szegény valóban azt érezheti, hogy mindenki ellene van, mert csak a cseszegetést kapja és semmi mást.

Hogy lehetett ide eljutni? Mitől lesz ilyen egy gyerek? Én a helyedben és az apja helyében, illetve a nevelő apja helyében ezen is elgondolkodnék, mert lehet, hogy te nem veszel észre valamit.

Van másik gyereked? Ő hány éves? Ő milyen? Ő nem tud esetleg segíteni? Ő is a testvére ellen van? Esetleg ő is csak cseszegeti?

Olyan nincs, hogy már túl vagyunk a beszélgetéseken! Ezen sosem vagyunk túl, amíg szülők vagyunk. Nekünk szülőknek nem jár le a műszakunk, nem tehetjük le a lantot, ha már 2x elmondtam. Nekünk, amíg a gyereknek igénye van rá, már pedig a te gyerekednek van rá igénye, hiszen még csak 13 éves, addig tennünk kell a dolgunkat. Akkor is ha neked ez nagyon fárasztó.

Nem pszichológus kell ide, hanem te és a családja, aki nem ellene van, hanem mellette és ezt benne tudatosítani kell.

Szoktatok beszélgetni normálisan? Elmondja neked a nyűgjeit? Van közös programotok? Esetleg csak kettesben? Segítesz neki, ha a kis hülye dolgaival megtalál és tanácstalan?

Na, a lényeg, hogy azért neked is változtatnod kellene és a családjának is....

Megértelek, hiszen azért amiben most a lányod rendetlen és hanyag, azért te keményen megdolgoztál és a te holmidban akar disznóólat. Én sem hagynám.

Mint idősebb testvérnek, neki példát kellene mutatnia a kisebbeknek. Gondolja, hogy így majd felnéznek rá?! Nem attól lesz valaki nagy, hogy mennyire mer szemben menni az anyukája kérésének, vagy mekkora nagy szájat mer nyitni.

Miért gondolja, hogy ott neki jobb lesz? van esetleg olyan ismerőse, barátja, osztálytársa aki ott van?

Érdemes lenne a közeli intézettel felvenni a kapcsolatot és elvinni, körülnézni vele. Aztán a saját szemével láthatná, hogy nincs különszoba és kívánságlista stb. Valószínűleg elég idegesen mondhattad el a tapasztalataidat és azt hiszi, csak dühödben mondtad és nem is úgy van.

Az a helyzet, hogy nevelőintézetbe sokkal súlyosabb dolgokért kerülnek gyerekek, ő csak simán állami gondozásba kerülhetne, ha a családi körülmények miatt ki kellene emelni a családból. De ilyen nincs. Mielőtt te magad teljesen kikészülsz két dolgot tehetsz. Vagy keresel egy családterapeutát aki segít megoldani a helyzetet vagy a könyvtárból kihozod Benjamin Spook könyvét, Csecsemőgondozás, gyermeknevelés címmel. Rengeteg gyakorlati példán keresztül mutatja meg, mit tehet egy szülő különböző esetekben. Kicsi kortól, kamaszkorig. Ha a leírtakkal egyetértesz, megpróbálod te is alkalmazni a lányod nevelésében. Ha nem értesz a könyvvel egyet, akkor meg megfogalmazódik benned, hogy hogyan nem, de már az is egy út.

Ezért kértem segitséget,irtam mert az csak pozitiv hatás lesz remélem.

De ha elkezdek hepciáskodni még jobban hátra raknak.

Huuu köszi ez nagyon jó ötlet.

Ki is nyomtatom.:)

Nem adok neki maflást,azzal elkéstem.de azt nem akarom türni hogy a szobájába kupleráj maradjon,én nekem miért kell a retekbe élnem mikor egy tiszta nőnek tartom magam és mindig is ezt látta tőlem.

Másrészt ez volt a feltétele a külön szobának,mert nem akart a húgaival lenni,hogy rendet tart igy lett neki ez megengedve.

Nem irigyellek, nehéz lesz. Remélem, sikerül észhez téríteni a lányod.

Rákerestem nevelőotthoni házirendre, abban van olyan rész, ami a napirendet tartslmazza. Pl. 5.45-kor ébresztő, rendrakás, reggeli.

És így tovább, időpontokra, mikor van tanulás, házimunka, villanyoltás, stb.

Ezt is az orra elött hagynám, hagy gondolkozzon, hogy hol is lenne jobban b@szogatva...

Valahogy meg kellene sürgetni a tanácsadást, mert mi itt csak vaktában mondunk ezt-azt, de a pszichológus elbeszélgetne a gyerekkel.

Maflást azért ne keverj le neki.

Legyen minél nagyobb szabadsága. Ha nem akar rendet rakni a szobájában, és térdig jár a koszban, járjon.

A tanulást azért jó volna, ha nem hanyagolná el, mert amit tud, az az övé, nem veheti el senki.

Köszönöm,ezt is megfogadom.

És igen ezt fogom tenni muszáj következetesnek lennem.

Igen, ez valószinűleg baj, nem rabszolgájának kell lenned a gyerekednek. De már mindegy is.

Én mostantól jéghideg és érzelem mentes lennék vele, nem kérnék, hanem utasítanám.

Kinyomtatnék nevelőintézeti adatlapot, amit félig ki is töltenék és előlhagynám, hogy láthassa.

Meg javítóintézetek listáját, ilyesmi. Hátha észhez téríti.

A baja ez:itt b@szogatva van,elmondása szerint.

Szolok hogy tanuljon,illetve tartsa rendbe a szobáját.

