Társfüggőség - ez nem happy end (beszélgetős fórum)

Sajnos társfüggőség nagyon is létezik.

És igen, valahonnan a gyermekkorból ered.

A túlzott megfelelni vágyás, a túlzott engem szeressenek vágy.

Ha valaki összeakad egy olyan partnerrel, aki ezt tudatalattijában felismeri és ki is használja, akkor az egyén tönkremegy.

Akkor jön a lelki terror a szóbeli erőszak és az érzelmi zsarolás. Jön az, hogy az egyén elveszti önmagát. Önértékelése, önbecsülése és határozottsága jobb esetben megsérül, rosszabb esetben teljesen eltűnik. Nehéz lépni, nehéz újra felépíteni önmagát.

Én is társfüggő vagyok. Én eljutottam a legteljesebb mélypontra. De léptem. Még az utam legelején tartok. Próbálok talpra állni. Próbálok Önmagam lenni. Nehéz. Remélem sikerül. 24+2 év után tettem meg a lépést. Akkor jöttem rá mi is történik velem.

Akik fiatalok, figyeljenek oda. Ne engedjék hogy eljussanak eddig. Lépjenek és harcoljanak.

Ez érdekes olvasmány volt. Sosem tudtam, hogy létezik társfüggőség, pedig ezek szerint én is ebben éltem. Viszont elmondhatom, hogy ki lehet belőle gyógyulni! A saját tapasztalatom szerint hosszú folyamat, de véghez vihető. Azóta kinyílt a világ, azóta érzem, hogy jó élni.

Bizonyára van mindenféle okos tanács, hogy miképp lehet kigyógyulni belőle, de én csak egyet tudok mondani. Az idő az, ami biztosan gyógyít. Sajnos évek kellettek ahhoz, hogy észrevegyem lehet egyedül is élni, tudok magamra is figyelni, meg tudom a problémáimat egyedül is oldani. Minden esetre nem reménytelen.

Sok sikert, kívánok ahhoz, hogy végre magadra találj.

Társfüggő az, akinek az életét teljesen meghatározza egy másik ember élete, hangulati rezdülései és problémái, saját magára pedig nem marad ideje. A társfüggő nincs tisztában saját érzéseivel, gondjaival, nem is engedi meg magának, hogy önmagával foglalkozzon. A társfüggő énképe, önértékelése beteg, és mivel kényszeresen próbál egy másik embert megváltoztatni, befolyásolni (ami nem sikerül neki), önmagával pedig nem szeret, illetve nem tud foglalkozni, előbb-utóbb tönkremegy. Az esetek döntő többségében a társfüggő családi háttere is problémás. Gyermekkorában, szüleihez fűződő kapcsolatában súlyos zavarok voltak, melyekkel vagy részben tisztában van, vagy eltemette ezeket önmagában. Ha valamelyik szülője szenvedélybeteg, vagy találkozott szenvedélybetegséggel gyermekkorában, nagy valószínűséggel érintett a társfüggésben. Mivel Magyarországon szinte minden családban van legalább egy alkoholbeteg (számuk jóval a millió felett van idehaza), nagyon sok az érintett. Egy gyermek is válhat társfüggővé, hiszen ő még komolyabban függ a szüleitől, mint egy felnőtt ember. Ha az otthoni problémák rendszeresek, és a gyermek nem érti őket, előbb-utóbb önmagát fogja hibáztatni. Ha még fiatalként kellett otthon sok feszültséget átélnie, lehet, hogy a HÕS szerepét vállalta fel. Valószínűleg a legjobb sportoló, legjobb tanuló volt az iskolában, esetleg a legszorgosabb otthoni segítség formájában nyilvánult meg mindez és már fiatal korában is mindent megtett a másikért. Ezzel azonban nem tudta megváltoztatni egyik családtagját sem.Ha nem gyógyul meg a társfüggésből, sajnos biztosan betegek lesznek a kapcsolatai is. Az egészséges kapcsolatok alapja az egészséges – vagy gyógyulófélben lévő – jellem. Ezért sajnos nem is csodálkozhatunk azon, hogy Magyarországon a házasságok több mint fele válással végződik.

