Technikaóra, mennyire fontos? (beszélgetős fórum)

Alapnak ez is túl sok. Még életemben nem használtam a párhuzamos szelők tételét.

Sem annak a megfordítását. /Már ha van egyáltalán

:-))/

És azt hiszem sosem fogom.

Ennyi erővel semminek nincs értelme megtanulni, iskolába sem kéne járni.

A kör és a körlap is az általános műveltség része, nemcsak az hogy mikor volt a Mohácsi vész. Ráadásul a matematika geometria annyival több is, hogy a logikus gondolkodásra tanít meg.

Nagyapám egy 1000 mester volt. Mindent megcsinált, ami kellett a házkörül. Nem sokra tartom az olyan pasit, aki nem tud egy égőt kicserélni.

Vannak olyan mindennapi dolgok ,amit tudni kell mindenkinek.

Ez egy részlete:

Knausz Imre

Néhány napja elég kemény szavakkal vázolta a magyar közoktatás válságát. Úgy fogalmazott, hogy az iskoláink már egyáltalán nem alkalmasak a műveltség közvetítésére, és csak azért nincs ebből társadalmi katasztrófa, mert még a gyermekekre talán tudnak vigyázni. Tényleg csak gyermekmegőrzőnek jók a magyar iskolák?

Az iskoláknak három egymásra épülő funkciót kellene betölteniük: a gyermekvigyázó, a szelekciót elősegítő és a kultúraközvetítő funkciót. Úgy gondolom, hogy a magyar iskola ezek közül egyiket sem látja el tökéletesen, s azt prognosztizálom, hogy nagyon hamar élesebbé, látványosabbá válik ez a probléma.

Vegyük végig! Mi a baj az iskola ön által említett funkcióival?

Knausz Imre:

Egyetemi docens, a Miskolci Egyetem BTK Tanárképző Intézetének igazgatója,

a Történelemtanárok Egyletének alelnöke,

a Taní-tani című folyóirat főszerkesztője, oktatáskutató, tankönyvszerző

honlap

Az oktatás válságát én alapvetően legitimációs válságnak látom. Törvény szerint kötelező a közoktatás, de egyre kevésbé világos a szereplők számára, hogy mi értelme az egésznek. A felsorolt háromból a legalapvetőbb funkciója az iskolának – ami miatt nélkülözhetetlen egy modern társadalomban – az, hogy a gyerekek legyenek valahol napközben, legyen egy élettér, ahol a gyerekek biztonságban vannak. Ez látszólag persze megoldott, hiszen kötelező a közoktatás. Alapvetően ott vannak az oktatási intézményekben a gyerekek (persze most is vannak, akik kerülik azokat), de van két jól körülhatárolt társadalmi csoport, amelyben egyre inkább megkérdőjelezik, hogy szüksége van-e az iskolára a gyereknek. Az egyik a hagyományos – főleg a vidéki – romatársadalom, amelynek egy jelentős része otthon tartaná a gyerekeket, mert nem szívesen adják őket idegen helyre. Másrészt van egy – igaz nagyon szűk – elitréteg, amely sokkal jobb oktatást képzelne el, és ilyen alapon kérdőjelezi meg a mai iskola szükségességét. Egyre többször látjuk azt is, hogy nem mindig vannak egészen biztonságban a diákok, számtalanszor hallani az úgynevezett „iskolai bullying” jelenségről, amikor az erősebb gyerek hatalmaskodik a gyengébb felett. Mindezen jelek ellenére alapvetően a gyermekvigyázó funkciót még ellátja a közoktatás.

Mint mindent, ezt is lehet jól és rosszul csinálni, tanítani.

Régebben barkácsolás volt, ez sem haszontalan, sok mai gyerek meg sem tudna fogni egy csavarhúzót.... aztán a háztartási gépek, ez talán nem annyira életbevágó most, hiszen már úgy nőnek fel, hogy ezeket automatiikusan jól, jobban hazsnálják, mint a szüleik.

Aztán a mindennapi élet dolgai, hol, melyik területen, milyen összetételű iskolában mi a fontosabb... lehet ez rendkívül hazsnos tantárgy és lehet halál unalom és felesleges időpocsékolás is. RTanulni rá.... hát szerintme itt nem ez az elsődleges, mármint az otthoni tanulás, mégis sokat tanulhatnak a gyerekek.

No,no. Lehet, hogy még csak ezután fogod igazán hasznát venni. Áldani fogod aki erre megtanított.

Még egy két adótörvény , aztán minden tudásra szükség lesz. :-(

Alsóban tanultunk mi is stoppolni is. Jobban stoppoltam mint a lányok.:)

Ilyenre már nincs is szükség.

Akkor a matematikának és a kémiának sincs értelme, mert nem mindenkiből lesz matematikus vagy vegyész.

Nem is ez a célja az általános iskolának, hanem hogy legyen némi rálátása mindenkinek minden területre.

Egy nagyon ,,kedves" tanárnőnek köszönhetően azon tantárgyak közé tartozott, amit általános iskola felső osztályában ki nem állhattam.

Ebben a tanárnőben annyi pedagógiai érzék volt, mint lavór sz@rban a c-vitamin.

És sajnos még mindig tanít....

Mi még gyakszinak hívtuk, gyakorlati foglalkozás volt a neve.

Alsóban fiúk-lányok együtt voltunk, a fiúk is hímeztek keresztszemes terítőt, mi lányok is faragtunk virágcserépbe való karót.

Felsőben külön választottak minket, a fiúk fúrtak-faragtak, mi pedig kötöttünk, horgoltunk, hímeztünk, varrtunk. Én nagyon szerettem, szinte feltöltődtem a gyakorlati órákon. Helyes, nyájas, tyúkanyó típusú gyakszi tanárnőnk volt, a fiúknak pedig korrekt, rendes férfi gyakszi tanáruk.

Na, azért volt, amit nem szerettem: ősszel és tavasszal a suli gyakorlókertjében dolgoztunk, na akkor utáltam meg úgy a kerti munkát, hogy én itthon a kertben SEMMIT nem csinálok.

Lányom 16 éves, nekik alsóban volt technika, de nem igazán bontakoztak ki, nem tudom, a papír hajtogatásnál tovább jutottak-e egyáltalán, azt tudom, hogy tűt, anyagot, cérnát sose kellett vinni. Jó, azért ragasztottak is, ügyeskedtek.

Viszont nyolcosztályos gimibe került 10 évesen, ott egyáltalán nem volt technika óra, ezt simán kihagyták a tanrendből. Szerintem kellene pedig, mert okos, mint a nap, de egy gombot felvarrni, hát az komoly kihívás neki:))