Azt meg sem emlitem hogy én ilyen idős koromban haptákba álltam anyámnak.

Jajj kérlek ne is mondj ilyet,azert javarészt nyomon követem a napját.

Mint irtam fordultam segitségért,nem túl nagy városban lakom,itt ezt tudják nyújtani ezt mondta a háziorvos is,pénzel persze lehetne haladni gondolom de az meg nekem nincs.

Ördögi kör.

Pedig hidd el nem kérkedésből,de tényleg erőmön felül értük élek,habár ezt is sokan mondják hogy ez is a baj hogy túlon-túl mindig az ő javukat néztem mindenben.

Megpróbálom megfogadni a tanácsokat,ez olvasva olyan könnyü a valóságban meg kegyetlen nehéz.

A másik probléma hogy nem őszinte velem,a bizalmam irányába a nullával egyenlő mert annyiszor átvert,az iskolába többször az ö kis előadasára rohantam mint Zrinyi óvni a gyerekem,amikor a helyzetben voltam tök másképp mondta a tanár és a lánYom sem cáfolt rá,ez olyan 6 eset után elég volt hogy sajnos mára nem tudom mi zajlik az iskolában,mert folyton baráti viszályai vannak,igazából mindenkivel harcol.

Ha ilyen nagy a gond, miért kell fél évet várni a pszichológiai tanácsadásra?

Nem tudsz keresni valami más lehetőséget, hogy minél előbb szaksegítséget kapjatok? Önkormányzat, körzeti orvos stb. csak tudnak valamit javasolni.

Alapvetően azt kellene tudni, hogy tulajdonképpen mi nem tetszik a kislánynak és mit szeretne? Mondja meg és beszéljétek meg.

Ezzel a költözködéssel meg vigyázni kell. Mert ha se az apja, se az intézet nem jöhet szóba, akadhat egy "megértő, jóakaratú" bácsi, aki majd befogadja magához.

Most olvastam ezeket :( nagyon sajnalom.

Azert erdekes hogy jut el eddig egy gyerek lelki fejlődése. :/

Szia. Szerintem Menj elébe a dolgoknak. Próbálj vele beszelni hogy mi ez a viselkedés meg nemtanulas.lehet a barátaitól is tanulja?

Aztán ha ez nem válik be akkor ra kell hagyni ugy hogy megmondod neki ha nem rak rendet akkor mehet az intézetbe. Es tedd hozza hogy ott majd jol kirohogik hogy a jo kis helyet kepes elhagyni mert rendet kell raknia/tanulnia kell...

Ha o maga jon ezzel a következő hisztikor.akkor jéghidegen es nemtörődöm modon válaszold neki hogy oke mehetsz es segitesz csomagolni/ vagy melyik nap koltozol?

Hidd el nem is fog tudni válaszolni ugy ledobben majd es magaba nez.

Jelenleg kihasználja hogy érzelmileg tud zsarolni ezzel a szöveggel. Vedd el tole ezt a játékot! Legy vele hűvös es ne mutasd mennyire bánt a viselkedése.

En legalabbis ezt tenném.

Igen a mai alakitása pont volt az i-re és még pár órával ezelőtt mondtam neki hogy én magam fogom beadni ha nem tud változtatni.

Plussz telefon/laptop elvéve de ugye ezért is én vagyok most a gonosz.

Beszélgetés már megtörtént már ronggyá téptem a szám.

Tud róla ,hogy az apjának nem kell ezt irtam korábban is,ilyenkor annyi van az apjában hogy lejön és ő is bizony elmondja hogy ez kritikán aluli viselkedés,de mivel az apja az utóbbi időben “ellenne” van ,az intézetet mondja a lányom hogy akkor oda akar kerülni.Itt a beszélgetés szeintem semmit nem ér már,mint irtam kertem segitséget hátha egy külső személy jobban átlátja,de egyelőre várni kell.

Értem, de ő ezt ne ládsa rajtad. Elég, ha elhiszi, hogy tényleg beadod, ha így folytatja tovább.

Nem elég, ha te mondod, milyen volt az intézetben, az nem olyan hatásos, mintha olvas róla.

Erről tud a lányod?! Mert én bizony felvilágosítanám róla, hogy annyira akar költözni, meg pakolna, de az apjának nem kell! Egyenlőre te vagy az aki fedelet adsz, eteted és ruházod, gondoskodsz róla és aggódsz érte. Ha ez neki nem kell, rendben! De gondolkodjon már! Mégis mit hová akar menni?! Azt hiszi állami gondozásban majd mindent szabad neki?! Ott semmi nem lesz az övé, még a zoknija is az államé amit a lábára húzhat! Ha lakásotthonba megy, műszakban váltják majd egymást a gondozók, igazából egyik sem felelős azért, hogy ő hogy érzi magát, ha megbukik és 3x járja ugyanazt az osztályt az sem lesz érdekes. Most annyira baja, hogy törődsz vele, de ha nem tanul mi lesz belőle?! Sehová sem vesznek fel olyant aki még a 8 osztályt se végezte el!

Szóval azt hiszem itt az ideje, hogy nagyon-nagyon komolyan elbeszélgess vele.

Nem kell összeszednem cikkeket,én voltam intézetben fogalma sincs milyen az élet ott,teljesen el van varázsolva.Elmondtam neki hogy igen felemelő érzés volt 6 évesen hogy a sz@rt is kiverték belőlem,én se előtte se utána nem akartam odakerülni,mégis az lett.

Erőmön felül mindent megadok neki ő meg ezt akarja.

Iszonyatos fájdalom!

Köszönöm!

Igyekszem betartani!