Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Társfüggőség - ez nem happy end - 2. rész (gyógyulóban) fórum

Társfüggőség - ez nem happy end - 2. rész (gyógyulóban) (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Társfüggőség - ez nem happy end - 2. rész (gyógyulóban)

27. 2caf8744b6 (válaszként erre: 26. - Ecuska90)
2016. szept. 10. 13:05

Az én kapcsolatom is véget ért.

Vajon társ függő vagyok? Mert nem tudok észhez térni.

És nem viselkedem normálisan, én sem. Csak sírok meg sírok.

Én nem vagyok fiatal de úgy látszik az élet egyformán osztja mindenkinek ezt a függőséget,

2016. ápr. 19. 10:15

Sziasztok!


Nemrég lett vége egy kapcsolatomnak, elkezdtem a társfüggőség témával foglalkozni, mivel elég nem normális viselkedést fedeztem fel magamban a kapcsolat végén. Nem tudja valaki, hol lehet erről beszélgetni hasonló társfüggőségben szenvedő emberekkel? Köszi előre is választ

2016. ápr. 7. 12:05
minden társfüggőnek innen küldök szeretetet, hogy megtalálja igazi önmagát, szervuusztok :)
2012. máj. 27. 14:02

Sziasztok!

Nem tudom látogatja-e még valaki a fórumot, de azért írok, hátha ;)

Én 24 éves vagyok. Hasonló a sztorim, mint a fórumindítóé... Eddig is sejtettem, h nem normális, ahogy érzek, de Zizzzenet írásából olyan apró jeleket is észreveszek magamon, aminek eddig nem tulajdonítottam jelentőséget. Nálam is hasonlóan megvoltak a fiatalkori tini-szerelmek, és igen, 14 évesen én már láttam magunkat az oltár előtt...

Most már 4 éve vagyok együtt a párommal. Ő az én heroinom... Komolyan, olyan, mint a drog... Nélküle nem kapok levegőt, és a ragaszkodásom túlmutat a normálisan... Minden percem rettegés, h elveszítem :( Gyűlölök így élni, gyűlölöm, h elvesztem önmagam, h már csak ő számít, h alárendelem magam az ő akaratának, h folyton igyekszem megfelelni neki, nehogy kiszeressen belőlem.

És ki akarok gyógyulni ebből a függőségből :( Ebből a beteges szerelemből :( Hogyan kezdjem el?

23. 5edbf6195d (válaszként erre: 22. - Zizzzenet)
2011. szept. 11. 13:57

Tedd, ahgy jólesik !

Sajnos én is tapasztalatból beszélek. De hiába mondjuk másnak az okosat, mindenki másképp éli meg a helyzeteket , így a saját tapasztalat az igazi ! Puding próbája az evés, de Te már megetted azt a pudingot ! Ügyes vagy !

Amit még ne feledjetek, hogy nem járhatunk az életben mindig jól....( ezt nem én mondtam, hanem Mérei Ferenc )

Ha elfogadjuk, hogy nem jön el mindenkinek az igazi és elengedjük a görcsöt és problémát : el fog jönni.

Én is évekig összeszorított marokkal kerestem reménytelenül. Aztán a sok kudarc miatt feladtam és ezáltal kinyitottam a tenyerem.

Erre bejött az életembe az igazi. Még most sem akarom elhinni, de ez van.

Nekem nagyon nehéz volt az elengedése a problémának, ez a legnehezebb.

Nehezebb, mint erős nőnek lenni.

22. Zizzzenet (válaszként erre: 21. - 5edbf6195d)
2011. szept. 11. 13:05
engedélyt kérek ezt a kommentet behelyezni a nnaplómba, természetesen a te neveddel :)
2011. szept. 11. 11:45

Jó a téma.

Soha senkit nem szabad megváltoztatni, mert az emberek úgyis változnak maguktól. Olyan férfit/nőt kell keresni, akit úgy el tudunk fogadni, ahogy van. Valóban nincs értelme, hogy férfri és nő, mint két kidőlt korhadt fa egymásra boruljanak és összedöntsék egymást.

Két, önmagában is erős fának kell összekapaszkodni, mert abban van az élet.

Próbáljunk egyedül is kerek, egész lények lenni, de mindenki arra vágyik, hogy férfiként vagy nőként szeressen és szeretve legyen. Szükség van a másik nem energiájára.

20. 1e8bb72856 (válaszként erre: 18. - Pajabeja)
2011. szept. 9. 20:34
Szia! Ez már depresszió...Nehogy elveszítsd a munkádat emiatt. Hülye közhely, de senki és semmi nem ér annyit, hogy kiborulj így. Mindannyian,akik ide írtunk (szinte) voltunk társfüggők, átéltük,amit te. Inkább írj ide,vagy írj privit, mások nevében nem nyilatkozhatok,de megpróbálunk segíteni...tudod...sokszor az már fél siker,ha meghallgat valaki...
19. Zizzzenet (válaszként erre: 15. - A4f449184b)
2011. aug. 29. 13:44
szia! írok privit :)
18. Pajabeja (válaszként erre: 15. - A4f449184b)
2011. aug. 29. 10:25

Igen, az önbizalmamat én is elveszettem, úgy érzem, hogy nem vagyok ura önmagamnak, hagyom, hogy mások irányítsák az életemet.