Persze a társfüggőség sokszor mélyül akkor, ha valaki szenvedélybeteggel köti össze az életét.

Def:

[link]

Így van.

A társfüggés nem egy olyan laikus fogalom amit mártír nőkre, vagy szende személyiség nélküli lánykákra is feltétel nélkül rá lehet húzni.

Én nem a társfüggőkről beszélek, egy szimpla családon belüli feladatmegosztás témába kapcsolódtam bele, ami távolról sem őket érinti elsősorban hanem a nagyátlag családokat.

A nők imádnak mártírkodni amúgyis, a férfiaknak meg nem tanította meg hasonló mártír anyukájuk, hogy meg kéne mozdulni.

A társfüggőkről már korábban kifejtettem a tapasztalataimat, az Ő esetükben a fenékkinyalás nem a nagyobb probléma, és máshol is kell kezdeni a megoldást.

Azt gondoltam, ez a topik ilyesmiről szól. A nagyátlagról. Biztos vanbnak kivételek is.

Hát... végül is elintézhetjük így is: kedves társfüggők, nem kell kinyalni a fenekét senkinek, utána meg panaszkodni.

Akárkinek akármilyen okai vannak, le van ejtve magasról.

Nem kell társfüggeni és akkor nem kell panaszkodni.

Nah, nekem meg nem kell ebbe a topikba írni...

Szerintem ez szimplán megbeszélés, és persze hozzáállás kérdése.

Én nem kezdenék olyan férfival, akinek a munkahelyén kivül derogál minden más munka.

Egyébként azt vettem észre, hogy pont azok a ffiak főtevékenysége a henyélés otthon, akik fizetésben sem virítanak éppen sokat.

Egyébként a nők felelőssége sem elhanyagolható ilyen szempontból, ha valamit nem bírsz, oszd meg, nem kell kinyalni senkinek sem a fenekét, aztán meg panaszkodni, hogy sok.

Azzal hogy buknak rájuk semmi gond nincs, de tudni kell kezelni a helyzetet. Átmeneti hancúrozásra, bulizásra valóban tökéletes lehet, de hoszabb távra nem biztos hogy megfelelő.

Nekem is sokszor megakad a szemem a túlságosan kivillanó cici, popsi látványától és bizony eszembejut pár parázna gondolat, de pontosan tudom, hogy egy ez igazából hosszútávon nem jönne be.

Aki pedig a rosszfiúkra/rosszlányokra bukik, az pedig vállalja a következményeket is és ne rinyáljon!

Két olyan tulajdonságot választottál a férfiassághoz, ami jellemző a nőkre a férfiasság megítélése szempontjából: a "kigyúrt" vagyis a fizikailag erős, kemény, brutál és a "csődör" vagyis szexuálisan tuti... Mert itt van a dolog gyökere, a férfiasságot ma is azokkal a dolgokkal jellemezzük, értékeljük, mérjük, ami az evolúció folyamán kialakult és szerepet játszott: legyen erős és védjen meg a veszélyes vadonban, szerezzen ennivalót stb. és a szexuális teljesítő képességével biztosítsa a fajfenntartásomat...

Változtak az idők, de ezek megmaradtak. Szerintem sok társfüggő ebben is tévúton jár, ez alapján választ társat és nem a hozzávalót, belénkivódott az evolúció alatt, hogy életképtelenek vagyunk, ha nem egy ilyen társunk van, holott pl. egy alacsony, kedves, segítőkész stb. társ sokkal jobb lenne, de a nők mégis a rosszfiúkra buknak...

Megosztás?

Nálunk nemcsak én gürcölök a háztartással, mindkettőnknek megvannak a feladatai.

Speciel nekem alapvetően nem jön be ez a fenenagy egyenjogúság, úgy meg végképpnem, hogy dolgozhatok annyit és úgy, ahogy egy férfi, csinálhatok karriert, de a háztartást nekem kell vezetnem tehát kettészakadhatok...

Márpedig az anyasággal és a háztartással való terheket nem fogják a férfiak levenni a vállunkról, vagy lehet, hogy néhány száz év múlva...