Teljesen tanácstalan vagyok! Mit tegyek? (beszélgetős fórum)

Én is képtelen voltam... 5 éves korában (a nyáron) elpukkant az agyam, kapott 1 (!!!!) pofont. Akkor közöltem vele, van még ott, ahonnan ezt kapta.

Fél éve nyugi van...

Sose gondolta volna...

Végigolvasva a hozzászólásokat tegnap este óta, még mindig nem tudom, hogy alapvetően mi a baj azzal a gyerekkel?

Hogy az iskolában romlott a tanulása, az egy tünet.

El akar menni otthonról - hova? hát az intézetnél jobb ötlete nincs. Ez is egy tünet.

Talán a legkonkrétabb probléma, hogy nem tart rendet a szobájában. Na és?

Már írtam, hogy ha egyszer az az ő saját szobája, az ő birodalma, ott azt csinál, amit akar, ha nem zavar vele másokat.

(Nálunk is így volt, szépen fülhallgatóval hallgatták a zenét, maguk takarítottak, én nem mentem be végighúzni az ujjamat a polc szélén, sőt be se tettem a lábamat a szobáikba. Annyi megjegyzésem volt, hogy ha akkora lesz a kosz, hogy elszaporodnak valami bogarak, akkor rovarirtás lesz.)

Nem értek a kamaszokhoz, de az egyik, amit megfogadtam a saját gyerekemmel kapcsolatban, az h. nem fenyegetőzök olyannal, amit nem tudok betartani. Intézettel sem, és az apjához költözéssel sem.

Nekem azok az ötletek szimpatikusak az alábbiak közül, amik azt mondják, hogy a másik vége felől közelíteni, előbb kibékülni, és utána megoldani a többi problémát (ld. tanulás, rendtevés stb.).

Üljetek le beszélgetni..sütni egy sütit,pizzát,vagy inni egy forró csokit. Dicsérd meg valamiért. Ne azt mondd neki miért nem raksz rendet....miért nem tanulsz? Annál jobban támad ő is,mert támadásnak veszi.

Vidd el vásárolni valami csajos napra,hátha kibékültök.

Szeretettel fordulj felé...talán ő is változik...

szerintem ezekkel jol el lehet idegeniteni egy kamaszt, akar visszafordithatatlanul

az ilyen helyzetek nagyon idegprobalok es elkeseritok, de egy gyereknek, akarmilyen undok, ereznie kell, hogy szamithat 100%-ban az anyjara. azt kell elerni, hogy tudjanak beszelni, hogy a gyerek megnyiljon, elmondja, hogy mi a baja, mert onnantol tovabb lehet lepni. ha ugy erzi, figyelembe van veve o is, akkor nem lesz benne annyi harag

lehet, hogy tortent vele valami rossz, amirol nem mer beszelni senkinek, es (ok nelkul) a szuleit hibaztatja, hogy nem vedtek meg ettol. az is lehet, csak extra lazadas. ki kell deriteni, nem pedig megerositeni abban, hogy elmehetsz, ha akarsz, mert nekem mindegy, es hisztis vagy, akkor ugy teszek, mintha nem szeretnelek

A dohányzásról meg szoktassa úgy le, hogy elszívat vele 2-3 doboz cigit egymás után? Mert így érzi, hogy mennyire vacak a nikotin mérgezés?

Nem értek egyet azzal, hogy meg kell neki mutatni, de ha úgy gondolja bárki, hogy jó ötlet nekem mindegy...

Bocs, ha ismételek, kb. feléig olvastam a hozzászólásokat.

Az jutott eszembe, hogy jó lenne megnézni egy nevelőotthont! Úgy értem: ha van a közeletekben ilyen, érdeklődd meg, el lehetne-e menni látogatóba. Lehet, morbid az ötlet, de ha van erre lehetőség, megbeszélnék egy időpontot, és szép nyugodtam megmondanám a lányodnak, hogy megnézheti, mire vágyik.(Fogalmam sincs, milyen egy nevelőotthon, és lehet, hogy az újdonság varázsa még inkább vonzani fogja, de a kézzelfogható realitás - hogy tényleg beadnád oda, ennyire komolyan gondolod, amit Ő KÉR! - talán fejbe kólintaná.)

Egyebekben csatlakozom az előttem szólókhoz: hideg, érzelemmentes tárgyilagosság, és jelenlét (ha szüksége lenne valamire, tudjon Hozzád fordulni - természetesen, amíg emberhez méltóan beszél).

Azt írod, 1 éve rontott sokat. Történt valami?