Eddig mindig önállóan döntöttem az életemről, de ez már nem megy.

Dolgoznék, de nem tudok, mert magamon kívül nem tudok figyelmi másra.

Folyamatosan szorongok.

2011. aug. 29. 10:21

A címben szerepel ez a szó, társfüggőség. Azt hiszem, hogy én is ebbe a csapdába kerültem. 20 éve vagyok a párommal, önálló életet éltem ezalatt az idő alatt, mert neki volt egy felesége. (Kérlek, ne itéljetek el, ez egy másik történet lenne.) Másfél éve élünk együtt és megváltozott az életem. Eddig dolgoztam, pénzt kerestem, de az utóbbi egy évben nem találom a helyem. Táppénzen vagyok, depressziós lettem, mert nem tudom, hogy jól döntöttem/döntöttünk-e. Volt, hogy többször bántalmazott, és én mégis ragaszkodom hozzá.

Mikor alkoholt iszik, akkor teljesen kifordul magából, nem tud uralkodni magán, és akkor kitör belőle az agresszivitás.

Mégsem akarom elhagyni, mert szeretem.

Valóban szeretem?

Vagy csak félek a magánytól!!

Sokszor feltettem már magamnak ezt a kérdést!

Most nincs munkahelyem, csináljuk együtt az ő vállalkozását, ami nem nagyon meg, és még egy dolgot, ami szintén nem megy, és nincs is hozzá kedvem.

Itt a nyakamon a svájci frankos hitelem, és nincs munkám, nincs jövedelemem, miből fizessem?

Amióta együtt vagyunk, csak rossz dolgok történnek velünk!

Van ennek így jövője?

Vagy minden rossz után eljön a jobb???!!!

16. 1e8bb72856 (válaszként erre: 15. - A4f449184b)
2011. aug. 21. 10:16
Amikor azt mondjuk,hogy a sziv harcol az eszünkkel,az a függőség egy fajtája,hisz a szerelem maga is az,egyfajta függőség az eufóriától,amit okoz.De létezik jó és rossz függőség.Ha már felismerjük,hogy függünk,és nem akarjuk ezt,az a rossz.Sokszor az egyedülléttől félünk csak,nem attól,hogy az általunk szeretett vagy szeretni vélt embert elveszitjük.Át kellene gondolnod,miért maradsz benne ebben a kapcsolatban még mindig,hiszen nem jó valamiért ez már.Lehet olyat is,hogy veszel egy lapot,és jó és rossz oldalt csinálsz,felirod a jó oldalra mi szól mellette, a rosszra pedig,hogy mi ellene.Aztán lehet gondolkodni,ha ez rossz nekem,miért is teszem tönkre ezt az egyetlen életemet,ami rövid ahhoz,hogy megengedjem azt a luxust,hogy elszúrjam?! De simán elég a felismerés,el kell kezdeni szervezni a jövőt NÉLKÜLE.Nyitott szemmel járni,felkeresni a barátokat,családot,aki segithet.Esetleg pszichológus segitségét kérni.Vagy sokszor az is jó kezdés,ha valaki itt kiirja magából,mi történik vele,és segitséget kér másoktól,ők mit és hogyan tettek,tennének.De azért ez utóbbival óvatosan,hiszen mi csak a te oldaladat fogjuk ismerni,és akadhatnak rössz tanácsadók is.Mindenkinek a maga életét kell megoldani, a tanácsok csak "lökések",hogy indulj el valamerre,az utat neked kell bejárni,és dönteni is mindig neked kell,ezt ne feledd!
2011. aug. 20. 12:07

Ön bizalom visszaszerzése az igen nekem is jó lenne , de nem tudom, hogyan kezdjem. Nem rég összetörték a szívemet sajnos már nem először , úgy érzem a szíve harcol az eszemmel. Sajnos még mindig döntés képtelen vagyok, de szeretnék felállni és egész ember lenni és nem másoknak kiszolgáltatva élni.

Hogyan tegyem?