Hallottál már a Vadaskertről? Nagyszerű intézmény, szerintem érdemes lenne velük (is) konzultálni! Nem kell rájuk fél évet várni, és - saját tapasztalatom alapján - hatékonyabbak mint egy gyermekpszichológus.

Erőt, kitartást kívánok!

en megkerdeznem tole, hogy mi a baj. mert megvaltozott, ingerlekeny, tamado, hisztis. nyilvan nem veled van baja. ereztetnem vele es mondanam is, hogy ram mindig szamithat, es mindent elmondhat, segitek neki

eszembe nem jutna erositeni benne, hogy mehet intezetbe vagy barhova mashova, nem lennek sem erzeketlen, sem bunko vele

a tinik gyakran kifordulnak magukbol, de ha valaki nagyon elviselhetetlen es folyamatosan, ott valami van a hatterben, amiert o nagyon rossznak erzi most az eletet. ne fordulj el tole, azzal csak elvesztheted. siman megteszi egy tini, hogy osszecsomagol es lelep

Ugye!?

Hát milyen rossz lehet ezt hallani egy gyereknek?

Vagy még amit sokan mondanak és nem is gondolnak bele, hogy egy gyereknek, hogy esik: haza ne gyere ha...!

Minek szültelek meg!?

Stb.

Lelki terror ezerrel...

Ha felnőttként ezt kellene hallgatnom, akkor én is világgá mennék...

Egy 13 évessel írasson alá egy papírt?

Milyen anya az, aki meg tudja tenni azt a gyerekével, hogy intézetbe adja? Főleg úgy, hogy ő pl., mármint a fórumindító is ott volt, így személyes tapasztalata van...

Jobbnál jobb ötletek.

Egy 13 éves kislányról beszélünk, aki még gyerek bőven, ha azt nézzük, hogy manapság még a 10 évvel idősebbek is szinte azok. Hogy tudná már ő eldönteni, hogy neki az a legjobb? Honnan tudná ő, hogy ez a legjobb megoldás? A felnőtteknek, azaz ebben az esetben a szülőnek kell tudni a helyes megoldást, neki kell tenni, hogy rendeződjön a helyzet, és úgy, hogy közben ne tegye tönkre a gyerekét.

Ja es naluk anyam dumaja volt az, hogy beteszlek az intezetbe, mikor kihuztam a gyufat. Szerintem hulyesegeken.

Nagyon-nagyon feltem, hogy megteszi! Ne mondd ezt neki, hogy beteszed....

Szerintem ezt nem lehet egyedül átvészelnetek úgy, hogy ne legyen nagyon rossz vége.

Úgy tűnik, tényleg mindent megpróbáltál. Szánalmas, hogy az egekig magasztalt egészségügyben hónapokat kell várnotok szaksegítségre, ami ha tegnap érkezett volna, talán akkor is késő lenne.

Tegyél eleget a kívánságának, add intézetbe, de írass vele alá egy nyilatkozatot, hogy ő akarja, te nem értesz vele egyet, nehogy később az legyen: a gonosz anya intézetbe adta a lányát.

Csak ki ne derüljön, hogy az intézetbe adásnak akadályai vannak, ha más nem: többet kell várni rá, mint a szaksegítségre!

En ertem a problemadat, hasonlo tini voltam mint alanyod. No intezezbe sosem akartam menni, de hazudtam en is, csavarogtam, sose akartam otthon lenni.

Az anyukam (a mai napig is!!! tenyleg) mindent megtett a gyerekeiert, ugy ahogy irod, te is.

De tudod az erzelmi resze valahogy kimaradt, illetve elsikkadt a nagy "mindent megteszek ertuk" mellett. Pedig az is fontos, ugyanolyan fontos mint az anyagi jo(bb) lét, meleg kaja, tiszta ruha, stb.

Nem emlekszem, hogy kimondta volna valaha azt a szot, hogy szeretlek. Holott tudom, nagyon szeret. Akkor persze nem igy gondoltam. Nem ereztem (igy felnott fejjel rajove), hogy biznek benne, ezert haveroztam, hazudtam, mert ugyse ert meg. Mivel meg se probaltunk dumcsizni ugyebar. Soha nem ultunk le beszelgetni, sose ereztem azt, hogy lelki-erzelmi problemaimat megoszthatom vele. Mert nem biztam benne!

En megfogadtam, ha nekem lesz gyerekem mindent maskepp csinalok. Nehez azert a hozott mintatol elszakadni, tobbszor kapom magam azon hogy tiszta anyam vagyok, az rossz erzes is, igyekszem tenni ellene. De a szeretetunket kimutatjuk, kimondjuk nap mint nap. Szavakkal, olelessel, puszival, "altatassal" még igy 9 evesen is.

Ha ezt most nem alapozom meg, kesobb nem fog oda jonni hozzam, ha nem erzi h megbizhat bennem, szamithat ram.

Bocsanat, hogy magamrol meseltem, de hatha ez alapjan te is magadba tudsz nezni, akar a hozott minta kovetesevel kapcsolatban, akar az erzelmi reszek megadasaval, illetve nem megadasaval kapcsolatban.

Szerintem, mint kivulallo, ez itt a baj. A "Mindent megteszek ertuk".

De ha érzi, hogy nem bízol benne, csakazértis pròbálgatni fogja a határait, direkt csinálja. Másrészt meg nem tarthatod örökre otthon, nem az a megoldás, hogy ha egyszer hazudott, akkor többször nem mehet el. Elengedném a helyedben, de takarìtásért cserébe. Ha továbbra is korlátozod, az lesz a vége, hogy egy kicsit nagyobb lesz és el fog szökni, onnantól meg cseszheted, semmi hatással nem leszel rá. Nem neked kell eldöntened, hogy kit választ barátnak, hanem bíznod kell benne, hogy előbb utóbb neki is fejlődik az ítélőképessége. Így biztos nem fog.

És nem néha kell elengedni, hanem rendszeresen, legyen egy biztos pont, hogy hetente x alkalommal mehet,cserébe rendet rak, stb.

Kifogások, kifogások....

Ha teljesen tehetetlen vagy mert már mindent kipróbáltál, de semmivel nem jutottál semmire, akkor valóban csak egy megoldás létezik. Az intézet. Te meg mondogathatod, hogy én nem tehetek róla, mert már mindent kipróbáltam, de semmi nem használt...

Én nem ítélkezni szeretnék, de sok szülőt nem értek. Hát nem mi szülők vagyunk a felnőttek? Nem nekünk kellene a megoldást szállítani? Egy gyerekről van szó, akit te neveltél, neked kellene legjobban ismerned és tudnod, hogy mit tegyél....

Én akár a másodállásomat is feladnám, hogy többet legyek vele és támogassam ebben a bizonytalan helyzetben...

A gyereked most úgy érzi, hogy senkinek nem kell. Sem neked, sem az apjának, így megy az intézetbe....

Először is talán abban kellene megerősíteni, hogy így is nagyon szereted... és ha igy kell vele együtt élned, akkor így fogsz vele együtt élni, mert ő a legfontosabb Neked a világon.

Ez lehet a kiinduló pont.

Vekerdi szerint a tini környezete azt tükrözi, ami a fejében van... jelen esetben káosz, kuszaság.

Az én leánykám volt a világ legrendetlenebb gyermeke annak idején. Becsuktam a szobája ajtaját, ne is lássam. Amikor nem volt otthon, akkor kihoztam a pudingos poharakat az ágy alól vagy a szekrény aljából, összeszedtem a koszos ruhákat, és csináltam egy "átjárót" a szőnyegem a papírok és könyvek között... ennyi. ... és boldog voltam, a mosolyától, a ragyogásától, az életigenlésétől. Ha rendetlen, hát rendetlen! ... 25 éves, ugyanúgy mosolyog és ragyog, és imádja az életet mint akkor, ugyanolyan rendetlen, és így vannak oda érte az emberek, és én is. Most éppen Indiában bolyong... :)

Többször volt példa rá hogy elengedtem,de mint irtam megbizhatalan.Azt mondta xy-nal lesz,ekkor meg ekkor hazajön ezt sem tartotta be.

Igen én is úgy gondolom hogy szüksége lenne barátokra,akik hetente cserélődnek nála.

Két hete megengedtem hogy a barátnőjénél aludjon,de most az a lány a legnagyobb ellensége.

Az osztályában 7 lány van ezek közül valamelyikkel mindig harcol.

És sajnos ő nem a jó irányt célozza meg,pl kipróbálta a cigizést is már.

Semmilyen plussz szakkörre nem akar járni,se sport se fakultativan bármi.

Felajánlottam neki már mindent de sehova .

Szerintem provokál, mártírkodni szeretne egy kicsit, mindennel kiprovokálja, hogy le legyen szidva, és így a szidás után picsoghat, hogy neki milyen rossz.

Szóval büntetéssel csak az ő játszmáját támogatod, sőt, hiába az intézetben is rendet kell tartania, plusz mindenkinek a saját körletét is takarítani kell, magyarán másokra is takarítani, a közösből kivenni a részèt.

Ha hagynád (csak blöffölésből), hogy na jó, akkor menj intézetbe, azt is úgy fordìtaná le a kis agyában, hogy tessék, "ki is dobod", stb.

Arról, hogy kicsi kortól rendre tanítsd, már lekèstél, de amikor semmilyen büntire nem reagál, a jutalmazást is megpróbálhatnád.

Mert ugye most folyton izél, hogy neki milyen rossz. De biztos van valami, amitől úgy érezné, hogy jobb lenne. Ezeket a kis vágyait megtudakolni és egyezkedni, hogy akkor mostantól ő letesz valamit, cserébe kap valamit.

Pl a telót, ilyesmit azt minden kiérdemlés nélkül kapja gondolom, mert úgy gondolod, hogy legyen meg mindene. De ha automatikusan kapja, akkor tudja, hogy nem kell érte megdolgozni. Zsebpénz dettó.

Ha te kitűzöl neki pár célt, amiről tudod, hogy örülne neki, de cserébe elvársz valamit, akkor egy kicsit stimolálod, hogy rámozduljon ès kiérdemelje.

Részéről pl naponta 15 percig rendet rakni a szobájában, amibe beletartozik, hogy beàgyaz, kidobálja a szemetet, kiviszi a szennyesét, rendet rak az íróasztalán. Pár dolog.

Ezenkívül a közösbe egy dolgot besegìt naponta, ami nem vesz többet igénybe mint negyedóra, mittudomén, egy teregetès vagy pár cuccot elmosogatni, vagy porszívózni, stb, légy kreatív.

Cserébe te is ajánlj neki fel valamit, pl ha ezt egy hétig csinálja, akkor elmehet moziba, a következő héten elmehet valahova máshova, ahova szeretne. Mert ennyi idős lánynak már hidd el, szüksége van kimozdulni. A fiamat, mikor 13 éves volt, levittem kocsival a vàrosba, kiraktam, és megegyeztünk, hogy érte megyek egy óra múlva, így csavaroghat a haverjaival. Máshova is rendszeresen hagytam egyedül menni, nagyon örült és nagyfiúnak érezte magát.

A lányod reakciója nekem tipikusan az, amikor egy gyerek be van zárva és nem szocializálódhat mert félsz,hogy rossz társaságba kerül. De javíts ki, ha tévedek. Nem akadályozhatod meg,hogyfelnőjön, nem zárhatod be esküvőig, bíznod kell benne és hagynod kell egy kicsit szabadon. Persze nem ingyen, hanem ahogy feljebb írtam, otthoni segítségèrt cserébe.

Nem sértődöm meg,nagy a hátam.

Csak nagyjából leirtam mi a helyzet,tényleg azt gondolom hogy okulhatna már valamiből,lehetnék egy alkoholista,troger munkakerülô szülő is.

Ehelyett 2 munkahelyen dolgozom hogy mindenük meglegyen.egyébként egy korábbi válaszoló amit küldött cikket elovastam,minden pontja igaz a lányomra,de csak általábositást találtam hogy vészeljük át ezt.

Én azt írtam hogy " jöhet szóba" . Ne sértődj meg.

Ebben a történetben a lányod az áldozat rajta kell segíteni! Egy 13 éves lánynak boldognak kellene lennie vagy legalábbis jól kellene éreznie magát a bőrében. Felelős vagy érte..Több erőt kívánok! Félreértések elkerülése végett nem szándékozom bíráskodni, a lány érdekében írtam, még ha megköveztek is.

Ő lobbogtatja az intézetet nem én.

Bocsánat valamit félreértettél.

Sziasztok..én teljesen másképp látom a történetet mint a hozzászólók..Az egyetlen szó ami megütött,az az hogy nem bízik benned. Ez a baj forrása. Nekem a viselkedése segélykiáltásnak hangzik, bizonytalanságot sugároz...MEDDIG MEHETEK EL? MI AZ A PONT AMIKOR MÁR LEMOND RÓLAM? MENNYIRE VAGYOK FONTOS?

Valahogyan szerintem a kettőtök kapcsolatán kellene javítani. És ez a kettőtök dolga. Nem vonnék be idegent, mert az csak felhívná a figyelmet arra, hogy MI BAJ VELEM? Közben meg semmi. Szeretetéhes. Mivel gyerek nyilván moss rá, meg főzz, de egyetek közösen próbálj közeledni hozzá...Nem is értem hogy jöhet szóba egyáltalán az intézet?? VAN ANYJA! Hát legyél az!