2011. aug. 19. 22:42
És bárki, aki segítségre szorul, keressen bizalommal! Ajánlom még a klubot, amit direkt e célból hoztam létre: önbizalom visszaszerzése, nőiesség. Hajrá csajok!!!!
2011. aug. 19. 20:37

Kedves Mindenki :)

Köszönöm a biztató szavakat :) Már sokkal jobban érzem magamat :)

A nem happy end az első cikkem címének része volt, ez annak a második fele, nem arra utal, hogy ez sem happy :) Jól esett kiírnom magamból a témát, s a blogomban igyekszem másoknak is segíteni :)

Köszönöm szépen, aki kiemelte, hogy jól írok, az írás fontos nekem, jól esik hallani, hogy van értelme :)

12. 1e8bb72856 (válaszként erre: 11. - Winny)
2011. aug. 18. 18:58
A szerelem nem múlik el.Néha kevésbé szeretünk,nem mindig vagyunk a társunkkal egy hullámhosszon.Hol az egyik fél szeret jobban,hol a másik,olykor egyszerre lángolunk.De ha valami jól ki van találva,és két jól tolerálni tudó ember találkozik össze,a szerelem nem hal meg.Persze nem azzal a mindent elsöprő,vad lángolással ég,amiben a kémia játssza a főszerepet,hanem egy megbecsülésre,odaadásra,kölcsönös tiszteletre és megbecsülésre alapuló mélyebb szerelemről beszélek.Amibe nem fér bele a függőség...:D
11. winny (válaszként erre: 1. - Zizzzenet)
2011. aug. 18. 17:53

Büszke lehetsz magadra!

Most olvastam mind a két cikked.

Továbbra is legyen kitartásod.Már az alapoknál kell tisztázni a közös életet.

A szerelem elmúlik.

2011. aug. 18. 09:22
Ez miért nem happy end? Csak nekem tűnik annak?
9. Lhara (válaszként erre: 1. - Zizzzenet)
2011. aug. 17. 16:28

Igazán irigylésre méltóan tiszta gondolkodással bírsz fiatal korod mellett is.


Ezek a felismerések számomra sokkal később érkeztek meg. Jó látni, hogy helyre tudtad tenni az életed... és kitűnően írsz.

2011. aug. 17. 14:56
Gratulálok!Ugye-ugye!Legyél büszke magadra!Öröm volt olvasni a cikkedet és remélem betalálna a privikkel azok,akik úgy érzik,hogy segíthetnél nekik is ebben-abban,más nem erőt adni így éteren keresztül.Sok sikert a továbbiakban és bízok benne,hogy hamarosan még boldogabb és nagyon boldog leszel!
2011. aug. 17. 11:59
Ne várj arra, ne reméld, hogy egyszer majd rájön.Elképzelhető,hogy soha nem jön rá,mert neki ez igy volt jó,egy teljesen más szemszögből lát mindent,mint Te...hiszen he nem igy lenne,még mindig együtt lennétek!Az jó,hogy nem akarsz többé másokra hallgatni...IGY kell elindulni az úton.Én barátokat vesztettem el,mert magam akartam lenni végre,illetve előtérbe helyeztem a saját énemet egyszer.Minden önmegvalósitáshoz vezető út veszteségekkel van kiküvezve.Ki barátot veszit,ki családot,ki szerelmet,ki ki kombinálva.Nem láttam még veszteségek nélküli változást,mert mások ezt úgy élik meg,hogy ellenkezünk velük,elnyomjuk az akaratukat,vagy nem tetszik nekik illetve értetlenkednek az új viselkedésünk miatt. Ez van. Szeressük már magunkat annyira,hogy ÉN legyek a legfontosabb magamnak,és mindenki más csak utána,mert ha nem igy van,akkor nem tudunk mást sem szeretni. HAJRÁ!!!
6. Csipkerózsika (válaszként erre: 2. - 53dfddad18)
2011. aug. 17. 11:15
Valóban minden ember társas lény. De nem mindenki társfüggő szerencsére.
5. 0d968f6820 (válaszként erre: 1. - Zizzzenet)
2011. aug. 17. 10:46

Csak gratulálni tudok, kevés emberben van ennyi erő és elszántság.

Légy büszke magadra.

4. fb546889fa (válaszként erre: 1. - Zizzzenet)
2011. aug. 17. 10:37

Olyan jó ezt hallani!

Ilyenkor érzem magamat normálisnak. :D

Gratulálok hozzá, sok sikert, és soha többé ne hagyd el magad semmiért, és senkiért!

2011. aug. 17. 10:26

Mintha csak az én történetemet olvasnám... :)


Az életed kerek-egész és nem függsz egy pasitól sem.

Egy magabiztos emberre hamar rátalál a szerelem is, a pasik szeretik az ilyen sugárzó egyéniségeket! :) :)

Más szemmel fogod látni a következő kapcsolatodat, kiegyensúlyozottabb leszel benne. És talán annyira tisztán fogsz látni, hogy lehet egy életre választasz párt... :)

És büszke leszel magadra, amikor visszagondolsz a pasi nélkül töltött időszakodra! :) LEGJOBB!

2011. aug. 17. 10:19
Minden ember társfüggő. Ez így is van rendjén, az ember társas lény.
2011. aug. 17. 10:08
Előző cikkemben azt fejtettem ki, hogyan lettem társfüggő, és hogyan derült ez ki számomra. Azóta eltelt néhány hónap, és megfogadtam: nem hagyom szétcsúszni a dolgokat. Új értelmet kapott az életem, immár egy teljes egészként, egész emberként, aki nem függ senkitől.

Ugrás a teljes cikkre: Társfüggőség - ez nem happy end - 2. rész (gyógyulóban)

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook